Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
1986. szeptember 6., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPU ígéretes találkozás: Csehov, Mastroianni, Mihalkov Csak egyetlen „vendége” van annak a múlt századbeli hanmad'qsztályú szállodának, amelyet filmesek alakítottak ki egy öreg villából a Volga menti Kosztroma régi várnában. Ez a vendég Marcello Mastroianni. A világhírű olasz flmszínész a szovjet—olasz koprodukcióban készülő, Fekete szemek (Öcsi csornije) című film egyik főszerepét .játssza. A Csehov-novellák motívumai alapján készült forgatókönyvet olasz rendelésre írta Nyikita Mihalkov és Alekszandr Adabasjan, az olasz Suzo Ciecohi D’Amico közreműködéséivel. A rendezésre Nyikita Mihalkovot kérték föl. A forgatás egyik rövid szünetében a TASZSZ munkatársának sikerült szóra bírnia a filmművészet egyik legnagyobb élő színészét. — Húsz évvel ezelőtt, amikor Olaszországban bemutatták a szovjet—olasz koprodukcióban készült Napraforgók című filmet,' újságírók megkérdezték, hogy akarok-e még a Szovjetunióban forgatni. Azt feleltem: természetesen igen. Ez a film az „Oblomov” lett volna, de sajnos, nélkülem készült el. Jó értelemben véve irigykedtem Oleg Tabakovra, aki megkapta a főszerepet. Aztán megnéztem a filmet és megértettem, hogy Nyikita Mihalkovnak igaza volt, amikor őt, s nem engem választott erre a feladatra. — Csehov világa sokarcú és gyönyörű. Hozzám rendkívül közel állnak témái, gondolatai, szereplőinek jellemei. Alakjai nemcsak egy jelentést hordoznak, és épp ezért nagy teret nyújtanak a színésznek az alkotásra, az önkifejezésre. Többször is játszottam hőseit, bár igaz, hogy az első Csehov-szere- pem nem az volt, amit szerettem volna — jelentette ki az olasz filmcsillag. — Visconti vitte színre a Három nővért, amelyben Szoljonijt játszottam. Egy év múlva Visconti felajánlotta nékem a Ványa bácsi Asztrov doktorának szerepét. Ezekkel az előadásokkal bejártuk egész Olaszországot, hallatlan sikert arattunk. Arra buzdítottam a színésztársaimat, hogy ismét Csehov-darabot vigyünk színre, és Viscontifis rábeszéltem a rendezésre. Az utolsó percben azonban váratlan esemény történt: az akkor már híres Fellini felkért az Édes élet című film főszerepének eljátszására. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Visconti, mikor hallott gyötrődésemről, így szóit: „Menj, filmezz Fellinivel. Ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani. Csehov- darabot még készítünk együtt, ebben biztos lehetsz.” — Hogy miként találkoztam Mihalkovval ? Láttam filmjeit és nagyon sokra tartom rendezői munkásságát. Rendkívül eredeti elképzelése van Csehovrói, és tökéletesen vissza tudja adni a csehovi. hangulatokat. Erről győzött meg engem és Silvio D’ Amicót is, a jelenleg készülő alkotás producerét az Etűdök gépzongorára című filmje. Ezután merült fel bennünk a gondolat, hogy a Csehov motívumai alapján készülő filmünk rendezésére Mihalkovot kérjük fel. A rendezőn kívül más szovjet művészek is részt vesznek a filmben. Köztük olyan neves színészek, mint Szafonova, aki a női főszerepet játssza, Tabakov, Szmoktunovszkij, Kadocs- nyikov, Bogoíirjev, Zolotuhin. P. T. Térképszéli följegyzések Bambergi hétköznapok A magyar csoportot fogadta Rudolf Grafberger, Bamberg polgármestere. Az ünnepélyes alkalomra a városháza rokokótermében került sor. A polgármester elmondta, hogy a bambergi fiataloknak baráti kapcsolatai vannak svájci, olasz, osztrák, angol és francia iskolákkal. Az iskolákban tanulják a gyerekek e nyelveket, így a nyári találkozásokon továbbfejleszthetik tudásukat. — Bér a Franz-Ludwig gimnáziumban oktatnak magyar nyelvet is, ebben az esetben mégsem beszélhetünk ilyen motivációkról. Számunkra az emberi kapcsolatok a fontosak — mondta beszédében a polgármester. A fogadás után szívesen állt rendelkezésünkre. Javasolta, hogy ebédidő lévén keressük föd a város egyik nevezetességét, a Schlenkerla sörözőt, ahol az ebédhez jóféle speciális söröket is fogyaszthatunk. A nagy poharakban hozott különlegesség nemcsak azért egyedülálló, mert alig három deci lehet benne, hanem mert a sör füstölt. Zamata finom volt, de a második után meg kellett kérni a polgármestert, hogy .mielőbb térjünk á tárgyra, mert elég erős italnak bizonyult a helyi specialitás ... — Mit szólt, amikor először hallotta, hogy városának egyik gimnáziuma magyar középiskolásokkal kíván cserekapcsolatot létesíteni ? — Nagyon fontosnak tartottam. Magyarországról sokat hallottam; közvetlen információkkal is rendelkeztem, mert a személyi titkárom többször járt Magyar- országon, szenvedélyes Bala- ton-rajongó. A kapcsolat azért fontos, mert a két nép fiataljai megismerhetik egymást. Űj nemzedékek nőnek föl, amelyeknek már történelem az az idő, amit az idősebbek átéltek. Nem engedhetjük, hogy ezek alapján ítéljenek meg bennünket. Természetesen kicsit önzőek is voltunk, hiszen a Balaton nagyon szép, s akik visszatértek Magyarországról, azt mondták: az egész országra igaz ez. Beszélünk még á sajtó és a polgármester viszonyáról, arról, hogy érvényesítheti-e akaratát a polgármester egy- egy lap munkájában. — Az újságnak nem tesz jót, ha a polgármester dicséri — mondta mosolyogva Rudolf Grafberger. — A sajtó feladata a demokratikus bírálat. Természetesen ha valahol két lap van, akkor azok igyekszenek túllicitálni egymást. Erről meg is győződhettünk egy szomorú eset kapcsán. Az egyik lap ugyanis rövid cikkben számolt be a magyar szépségkirálynő tragikus haláláról, és olyan mesét kerekített hozzá, hogy az még a pletykákban, mendemondákban nem szűkölködő honi jólértesülteket is meglepné. — Az a bulvársajtó — mondta méltatlankodásunkra az egyik vendéglátó. — Ma elolvassák, holnap senki sem emlékszik rá, mert újabb „szenzáció” jön. Bizonyára visszafogottabb hangvételű lesz — vagyis nem bulvárjellegű — az a film. amelynek egy részét itt forgatta a Magyar Televízió stábja. Kopper Judit szerkesztő a fonyódi Karikás Frigyes gimnáziumról készít filmet az Iskolatelevíziónak. Ennék egyik betétje lesz a bambergi kirándulás. A stáb tagja volt Besssenyei István is, aki négy évvel ezelőtt a gimnázium növendékeként tagja volt az első Bambergbe érkező fonyódi csoportnak. Azóta részben magánemberként, részben hivatalosan ötödször járt a városban. Külön riport készül Helmut Dütschről, aki motorja, lelke ennek a cserekapcsolatnak. Tulajdonképpen nem lehetett olyasmit mondani, amire Helmut széttárta volna a kezét, hogy nem tudja elintézni. Lakásában . láttam a magyar zászlót, s a búcsúesten velünk együtt énekelte a himnuszunkat. Olyan természetességgel állt rendelkezésünkre, hogy az embernek az az érzése támadt, soha nem fárad el. Készül a film Azért bizonyára pihen ezekben a napokban, hiszen csak július végén ért véget a tanév, s több ideje jut négy fiúgyermekére. Az NSZK-ban jóval tovább tart a tanév, mint nálunk. Az utolsó órák egyikét látva az volt a szembeötlő, hogy a gyerekeknek még mindig van energiájuk figyelni. Valószínűleg irigy- lik a magyar gyerekeket, akik ilyenkorra már el is felejtették, hogy iskolába jártak ... (Folytatjuk.) Varga István RádUósxmtnl* TUDOMÁNY ÉS GYAKORLAT Élő irodalmunk tudományos képéről vitatkoztak a szakemberek a Műhelyek és alkotók sorozat szerda esti adásában. A Magyar Rádió és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezésében a Kritika című folyóirat szerkesztőit látták vendégül, hogy az irodaiam legfontosabb kérdéseire együttes gondolkodással keressenek választ. Mindenekelőtt el kell ’ mondanunk, hogy jól választott a műsor szerkesztője, Linka Agnes, amikor erre a folyóiratra esett a választása, hiszen e lap évek óta tárgyal irodalomelméleti kérdéseket, magas színvonalon, s mégis kerülve a tudomány arisztokratizmusának látszatát is. Elgondolkodtató tényt is hallottunk, hiszen a lap havonkénti példánya eléri a tizenhétezret. Aki csak egy kicsit is járatos irodalmi életünkben, tudja, hogy ilyen példányszámot olyan folyóiratok is nehezen érnek el, amelyek jóval populárisabb műfajokait Ss közölnek. Ismeretes az is, hogy jószerével egyetlen irodalom- elméleti folyóiratunk a Kritika, ezért sajátos helyzetéből adódóan sok területet kell átfognia. Körülbelül öt-hat esztendeje figyelhetjük a lap szerkesztőinek azt a törekvését, hogy a század húszasharmincas éveinek magyar irodalmát részleteiben is föltárják. (A múlt havi szám éppen Fejtő Ferenccel közöl izgalmas beszélgetést, aki sok új adattal járult hozzá a kor irodalomtörténeti kutatásához, s József Attíía-ku- taták számára is közölt hasznos információkat.) A szerdai vita sem tudta megkerülni azt a kérdést, ami oly sokszor elhangzik az irodalomkutatás kapcsán. Nevezetesen arról van szó, hogy egy adott korban születő mű tudományos elemzése nélkülözheti-e a ma emberéhez szóló mondanivalót, avagy ettől megtisztítva kell kezelnie az irodalomtörténészek választott tárgyát. A kérdésre legsarkítottabban Berkes Erzsébet kritikus adta meg a választ — oly módon, hogy véleménye szerint semmit nem ér, és nincs is létjogosultsága annak a tudománynak, amelyik nem a ma emberéhez szól. Hibába eshet viszont az a kutató, aki napjaink gondolkodás- módját igyekszik régebbi korokra kivetíteni, s, az akkori idők irodalmát minden erejével aktualizálni kívánja. Nyilvánvalóan tévút ez is. A Kritika egyébként legnehezebb helyzetben akkor van, ha napjaink alkotóit kell tárgyalnia. Nincs meg ugyanis az a távlat; amely az objektív szemlélethez elengedhetetlen. Van azonban egyfatja olyan kritikusi érzék, amely minden időben a legjelesebbek sajátja. A mai magyar irodalom értelmezéséhez is nagy. segítséget adott a folyóirat, s legújabb irodalmunkra is van talán már annyi rálátásunk, hogy elmondhassuk: Esterházy Péter, Bereményi Géza, Tar Sándor esetében értő bírálói voltak a folyóirat kritikusai a jelentkező fiatalok műveinek. Fontos kérdés tehát, hogy a tudomány kapcsolódjék a gyakorlathoz, s ezt a hitünket a műsor csak megerősítette. Nem látszik osztani ezt a véleményünket azonban a műsorszerkesztés. Az éjszakába nyúló műsor ugyanis fél tizenegykor kezdődött, amikor már minden bizonynyal csak a legelhivatottabb irodalomkedvelők maradnak ébrén egy műsor kedvéért. V. I. A tanítóképző főiskola évnyitója Több mint ezer hallgatóval A Kilián György Városi Művelődési Központban tartotta tegnap délután tanévnyitó ünnepségét a Kaposvárt Tanítóképző Főiskola. A hallgatókat, oktatókat és a szülőket dr. Schab- lauerné dr. Kertész Katalin, a főiskola főigazgató-helyettese köszöntötte. Külön üdvözölte azt a 211 hallgatót, aki sikeresen felvételizett, s e tanévtől az első évfolyamon kezdi meg tanulmányait. A levelező tagozaton 67-en tanulnak az első évfolyamon, 74-en pedig az óvónőképzői diplomáért. A főiskola halgatóinak szárma három évfolyamon íigy meghaladja az ezret. Az ünnepség elnöke értékelte az elmúlt 'tanévet, szóit a legfontosabb eredményekről, s megemlítette azoknak az oktatóknak, a főiskola dolgozóinak munkáját, akik tevékenységükért valamilyen kitüntetésben részesültek. Külön köszöntötte Leaner Sándort, akit a művelődési miniszter ez év augusztus elsejétől a főiskola főigazgatójává nevezett ki. További személyi változás a főiskola életében’, hogy . dr. Fülöp László főiskolai docens főigazgató-helyettesi kinevezést kapott. Leitner Sándor ünnepi beszéde után az elsőévesek fogadalomtétele következett, majd kézfogással hallgatóvá fogadta őket a főigazgató. A főiskola KlSZ-bizottsá- gának nevében Bálint Imre KISZ-titkár köszöntötte a hallgatókat, jó munkát, szorgalmat kívánva az előttük álló három évre. Kedves hagyománya a tanítóképző'főiskola tanévnyitóinak, hogy ezen az ünnepélyes fórumon adják át az arany- és vasdiplomákat azoknak a nyugdíjas pedagógusaidnak, akik sok évtizeddel ezelőtt szereztek képesítést. Méltán kapott közülük a többinél is nagyobb tapsot dr. Kerecseny Jánosáé, aki rubindiplomát vett át — hetven esztendeje végezte tanítóképző intézeti tanulmányait. Annak idején több évig tanított a kaposvári középfokú tanítóképző intézetben is. Tizenketten kaptak aranydiplomát — azok, akik valamennyien fél évszázaddal ezelőtt végeztek. A gyakorlóiskola kisdobosai virágcsokorral kedveskedtek a kitüntetetteknek. Az aranydiplomások nevében Göbölös Józsefné mondott köszönő szavakat s kívánt a hétfőn kezdődő tanévhez jó munkát, egészséget.
