Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
2 Somogyi Néplap 1986. sieptember 6., szombat A hét három kérdése Zimbabwe fővárosában, Hararéban tartotta 8. csúcskonferenciáját az el nem kötelezett or- * szágok mozgalma. A képen: az ülésterem dalú viszonyt. Mi történt érdemben a zárt ajtók mögött, ezt egyelőre nem tudja a világ, miután az eszmecserék bizalmas keretek között folytatódnak. Hamarosan azonban többet tudhatunk majd, hiszen nem egészen két hét múlva sor kerül Sevardnadze szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter találkozójára, amikor .a szeptember harmadik keddjén nyíló ENSZ-közgyűlési ülésszak kereteit felhasználva, a szovjet diplomácia vezetője New York-ban tartózkodik majd. Előreláthatólag ezen a találkozón mondják ki a végső szót az esedékes csúcsértekezlet időpontjáról vagy elhalasztásáról. Az amerikai sajtóban ugyan napvilágot láttak különböző dátumok, ezek szerint Mihail Gorbacsov november végén, december elején utazna Washingtonba (nem sokkal a novemizraeli csúcstalálkozóhoz, majd Shultz külügyminiszter személyes részvételével annak deklarálása, hogy folytatódnak a Camp David-ben megkezdődött tárgyalások. Amman azonban nem találta alkalmasnak, vagy korainak találta ezt a formulát, s nem kívánta kinyilvánítani különtárgyalási szándékát. Shultz ezért nem vállal közel-keleti utat, s Murphy legfeljebb az egyiptomi —izraeli békítgetést szolgálhatta, a csúcstalálkozónak ugyanis vannak még akadályai. (Peresz miniszterelnök egy hónappal a kormány élén esedékes váltás előtt szeretne újabb diplomáciai eredményeket felmutatni, de egyúttal óvakodnia kell az engedményektől, nehogy jobbról „kiárusítással” vádolják. Bizonytalan a libanoni helyzet is. A hét keddjén — tízhónapos szünet után — összeült a libanoni nemzeti egységkormány, ha nem is hivatalos formába s lépéseket tett a megbékélés irányába. Tűzszünetet is hirdettek, egyesek szerint a 191.-et a tizenegyedik éve tartó polgárháborúban, ám vannak, akik már a kétszázharmincas sorszámot emlegetik. Kétségtelen, ez a mostani tűzszünet az utóbbi idők legszélesebb részvétellel történt megállapodása, élvezi Szíria támogatását, általában a szembenálló felek, s főként maga az ország a kifáradás jeleit mutatják. A közel-keleti körkép nem lenne teljes a szovjet diplomácia lépéseinek említése nélkül. Rövid időn belül a legfelsőbb tanács elnökhelyettese és három külügyminiszter-helyettes folytatott megbeszéléseket nyolc arab országban, s tett erőfeszítéseket egy békekonferencia érdekében. Réti Ervin Hetvenkilenc-személy meghalt, 319 pedig eltűnt a szovjet tengerhajózás eddigi legnagyobb balesete során, amikor több mint 1200 fővel a fedélzetén egy teher- hajóval történt ütközés után a Fekete-tengeren elsüllyedt a „Nahimov tengernagy” nevet viselő utasszállító hajó. A képen: a szerencsétlenül járt hajó ez év júliusában Szocsi kikötőjében Líbiában nagyszabású katonai díszszemlével ünnepelték meg a forradalom 17.' évfordulóját. A képen: Kadhafi ezredes üdvözli a résztvevőket Mi a célja a folyamatban lévő szovjet—amerikai konzultációsorozatnak? Egy hét, három helyszín, három konzultáció. Moszkvában ázsiai kérdésekről, főiként az Afganisztán körül kialakult helyzetről, Washingtonban a nukleáris- és űrfegyverekről, Bemben a vegyi fegyverekről folytattak, illetve még folytatnak eszmecserét szovjet és amerikai szakértők, általában magas beosztású diplomaták. S volt egy nem hivatalos, mégis rendkívül fontos találkozó: Rizskov kormányfő fogadta Armand Hammert. Az örökifjú üzletember, magas korát meghazudtolva ismét Moszkvába érkezett (először akkor járt ott, amikor még Leninnel tárgyalt, legutóbb pedig — Gale professzor társaságában — a csernobili katasztrófa után) és a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről folytatott megbeszélést. A szovjet—amerikai tárgyalási mechanizmus tehát kétségkívül magasabb sebességfokozatra kapcsolt: másfél hónap alatt összesen tizenegy szakértői megbeszélésre került vagy kerül sor, ezek felölelik a világpolitika legfontosabb kérdéseit, a válságpontokat, s a kótolber elején lebonyolított félidős kongresszusi választásokat követően), de ennek csupán találgatásértéke lehet. Szovjet részről többízben hangsúlyozták, hogy egy újabb csúcstalálkozónak nincsenek feltételei, de jogos ■követelmény, hogy azon valamilyen haladás történjék. Tehát nem látják értelmét egy olyan „televíziós találkozónak”, ahol a vezetők csupán egymásra mosolyognak és kezet fognak. Több területen kirajzolódtak a lehetséges kompromisszumok körvonalai. Kézenfekvő lenne a szovjet moratórium példát követve a nukleáris kísérletek eltiltását célzó megállapodás (sőt az amerikai kongresszusban, közbeeső lépésként felvetődött a robbantási nagyságrend-küszöb leszállítása); a középhatósugarú rakéták korlátozása; a csillagháborús terveket akadályozó ABM-szer- ződés megerősítése a rakétaelhárító eszközök szabályozásáról; a vegyi fegyverkezés visszaszorítása. ■Kedvezően befolyásolhatja a légkört egy megegyezés a stockholmi konferencián, ami egyben jó startot biztosíthat a november elején összeülő bécsi Európa-konfe- renciának. A svéd fővárosban csaknem minden akadályt vettek már, de a tapasztalatok arra intenek, hogy várjuk ki a végét, sajAz események címszavakban Vasárnap: Sikeresen Halad egy kompromisszumos megoldás felé a stockholmi konferencia, Aíiromejev marsall szovjet vezérkari főnök a svéd fővárosban tárgyalt. — Elhunyt Kékkőmén volt finn elnök. Hétfő: Hararéban megnyílt az el nem kötelezett országok nyolcadik csúcs- ertekezlete. — Üjabb áldozatok és újabb megszigorító intézkedések Dél-Afrikában. — Kadhafi beszéde Libia nemzeti ünnepén, Vernon Walters amerikai különmegbízott kőrútján a NATO-szövetségeseket próbálja Tripoli ellen csatasorba állítani. Kedd: Rizskov szovjet kormányfő találkozója Armand Hammerrel. — Tízhónapos szünet után ■kormányülés Libanonban, szíriai közreműködéssel újabb tűzszünet! megállapodás. — Heves harcok Irak és Irán között. Szerda: Szovjet—amerikai konzultáció Moszkvában ázsiai kérdésekről, -köztük az Afganisztán körül kialakult helyzetről. — A belga kormányfő az NDK-ban, a svájci •külügyminiszter moszk- váfoam. Csütörtök: Magyar—4eg nyel kormányfői találkozó Budapesten. — Megkezdődik a chilei szolidaritási hét, letartóztatások az ország fővárosában. — Voroncov, a szovjet külügyimniszter első helyettese a francia elnökkel folytat ‘konzultációt Párizsban. Péntek: Üjabb szovjet— amerikai szakértői megbeszélések : Washigntonban a nukleáris- és űrfegyverekről, Bernben a vegyi fegyvereikről. — Kudarcba fulliadtak Murphy amerikai különmegbízoitt kísérletei a Camp David-i tárgyalások felújítására. tos, ^előfordult már, hogy sziníé az utolsó pillanatban borultak fel megállapodások a helsinki folyamat állomásain. Mit eredményezett a harareai csúcsértekezlet? Nyolcadik csúcsértekezletét tartotta Zimbabwe fővárosában,, Hararé-ban az el nem kötelezettek éppen negyedszázada alakult mozgalma. 1961-ben, Belgrádban huszonötén voltak az „alapító atyák”, köztük Tito, Nehru, Nasszer, Nlkrumah és mások. Most 101 tagja van a mozgalomnak, ami az ENSZ- tagállaimok csaknem kétharmadát jelenti. Ez a gyors ütemű, szembetűnő gyarapodás egyszerre ereje és gyengéje a mozgalomnak. Már a számszerűségek révén is olyan erőt je* lent,, amire oda kell figyelni, ugyanakkor az összekötő- kapcsok mellett sok minden elválasztja, sőt szembeállítja ezeket az országokat. Hararéban sem volt másképpen. Abban mindenki egyetértett — s ez sem mellékes tényező —, hogy a dél-afrikai fajgyűlölő rendszert fel kell számolni. Számos kérdést viszont eltérőleg ítéltek meg, s ez nem meglepő. Hiszen az el nem kötelezettek mozgalmának éppúgy tagja Kuba, Nicaragua vagy Vietnam, mint Pakisztán vagy Szaúd-Arábia. Heves nézeteltérések robbantak ki az öbölháború kapcsán, miközben mind Irak, mind Irán képviselői helyet foglaltak a teremben, Kadhaji pedig Líbia kilépési szándékára célzott, amikor a szolidaritás kellő fokát hiányolta. A nehézségeket mutatja, hogy Kambodzsa helye ismét üres maradt. A tagállamok a törvényes phnom penhi kormányt, mások az ellenforradalmi szövetséget ismeri el. Ugyancsak vitákat válthatott ki, hogy a következő csúcsértekezlet színhelyeként Mana- guáí javasolták, ami egyben azt is jelenti, hogy Mugabe után Daniel Ortega lesz az el nem kötelezettek soros elnöke. Ezt a tisztséget mindig a vendéglátó ország képviselője tölti be. Márpedig ez nemcsak a mozgalom anti imperialista töltetét erősíthetné, hanem Nicaragua tekintélyének emelésével nehezíti az amerikaiak beavatkozási terveit. V»/ n balul Miért sikerült Murphy küldetése? Üjabb amerikai ingázás zajlott a Közel-Keleten, Richard Murphy, a térség ügyeiben tapasztalt diplomata tárgyalt többször Egyiptomban, Jordániában és Izraelben. Célkitűzései eléggé nagyratörőek voltak: Jordánia valamilyen formában történő csatlakozása a jövő hétre tervezett egyiptomi— Kádár János találkozott Ibrahim Zakariával Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára pénteken a KB szákházában találkozott Ibrahim Zakariával, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárával, aki a Szakszervezetek Országos Tanácsa meghívására munkalátogatáson tartózkodik Budapesten. Németh Károly, a párt főtitkárhelyettese fogadta az SZVSZ főtitkárát. A szívélyes légkörű megbeszélésen véleménycserét folytattak időszerű nemzetközi kérdésekről, a szakszervezeti világmozgalom előtt álló feladatokról, A (találkozón jelen volt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke. Befejeződött Bécsben a hungarológiai kongresszus Pénteken befejeződött a 2. nemzetközi hungarológiai kongresszus. A bécsi tudományegyetemen megtartott ötnapos tanácskozáson több száz tudós vett részt hazánkból, valamint a világ 23 országából: a magyarság történetével, irodalmával, nyelvével, néprajzával foglalkozó kutatók. Az előadások sokrétűen világították meg a kongresszus központi témáját: a magyarság és a dunavölgyi népiek kultúrájának kölcsönhatásait a 18— 19., valamint a 19—20. század fordulóján. A tudományos tanácskozásnak nagy hangsúlyt adott mind hazánk, mind a vendéglátó ország kormánya: Csehák Judit, a kormány elnökhelyettese üdvözölte a világ magyarságkutafóit és Franz Vranitzky osztrák kancellár nyitotta meg a kongresszust. A péntek délutáni záróülésen Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szólt többek között azokról a fáradozásokról, hogy a magyar kultúra minél szélesebb körben kapcsolódhassák be a világ művelődésébe, támaszkodva ebben ép>pen a magyarságtudomány ápolóinak kiváló munkájára is. Magyar—NDK kapcsolatok Mindennapjaink része A magyar turista, ha az NDK-ban járva igénybe veszi a városi tömegközlekedést, akár otthon érezheti magát. No nem azért, mert zsúfoltak a buszok — persze ez is előfordul —, hanem mert a járművön azonnal mindent megtalál. Hiszen Ikarusok járják a berlini és a többi nagyvárosi utcákat. Ha pedig betér a látogató az Alexander plat- zon levő többszintes lakberendezési áruházba, jóleső érzéssel tapasztalja: Videoton számítógépek adnak pillanatok alatt felvilágosítást a raktárkészl étről. De nem is kell ahhoz az NDK-ba utazni, hogy szinte naponta kapcsolatba kerüljünk a baráti német állammal. Áttételesen persze, az NDK-ban gyártott termékek révén. Gondoljunk csak a kedvelt háztartási gépekre, akusztikus berendezésekre, újabban pedig a jó minőségű színes televíziókra. Sokan autózunk Wartburgokkal és Trabantokkal, bár —* őszintén szólva — igen várjuk a négyütemű modellek megjelenését. Mindennapjainkhoz tartoznak e cikkek, ezért aztán érhetően jobban ismerjük őket, mint az ipari, mezőgazdasági berendezéséket. Természetesen nagyságrendben ez utóbbiak alkotják a kereskedelem többségét. Az NDK nem szomszédunk ugyan, de földrajzilag nincs távoi. Az országainkat összefűző szálak sokasága révén p>edig igen közel áll hozzánk. A diplomaták azt mondják: a magyar—NDK kapcsolatok problémamentesek, kiegyensúlyozottan fejlődnek. Ennek az a háttere, hogy a szocialista építés és a nemzetközi politika fő kérdéseiben nézetazonosság jellemzi a viszonyt. Rendszeresek a találkozók a két ország vezetői között. A magas szjntű megbeszéléseken tükröződik egymás tapasztalatainak megbecsülése, az igény arra, hogy ápoljuk a mindkét fél számára fontos és előnyös kapcsolatokat. Ezek újabb jelentős állomása Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének látogatása az NDK-ban. ' Megkülönböztetett figyelem illeti meg a gazdasági együttműködést. Hiszen a szocialista országok között az NDK a második legfontosabb partnere hazánknak, Magyarország pedig a harmadik helyet foglalja el az NDK partnereinek sorában. Tavaly szeptemberben írták alá az 1986—1990-re szóló kereskedelmi megállapodást, amelynek értelmében az elkövetkező öt esztendőben 13 százalékkal bővülnek a kölcsönös szállítások. Szintén tavaly írták alá azt a programot, amely az ezredfordulóig határozza meg a kapcsolatok fő irányait. Mindkét fél részéről törekednek arra, hogy bővítsék az együttműködés lehetőségeit, elmélyítsék a kooperációt, a gyártásszakosítást. A súlypontok a számítástechnikán, a mezőgépgyártáson és a fogyasztási cikkeket előállító iparágakon vannak. De nem minden a gazdaság, még ha a legfontosabb is. Kulturális tudományos területen legalább olyan élénkek a kontaktusok. Erről sokat tudnának beszélni a berlini .magyar kultúra házának, illetve a budapesti NDK kulturális központnak a munkatársai. Szoros az együttműködés az egyetemi és főiskolai oktatásban is. Az elmúlt három évtizedben kilencszáz magyar szerzett diplomát az NDK-ban, s magukkal hoztok még egy kincset is: a német nyelvtudást. Ez utóbbi bizony minden mennyiségben elkelne. Hiszen hazánk sok tekintetben nyitott, nagy idegenforgalmat lebonyolító ország, s mily jó lenne, ha többen tudnának útbaigazítást adni a német ajkú vendégeknek. A látogatók jó része az NDK-lból utazik hozzánk, s kedvelik hazánk tu- nistovidékeit, még ha nehezen barátkoznak is meg az árakkal. Bevallhatjuk nekik: mi sem vagyunk ezzel másképp. Ha feltárjuk apró kis „titkainkat” NDK-beli ismerőseink viszonozzák a bizalmat. A jobb megismerés még közelebb hoz bennünket egymáshoz. A hivatalos tárgyalások ennek teremtik meg a lehetőségét. Élni ezzel már mindannyiunkon múlik. L. Z.
