Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-05 / 209. szám

1986. szeptember 5., péntek Somogyi Néplap 3 Interjú Bányász Rezső államtitkárral az új sajtótörvényről ELKÖTELEZETTEN, FELELŐSSÉGGEL Szeptember 1-jén lépett életbe az országgyűlés által márciusban elfogad ott sajtó- törvény. Ennek kapcsán kórt interjút Bányász Rezső államtitkártól, a Miniszter­tanács Tájékoztatási Hivata­lának elnökétől az MTI munkatársa:- Fél év múltón hogyan értékelhető o sajtótörvény szakmai és társadalmi fo­gadtatása. Növelte-e a magyar tájékoztatás nem­zetközi tekintélyét? — A sajtótörvény minde­nekelőtt a szocialista demok­rácia továbbfejlesztésének szándéka szülte. Az a tapasz­talat. hogy az emberek mind jobban igénylik a haza és a világ dolgairól szóló bőséges, eligazító tájékoztatást, a sző­kébb és tágabb környeze­tünk történéseiről, esemé­nyeiről való gyors, hiteles és pontos beszámolókat. A köz­vélemény egyetértéssel fo­gadta a sajtótörvény meg­születését. A lakosság foko­zottabban érzékeli és értéke­li, hogy a sajtó, a rádió és a televízió egyre árnyaltabban tükrözi valóságunkat, ered­ményeinket és nehézségein­ket. Elismeréssel szólnak ar­ról, hogy a tömegtájékozta­tás a valóban időszerű és fontos feladatokat állítja elő­térbe. Nem marad pozitív visszhang nélkül, ha egy-egy cikk, riport a megoldás, a kiútkeresés szándékával szól a kisebb -na gyobb közössé­geket, gyárakat, ágazatokat vagy az egész társadalmat, gazdaságot érintő gondokról. — Ügy hiszem, a sajtó egész magatartása, minden­napi munkája önmagában is igazolja, hogy az újságírók dolgukat megkönnyítő, moz­gásterüket növelő dokumen­tumként értékelik a törvényt. Rendkívül nagy nemzetkö­zi visszhangja is volt a saj­tótörvénynek. Úgyszólván minden vezető lap, rádióadás foglalkozott — persze esz­mei-politikai elkötelezettsé­ge szerint — új törvényünk­kel. , - Porlomenti felszólalá­sában sem titkolta: az elő­zetes szakmai eszmecserék során több kérdésről heves vita bontakozott ki. Véle­ménye szerint a törvény miként segíti a tájékozta­táspolitika gyakorlatának fejlődését? — Elsősorban a kormány­zati szervek, az intézmények, vállalatok, a23-2 :az informá­torok felvilágosítási kötele­zettségéről szólok. Nem ti­tok, hogy a törvény előké­szítésekor sokan aggályos­kodtak, mások őszintén ag­gódtak, hogy a sajtó esetleg nem korrekt módon olyan információkat, tényeket, ada­tokat, álláspontokat is nyil­vánosságra hoz, amelyeknek voltaképpen valamely in­tézmény, szerv belső titkai s amelyeknek a közzététele itt­hon vagy külföldön hátrá­nyos helyzetbe hozhatna pél­dául egy vállalatot. Magától értetődő, hogy a társadalom összérdéke fölette áll min­den részérdeknek. Ez az alapvető. De a törvény elis­meri a tájékoztatásban is a kisebb közösségek, az egyén érdekeit. — A sajtótörvény határo­zottan biztosítja az újság­írók jogát a közérdekű infor­mációk megszerzéséhez és közreadásához. A felvilágo­sítás megtagadása a törvény kizárólag állami és vállalati titok védelme cémén ad fel­hatalmazást. Néhányszor mé­gis megkísérlik minden elfo­gadható indotk nélkül megta­gadni a felvilágosításit, el­kendőzni a valóságot. Sze­rencsére ilyen példa egyre ritkábban akad. Külön is szeretném aláhúzni, hogy nincs semmiféle indokolat­lan korlát, tilalmi lista a tá­jékoztatásban. elkötelezet­ten, felelősséggel bármiről írhat a sajtó. Mindenkor ha­tározottan, szigorúan fellé­pünk, ha az újságírót — ön­érdekből — megfosztják az információtól vagy félretájé­koztatják, de következetesek leszünk a feledősségrevonás- ban akkor is, ha az újságíró szegi meg szakmája írott vagy íratlan szabályait.- A sajtótörvény nem ren­delkezhet tételesen a sajtó­jog egy sor napi kérdésé- ben. Készültek e témakö­rökben eligazító végrehaj­tási rendelkezések is. — A sajtótörvény olyan jo­gokat és kötelezettségeket rögzítő alapjogszabály, amelynek rendelkezései köz­vetlenül és azonnal hatnak. Tartalmazza az alapvető ren­delkezéseket. A részletszabá­lyokat a végrehajtási rende­letek és más jogterületek rendelkezései fogalmazzák meg, A törvénnyel egyidőben négy államtitkári rendelke­zés is készült a Tájékoztatá­si Hivatalban. — Az első, vagyis az idő­szaki lapalapításról szóló rendelkezés tisztázza a lap engedélyezésére és megszün­tetésére, illetve szünetelteté­sére vonatkozó eljárás teljes menetét. Másodikként idő­szerű volt jogszabállyal ren­dezni a kábeltelevíziók mű­ködését is. A lényege az, hogy ha helyi politikai, gaz­dasági és kulturális igényt elégítenek ki, s biztosítva van­nak a szükséges feltételek, akkor nincs akadálya az ala­pításnak. A harmadik, a szerkesztőségek vezetőinek jogállásával foglalkozó ren­delkezés a korábbiaknál egy­értelműbben szögezi ]e, hogy a főszerkesztők, a felelős szerkesztők a szerkesztősé­gek igazi gazdái. Személyük­ben felelnek „a lap alapító­ja által meghatározott célok, szerkesztési elvek megvaló­sításáért, a lap teljes tartal­máért”, A negyedik, rendel­kezés az újságírók alkalma­zási feltételeiről sízól, s a hi­vatás, a szakma gyakorlásá­hoz nélkülözhetetlen követél­ményeket taglalja a színvo­nal emelésének igényével.- Véleménye szerint o sajtó — most már törvény által is - kibővített moz­gástere növeli-e a tájékoz­tatás társadalmi hasznát, közösségi felelősségérie- tét? — A törvény nemcsak az alkotmányban elismert jogot — a sajtószabadságot —. ha­nem a népnek a tájékozta­táshoz való jogát is magába foglalja. Kodifikálja az új­ságírók jogait és kötelessé­geit, előírja a felvilágosítási és válaszadási kötelezettsé­get. Jogi garanciákat nyújt a jól bevált sajtópolitika gya­korlásához : nem szigorít, nem szűkíti, hanem bővíti a tájékoztatás lehetőségeit. Meggyőződésem, hogy a szer­kesztőségek vezetői, a rova­toknak határozott arculatot adó újságírók ezután még több információ birtokában végezhetik felelősségteljes munkájukat, növelhetik hite­lüket a közvélemény előtt. Sajtónk egy felnőtt nép fel­nőtt sajtója. A nyomtatott és az elektronikus sajtó műhe­lyeinek élén felelős szer­kesztők, szakmájuk felké­szült mesterei állnak. Így hát minden feltétellel ren­delkezünk ahhoz, hogy a saj­tótörvény széleskörűen ér­vényesüljön, tájékoztatá­sunk megfeleljen fontos tár­sadalmi küldetésének. Hatvanon túl is megújulva Kiemelkedő közéleti tevé­kenységet végző embert kö­szöntöttek tegnap Marcali­ban 60. születésnapján. He- derics Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank marcali fiók­jának vezetője csaknem ne­gyedszázada megszakítás nél­kül tagja a korábbi járási, illetve városi pártbizottság­nak, s a végrehajtó bizott­ságnak is. Mindvégig része­se volt a várossá lett Mar­cali fejlődését szolgáló erő­feszítéseknek, és sokat tett a környék tsz-einék pénzügyi megerősödése érdekében. Munkásságát több magas ki­tüntetéssel ismerték el. Az őt köszöntő ünnepségen je­len volt Kovács József, a megyei pártbizottság tömeg­szervezetek osztályának veze­tője, ár. Grübl László, a marcali városi pártbizottság első titkára, dr. Műdig Ist­ván, az MNB megyei igaz­gatója, valamint a helyi párt-wb tagjai, barátai, tanít­ványai. Dr. Grübl László köszön­tőjében Hederics Ferenc lé­nyeglátását, szófcimondásút és új iránti fogékonyságát említette olyan vonásként, amelyet a jövőben sem nél­külözhetnek. Örömmel nyug­tázta, hogy a vezető szervek kérésének engedve Hederics Ferenc már a nyugdíjkorha­táron túl, továbbra is ellátja munkaköri és közéleti fela­datait. Dr. Műdig István arról a munkahelyi közösségről szólt, amelyet a fiókvezető nevelt, és amely ma rendelkezik a banki munka megújításához szükséges friss szemlélettel, felkészültséggel. Kovács Jó­zsef egy párt-vb-ülésre em­lékezve idézte Hederics Fe­renc mozgósító, segítőkészsé­get sugárzó szavait. Mint mondta, pártmunkánkban az általa képviselt munkastílus­nak kell erősödnie. Hederics Ferenc szerény ember, aki nem szívesen be­szél önmagáról, még kevés­bé saját szerepéről a város- környék eredményeiben. — Magam is faluról szár­mazom, így mindig szívesen beszélgetek az egyszerű sza­vakkal is mély igazságokat kimondó falusi emberekkel. Nemrég egy öreg juhász is­merősöm mondta: „Ne be­szélj nekem a hatékonyság­ról; azt mond meg, hogy a tsz-nek haszna vagy kára van a juhászaiból!” A ha­sonló beszélgetések különö­sen kedves emlékeim. Örömmel mesélt unokáiról, akik számára a valódi ki- kapcsolódást jelentik, fejlő­désünk általa meghatározó­nak tartott kérdéséről, poli­tika és gazdaság kapcsolatá­ról, ám legtöbbet a bankról, ahol 34 éve dolgozik. Bedolgozók A Kapos Ruhaipari Szö­vetkezet szinte megalakulása óta foglalkoztat bedolgozó­kat. Számuk az eltelt évti­zedekben változott, az utóbbi években valamivel száz fe­lett állapodott meg; az össz- létszám fele. A bedolgozók a termelésből 30—35 száza­lékkal veszik ki a részüket, a textilágazatban viszont el­érik az 50 százalékot is. Ko­molyan épít rájuk a szö­vetkezet a tervezéskor. — A szövetkezet nagysá­gához képest valóban jelen­tős bedolgozói hálózattal rendelkezünk; ez egyrészt könnyebbséget, másrészt gon­dokat jelent — mondja be­vezetésképpen Molnár And­rás, a szövetkezet elnöke. — Talán a gondokkal kel­lene kezdeni — folytatja Kárpáti Pál főkönyvelő —, mert azt tartom: ha ezekkel is tisztában vagyunk és ke­ressük a megoldás lehetősé­geit, attól a jó még jobb le­het. Az otthoni munkaválla­lók esetében azt látom, elég nehéz megfelélni a szerző­désben vállalt kötelezettsé­geknek és annak a célnak, hogy emellett valaki ellássa a ház körüli teendőket és a családdal kapcsolatos fela­datokat. Sokan azt képze­lik, a bedolgozók annyit és akkor dolgoznak, amennyit és amikor akarnak. Ez nem egészen van így. Ha valaki keveset dolgozik és ezért, mondjuk, kap havi ötszáz forintot, előfob-utóbb felve­tődik a kérdés: miért kösse le magát még ennyire is? Ha becsülettel helyt akar állni és a szövetkezet szem­pontjait tartja elsődlegesnek, nyolc órát biztosan a gép mellett kell töltenie, sokszor még többet is. A szociális és a gazdasági szempontok olyan ellentmondása ez, amelyben nehéz eldönteni, mi a fontosabb: munkát ad­ni annak, aki dolgozni akar vagy elküldeni, aki a család miatt csak kevesebbet tud termelni. — A piac mennyiséget és minőséget kér tőlünk — ve­szi vissza a szót az elnök —, ezért mi sem tehetünk különbséget a benti dolgo­zók és az otthoni munkavál­lalók között. Épp emiatt so­kan cserélődnek az utóbbiak közül. — Azt hiszem, az is oka ennék, hogy nem túl gyako­ri a bedolgozók foglalkozta­tása — folytatja gondolat- menetét a főkönyvelő —, mert a szabályozók nem ösz­tönzik erre a termelőket. A szövetkezetnék ugyanazokat az adókat kell fizetnie a be­dolgozók, mint a többiek után, és ugyanazok a ked­vezmények is megilletik őket. Csak egy példát em­lítek: ha valaki egy hónap­ban ötszáz forintot keres — maradjunk ennél, mert van ilyen is —, akikor jár neki a 310 forint támogatás, és már ez után az összeg után fi­zetjük az adót. Az lenne az érdékünk, hogy jó szakmai felkészültségű bedolgozóhá- lózatunk legyen. Ám akkor hol marad a szociálpolitika? Az elnök egyetért vele, annyi kiegészítéssel, hogy természetesen nem kizárólag szociálpolitikai megfontolá­sok miatt alkalmaznak be­dolgozókat. — Ennek a rendszernek előnyei is vannak. Nem kell például külön munkahelyet biztosítanunk, az esetek egy részében a gépbeszerzés sem a mi gondunk, és a fenntartás költségei is ol­csóbbak így, mint ha vala­mennyien benti munkahe­lyesek lennének. A „megéri, nem éri meg” kérdése nyil­ván mindkét részről felve­tődik. Nekünk még így is, a már említett adózási terhek­kel is megéri. Azért any- nyiira nem, hogy szakképzet- lennel kössünk szerződést, mert arra sem idő, sem le­hetőség nincs, hogy otthon betanítsuk. A szövetkezetnek — érde­kes módon — épp, Kaposvá­ron és környékén kevesebb, ugyanakkor Nagyatád és Dombóvár térségében sok a bedolgozója. Minden héten a helyszínre szállítják az elő­készített varrnivalót és ak­kor veszik át a készterméke­ket is. Ezt a munkát és mindazt, ami együtt jár a hálózat működtetésével Nagy Jánosné végzi, már tíz éve. — A legtöbben azért vál­lalják ezt a munkát, hogy összekössék a pénzkeresést a szorosabb családi élettel. Az ügyesebbek akár 290 készter­méket is készítenek egy hó­napban, átlagban egyébként 3000 forint a fizetésük. Most épp hálóinget varrnak, ösz- szesen 25 ezer darabra van megrendelésünk, ez október végéig ad munkát. Aztán a kétrészes ruhák következ­nek. Néha vissza kell adni egy-egy darabot, aimi hálát­lan feladat, de olyan jó kap­csolat alakult ki köztünk, hogy ebből nincs harag. Az a legfontosabb, hogy folya­matosan tudjunk munkát adni, és még van tenniva­lónk. Nagy Jánosné Mezőcsoko- nyán lakik, három éve be­dolgozó. — Egészségügyi okok miatt kellett otthagyni a korábbi munkahelyem, a családnak is jobb így. Idős szülőkkel élünk együtt, két gyerekünk van. Így közöttük vagyok, s könnyebb a dolgom. Az a véleményem, hogy a szövet­kezetét és mindazokat, akik vállalják, hogy ily módon segítik az otthon maradó asszonyokat, jobban kellene támogatni. Még többen is szeretnének így dolgozni, de kevés a lehetőség. Geibl Jánosné a ruhagyár­ból élőbb gyesre, majd ide, a szövetkezetbe jött ugyan­csak bedolgozónak. — Átlag 2500 forintot ka­pok egy hónapban. Ez elég ahhoz, hogy kiegészítsem a férjem fizetését, és legalább el tudom látni a kertet meg a házimunkát is. Elsősorban ezért maradtam itthon, de nem akartam lemondani a biztos jövedelemről sem. Az igények és a lehetősé­gek, a szükséges, ám eseten­ként mégis ráfizetéses tevé­kenység egyensúlyának meg­teremtése, lám, nem is olyan egyszerű. Valóban támoga­tásra, közös összefogásra lenne szükség, hogy a be­dolgozóknak és a munka­adóknak is egyaránt megér­je belekezdeni, illetve to­vábbfejleszteni ezt a csak látszatra könnyű munkát. Nagy Zsóka

Next

/
Thumbnails
Contents