Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-29 / 229. szám

1986. szeptember 29., hétfő Somogyi Néplap 5 Tegyük divattá! Miért nem élnek egészsé­gesen az emberek, noha fel­ismerték ennek szükségessé­gét? Miért nem tudják el­határozni magukat legalább heti 4—7 órás sportra? Fur­csa lehet mindez annak a szemében, aki hivatásszerű­en foglalkozik sportolókkal. Vajon mi a véleménye Voj- ta László szakedzőnek, miért nem terjed el jobban a spor­tos életmód? — A kisgyermekeknek igen nagy a mozgásigénye. Egész nap csúszi kimászik, szinte pihenés nélkül. Köz­ismert az az amerikai kísér­let, amelyben két atlétától azt kérték, csinálja végig mindazt a mozgást, amit egy játszótér csemetéi egyetlen délelőttön. Nos, a gyerekek bírták tovább szufléval ... Sokáig dolgoztam sportis­kolás és még fiatalabb gye­rekek között. Hatéves kor­ban a legtöbb gyereknek például harmonikus futómoz­gása van. Ügy futnak, aho­gyan a nagykönyvben meg van írva; sarkuk felcsapó­dik, térdüket kiemelik, a karjukat energikusan moz­gatják. Tehát eddig az élet­korig nincs baj mozgásigé­nyük kielégítésével. Noha sem a bölcsődékben, sem az óvodákban nincs különösebb sportlétesítmény, itt még so­kat mozognak, futnak. Az­tán az iskolakezdés után ug­rásszerűen csökken a gyere­kek mozgáslehetősége. Egész nap ülnek a padban, majd otthon a házi feladatok mel­lett. A heti három testneve­lési óra még a legkitűnőbb feltételek közepette sem pó­tolja a korábbi sok mozgást. — Persze az iskolát vala­mikor el kell kezdeni, s lec­két irni sem lehet helyben- futás közben. — Hogyne. De jobb volna, ha — úgy, mint egy Csong- rád megyei kísérletben —az általános és középiskolában mindennap lenne testnevelé­si óra. Ugyanis nemcsak ar­ról van szó, hogy a testne­velés elsajátítandó tantárgy, hanem hogy egyben a szel­lemet is frissen tartó, a szel­lemi munkát ellensúlyozó fi­zikai igénybevétel is. — Hadd vessem közbe: sok iskolában nincs is tornate­rem. Van, ahol a padok kö­zött tornáznak. — Ez így van. De amit hetente háromszor lehet csi­nálni, még ha nem teljes értékű is, azt lehetne heten­te ötször is. És hadd folytas­sam az ifjúságot érintő gon­dolatmenetét. A felső tago­zatban a gyerekek egyre in­kább a pályaválasztás felé kacsingatnák. Megnő az osz­tályzatok fontossága, meg­kezdődnek a különórák. Ez mind-mind a szellemi terhe­ket növelő, az egészséges mozgásigény kielégítésének a lehetőségét csökkentő té­nyező. A középiskolákban hasonló a helyzet. Végül is elmúlik a tizenkét tanulással töltött év anélkül, hogy a fiatalok megszerették volna a testmozgást. Szerintem itt van a hiba! Akinek tizen­nyolc-húszéves koráig nem sikerül fölkelteni a kedvét a sportos életmód iránt, azt később már nehéz rászedni, hogy megmozduljon. — Ezek szerint felnőttkor­ban már remény sincs a vál­tozásra? — Remény mindig van. Sőt, olykor nemcsak a re­mény, hanem a kényszer is hal, ráadásul sokkal erőseb­ben. Ma már több helyen megoldották az infarktus utáni sportoltatást. Több vá­rosban is van Infarktus SC. ahol orvosi ellenőrzés mel­lett mozognak a volt bete­gek. No, de miért kell ahhoz infarktus? Miért kell megci- bálni a halál bajuszát? Mi­ért nem lehet hamarabb el>- kezdeni az egészséges, spor­tos életvitelt? Bizony, sok még az efféle miért. Egyet kénytelenek va­gyunk leszögezni: ha a tár­sadalom továbbra is egész­ségtelenül él. szembe kell néznie azzal, hogy a mosta­ni magas halálozási arány az aktív 40—60 évesek kö­zött fent fog maradni. Sőt, egyre inkább kitolódik majd a fiatalabbakra is. Föl kel! hát venni a harcot, s a leg­jobb módszer a megelőzés. Ez a munka — noha nem egyszerű, nem oldható meg egy-két kampánnyal — nem lesz hiábavaló. A szakembe­rek körében ismeretes, hogy például az Egyesült Álla­mokban az ötvenes-hatvanas években hasonlóan sokan haltak meg a civilizációs, el­sősorban a szív- és keringé­si betegségekben. Szívós munkával azonban sikerűit visszaszerezni a testmozgás, a fizikai aktivitás becsüle­tét. S a tragikus folyamat megállt: jelenleg jóval keve­sebben halnak meg az egész­ségtelen életmód miatt, mint a hatvanas években. Mindez nálunk is elérhető. S el is kell érnünk, hogy valóra vál­hasson a nemzetközi egész­ségügyi szervezet idei jel­mondata: Az egészséges élet­móddal mindenki nyertes. Gőz József A hasznos természet és a mimózaáloi — A pár centiméteres szi- várványos guppi — akvári­umi halacska — elevenen hozza világra utódait. Egy­szer sikerült ellesnem ezt a pillanatot, öt perc alatt nyolc utód jött a világra. Üveg tárgylemezzel anyukám segítségével gyorsan átmen­tettük a másik akváriumba az állatokat, hogy a szülők fel ne falják. Elhallgatnám a kislányt még órákig, a „ne nyúlj hozzám” növény érdekesség­ről., az algásodásról, az élesztőgombák szerepéről és megannyi szépséges „tücsök bogárról”. Mesél. Játszi könnyedséggel tart előadást egy fotelban. Finom metszé­sű az arca, nagy, barna, ér­telmes szeme jóságot sugá­roz. Jámbor Anett 15 éves, a Hámán Kató Általános Isko­la volt tanulója, két. arany­érem tulajdonosa. A Pajtás újság által meghirdetett or­szágos természetkutató pá­lyázatokon kétszer győzött. Papagájai, macskái, halai és „átutazó” állatbarátai társa­ságában él egy „elvarázsolt kastély” emeleti szobájában. A tornyos házacska 1900-ban épült, egy építész ajándékoz­ta feleségének születésnapjá­ra. Az udvaron törpe ezüst­fenyők, szépen gondozott vi­rágok. Anett kutató gondo­latainak nyugalmas otthona. Beszélgetésünket a két hul­lámos papagáj kotnyeles ri­kácsolása kíséri. — Negyedikes-ötödikes ko­ránban szeréttette meg velem a biológiatanárnőm, Varga József né a növényeket és az állatokat. Mindig adott olyan feladatot, amelynek segítsé­gével megfigyelhettem a nö­vények, az állatok viselke­dését. Hogyan fejlődik az el­ültetett babszem? Miként növekszik sötétben is? Meg­figyeltem egy jelenséget és kerestem a választ a miér­tekre. összeállítottam kísér­leteket, kiselőadást tartot­tam az osztálytársaimnak. Hetedikes volt, amikor Gödöllőn a mezőgazdász pá­lyázaton tanszéki dicsérettel, országosan első helyezést ért el a Desedáról írt dolgozatá­val. A bíráló tanár azt mondta: olyan színvonalú volt a beszámoló, mint egy elsőéves gépészmérnök hall­gató dolgozata. Az idén is­mét jelentkezett a termé­szetkutató pályázatra. Csille­bércei volt a záró forduló. Csapata második lett, de Jámbor Anett négy fiú mel­lett egyedül nyert . egyéni aranyérmet, és táborvezetői dicséretet is kapott. Apja a díjkiosztás napján telefonált és nem akart hinni a fülé­nek. — Sok barátnőm van. de leginkább a tanáraimmal," szüleimmel szeretek beszél­getni. Néha elmegyek mozi­ba, könyveket olvasok. — Mi a véleményed-a* tu­dósokról ? — Csodálom a tudásukat, érdeklődve figyelem a fölfe­dezéseiket. Főleg az orvosok kutatómunkája érdekel. A rákkutatás. — Melyik a kedvenc növé­nyed, állatod? — A mimóza. Az állatokat pedig mind szeretem. A szépséget kell meglelni, ami bennük jó. Azért vannak a világon. Gould csillagász mondta: „Nagyon kevés eset van az állatvilágban, amikor a természet hiába ajándé­kozza meg e teremtménye­it.” — Mi ragadott meg ebben a gondolatban? — Az, hogy nincs haszon­talan állatfaj a földön, a ter­mészet mindet felruházta valami érdekességgel. — Mit tennél a földön, ha hatalmad lenne? — Békét teremtenék, csil­lapítanám az éhséget, ráve­zetném az embereket arra, hogy azt találják fel, ami számukra jó. Példaképekről beszélge­tünk. József Attilát, Szent- györgyi Albertet, dr. Lam­ping Józsefet említette. Gi- orgia dalát és Varga Mikló­sét említette. Előkerültek a fegyelmezett betűkkel maga készítette, színes képekkel illusztrált versenydolgozatok. Szőke kisfiú, Anett öccse toppan- a szobába. A kapuig kísérnék. Várnai Ágnes Felavatták az SOS-gyermekfalut Számos ország közéleti sze­mélyiségének jelenlétében szombaton Battonyán fel­avatták az SOS Nemzetközi Gyermekfalu Szervezet első magyarországi létesítmé­nyét. Dr. Csehák Juditnak, a Minisztertanács elnökhe­lyettesének avatóbeszédét kö­vetően a kezdeményezés je­lentőségét méltatta Helmut Kutin, a nemzetközi szerve­zet elnöke, valamint Gyula­vári Pál, a Békés Megyei Tanács elnöke is. Az esemé­nyen részt vettek a gyer­mekfalu és Battonya lakói. Ott volt a magyar társadal­mi és politikai élet több képviselője, valamint Hans- Heinz Reinprecht, az SOS főtitkára is. Az ünnepi ren­dezvényre eljöttek az alföl­di településre a finn, a jugo­szláv, a lengyel, az NSZK- beli, a norvég és az osztrák SOS-szervezetek és -falvak küldöttei, s az első magyar- országi gyermekfalu felépí­tésében jelentős társadalmi munkát vállaló hazai közös­ségek tagjai közül is jó né- hányan. Dr. Hermann Gmeiner, a nemrég elhunyt osztrák pro­fesszor kezdeményezésére 1949-ben az ausztriai Imst- ben nyílt meg a világon elő­ször SOS-gyermekfalu. Azóta a föld 85 országában több mint kétszáz intézményben nevelnek családi körülmé­nyekhez hasonló légkörben' kisebb és nagyobb fiúkat és lányokat. Hazánkban 1983 októberében alakult meg az SOS Gyermekfalvak Nemze­ti Egyesülete, amely célul tűzte ki, hogy Battonyán föl­építi az első magyar gyer­mekfalut. A Lakót.erv két fiatal építésze, Csizmár Gffu- la és Sarlós Júlia készítette el a terveket. A kivitelezési munkákat a Mezőkovácsházi Építőipari Szövetkezet vállal­ta a Békés Megyei Beruhá­zási Vállalat közreműködé­sével. Az építkezés 1984 nyarán kezdődött, és az első kis lakók ez év tavaszán köl­töztek be új otthonukba. Battonya e kis lakói — harmincnyolcán — nevelő­anyák segítségével barátkoz­nak a környezettel. A csalá­dok végleges kialakulása után száz, tartósan állami gondozásra szoruló, 2—14 éves gyermeknek ad otthont a falu. ­Hollandia Magyarországon A holland kultúra és tudo­mány értékeit bemutató ren­dezvénysorozat kezdődött szombaton Budapesten. A Hollandia Magyarországon elnevezésű kulturális sereg­szemle — amelynek megva­lósulását főbb éves felké­szülés előzte meg — a sok évszázados múltra visszate­kintő holland—magyar kul­turális kapcsolatok jelentős állomása, hiszen a holland szellemi élet és alkotóművé­szet. keresztmetszetét tükröző művészeti eseménysorozatra mind ez idáig nem került sor hazánkban. Az egy hó­napon át zajló eseménysoro­zat során mintegy 50 ren­dezvényre várják Budapesten és az ország több városában az érdeklődőket. A rendezvénysorozat színe­it felvillantó látványos non­stop show-val kezdődött a holland kulturális hónap Bu­dapesten. A Vörösmarty té­ren és a Vigadó téren két zenékar, a Koninklijke Phil­harmonie Bocholtz Fúvósze­nekar és a Pécsi Vasutas Koncert-fúvószenekar ünne­pélyes felvonulása után fel­csendült a muzsikaszó: egy­^gboet^ Tulipánoktól az elektronikai csodákig Randevú 15 városban Hollandia kis ország, de gazdasági nagyhatalom — mondják minden hivalkodás nélkül a hazájukat megmu­tatni akaró hollandok. Gaz­dasági teljesítményük alap­ján úgy tűnhet, hogy az itt élő emberek mást sem csi­nálnak, mint dolgoznak. Er­ről szó sincs. Valóban na­gyon szorgalmasak; de min­dennek megvan a maga ide­je, és mindenre" amire akar­nak, van idejük. „Meggyőződésünk, hogy egy másik népre a kultúrán keresztül tudunk ráérezni leginkább” — hangoztatta Claus herceg, Beatrix ki­rálynő férje, amikor talál­kozott újságírócsoportunk- kial. Ennék szellemében ta­valy Kanada, az idén Fran­ciaország mutatkozott be, jö­vőre hazánk, 1988-ban Ang­lia, 1989-ben pedig a Szov­jetunió kultúrája „vendég- szerepei” Hollandiában. Ezek a kulturális csereprogramok tulajdonképpen azt jelzik, hogy a hollandok immár nemcsak a világ gazdasági dolgaira figyelnék oda, ha­nem egyre nagyobb jelentő­séget tulajdonítanak a más irányú együttműködésnek is. Amikor Magyarországról kérdeztük, az amúgy megle­hetősen zárkózott herceg egyszeriben megnyílt, s érzé­kelhető melegséggel „nyi lat­kozott hazánkról. Elmondta, hogy Magyarországról elő­ször a zene jut eszébe Hogy tavasszal, amikor ti­zenkét nyugateurópai ország képviselői jelenlétében kon­certet rendeztek az idei bé­keév tiszteletére, egy Ko­dály-mű is szerepelt műso­rukban. Egyébként is — tet­te hozzá — Bartók Béla és Kodály Zoltán nevét szinte mindenki ismeri Hollandiá­ban. „Krisztus vére kapcsol ösz- sze bennünket. Az utrechtá alma maternek leghálásabb magyar fiai háromszáz esz­tendő legszebb ajándékaiért. 1636—1936.” A világhírű ut- redhti egyetem épületében található egy emléktábla, rajta latin nyelven ez a fel­irat, a két alsó sarok egyi­kében az utrechti dóm, a másikban pedig a debre­ceni nagytemplom. A hol­land—magyar kapcsolatokról sok mindent lehetne elmon­dani. íme, a múltat, milyen hosszú időre visszanyúló múltat idéző emléktábla Utrechtből! Szellemi kapcso­lataink alapjait a németal­földi egyetemeken tanuló protestáns diákok vetették meg. S még szintén a múlt: az első világháború után magyar gyerekek sokaságát fogadták Hollandiában, hogy megerősítsék, feltáplálják őket. E gyerekek .további sorsáról holland—magyar Emléktábla Utrcchtben Bicikliző hollandok koprodukcióban film is ké­szült. S ezzel már kapcsolataink jelenéhez érkeztünk. — Volt-e szerepe az euró­pai kulturális fórumnak ab­ban, hogy megszületett e kulturális csere gondolata? — Az ötlet tulajdonképpen attól íüggetlenül_~született meg, maga a fórum csupán a gyorsító tényező szerepét játszotta. Elvégre két kis európai népről van szó, aki­nek kultúrája nyelvi nehéz­ségek miatt nehezen tör utat a világban. Kiállítások, balett- és nép- táncestek, színházi előadá­sok, koncertek, filmbemuta­tók, irodalmi találkozók sze­repelnek a programban, s szép számban szimpóziumok. Szeptember végétől ok­tóber végéig szinte egész Magyarországon bemutatko­zik Hollandia. A vendéglátó magyar városok száma több mint tizenöt, s köztük van Eger, Pécs, Szeged, Debre­cen, Székesfehérvár, Veszp­rém, Szombathely, Kaposvár, Kecskemét. Szekszárd, Győr. Ugye, már csaknem mind­egyiket felsoroltam. Kocsi Margit )VOi' mást váltották klasszikus melódiák és pattogó ütemű indulók, dzsessz- és poprit­musok, a holland folklór dal­lamai és táncszámai. Ennek megfelelően váltották egy­mást az együttesek is. Szombat délelőtt a Vigadó Galériában holland könyvki­állítás nyílt. A megnyitó ün­nepségen Vajda György mű­velődési miniszterhelyettes, illetve Jan Riezenkamp, a holland közegészségügyi népjóléti és kulturális mi­nisztérium miniszterhelyet­tese mondott beszédet. Mi­ként Vajda György is ki­emelte, ez a kiállítás több, mint egy szokásos könyvbe­mutató. hiszen a termekben a holland kultúra gazdag múltjából és jelenéből nem­csak a könyv látható, hanem a művelődéstörténet, a mű­vészet, az irodalom szinte minden ága, a térkópmet- Széstől a karikatúráig, a hí­res németalföldi tengerhajó­zás értékes emlékeitől a leg­modernebb információs esz­közökig és rendszerekig. A holland könyvek egyébként mindig jelen voltak a ma­gyar kultúrában; az utóbbi 10 évben 96 holland szerző műve látott hazánkban nap­világot magyar fordításban, összesen másfél millió pél­dányban. A holland minisz­terhelyettes a megnyitón be­jelentette: Hollandia 750 kötetet — a holland, a fríz irodalómból, a gyermek-, a művészeti és a hobbiköte­tekből, valamint a Hollan­diáról szóló művekből össze­állított válogatást — ajándé­koz Magyarországnak. A tárlatot október 10-ig tekinthetik meg az érdeklő­dők; ezt követően a szegedi Somogyi Károly Könyvtár­ban és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszudvarában mutatják be. A Hollandia Magyarorszá­gon rendezvénysorozatának ünnepélyes megnyitására este a Zeneakadémián került sor. Az eseményen részt vett a magyar állami, társadalmi és kulturális élet számos veze­tő személyisége, s ott volt Godért WilVém de Vos van Steenwijk, a Holland Király­ság budapesti nagykövete.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents