Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-29 / 229. szám

2 Somogyi Néplap 1986. szeptember 29., hétfő Lázár György ma Belgiumba utazik Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke Wilfried Martens belga miniszterelnök meghívá­sára szeptember 29-én, hétfőn hivatalos látoga­tásra Belgiumba utazik. Lázár Györgyöt, a magyar j kormányfőt Wilfried Mar­tens belga miniszterelnök^ hívta meg, hivatalos láloga-.- fásra, 1984-ben, hazánkban! tett látogatása alkalmával. Lázár György belgiumi láto­gatását megelőzően a belga sajtó ismertetéseket közölt Magyarországról, hazánk politikai, gazdasági, társa­dalmi és kulturális életéről. A gazdasági jellegű folyóira­tok cikkei, valamint Belgi­um iegtekintélyesebb fla- mand nyelvű napilapja, a fő­leg gazdasági körökben népszerű De Standaard szombat—vasárnapi számá­ban Lázár Györggyel készí­tett interjú egyértelműen ar­ra mutatnak: a politikai dia­lógus mellett különösen a magyar—belga gazdasági | együttműködésben rejlő szá­mos lehetőség iránt mutat­kozik érdeklődés. Ennek kíván részben ele­get tenni a magyar kor­mányfő számára összeállított i program is: a belga minisz­terelnökkel folytatandó tár­gyaláson kívül részt vesz a belga külkereskedelmi hiva­talnak a tiszteletére rende­zett fogadásán. A magyar miniszterelnököt fogadja I. Baudouin belga j király is. Seyardnadze megbeszélései Felszólalások az ENSZ-közgyűlés 41. ülésszakán Kínai képviselők fogadása Sarlós István? az Ország- gyűlés elnöke szombaton az országházban fogadta a kí­nai parlamenti küldöttséget, amely Liao Han-sengnek, a Kínai Népköztársaság orszá­gos népi gyűlése állandó bi­zottsága elnökhelyettesének vezetésével tartózkodik ha­zánkban. Diplomaták találkozói az ENSZ székhelyén. A képen Eduard Sevardnadze sz<|vjet és Hans-Dietrich Genscher nyugatné­met külügyminiszter (balra) megbeszélésük kezdetén. Eduard Sevardnadze, a Sz ov j etuni ó külügyminiszte- re New Yorkiban, az ENSZ székhelyén a ciprusi elnök­kel, valamint az olasz, az etiópiai, az indiai és a svéd külügyminiszterrel találko­zott az ENSZ székhelyén. Eduard Sevardnadze és Giu- lio Andreotti olasz külügy­miniszter üdvözölte a stoc- holrni értekezlet sikeres be­fejezését. A szoj/jet külügy­miniszter hangsúlyozta: az emberiség érdekében gya­korlati lépésekrfc van szük­ség a nukleáris veszély eb hárítása érdekében. A nukleáris Veszély elhá­rítása volt a fő témája Se­vardnadze és isten Ander­son svéd külügyminiszter megbeszéléseinek is. A szov­jet fél méltatta a „delhi 'hatok" kezdeméiyezéseit. A félek üdvözölték a stodkfioL mi konferencia {eredményalt, . s állást foglaltait a kétólda- ' lú kapcsolatok) fejlesztése­mel lett. A szovjet at^mrobbantásip moratórium és p „delhi ha­tok" kezdeményezései álltak Sevardnadze és; Siv Sankar indiai külügy-jés kereske­delmi miniszter'' tárgyalásai­nak középpontjájban. Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter az ENSZ Megnyílt a Brit Munkáspárt konferenciája Példátlanul durva ameri­kai beavatkozás jegyében nyílt meg vasárnap este az észak-angliai Blackpoolban a Brit Munkáspárt idei konfe­renciája, amely a pártveze­tők meggyőződése szerint az utolsó lesz az általános vá­lasztások előtt. A munkás­párt katonapolitikája elleni összpontosított washingtoni támadás eleve biztosította, hogy Nagy-Bnitannia nukleá­ris szerepe nemcsak a black- pooli tanácskozáson kerül a figyelem középpontjába, ha­nem kulcskérdése lesz a gya­korlatilag máris megkezdő­dött választási hadjáratnak is. A blackpooli tanácskozás első munkanapján, hétfőn elhangzó nyilatkozatában az amerikai hadügyminiiszteí arra is figyelmezteti a brit választópolgárokat, hogy „a különleges amerikai— brit társas viszony rendkí­vülien meggyöngülne és na­gyon sok amerikai egysze­rűen hátat fordítana Euró­pának — az »amerikai erőd­be« való visszavonulást vá­lasztva — ha a munkáspárt védelmi politikája megvaló­sulna”. A The Sunday Times sze­rint amerikai részről tisztá­ban vannak az angol bei- ügyekbe való nyílt beavat­kozás kockázataival. A kormánypárti The Sun­day Telegraph vasárnap azt a szenzációs értesülését kö­zölte, hogy nyilatkozata előtt Caspar Weinberger titkos ta­nácskozásokat folytatott a Thatcher-kormány hadügy­miniszterével, George Youn- gerral. A lap szerint kettő­jük megbeszélésén állapod­tak meg egy közös akció­tervben, amelynek célja, hogy minimálisra csökkent­sék a munkáspárt választási győzelmének esélyeit. székhelyén megbeszélést folytatott a román, a fran­cia, a szíriai, valamint a pa­kisztáni külügyminiszterrel, és találkozott %’aruk Kaddu- mival, a PFSÍ politikai osz­tályának vezetőjével is. Sevardnadze és loan Totu román külügyminiszter meg­beszélésén mindkét fél hang­súlyozta, hogy országuk kész továbbfejleszteni sokoldalú együttműködését, és segíti a szövetséges államok egységé nek, öszeforrottságának erő­sítését. A Jean-Bernard Raymond francia külügyiminiszterre] folytatott • tanácskozáson mindkét fél aláhúzta: a stocfcnoimi konferencia sike­res befejezése jó alapot te- ,rem1 a bécsi ..tanácskozáshoz, s annak — véleményük sze­rint — minden területen elő 'kell segítenie az összeurópai ■folyamat további előrehala­dását A külügymin-i^zterék megvitatták a jelenlegi nem­zetközi helyzet és a kétol­dalú kapcsolatok kérdéskö­rét is. Eduard Sevardnadze és Faruk as-Saraa szíriai kül­ügyminiszter megbeszélésü­kön hangsúlyozták, hogy a fölvetett kérdésekben a két ország véleménye megegye­zik vagy közel áll. A két külügyminiszter leszögezte, hogy a közel-keleti igazságos és tartós békét csakis kollek­tív erőfeszítésekkel lehet el­érni. Elítélték a különalkut szorgalmazó amerikai és iz­raeli próbálkozásokat és sür­gették egy nemzetközi közel- keleti értekezlet előkészítő bizottságának mielőbbi lét­rehozását. Szahibzada Jakub Han pa­kisztáni kiUügyminiszterrel folytatott tanácskozásán Se- . vardnadze alálíyízta, hogy az afganisztáni s^vjet katonai kontingens egy . részének ki -1 vonásáról .szóló' döntés bizo­nyítja: a Szovjetunió és Af­ganisztán őszintén törekszik a közép-keléti -ország körül kialakult helyzet politikai rendezésének meggyorsítá­sára. Erre válaszul viszont végérvényesen be kellene szüntetni az Afganisztán ügyeibe való külföldi beavat­kozást. Eduard Sevardnadze és Fa­ruk Kaddumi megbeszélésü­kön különös figyelmet szen­teltek a közel-keleti kérdés igazságos és átfogó rendezé­sének. * * * Az ENSZ közgyűlésének 41. ülésszakán fölszólalt Loan Totu román külügyminiszter. Jelentősnek nevezte a stoc- holmi -konferencia eredmé­nyeit és sürgette, hogy az érintett államok tegyenek to­vábbi lépéseket az európai légkör javítására. Javasolta, hogy létesítsenek atomfegy­vermentes övezeteket, akadá­lyozzák meg a világűr mili- tarizálását és 2600-ig számol­ják föl az atamfegyverkész-; ■leteket. Bejelentette, hogy Románia kész akár egyoldalúan is csökkenteni — öt, százalék­kal — áz év végéig fegyver­zetet. fegyveres erőinek lét- ’■ s'záráá’t és katofiai .költségve­tését. Mint mohdta-: népsza­vazáson döntenek az egyol­dalú lépésről, ha nem jön létre megállapodás más ál­lamokkal. Frank O’FJynn új-zélandi hadügyminiszter felszólalá­sában követelte, hogy Fran­ciaország szüntesse be az atomfegyverkísérleteket a Csendes-óceán .déli részén. Szahul Hamid Sri Lanka-i külügyminiszter beszédében egyebek között azt hangsú­lyozta. hogy Dél-Ázsiában fo­kozni kell az együttműkö­dést a terrorizmus elleni harcban és módosítani kell a kiadatást szabályozó nem­zetközi megállapodásokat. Pénteken szólalt fel Bolaji Akinyemi nigériai külügymi­niszter. Ö arra szólította föl a közgyűlést, hogy sürgesse Reagan amerikai elnököt, hagyja jóvá a kongresszus által elfogadott szankciókai Dél-Afriika ellen. A beszéd elhangzása után Reagan vé­tót emelt a szankciók ellen. Guillermo Bedregal bolíviai külügyminiszter beszédében kifejezte reményét, hogy si­keres lesz a jövőre Bécsben a kábítószerkereskedelemről tartandó ENSZ-konferencia. Libanon — újabb harcok után Vasárnap sem csitultak a harcok Kelet-Bejrútban, bár a főváros két részre osztó zöld vonal mentén nyuga­lom volt. Kelet-Bejrútban azonban még folyik a „tisz­togatás”, s közben megkez­dődött a kölcsönös vádasko­dás. Az újaibb harcok — a hírmagyarázók többsége sze­rint — kétségessé teszik a „párbeszéd bizottságának” újabb taílálkozóit. A szombati kelet-bejrúti harcoknak, majd az ezek nyomán a zöld vonalon ki­robbant vak túzpárbajnak sok a sebesültje, halottja — számuk azonban nem ismert. A legutóbbi kelet-bejrúti hír­adások szerint’ 13 ember halt meg, 40-en megsebesültek; épületek, autók tucatjai pusz­tultak el, s az anyagi kár is többmilliós. A szombati események pontos menetéről továbbra is ellentmondóak a beszámo­lók. Szamár Zsazsa, a Liba­noni Erők vezetője közölte, hogy elődje, Elie Hobeika — akit ő űzött el a libanoni erők éléről januárban — újabb kísérletet tett a ha­talom visszaszerzésére. A ke­resztény milicista vezér Szí­riát vádolta az akció nyílt és közvetlen támogatásával: „Megdönthetetlen bizonyíté­kaink vannak a szíriai bea­vatkozásra” — mondotta. Gazi Kanaan dandártábor­nok, a Libanonban levő szí­riai erők biztonsági főnöke viszont határozottan cáfol­ta a vádakat, kijelentve hogy ami Kelet-Bejrútban történt, az a keresztény fegyveresek belső ügye. A nyugat-bejrúti fegyveresek határozott figyelmeztetést kaptak, hogy a zöld vonalon tartózkodjanak minden fegy­veres akciótól — mondotta. Elutasította a vádaskodást a többi libanoni párt is. A történteiket elemezve li­banoni hírmagyarázók két lényeges pontra mutattak rá: Szarni r Zsazsa és emberei végső fokon csak a hadse­reg beavatkozása nyomán tudtak úrrá lenni a helyze­ten. A hadsereg —; amely ■eddig kényesen elhatárolta magát a milíciáktól — köz­leményben jelentette, hogy csak az erőegyensúly fenn­tartása és saját egységei vé­delmében vetette harcba embereit. A hadsereg ilyen szerepe Bejrutban újabb vi­ták forrása lesz a keresz­tény és a muzulmán erők között. Másfelől bebizonyo­sodott, hogy külső és hatha­tós támogatás nélkül egyik fél sem bír a másikkal. A zsákutcából Libanon egyelő­re nem jutott ki — hacsak a tárgyalásokon nem szüle­tik eredmény. Vasárnap déltől Dél-Liba- nonban egy távirányítással működtetett robbanószerke­zet az ENSZ-csapatok újabb két francia katonáját sebesí- tette meg — ezúttal szeren­csére csak könnyebben. Az incidens azonban a végsőkig feszítheti a húrt Franciaor­szág Libanonban vállalt ENSZ-kölelezettségét illetően és nemcsak a Libanonban állomásozó ENSZ-erők (Uni- fil) szerepét teszi mind kér­désesebbé, hanem Párizs és Bejrút régi keletű kapcsola­tait. A randevú elmaradt SALVADOR Napoleon Duarte salvadori elnök nemigen büszkélkedhet napóleoni hatalommal. Poli­tikai manővereit sorra-rend- re meghiúsítja — saját had­serege. Legutóbb a béketár­gyalások felújításának terve ment füstbe a közép-ameri­kai országban. Szeptember közepére tűz­ték ki — majd két eszten­dei szünet után — iaz újabb „randevút” az állaftifö és a kormányellenes - küzdelem két fó szervezete, a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítá- si Front (FMLN), -valamint a Forradalmi Demokratikus Front (FDR) vezetői között Sesori salvadori városkát vá­lasztották a találkozó színhe­lyéül, mivel e kisváros affé­le határzóna a felkelők és a kormány által ellenőrzött te­rületek között. Hol a kor­mánycsapatok, hol a felsza­badító erők vonulnak beide néhány órára. „Mindkét fe­let tiszteljük, hiszen, mind­két fél hatalom” — nyilat­kozta egy spanyol lapnak Don Erasmo, a falucska evangélikus papja, jelezve, hogy errefelé az emberek nap mint nap tapasztalják a salvadori állapotok egyik legfontosabb jellemzőjét, a kettős hatalom meglétét. Sesori alapvetően mégis olyan semleges területnek számított, ahová személyes biztonságuk kockáztatása nélkül eljuthattak volna a hazafiak vezetői és a kor­mány képviselői is. A béke- tárgyalások újrafelvételé- nek konkrét részleteiről előbb Mexikóvárosban majd Panamában folytak a meg­beszélések. s úgy tűnt, ki is dolgozták "annak részletes vadőr „megőrzését”, egy ni- caraguai típusú baloldali fordulat minden áron való elkerülését. A salvadori hadseregnek és a szélsőjobboldalnak így tehát nincs ínyére, hogy Du­arte elnök egyáltalán hajlan­dó lenne szóba állni a „ter­roristákkal”. Más kérdés, hogy sem a gerillaellenes hadviseléshez nélkülözhetet­len fegyverszállítmányok, sem az amerikai tanácsadók sugallatára megváltoztatott hadviselési taktika eddig nem hozta meg az áttörést. A számbeli fölény ellenére az ötvenezer főnél is na­gyobb hadsereg nem tudja kifüstölni, kibombázni a fel- szabadítási front mintegy hatezerre becsült harcosát. A hazafiak változatlanul jelen vannak, akciókat hajtanak végre az ország 14 tarto­mányának majd mindegyi­kében. Igaz, a látványos offenzí­vak helyett újabban az el­húzódó népi háború straté­giáját követik, rajtaütések­kel, gazdasági szabotázsak­ciókkal demonstrálják jelen­létüket. Az FMLN—FDR tag­jai ugyanakkor reálisan mé­rik fel lehetőségeiket, tisztá­ban vannak azzal, hogy rövid távon nem képesek katonai győzelmet kicsikarni. A fegy­veres konfliktus, a tartóssá vált patthelyzet így hát még hosszú évekig elhúzódhat, tovább szaporítva az értel­metlen áldozatok amúgy is nagy számát. A salvadoriak azonban jó­ideje 'belefásultak, belefárad­tak a háborúba. 1979, a nyílt polgárháború kirobbanása óta több mint 60 ezer áldo­zatot gyászol már ez az alig hatmillió lakosú ország. A gazdaságot szétzilálta a há­ború, a munkanélküliség óvatos becsléssel 35 százalé­Duarte elnök (középen) a két évvel ezelőtti La Palma-i megbeszélések után feltételeit. Ám ekkor a had­sereg megváltoztatta a fenn­álló helyzetet: gerillatámadás veszélyére hivatkozva egyik elithadosztálya megszállta Sesorit. A találkozó ezek után érthetően elmaradt. Annál is inkább, mivel az álláspontok megmerevedé­sével a kormány immár arra sem volt hajlandó, hogy pár­tatlan megfigyelők, egyházi, társadalmi vezető személyi­ségek jelenlétét engedélyezze a tervezett tárgyalásokon. Sokak véleménye szerint persze a találkozó akkor sem kecsegtetett volna látványos eredményekkel, ha a felek mégis tárgyalóasztalhoz ül­nek Sesoriban. A nézetkü­lönbségek ugyanis olyan alapvetőek, az államfő moz­gástere olyannyira korláto­zott. hogy az álláspontok ru­galmas közelítéséről aligha lehetett volna szó. A hadsereg már korábban is gyanakodva figyelte az elnök ténykedését, ugyanis a főtisztek szerint, a salvadori polgárháborút meg lehet nyerni. A tábornokok önbi­zalmát az Egyesült Államok­ból érkező bőséges katonai segélycsomagok táplálják: Salvadort az amerikai se­gélyprogram listavezetői kö­zött tartják számon. (Egye­sek napi 1,3 millió, mások napi másfél millió dollárról tudnak.) A katonák joggal bizakodnak abban, hogy ezek a források egyelőre nem apadnak el, hiszen a Reagan- kormányzat változatlanul kulcskérdésnek tekinti Sal­kos, mások szerint a lakos­ság fele állástalan. A terme­lés a háború előtti szint 75 százalékára esett vissza. A kormányzat a hadviselés ter­heit megpróbálja a lakosság­ra áthárítani. Duarte elnök kemény gazdasági megszorí­tó intézkedései ellen számot­tevő sztrájkmozgalom bonta­kozott ki, különböző társa­dalmi csoportosulások, és a párbeszéd közvetítésében te­vőlegesen is részt vevő kato­likus egyház egyre szenvedé­lyesebben sürgetik a nemze­ti megbékélést. A baloldali hazafias erők azért szorgalmaznák a pár­beszédet, hogy mindkét fél ismerje be: kölcsönös komp­romisszumok nélkül képtele­nek e megbékélés biztosítá­sára. Az FMLN—FDR a bal­oldali társadalmi erőik kato­nai-politikai jelentőségének elismertetését igényid, a fegyvernyugvásért cserébe; azaz részt kérne a hatalom­ból, a kormányzásiból. A felszabadító erők követelik a félkatonai szervezetek fel­oszlatását, a hadsereg át­szervezését, a geridlacsapatok bevonását isu Idén nyáron tett ajánlatuk, amely a ko­rábbiaknál nagyobb rugal­masságot tükrözött, végül mégsem került a tárgyaló- asztalra. A hadsereg ismét figyelmeztette Duarte- elnö­köt, hol húzódnak a sorom­pók, amelyeket nem taná­csos átlépnie. Elekes Éva

Next

/
Thumbnails
Contents