Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-29 / 229. szám
2 Somogyi Néplap 1986. szeptember 29., hétfő Lázár György ma Belgiumba utazik Lázár György, a Minisztertanács elnöke Wilfried Martens belga miniszterelnök meghívására szeptember 29-én, hétfőn hivatalos látogatásra Belgiumba utazik. Lázár Györgyöt, a magyar j kormányfőt Wilfried Martens belga miniszterelnök^ hívta meg, hivatalos láloga-.- fásra, 1984-ben, hazánkban! tett látogatása alkalmával. Lázár György belgiumi látogatását megelőzően a belga sajtó ismertetéseket közölt Magyarországról, hazánk politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életéről. A gazdasági jellegű folyóiratok cikkei, valamint Belgium iegtekintélyesebb fla- mand nyelvű napilapja, a főleg gazdasági körökben népszerű De Standaard szombat—vasárnapi számában Lázár Györggyel készített interjú egyértelműen arra mutatnak: a politikai dialógus mellett különösen a magyar—belga gazdasági | együttműködésben rejlő számos lehetőség iránt mutatkozik érdeklődés. Ennek kíván részben eleget tenni a magyar kormányfő számára összeállított i program is: a belga miniszterelnökkel folytatandó tárgyaláson kívül részt vesz a belga külkereskedelmi hivatalnak a tiszteletére rendezett fogadásán. A magyar miniszterelnököt fogadja I. Baudouin belga j király is. Seyardnadze megbeszélései Felszólalások az ENSZ-közgyűlés 41. ülésszakán Kínai képviselők fogadása Sarlós István? az Ország- gyűlés elnöke szombaton az országházban fogadta a kínai parlamenti küldöttséget, amely Liao Han-sengnek, a Kínai Népköztársaság országos népi gyűlése állandó bizottsága elnökhelyettesének vezetésével tartózkodik hazánkban. Diplomaták találkozói az ENSZ székhelyén. A képen Eduard Sevardnadze sz<|vjet és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter (balra) megbeszélésük kezdetén. Eduard Sevardnadze, a Sz ov j etuni ó külügyminiszte- re New Yorkiban, az ENSZ székhelyén a ciprusi elnökkel, valamint az olasz, az etiópiai, az indiai és a svéd külügyminiszterrel találkozott az ENSZ székhelyén. Eduard Sevardnadze és Giu- lio Andreotti olasz külügyminiszter üdvözölte a stoc- holrni értekezlet sikeres befejezését. A szoj/jet külügyminiszter hangsúlyozta: az emberiség érdekében gyakorlati lépésekrfc van szükség a nukleáris veszély eb hárítása érdekében. A nukleáris Veszély elhárítása volt a fő témája Sevardnadze és isten Anderson svéd külügyminiszter megbeszéléseinek is. A szovjet fél méltatta a „delhi 'hatok" kezdeméiyezéseit. A félek üdvözölték a stodkfioL mi konferencia {eredményalt, . s állást foglaltait a kétólda- ' lú kapcsolatok) fejlesztésemel lett. A szovjet at^mrobbantásip moratórium és p „delhi hatok" kezdeményezései álltak Sevardnadze és; Siv Sankar indiai külügy-jés kereskedelmi miniszter'' tárgyalásainak középpontjájban. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter az ENSZ Megnyílt a Brit Munkáspárt konferenciája Példátlanul durva amerikai beavatkozás jegyében nyílt meg vasárnap este az észak-angliai Blackpoolban a Brit Munkáspárt idei konferenciája, amely a pártvezetők meggyőződése szerint az utolsó lesz az általános választások előtt. A munkáspárt katonapolitikája elleni összpontosított washingtoni támadás eleve biztosította, hogy Nagy-Bnitannia nukleáris szerepe nemcsak a black- pooli tanácskozáson kerül a figyelem középpontjába, hanem kulcskérdése lesz a gyakorlatilag máris megkezdődött választási hadjáratnak is. A blackpooli tanácskozás első munkanapján, hétfőn elhangzó nyilatkozatában az amerikai hadügyminiiszteí arra is figyelmezteti a brit választópolgárokat, hogy „a különleges amerikai— brit társas viszony rendkívülien meggyöngülne és nagyon sok amerikai egyszerűen hátat fordítana Európának — az »amerikai erődbe« való visszavonulást választva — ha a munkáspárt védelmi politikája megvalósulna”. A The Sunday Times szerint amerikai részről tisztában vannak az angol bei- ügyekbe való nyílt beavatkozás kockázataival. A kormánypárti The Sunday Telegraph vasárnap azt a szenzációs értesülését közölte, hogy nyilatkozata előtt Caspar Weinberger titkos tanácskozásokat folytatott a Thatcher-kormány hadügyminiszterével, George Youn- gerral. A lap szerint kettőjük megbeszélésén állapodtak meg egy közös akciótervben, amelynek célja, hogy minimálisra csökkentsék a munkáspárt választási győzelmének esélyeit. székhelyén megbeszélést folytatott a román, a francia, a szíriai, valamint a pakisztáni külügyminiszterrel, és találkozott %’aruk Kaddu- mival, a PFSÍ politikai osztályának vezetőjével is. Sevardnadze és loan Totu román külügyminiszter megbeszélésén mindkét fél hangsúlyozta, hogy országuk kész továbbfejleszteni sokoldalú együttműködését, és segíti a szövetséges államok egységé nek, öszeforrottságának erősítését. A Jean-Bernard Raymond francia külügyiminiszterre] folytatott • tanácskozáson mindkét fél aláhúzta: a stocfcnoimi konferencia sikeres befejezése jó alapot te- ,rem1 a bécsi ..tanácskozáshoz, s annak — véleményük szerint — minden területen elő 'kell segítenie az összeurópai ■folyamat további előrehaladását A külügymin-i^zterék megvitatták a jelenlegi nemzetközi helyzet és a kétoldalú kapcsolatok kérdéskörét is. Eduard Sevardnadze és Faruk as-Saraa szíriai külügyminiszter megbeszélésükön hangsúlyozták, hogy a fölvetett kérdésekben a két ország véleménye megegyezik vagy közel áll. A két külügyminiszter leszögezte, hogy a közel-keleti igazságos és tartós békét csakis kollektív erőfeszítésekkel lehet elérni. Elítélték a különalkut szorgalmazó amerikai és izraeli próbálkozásokat és sürgették egy nemzetközi közel- keleti értekezlet előkészítő bizottságának mielőbbi létrehozását. Szahibzada Jakub Han pakisztáni kiUügyminiszterrel folytatott tanácskozásán Se- . vardnadze alálíyízta, hogy az afganisztáni s^vjet katonai kontingens egy . részének ki -1 vonásáról .szóló' döntés bizonyítja: a Szovjetunió és Afganisztán őszintén törekszik a közép-keléti -ország körül kialakult helyzet politikai rendezésének meggyorsítására. Erre válaszul viszont végérvényesen be kellene szüntetni az Afganisztán ügyeibe való külföldi beavatkozást. Eduard Sevardnadze és Faruk Kaddumi megbeszélésükön különös figyelmet szenteltek a közel-keleti kérdés igazságos és átfogó rendezésének. * * * Az ENSZ közgyűlésének 41. ülésszakán fölszólalt Loan Totu román külügyminiszter. Jelentősnek nevezte a stoc- holmi -konferencia eredményeit és sürgette, hogy az érintett államok tegyenek további lépéseket az európai légkör javítására. Javasolta, hogy létesítsenek atomfegyvermentes övezeteket, akadályozzák meg a világűr mili- tarizálását és 2600-ig számolják föl az atamfegyverkész-; ■leteket. Bejelentette, hogy Románia kész akár egyoldalúan is csökkenteni — öt, százalékkal — áz év végéig fegyverzetet. fegyveres erőinek lét- ’■ s'záráá’t és katofiai .költségvetését. Mint mohdta-: népszavazáson döntenek az egyoldalú lépésről, ha nem jön létre megállapodás más államokkal. Frank O’FJynn új-zélandi hadügyminiszter felszólalásában követelte, hogy Franciaország szüntesse be az atomfegyverkísérleteket a Csendes-óceán .déli részén. Szahul Hamid Sri Lanka-i külügyminiszter beszédében egyebek között azt hangsúlyozta. hogy Dél-Ázsiában fokozni kell az együttműködést a terrorizmus elleni harcban és módosítani kell a kiadatást szabályozó nemzetközi megállapodásokat. Pénteken szólalt fel Bolaji Akinyemi nigériai külügyminiszter. Ö arra szólította föl a közgyűlést, hogy sürgesse Reagan amerikai elnököt, hagyja jóvá a kongresszus által elfogadott szankciókai Dél-Afriika ellen. A beszéd elhangzása után Reagan vétót emelt a szankciók ellen. Guillermo Bedregal bolíviai külügyminiszter beszédében kifejezte reményét, hogy sikeres lesz a jövőre Bécsben a kábítószerkereskedelemről tartandó ENSZ-konferencia. Libanon — újabb harcok után Vasárnap sem csitultak a harcok Kelet-Bejrútban, bár a főváros két részre osztó zöld vonal mentén nyugalom volt. Kelet-Bejrútban azonban még folyik a „tisztogatás”, s közben megkezdődött a kölcsönös vádaskodás. Az újaibb harcok — a hírmagyarázók többsége szerint — kétségessé teszik a „párbeszéd bizottságának” újabb taílálkozóit. A szombati kelet-bejrúti harcoknak, majd az ezek nyomán a zöld vonalon kirobbant vak túzpárbajnak sok a sebesültje, halottja — számuk azonban nem ismert. A legutóbbi kelet-bejrúti híradások szerint’ 13 ember halt meg, 40-en megsebesültek; épületek, autók tucatjai pusztultak el, s az anyagi kár is többmilliós. A szombati események pontos menetéről továbbra is ellentmondóak a beszámolók. Szamár Zsazsa, a Libanoni Erők vezetője közölte, hogy elődje, Elie Hobeika — akit ő űzött el a libanoni erők éléről januárban — újabb kísérletet tett a hatalom visszaszerzésére. A keresztény milicista vezér Szíriát vádolta az akció nyílt és közvetlen támogatásával: „Megdönthetetlen bizonyítékaink vannak a szíriai beavatkozásra” — mondotta. Gazi Kanaan dandártábornok, a Libanonban levő szíriai erők biztonsági főnöke viszont határozottan cáfolta a vádakat, kijelentve hogy ami Kelet-Bejrútban történt, az a keresztény fegyveresek belső ügye. A nyugat-bejrúti fegyveresek határozott figyelmeztetést kaptak, hogy a zöld vonalon tartózkodjanak minden fegyveres akciótól — mondotta. Elutasította a vádaskodást a többi libanoni párt is. A történteiket elemezve libanoni hírmagyarázók két lényeges pontra mutattak rá: Szarni r Zsazsa és emberei végső fokon csak a hadsereg beavatkozása nyomán tudtak úrrá lenni a helyzeten. A hadsereg —; amely ■eddig kényesen elhatárolta magát a milíciáktól — közleményben jelentette, hogy csak az erőegyensúly fenntartása és saját egységei védelmében vetette harcba embereit. A hadsereg ilyen szerepe Bejrutban újabb viták forrása lesz a keresztény és a muzulmán erők között. Másfelől bebizonyosodott, hogy külső és hathatós támogatás nélkül egyik fél sem bír a másikkal. A zsákutcából Libanon egyelőre nem jutott ki — hacsak a tárgyalásokon nem születik eredmény. Vasárnap déltől Dél-Liba- nonban egy távirányítással működtetett robbanószerkezet az ENSZ-csapatok újabb két francia katonáját sebesí- tette meg — ezúttal szerencsére csak könnyebben. Az incidens azonban a végsőkig feszítheti a húrt Franciaország Libanonban vállalt ENSZ-kölelezettségét illetően és nemcsak a Libanonban állomásozó ENSZ-erők (Uni- fil) szerepét teszi mind kérdésesebbé, hanem Párizs és Bejrút régi keletű kapcsolatait. A randevú elmaradt SALVADOR Napoleon Duarte salvadori elnök nemigen büszkélkedhet napóleoni hatalommal. Politikai manővereit sorra-rend- re meghiúsítja — saját hadserege. Legutóbb a béketárgyalások felújításának terve ment füstbe a közép-amerikai országban. Szeptember közepére tűzték ki — majd két esztendei szünet után — iaz újabb „randevút” az állaftifö és a kormányellenes - küzdelem két fó szervezete, a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítá- si Front (FMLN), -valamint a Forradalmi Demokratikus Front (FDR) vezetői között Sesori salvadori városkát választották a találkozó színhelyéül, mivel e kisváros afféle határzóna a felkelők és a kormány által ellenőrzött területek között. Hol a kormánycsapatok, hol a felszabadító erők vonulnak beide néhány órára. „Mindkét felet tiszteljük, hiszen, mindkét fél hatalom” — nyilatkozta egy spanyol lapnak Don Erasmo, a falucska evangélikus papja, jelezve, hogy errefelé az emberek nap mint nap tapasztalják a salvadori állapotok egyik legfontosabb jellemzőjét, a kettős hatalom meglétét. Sesori alapvetően mégis olyan semleges területnek számított, ahová személyes biztonságuk kockáztatása nélkül eljuthattak volna a hazafiak vezetői és a kormány képviselői is. A béke- tárgyalások újrafelvételé- nek konkrét részleteiről előbb Mexikóvárosban majd Panamában folytak a megbeszélések. s úgy tűnt, ki is dolgozták "annak részletes vadőr „megőrzését”, egy ni- caraguai típusú baloldali fordulat minden áron való elkerülését. A salvadori hadseregnek és a szélsőjobboldalnak így tehát nincs ínyére, hogy Duarte elnök egyáltalán hajlandó lenne szóba állni a „terroristákkal”. Más kérdés, hogy sem a gerillaellenes hadviseléshez nélkülözhetetlen fegyverszállítmányok, sem az amerikai tanácsadók sugallatára megváltoztatott hadviselési taktika eddig nem hozta meg az áttörést. A számbeli fölény ellenére az ötvenezer főnél is nagyobb hadsereg nem tudja kifüstölni, kibombázni a fel- szabadítási front mintegy hatezerre becsült harcosát. A hazafiak változatlanul jelen vannak, akciókat hajtanak végre az ország 14 tartományának majd mindegyikében. Igaz, a látványos offenzívak helyett újabban az elhúzódó népi háború stratégiáját követik, rajtaütésekkel, gazdasági szabotázsakciókkal demonstrálják jelenlétüket. Az FMLN—FDR tagjai ugyanakkor reálisan mérik fel lehetőségeiket, tisztában vannak azzal, hogy rövid távon nem képesek katonai győzelmet kicsikarni. A fegyveres konfliktus, a tartóssá vált patthelyzet így hát még hosszú évekig elhúzódhat, tovább szaporítva az értelmetlen áldozatok amúgy is nagy számát. A salvadoriak azonban jóideje 'belefásultak, belefáradtak a háborúba. 1979, a nyílt polgárháború kirobbanása óta több mint 60 ezer áldozatot gyászol már ez az alig hatmillió lakosú ország. A gazdaságot szétzilálta a háború, a munkanélküliség óvatos becsléssel 35 százaléDuarte elnök (középen) a két évvel ezelőtti La Palma-i megbeszélések után feltételeit. Ám ekkor a hadsereg megváltoztatta a fennálló helyzetet: gerillatámadás veszélyére hivatkozva egyik elithadosztálya megszállta Sesorit. A találkozó ezek után érthetően elmaradt. Annál is inkább, mivel az álláspontok megmerevedésével a kormány immár arra sem volt hajlandó, hogy pártatlan megfigyelők, egyházi, társadalmi vezető személyiségek jelenlétét engedélyezze a tervezett tárgyalásokon. Sokak véleménye szerint persze a találkozó akkor sem kecsegtetett volna látványos eredményekkel, ha a felek mégis tárgyalóasztalhoz ülnek Sesoriban. A nézetkülönbségek ugyanis olyan alapvetőek, az államfő mozgástere olyannyira korlátozott. hogy az álláspontok rugalmas közelítéséről aligha lehetett volna szó. A hadsereg már korábban is gyanakodva figyelte az elnök ténykedését, ugyanis a főtisztek szerint, a salvadori polgárháborút meg lehet nyerni. A tábornokok önbizalmát az Egyesült Államokból érkező bőséges katonai segélycsomagok táplálják: Salvadort az amerikai segélyprogram listavezetői között tartják számon. (Egyesek napi 1,3 millió, mások napi másfél millió dollárról tudnak.) A katonák joggal bizakodnak abban, hogy ezek a források egyelőre nem apadnak el, hiszen a Reagan- kormányzat változatlanul kulcskérdésnek tekinti Salkos, mások szerint a lakosság fele állástalan. A termelés a háború előtti szint 75 százalékára esett vissza. A kormányzat a hadviselés terheit megpróbálja a lakosságra áthárítani. Duarte elnök kemény gazdasági megszorító intézkedései ellen számottevő sztrájkmozgalom bontakozott ki, különböző társadalmi csoportosulások, és a párbeszéd közvetítésében tevőlegesen is részt vevő katolikus egyház egyre szenvedélyesebben sürgetik a nemzeti megbékélést. A baloldali hazafias erők azért szorgalmaznák a párbeszédet, hogy mindkét fél ismerje be: kölcsönös kompromisszumok nélkül képtelenek e megbékélés biztosítására. Az FMLN—FDR a baloldali társadalmi erőik katonai-politikai jelentőségének elismertetését igényid, a fegyvernyugvásért cserébe; azaz részt kérne a hatalomból, a kormányzásiból. A felszabadító erők követelik a félkatonai szervezetek feloszlatását, a hadsereg átszervezését, a geridlacsapatok bevonását isu Idén nyáron tett ajánlatuk, amely a korábbiaknál nagyobb rugalmasságot tükrözött, végül mégsem került a tárgyaló- asztalra. A hadsereg ismét figyelmeztette Duarte- elnököt, hol húzódnak a sorompók, amelyeket nem tanácsos átlépnie. Elekes Éva
