Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-29 / 229. szám

AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 229. szám Ara: 1,80 Ft 1986. szeptember 29., hétfő Erőt, egészséget! Hazánkban immár hagyo­mány, a nemzet egészét érintő társadalmi esemény, hogy szeptember 29-én, a fegyveres erők napján az or­szág népe köszönti a fegy­veres erők és testületek tag­jait: katonákat, rendőröket, határőröket és munkásőrö­ket, polgári alkalmazottakat, önkéntes társadalmi aktivis­tákat. E kora őszi napon az 1848 —49-es forradalom és sza­badságharc egyik kiemelke­dő csatájára emlékezünk, amikor az újonnan alakult népi hadsereg a Székesfe­hérvár melletti Pákozdnál dicsőséges győzelmet aratott. Azon a csatatéren a haza­szeretettől és az ellenséggel szembeni gyűlölettől fűtött újoncokból álló, gyengén fel­szerelt 14 ezer fős honvéd­sereg megállította és megfu­tamította a 34 ezer katonából álló osztrák császári sereget. Ez a nap, a 138 évvel ez­előtti események felidézésén túl, alkalom arra is, hogy visszaemlékezzünk az évszá­zadok során a magyar sza­badságért és függetlenségért harcolt és elesett ismert és névtelen hősökre is. Meg­hajtjuk az emlékezés képze­letbeli zászlaját Hunyadi Já­nos katonái. Dobó István egri vitézei, Zrínyi harcosai, Bocskai hajdúi, Esze Tamás talpasai, Rákóczi kuruc vité­zei, 1848—49 hős honvédéi, a Tanácsköztársaság vörös­katonái, a második világhá­ború magyar partizánjai és ellenállói, valamint a közel­múlt történelmének példaké­pei, az új, demokratikus néphadsereget megalakító parancsnokok és honvédek előtt. Nem feledhetjük el­szántságukat, bátorságukat és hősiességük számtalan példáját, bajtársiasságukat. a hadilobogók és csapatzászlók iránti hűségüket, a más né pék szabadságáért folytatott lcüzdemüket. Hősök ők. kik példát adnak a mának. A magyar nép annyi sok küz­delme után immár 41 éve szabadságban élhet, megva­lósíthatja mindazt, amiért a nemzet legjobbjai évszáza­dokon át harcoltak. Ennek feltételeit adják meg fegy­veres erőink és testületeink, akik a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával teljesítik kötelességüket. Szi­lárd erkölcsi-politikai meg­győződéssel, a korszerű tech­nika kezelésének tökéletes elsajátításával és alkalmazá­sával védelmezik a szocialis­ta vívmányokat. A Magyar Néphadsereg a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek megbecsült tagjaként teljesí­ti hitfÉfcsát, az ország vé- delmAr a béke biztosítását. Emellett eleget tesz megtisz­telő kötelezettségének, részi vesz a felnövekvő nemzedék, az ifjúság nevelésében, kive­szi részét a népgazdasági, a mezőgazdasági munkából, elsők között ott van az ele­mi csapások, természeti ká­rok elhárításában. Határőr­ségünk megbízhatóan őrkö­dik államhatáraink sérthe­tetlensége fölött, segíti az egyre növekvő idegenforga­lom zavartalan és kulturált körülményeinek megteremté­sét. Rendőrségünk aktívan hozzájárul ahhoz, hogy ha­zánkban az állampolgárok megfelelő biztonságban él­hetnek, hogy a közrend meg­felel a társadalmi elvárások­nak. A munkásőrség tagjai a munka után vállalt kikép­zéssel, tudásuk folyamatos fejlesztésével készek és ké­pesek a munkáshatalom vé­delmében rájuk háruló fel­adatok ellátására. Mindezt érzi és tudja dol­gozó népünk. Éppen ezért fordít egyre növekvő figyel­met és érdeklődést fegyve­res erőink és testületeink tagjainak munkájára. Ez nem pusztán kíváncsiságot jelent, hanem aktív támoga­tást is. A honvédelem erősítése napjainkban változatlanul fontos feladat. Az imperia­lista erők — élükön az'Ame­rikai Egyesült Államok leg­szélsőségesebb köreivel — mind nyíltabban és célratö­rőbben lépnek föl az enyhü­lés, a békés egymás mellett élés ellen. Olyan politikát folytatnak, amelyben legali­zálni kívánják a fegyverke­zési hajszát, ami beláthatat­lan következményekkel járó tragédiába torkollhat. A szo­cialista országok egyeztetett külpolitikájának fő célja a kölcsönös biztonság fenntar­tása és erősítése, melynek építőköveit csak tárgyalá­sok útján lehet egymásra rakni. Meg kell teremteni az enyhülés feltételeit, meg kell valósítani a leszerelést, ga­rantálni kell az emberiség jövőjét! Szocialista közössé­günk nem engedheti meg, hogy az imperialista körök megbontsák és a maguk ja vára billentsék á kialakult erőegyensúlyt. A jelenlegi helyzetben a politikai eszkö­zök elsődleges szerepe mel­lett a Varsói Szerződés ka­tonai erejének is jelentős fel­adata van, amely alapfeltétele és egyúttal alapvető biztosí­téka a béke, a szocialista vívmányok megvédésének. A mai napon köszönté­sünkben elismerés és annak a reménynek a kifejezése fo­galmazódik meg: a fegyve­res erők végezzék továbbra is úgy munkájukat, hogy a békénket, biztonságunkat, za­vartalan hétköznapjainkat szolgálja. Mindehhez kívá­nunk nekik erőt, egészséget! K. Gy. KAPUZÁRÁS A BNY-N Vasárnap a hivatalos nyi­tási idő előtt fél órával, már fél tízkor utoljára nyitották ki Kőbányán a BNV kapuit. Az utolsó nap a verőfényes, kellemes időben a csúcsfor­galom jegyében zajlott le. A látogatókat e napon is vál­tozatos programok várták, Szinte egymást érték a di­vatbemutatók. A „K" pavi­lonban nagy tömeg volt kí­váncsi a legújabb modellek­re. s több nemzeti kiállító is tartott divatseregszemlét. Népszerűek voltak a szabad­téri játékos vetélkedők. Zsúfolt volt az „A" pavi­lon is, sokan megcsodálták a távoli országok egzotikus népművészeti tárgyait. Ha­talmas sikerük volt a külön­böző szabadtéri bemutatók­nak. Rengeteg nézőt vonzot­tak az autó-újdonságok, köz­tük az új típusú szovjet gép­kocsi, a Lada Szamara. A késő délutáni órákban sem ritkult a pavilonokban és a vásári sétányokon a tö­meg, a látogatók az utolsó percéket is kihasználták a nézelődésre. Vasárnap este 7 órakor a Rákóczi-induló hangjaival búcsúzott az ösz- szesen több mint 700 ezer vendéget fogadó őszi Buda­pesti Nemzetközi Vásár. A főtér árbocairól levonták a résztvevő országok zászlóját, és bezárta kapuit a fogyasz­tási cikkek szakvására. A paksi atomerőmű harmadik blokkjának bekapcsolása Megkezdték a termelést Megkezdődött a villamos energia termelése a patai atomerőmű most elkészült harmadik blokkjában. Az új reaktorblokkot a vasárnapra virradó éjszakán, 1 óra 53 perckor kapcsolták rá az or­szágos energiahálózatra. A párhuzamos kapcsolásnál je­len volt Kapolyi László ipari miniszter és a sikeresen vég­rehajtott indítás alkalmából gratulált a Paksi Atomerő­mű-vállalat szakemberei­nek, valamint a nagy léte­sítmény építésében és szere­lésében részt vevő többi vál­lalat dolgozóinak. A beruházás legjelentősebb munkálatai a 22. és a 26 számú ÁÉV, a Vegyi Műve­ket Építő és Szerelő Válla­lat (Vegyépszer), a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, az Ápri­lis 4. Gépipari Művek, a Ganz Elektric, valamint a Villamoserőmű-tervező és Szerelő Vállalat végezte. A munkák irányításában és Katonai eskü Kaposváron A fegyveres erők napjára készülve nyilvános katonai es­kütételt rendeztek Kaposváron a Kos­suth téren. Á Magyar Néphadsereg legfia­talabb katonáinak fogadalomtételére el­jöttek a szülők, a fe­leségek és ott volt sok ezer városlakó is. Beszámolónk a 3. ol­dalon. ellenőrzésében jelentős részt vállaltak ä Pakson dolgozó szovjet szakértők, együttmű­ködve az atomerőmű immár nagy létszámú és sok tapasz­talattal rendelkező szakem­bergárdájával. A blokk teljesítménye megegyezik a már négy éve üzemelő első és a kéf évvel ezelőtt indított második szá­mú blokkévá!, azaz 440 me­gawatt. Így összesen 1320 megawatt teljesítménnyel dolgozik majd a patai atom­erőmű, amikor a harmadik blokk is teljes kapacitással termel. EZ várhatóan — a fokozatos teljesítménynöve­lés és az időszakos ellenőr­zések, próbák után — ez év végén, vagy 1987. januárjá­ban érhető el. Akkor már a hazánkban termelt villamos energiának egyhiarmadát ad- (ja Paks. Üj vonás a harmadik blokk megvalósításában, hogy ezt az egységet — eltérően az első és a második blokktól — nagyrészt magyar gyárt­mányú irányítástechnikai eszközökkel látták el, így például a íolyamatellenőrző számítógéprendszer is a ma­gyar ipar terméke. A kor­szerű eszközök gyártását és atomerőművi szerelését nagy­részt a Központi Fizikai Ku­tatóintézet és az MMG Auto­matika Művek végezte el. Az ország legnagyobb be­ruházásánál megvalósított új létesítmény üzembe he­lyezése különösen nagy je­lentőségű, mert az energia- termelésben sok nehézséget okozó téli időszakban már számottevően hozzájárul majd energiaellátásunkhoz. Az elmúlt két esztendő ke­mény tele bizonyította, hogy az atomerőmű üzembiztonsá­ga a legzordabb hidegben is kifogástalan: a két blokk mí­nusz 20 fok alatt is teljes kapacitással termelt. Hazaérkezett a pártmunkás küldöttség Kardzsaliból Öt napot töltött a somo­gyi pártmunkásküldöttség Kardzsaliban, megyénk bolgár testvérvárosában. A háromtagú delegáció, amelynek vezetője dr. Sa- rudi Csaba, a megyei párt- bizottság titkára volt, meg­ismerkedett a bulgáriai testvérmegye gazdasági, politikai és társadalmi éle­tével, tanulmányozta az ál­lami, valamint a társadal­mi szervek pártirányításá­nak módszereit, és aláírta a két megyei pártbizottság két évre szóló együttmű­ködési szerződését. A delegáció szombaton hazaérkezett Kardzsaliból. FENN A TETŐN Egy *elmérgesedett hely­zetben kötnivaló bolond az, aki tanácsot ad. Okolja magát, aki így jut kelep­cébe. Én is úgy pottyantam bele, hogy igazán csak öt­letes jótevés volt a szándé­kom. — Mezítláb kellene talán a tetőre 'mászni... — mondtam badarságot koty- tyantva. Bandi rám nézett: vicce­lek-e vagy a nagy magyar laikus szól belőlem. Majd ezt mondta rám: — Imposztor .. . Azon mérgelődött ugyan­is, hogy egy évben lega­lább három pár cipőt eszik meg a tető. A ferde ülés, o lécen az óvatosan lábcsúsz­tató járás, a csak lábbal kapaszkodás az artista-fa- munkás lábbelijét kíméli legkevésbé. Festik a cipő­szél, lyukad a talp, szakad a gumi, a bőr. Bandi akkor vésődött iga­zán a fejembe, amikor a talán 165 centis emberke egy mérhetetlen súlyú tölgyfa gerendát emeltetett a vállára. A történet hibá­ja: nem is az épülő házhoz vitte, hogy gerendaként a tetőre nyomjuk, s nem is a zsinórpad titokzatos desz­káihoz közelített vele. Pszicholóaiai rejtélyek so­rozata miatt emeltük a vál­lára a nyolcméteres tölgy­fa gerendát. Egy életforma lenézése, a szakma becsüle­te préselte ki belőle a kihívás elfogadását. Bandi története egy kor­szak emberének a történe­te. Egy törekvő falusi fiú gimnáziumba megy, s ott eszével bizonyítja: többre lenne képes. Kitűnő sporto­ló, valóságos izomkolosszus, de legyint, ha ennek fitog- tatására kerül alkalom. Érettségi után katonaság, azt követően pedig a fel­adott legnagyobb lecke: ki vagyok én, mire vagyok ké­pes, mit is csináljak? Ban­di szeretett volna minden­be belefogni — és ács lett. Főiskolák igézete tartotta ébren este, a város hívása kopogtatott a falusi ajtón — hiába. Szekerce mellett nőtt fel, kereste kenyerét az apa, a nagyapa, így hát megmaradt ő is ácsnak. Be­lül . szorította, hogy tegnap még Ibsent olvasott és né­ha Shakespearei szó jött válaszként a szájra, de egy életforma nagyhatalom. Könyvek helyébe újság ke­rült, színház, előadás he­lyett tévé, s városba is in­kább csak munkát vállalni meg vásárolni mentek. Az építtetők úgy adták kézről kézre 'őket, hogy a „két Bandi”. Ha ők csinál­ják a tetődet, akkor ott nincs Stihl fűrész, nincs fúrógép. Nem a szög meg a léc fogja össze a tetőt. Mindent kézzel vésnek, a fúrt lyukakba faszög bú­jik, a csapolások mint fél­tő szerelmesek simulnak egymáshoz. Bandi apja még kézzel szabott fagerendákat, sza­rufákat gömbfából. A csap- tatott téglaporos madzag után pallosolt hetekig. Min­den tető saját gyereke volt, míg csak egyik nap az idő le nem szólította a tetőről. Akkor vagy öten a friss illatos tölgygerendát Bandi vállára emeltük, még hun­cutul mosolygott, „akinek nincs elég esze, legyen szé­les válla...” Legyintett a gyerek bolondságára. Öt nem sérti .jneg semmivel a városi ember. A kőműves is mosolygott, aki Bandit föl­húzta azzal, hogy villany- oszlopot elvitt a hátán, nem hogy ezt a gerendát ' ne tudná. Csak Bandi nem ... Féltettem Bandit. Ha elő- rebotlik, agyonnyomhatja az iszonyú teher. Még ennél is jobban attól, ha elesik vagy ledobja a gerendát, és ősz- szedői a mítosz. Nemcsak az ácsé, aki évszázad tudá­sát hordja magával, hanem a falusi emberé is. Azé, aki száz évek tapasztalatait, furfangjait, titkait ismeri, s őrzi ebben az átmeneti kor­ban is. A fogadás harminc méte­re után ellökte válláról a gerendát. A fa rengő-zúgó hangjából úgy hallott, mint­ha nem százhatvanöt centi magasból dobta volna le, hanem egy megmászhatat- lan kristálytoronyból, ahon­nan titokzatosan — furcsán visszhangzottak az egymás­hoz szelídült évszázadok. A gerenda volt a virtus. Fenn a tetőn szépen, üte- *mesen járt kezében a szerszám: tudásáról árulko­dott minden mozdulata. Év­századok tapasztalatával nyúlt a fához, ez a szak­mája, a mestersége. Békés József t

Next

/
Thumbnails
Contents