Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám
8 Somogyi Néplap 1986. szeptember 20., siombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Czinke Ferenc kiállításáról Rajzművészetünk derékhadának itthon és külföldön egyaránt sikeres tagja Czinke Ferenc. Most nyílt meg retrospektív kiállítása, az Ernst Múzeum termeiben. A művész évtizedek óta Salgótarjániban él és alkot. A bányászváros kulturális életének mozgatója. Hittel vallja: „Az alkotás körülményei vidéken is megteremthetők, sőt a magam példájából kiindulva úgy gondolom, bogy az üveggyárban járva, a bányákban és másutt megfordulva közelebb maradtam az ábrázolandó világhoz, mint sok más művésztársam Medvetánc Belső-tó Talán a termékenységem titka ez!” Ma is rendszeresen dolgozik, nem marad el nap alkotás nélkül műtermében, ahonnan egyszerre látja az új és a régi Salgótarjánt, de az erdőkoszonúzta hegyeket is, melyek valamelyest távolabb bölcsőjét ringatták. 1926-ban született, szegény napszámos gyermekeként. Pap Gábor Kora őszi dal Itt vannak a halk, arasznyi napok, nem hagyhattad /kedvedet a nyárnak, festékfoltos ■,erdőben sétálhatsz s víg lindulót fütyölhetsz a mának. Csöppnyi fény most loly magasan lobban, lábad alatt görcsös ág megreccsen, levélcseppek koppannak 'melletted, minden harsog <— ,rianás — a csendben. D. Németh István A vöröshagyma édes illata Az ,utcán fütyörésztek, és felriadtam {álom és félálom,között, majd e tétova hangulatban a jótékony álom megszökött. Az óra vert, az óra |számolt, sötét volt, mint egy sötét veremben, éjfél foszforeszkált a számlapon, és félelem ébredt a >szívemben. Az utcán fütyörésztek, és felriadtam, felé fordultam boldogan, orromba föl-fölszállt ikezéről a vöröshagyma édes illata. A kis tanyai iskolákat kijárva a nagyhírű sárospataki tanítóképzőben szerezte meg az életben való eligazodáshoz szükséges ismereteket. A felszabadulás után a Né- kosz és a Képzőművészeti Főiskola jelölte ki számára az emberi és művészi távlatokat. Művészetének fejlődése máig töretlen ívű. Hazai és külföldi elismerések útjának mérföldkövei: 1961-ben a Derkovi-ts-ösztöndíj, 1963Csírázás ban a római ösztöndíj, 1965- ben SZOT-díj. Sokoldalú művész. Képei, főleg pedig grafikái szerepelnek minden országos kiállításon, bejárják a múzeumokat Berlintől Pekigig. 24 négyzetméteres freskója a nógrádi pártbizottság nagy termének falát borítja. A rézkarcok, metszetek mellett tűzzománcot is készít. Czinke Ferenc grafikai nyelve a hatvanas évektől vált karakterisztikussá. Művein a népi gyökerek és gyermekkorának emlékei sajátos egységbe olvadnák a korszerű művészeti törekvésekkel. Brilliáns technikai tudású művész, aki főleg a montázsos ábrázolásmódot fejlesztette tökélyre. összetettség, jelbépesség, valóság és fantázia egymás- váltása és együtthatása jellemzi újabb műveit barokkos gazdagságú díszítőelemekkel. A hatvanas években a konstruktivizmus ihletésében, a hetvenes években utazásai nyomán pedig ikonszerű felfogásban születtek fő művei (Koskirály, Gyökerek, Édesanyám ikonja). Mondanivalóját leginkább sorozatokban fejti ki. Utolsó munkáin a jelképek burjánzása lapjainak többféle értelmezését teszi lehetővé. A konkrét látványból kiinduló, sűrítő-absztraháló képépítő módszerrel sajátos sziimból umvilág kialakítása felé halad, mely filozófiai elmélyedésre kényszeríti a szemlélőt. Brestyánszky Hona Igények és gazdaságosság Beszélgetés az Országos Filharmónia új igazgatójával A magyar zenei életben az elmúlt évtizedekben kialakult gyakorlat szerint komolyzenei hangversenyek rendezésével — vidéken s a fővárosban egyaránt — elsősorban az Országos Filharmónia foglalkozott. Az intézmény élére — Lakatos Éva csaknem három évtizednyi elismert működése után — 1986. július 1-jétől Rátki Andrást nevezték ki igazgatónak. Az új direktorral ezúttal főként a vidéki koncertéletről, illetve az ehhez kapcsolódó gondokról, lehetőségekről beszélgettünk. — Az utóbbi időben az Országos Filharmónia rendezvényei mellett vidéken is egyre több olyan hangversenyt hallhatunk, amelyet nem a Filharmónia, hanem más intézmény, például a helyi zenekar vagy zeneiskola rendez. Ennek révén merült fel az észrevétel, amely szerint a filharmóniai hangversenyek a programkínálatban vagy a művészek szerepeltetésében nem mindig alkalmazkodnak a helyi igényekhez, mivel a fővárosban ,ahol minderről döntenek, nem eléggé ismerik azokat. Igazgató úrnak korábban is alkalma volt figyelemmel kísérni a Filharmónia tevékenységét. Érzékelt-e ilyesféle feszültséget a vidéki hangversenyélet- ben? — Mivel egy ideig magam is vidéken éltem, tapasztalhattam, milyen felszabadító élmény az Országos Filharmónia számára, hogy más intézmények is szerveznek hangversenyeket. Ez ugyanis a felelősség egy részét leveszi a vállunkról. Egyébként is felmerül bennem a kérdés, hogy vajon meddig tart a mi felelősségünk egy- egy város zenei ellátása tekintetében. A nevünkben ugyan benne van az „országos” jelző, ez mégsem jelentheti sem az igények pontos ismeretét, sem azok kielégítését. Ami például az utóbbi kérdést illeti: nem egyszer kerülünk olyan helyzetbe; hogy a nagyzenekari vagy oratikus művet váró közönségnek azért nem tudunk ilyet nyújtani, mert a rendelkezésre álló terem erre nem alkalmas. — Az igények mechanikus kielégítése ilyenkor a legjobb esetben is azt hozná magával, hogy többen lennéAlkalmazkodom, tehát vagyok, definiálhatnám a társadalmi munkaérzelmi stb. megosztásban elfoglalt helyem, természetesen csak az eredeti descartes-i axiómához híven: cogito ergo sum. Márpedig a gondolkodás a kifejlett emberpéldányok magán- (és magáértjvaló sajátja, mintegy az ember lényegéhez tartozó erőfelvetés. No, persze előfordul, hogy nem gondolkodom, mégis vagyok — ám ezek a még oly gyakori kivételek is csak erősítik a szabályt. Mint gondolkodó lénynek állapotom sohasem lehet any- nyira determinált, hogy ne maradjon meg a választás lehetősége, azaz szabadsága. Csakhogy mint gondolkodó egyed, mivel gondolkodásom (így szabadságom és alternatívám is) be van határolva, szükségképpen választásaimban is bizonyos lehetőségekhez alkalmazkodom. Hasonlóan az \erdő növényeihez és vadjaihoz, társadalmi egyedfejlődésemben előrehaladva, birtokába jutok a környezetemhez való alkalmazkodás képességéMIMIKRI nek. Színt és alakot váltok. Ha kell, belebújok mások bőrébe, miközben csodák csodája: van bőr a képemen. iNem kevés odafigyelést és begyakorlást igényel a pléhpofa tartósítása, de az eredmény mindenkit lenyűgöz. Mivel arcom rezzenéstelen, stílusom lehengerlő, lassan tiszteletet ébresztek, nimbusz vesz körül, s mire magam is észrevenném, máris a háttérből irányítok. Ahogy mondani szokás: kinövöm magam, legyűröm saját kezdeti idegenkedésemet. Erőt veszek — másokon. Azt a látszatot keltem, hogy olyan 'vagyok, mint ők, közben azért óvatosan kerülöm la !kétes értékű helyzeteket, a homályos szituációkat. Piszkos kis 'ügyeimet, mert hiszen emberek vagyunk (!), suba alatt bonyolítom. Nem hagyok hátra nyomokat, de mások után nyomolvasok. Sőt, a ,pozícióm — az egyre terebélyesedő karizma — már lazt is megengedi, hogy nyomokat olvastassak. Falkaként nyüzsögnek körül tanítványaim, ímegnyilvánulásaimat lesik, ovációval fogadják. Vigyázok arra, hogy intrikáimat előttük játsszam el, de ez soha ne látsszék hatásvadászatnak. A kigúnyol- takért haragszom, nem ellenük; magamhoz emelném őket, ha csatlakoznának a hadhoz. Első vagyok az egyenlők között, de ezért kizárólag őket terheli a felelősség. Viszont nem vagyok nagyszájú hangadó, legföljebb mértékletesen irányt szabok. Azzá lettem, amivé tettek. Miközben előrevivőén prostituálódom, fejcsóváló beleegyezéssel tűröm, hogy a többiek Madame-nak szólítsanak. Tódor János nek a színpadon, mint a nézőtéren. — Nem vitatom, hogy a helyi intézmények jobban ismerik a helyi igényeket és sokat tesznek azok kielégítéséért. Az elszármazott művészek, az ott dolgozó művész-pedagógusok is találkozhatnak ezáltal közönségükkel. Az sem ritka, hogy egy-egy alkalommal előnyösebb feltétélekkel tudnak a szeretett művésszel vagy pedagógussal szerződést kötni, mint egy hivatásos rendező szervezet. Ezért előnyös, ha az Országos Filharmóniának van versenytársa, ami persze előnyös a közönség számára is. Talán nem vagyok azonban elfogult, ha azt mondom, hogy műsorszerkesztő- dnk, rendezőink sok-sok éves gyakorlata és tapasztalata megbízható alap, amelynek birtokálban reális képünk van a hangversenylátogató közönség ízléséről és az aktuális „divatról”. Ismerjük a kínálatot és azt is, hogy meddig ér a takarónk. Reális, nívós műsorajánlattal keressük fel minden év tavaszán a helyi kulturális igazgatási szerveket és művészeti szervezeteket, hogy velük közösen véglegesítsük a következő szezon programját. Meggyőződésem, hogy szorító gazdasági nehézségeink ellenére sem tudnak — ma még — az alkalmi rendező szervek olyan sokszínű, gazdag és szakmailag megbízható programot kínálni, mint amivel mi állunk a közönség elé. — Az Országos Filharmónia műsorpolitikájában láthatóan előnyt élveznek bizonyos műfajok; talán a kialakult hagyományok vagy éppen a gazdaságosság diktálta feltételek miatt. Például a klasszikus gitármuzsikának, főként a fiatalok körében, egyre növekszik a közönsége, koncertprogna- mokban viszont ritkán látunk ilyen kínálatot. Nem volna-e helyes, ha a Filharmónia megkísérelné a nyitást az eddig háttérbe szorult műfajok felé? — A Filharmónia bizonyos értelemben zárt keretek között élő, dolgozó és meghatározott költségvetésen belül gazdálkodó intézmény. A keretek spontán alakultak ki, de lényegében a hangver- senyiátogató közönség ízléséhez igazodnak. Mi felfedezhetünk olykor egy-egy műfajt vagy előadót, és szívesen is tesszük ezt, ha új színt hoznak a koncertéletbe. Meg kell azonban mondanom, hogy e tekintetben — gazdaságossági okokból — a közönségízlés a döntő. Ha érzékeljük, hogy a klasszikus gitármuzsika iránt megnőtt a kereslet, bizonyosan az eddiginél sűrűbben fog megjelenni kínálatunkban. Másik példát is mondhatnék: a cimbalmot itthon, és szerte a világban a mi Rácz Aladárunk fedezte fel a komoly zene számára, mint a zenei kifejezés egyik fontos eszközét, a hangszer mégis megmaradt a nem túl gyakran igényelt szólóintstru- mentumok egyikének. Áttörést, minőségi változást várni, produkálni itt egyelőre nem lehet. Ügy vélem, az Országos Filharmónia a jelenlegi gazdasági helyzetben elsősorban azzal szolgálja leghívebben a zenei kultúrpolitikát, köz művel ődést, ha az igényók és a gazdaságosság együttes figyelembevételével létrehozott hangversenyek kifogástalanul magas színvonalát igyekszik biztosítani, s ezekhez a legkiválóbb hazad muzsikus - gárda mellé jó nevű külföldi vendégművészeket is meghív. Sz. Gy.
