Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám

6 Somogyi Néplap 1986. szeptember 20., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Nagy gyár kicsiben Szakmunkásképzés a húskombinátban két „rénszarvasvérrel”. Min­denki egyet kortyolt kulacsá­ból. A szép szokás után vi­dáman tértünk nyugovóra. Füstölőgép, daraboló, töl­tőcsövek. Mellettük lánckö­tényben és -kesztyűben fia­tal szakmunkásak. Szakmai gyakorlatukat töltik a Ka­posvári Húskombinátban. Molnár Mária oktatási elő­adótól megtudtuk, hogy a Ki­nizsi Pál Élelmiszeripari Szakmunkásképző Inézet és Szakközépiskola szakmun­kástanulói havonita tíz napot töltenek itt. A szakközépis­kolások 1980-itól hetente két­szer látogatnak a tanműhe­lyekbe, amelyek kicsinyített másai a gyárnak. Az oktatás azonban nem korlátozódik a tanműhelyekre. A diákok a hat szakoktató irányításával a gyár egész területével, az összes munkafolyamattal megismerkednek. — Nagy problémánk vi­szont, hogy kevés időt tölte­nek itt a gyerekek — mond­ja Gelencsér Miklósné sze­mélyzeti előadó. — Alaposan egyetlen területet sem tud­nak megismerni. A megoldást még keresik. Tavaly kísérletképpen a har­madéveseket arra a területre helyezték a gyakorlat idejé­re, ahol a szakmunkásvizsga után dolgozni szeretnének, így előbb beilleszkednek a közösségbe, hamarabb meg­tanulják a munkát. — Szakmunkásként nor­mában kell majd dolgozniuk — mondja Molnár Mária. — S nem mindegy, hogy hány százalékról kezdi el a mun­kát a fiattal. Az első év ta­pasztalata az volt, hogy akik tanulóidejük alatt már be­gyakorolták a munkát, sóik­kal jobb teljesítményt értek el pályakezdő korukban, mint azok, akik utolsó éves korukban is különböző terü­leteken dolgoztak. A norma ugyanaz volt, mint a felnőt­teknek. Ha ennek ötven szá­zalékát teljesítették, munká­juk arányában jutalomban részesültek. A gyár ösztöndíjait, tanul­mányi és társadalmi jutta­tásit ad tanulóinak. Magára vállalja az oktatás költségeit is. Cserébe a tanulók szerző­dést kötnek a vállalattal: felszabadulásuk után a hús­kombinátba mennek dolgoz­ni. — Ha minden tanuló vál­lalná a szerződésiben foglal­takat, nem lenne ilyen nagy munkaerőgondunk — mond­ja Gelencsémé. — A tanulók egy része azonban nem ka­posvári, az iskola elvégzése után szívesebben mennek vissza dolgozni a falujukba. A kis üzemekben nem kell normában dolgozni, s a fize­tésük sem kevesebb, mint itt. A gyár szeretne minél több fiatalt megtartani. A frissen végzettek ezért, ha igénylik, tizenötezer forint pályakezdési támogatást kap­nak. öt évet kell ezért eltöl­teni a gyárban. Az idén ti­zenöten részesültök ebben. Közülük ketten az 503. Szá­mú Ipari Szakmunkásképző­ben végeztek. A húskombinát ipari szakmunkástanulókkal is köt szerződést. — Szükségünk van töb­bek közt villanyszerelőkre, lakatosokra. műszerészekre — tájékoztat Molnár Mária. — ök két évig az iskolájuk által meghatározott gyárak­ban, üzemekben töltik szak­mai gyakorlatukat, az utolsó évben viszont nálunk dol­goznak. Mesterszakmunká­sok mellé osztjuk be őket, ők megtanítják későbbi munkájukra. Élelmiszeripari szakközép­iskolásokkal nem kot a vál­lalat szerződést. Az a ta­pasztalatunk, hogy érettségi­vel nem szívesen mennek dolgozni a fiatalok a hús­kombinátba. Számítógépes munkára vállalkoznak csak. A munkaerőgondok enyhí­tésére az idén kezdik a gyár­ban a felnőtt húsipari szak­munkásképzést. Erre szakké­pesítés nélküli dolgozóit is­kolázza be a gyár. H. É. Álmát szednek a diákok Sikere volt a hidegtálnak Azt hinné az ember, hogy építőtábort szervezni egysze­rű dolog. Valaki kitalálja, ott a hely, jelentkező is van, és kész — gondolja az egy­szerű halandó. Pedig nem így van. A kigondolás még stimmel, az ötlet Atal Sán­dornak, _ a Mecsek vidéki Vendéglátóipari Vállalat me­gyei kirendeltség-vezetőjé­nek agyában született, a ki­vitelezéshez azonban a meg­felelő engedélyek beszerzésé­vel több mint fél év szüksé­geltetett. Szükség diktálta ötletről volt szó, ezt Atal Sándor sem tagadta. A Balaton-parton nagy a munkaerőhiány, nem­csak a vendéglátó-, hanem az élelmiszeriparban is. Ezért gondoltak arra, hogy a fo- nyódligeti úttörőtáborban szakmai építőtábort szervez­nek a kaposvári Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Szak­munkásképző diákjai számá­ra. — A gyerekeink eddig a széplaki üdülőben töltötték a nyári gyakorlat egy részét. Ott a szakácsok, cukrászok, felszolgálók egy rakáson vol­tak. A hozzánk érkező pana­szok alapján nemigen tud­juk másképpen minősíteni — mondta Kállai István, az is­kola igazgatója. — Örömmel fogadtuk a kezdeményezést, s júliustól három turnusban hatvan szakács- és cukrász- tanulónk vett részt a ligeti szakmai építőtáborban. A tanári kar egyértelműen si­keresnek minősítette a tá­bort. S hogy mi a gyerekek véleménye? Mondják el ma­guk! Szerencsénk van, könnyű a lányokat, fiúkat összetobo­rozni, hiszen a beszélgeté­sünk színhelye a Kutasi Ál­lami Gazdaság KISZ-tábora. Most két hétig az almasze­désben segédkeznek itt a di­ákok. Először a lányokat keres­tük. A zöldségelőkészítőben négyen is voltak, hatalmas lábasokba aprítják a krump­lit. Virág Lászlóné kísért ben­nünket, aki a fiatalokra fel­ügyelt az építőtáborban. Amint a lányok észrevették a mosolygós asszonyt, eldob­tak a kezükből kést, krump­lit, s harsányan üdvözölték: — Marika néni! Jaj, de ré­gen láttuk! Tulajdonképpen ennyi is elég lenne, minősítésként, milyen is volt a nyári tábor. A lányok azonban meséltek, egymás szavába vágva, ne- vetve-ikuncogva idézték föl az emlékeket. — Hát először is — mond­ta Butyka Beáta — fél hat­kor keltünk. Ez volt a rossz. Az összes többi viszont fe­lejthetetlen. Sátorban lak­tunk, s igaz. hogy önálló ak- ciókra ritkán volt alkalom a főzés terén, s ha valamit, a krumpliipucolást megutáltuk, de még egyikünk sem vett részt ilyen jó építőtáborban. — Ezerötszáz gyerek ellá­tásáról gondoskodtunk, s ez nem kis dolog — folytatja Pinterics Anita. — Én a ka­posvári Béke söröző tanulója vágyók, nem hiszem, hogy a közeljövőben várna hasonló nagyságú feladat rám. Nyolc órát dolgoztunk, s keményen, de megérte. Széplakon cse­lédnek tartottak bennünket, s a munkánkért pénz alig láttunk. Itt megkerestük a 2100 forintot, szakmailag fej­lődtünk, s ami szabadidőnk maradt, azt kellemesen töl­töttük el. Máris csicsergőit a négy lány, csapkodtak az „emlék- szél?” kezdetű mondatok. A többi azonban nevetésbe ful­ladt. A fiúk méltóságtelijesebben viselkedtek. Kolev Zsolt pél­dául brigádvezetőként dolgo­zott a táborban, s ehhez mérten fogalmazott. — A közétkeztetés terüle­tén eddig nem sok tapaszta­latot szereztünk, most erre is sor került. Sokan még nem is láttunk ilyen nagy kony­hát, ennyiféle modern gépet. Igazi újdonság volt szá­munkra a gastrofol, ezt alig- aliig alkalmazzák még; bo­nyolult a tárolási módja. A szakácsok se nagyon szere­tik, hiszen az ételt csak íze­síteni kell, és fölmelegíteni, nincs lehetőség „alakítására”. Keszthelyi György a hi­degtálak mestere. A tábor­ban alkalma adódott ezt is gyakorolnia, a nemzetközi vendégek állófogadását a di­ákok készítették elő. — Éreztük, számítanak ránk, s nem mosogatóimnak, fuss ide, szaladj oda ember­nek használnak, mint Szép­iákon — mondta. — Jó volt a társadig is; sok barátot szereztünk. A búcsúest volt a legna­gyobb élmény. 'S a fiúk is akárcsak előbb a lányok, ne­vetésbe fulladva mesélték: a szakoktatók vállalták a bú­csúesten a főzést, felszolgá­lást. Patacsi Árpád kajánul megjegyezte: — El is úsztak vele, pedig csak negyven em­bert kellett kiszolgálniuk. Nem tudták folyamatosan hozni az ételt, az eleje már el is felejtette, hogy evett, a vége meg csak ült, villával a kezében. Az építőtábor tehát jól si­került. A búcsú pedig így hangzott: jövőre, veletek, ugyanitt! Klie Ágnes Játszva tanultak Kevés általános iskolában indult olyan izgalommal a tanítás ebben a szeptember­ben, minf Kaposváron a Tol­di Miklós utcaiban. A hato­dikos évfolyam ugyanis egy hetet töltött a fonyódligeti úttörőtáborban, s a helyszí­nen ismerkedtek a szaktaná­rok vezetésével a Balatonnal, a természettel. Kérésünkre néhányan papírra vetették élményeiket. Ezekből köz­lünk néhányat. Gaál Attila, a Balaltan-suli tábortitkára és Pozsega Renáta, a tanul­mányi szakbizottság vezető­je a suli szervezeti fölépíté­séről számol be. „Még a táboriskola előtt döntöttük el, hogy kinek, mi­lyen funkciója legyen. Há­romfajta szakbizottságot vá­lasztottunk: tanulmányit, tú­rabizottságot és szabadidős szakbizottságot. Mindhárom­ban választottunk egy gye­rekvezetőt, ők a sulitanács­ban képviselték a szakbizott­ságot. A sport- és játékfele­lősök focibajnokságot ren­deztek az osztályok között, a dekorációsok pedig gon­doskodtak arról, hogy a hir­detőfal mindig szép legyen. A stúdiósok jóvoltából min­dig mindenki tudta, hogy ho­va kell mennie.” Berta István a tanulmányi munkáról a következőket ír­ja: „A foglalkozásokat a friss levegőn tartottuk. Ezek, a kí­sérleteket kivéve, mindig a kirándulások közben zajlot­tak. Kirándulni rendszerint gyalog mentünk, így mindent alaposan megnézhettünk. Szükség is volt erre, mert igy könnyebben megoldhat­tuk az iskolánkban készült Balatonsuli ’86 munkafüzet feladatait. Játszva tanultunk, és mégis többet, mint otthon, a padok mögött. Gondolom, nagyon sokan nem látták még például, hogy milyen módon szűri meg egy kagyló a zavaros Balaton vizet. Mi megfigyeltük, ahogy a csil- lóival húzza be a piszkos vi­zet, s láttuk azt is, hogyan távolítja el utána a szervet­len anyagot.” Szabó Líviára olyan hatás­sal volt a> Badacsonyban tett kirándulás, hogy az Egry Jó­zsef Múzeumban a tó nagy festőjének képeit nézve egész kis műelemzést kerekít: „A festő képeit végignézve jól meg tudtam figyelni mű­vészi fejlődését. Először még erős kontúrokat rajzolt, mintha ceruzával alkotná, aztán ez halványodott, s utolsó képei egyszerűen élet- hűek voltak,” A siófoki ki­rándulásról Fenesi Balázs tudósít: „A Beszédes József múzeumot kétszer is végig kellett járni, hogy dolgozni tudjunk a munkafüzetbe. Megtekintettük a meteoroló­giai intézetet is. Megkérdez­tük, mikor lesz vihar. Azt mondták, csütörtökön. Saj­nos. bevált a jóslat.” A Balatonsuli emlékezetes pillanatait eleveníti föl Ka~ sza Tamás. Némelyik szám akkora sikert aratott, a gye­rekeik és tanárok körében is, hogy a másnapi tábortűznél közkívánatra meg kellett is­mételni. Az iskola első ilyen jelle­gű kísérlete, tehát sikerrel végződött. A mostani hato­dikosok a tervek szerint két év múltva újra egy Balaton- parti táborozáson vesznek részt, ám akkor már termé­szetesen a nyolcadikos tan­terv szerint tanulnak. FELSZENTELÉS RÉNSZAR VASVÉRREL Érdekes utazásban volt ré­sze a fonyódi Karikás Fri~ gyes Gimnázium és Szakkö­zépiskola énekkarának a nyári szünidőben. Augusz­tusban ugyanis két hetet töl­töttek a finnországi Tomié­ban. Űltjuikról naplót vezet" tek, ebből válogattuk ki a legérdekesebb részeket. ... írtban Finnország felé, reggel hét órakor érkeztünk Stockholmba. Elindultunk egy magyar zászlóval, hogy megkeressük idegenvezetőn­ket. Üzletek, bankok előtt mentünk el, míg a királyi palotához értünk. Csak egy tó választott el bennünket tőle. Idegenvezetőnktől meg­tudtuk, hogy a svéd vizekre nem kell horgászengedély. Sajnos, ezt a lehetőséget fel­Az északi sarkkörön állva szerelés híján nem tudtuk kihasználni. Ezt közülünk legjobban vezetőnk, Tenger- di Győző tanár úr bánta. ... Finnországban érdekes és szokatlan látnivaló foga­dott bennünket. A különle­ges faházak és tavak látvá­nya mindenkit lenyűgözött. Haparandába érve mindenki izgatottan várta, hogy melyik családihoz fog kerülni. Ven­déglátóink autóval vittek bennünket Tomióba. .. . Csütörtökön kellemes pihenés után látogatást tet­Beszélgetés egy lapp sátorban tünk egy harisnyagyárban. Az igazgató nagyon kedvesen fogadott bennünket, körbe­jártuk vele a gyárat. Látoga­tásunk végén mindenki há­rom pár harisnyát kapott. Mi pedig megígértük, hogy az esti koncerten minden lány az ajándék harisnyában fog fellépni. Bemutatkozá­sunkon, legnagyobb örö­münkre, telt ház volt. Naigy sikert arattunk koncerttünk­kel. A szakemberektől és új­ságíróktól egymás után kap­tuk a meghívásokat. Volt egy különösen szép közöttük, ami jövő tavaszra szólt — egy kórusfesztiválira Finnor­szágba, Svédországba és Nor­végiába. ... Busszal indultunk há­romnapos lappföldi kirándu­lásra. Délelőtt érkeztünk Kemijärvibe, ott a gimnázi­um aulájában adtunk rövid műsort. Este a szálláson ma­radt lányok főzéshez láttak. Húsleves finn módra, főtt krumpli vajban sült gombó­cokkal és tea. Ezután követ­kezett a meglepetés. Angol toltnácsnőnik lapp népviselet­be öltözött és egy lapp szer­tartásit mutatott be. Elsőnek dicsőítő beszédet mondott, majd „felszentelt” bennün­Táborból táborba Szokatlan látnivaló

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents