Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám
Néplap 1986. szeptember 20., szombat AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A gyermek sorsa A világon másfélmilliárd gyermek él, s nemrég, amikor megszületett a föld öt- milliárdodiik lakója, a szenzáció bejárta a világot. Népességi és élelmezési adatok hangzottak el, még azt is valószínűsítették, hogy az új jövevény bizonyára afrikai. Csak azt nem mondta ki senki, hogy egy olyan gyermekről van szó, akinek a sorsa bizonytalan. Az UNICEF adatai szerint ma még évente 15 millió gyermek hal meg, főleg fertőző betegségeikben és hasmenésben. A igyermefchalan- dóság élleni küzdelem a tévhittel ellentétben elsősorban nem pénzkérdés, hiszen valamennyi egyéves gyermek beoltása kevesebbe kerülne, mint három korszerű harci repülőgép. Legalábbis ez derül ki az ENSZ gyermek- alapjának legutóbbi jelentéséből. Egy kis csomag re- hidráló só például, amely megóv a hasmenéskor föllépő kiszáradástól, mindössze ötven pfennig ... Az emberiség egy része, s főleg a fejlett országoké, tudomást sem akar venni az effajta tényekről. Ezért is nagy a jelentősége a felvilágosításnak, az emlékeztetés- nék, ezért is lett szeptember 20-a a gyermekek nemzetközi napja. Idehaza ugyan nem ünnepeljük ezt a dátumot —’nálunk május utolsó vasárnapja a gyermekéké, amikor elsősorban örömet igyekszünk NEM PÉNZKÉRDÉS szerezni nekik. S ha olyankor nem is, most, a figyelmeztetés és emlékeztetés napja előtt elmondhatjuk, hogy itthon sincs mindig minden rendben a gyermekek körül. Nem pusztítják őket fertőző betegségek, és többé-kevésbé jól felszerelt egészségügyi intézmények óvják őket. De sorsuk, nevelkedésük cseppet sem gond nélküli, és időnként nem árt ezzel is számot vetni. A gyámhatóságok adatai szerint a veszélyeztetett kiskorúak száma tavaly 87 eZer volt. Hét százalékkal több, mint egy esztendővel korábban. Ám ez csak a hivatalokban regisztrált adat. Becslések szerint körülbelül háromszor ennyi a veszélyeztetett gyermek. Tovább növekszik ez a szám, ha hozzáadjuk az egyelőre „csa!k” hátrányos sorsúnak minősítetteket. A szülők alkoholizáló életmódja, a goromba, gyakran durva bánásmód, az elhanyagolás mind több gyermeket sújt. Az a természetes persze, hogy az egészséges környezetben élőkre is figyelünk. Ám az ő életük sem gond- nélküili. Az általános iskolák túlzsúfoltsága, mind inkább csak a megőrzésre jut energia, ami különösen akkor szembeötlő, amikor a családok életmódja sem kedvez a gyermekekkel való törődésnek. A szülők nagy része másodkeresetre törekszik, s ez megnyújtja a munkával töltött időt. Ezért mind több helyen és mind gyakrabban bukkannak föl a kulcsos gyerekek, akik nyakukban a lakás kulcsával naphosszat tekeregnek az utcán. A nevelési hiányokat adatok is jelzik. A Legfőbb Ügyészség adatai szerint 1980-ban még csak 2680 gyerek ügyével foglalkoztak, négy évvel később már csaknem ötven százalékkal többel;: 3827 esetben jártak el kiskorú ellen. Ezt az adatot is nyugodtan beszorozhatjuk, hisz nem minden gyerek és eset kerül hivatalos fórum elé. A felnőtt társadalom nem mindig néz szembe ezekkel a tényekkel. Megnyugtatja a lelkű s méretét azzal, hogy ellátja élelemmel és ruhával a gyermekét, megveszi a tanszeréket, vagy játékot ad a kezébe. A felnőtt, mert gyakran fáradt, arra törekszik, hogy nyugta legyen a gyerektől, hogy az valahogy elfoglalja imagát. A magukra maradt gyerekekről is alig tudunk. S hogy nem figyelünk rájuk eléggé, sok dolog mutatja. Ilyen tünet például a csavargás, a narkózás, az alkoholfogyasztás. A Balaton mellett nyaranta ideiglenes szállást kell létesíteni, hogy a parkokban, a part mellett begyűjtött kiskorúakat elláthassák, amíg a hazautazásukról gondoskodnak. Tölgyből és amerikai diófából készíti szebbnél szebb faragott bútorait Garbera István népi iparművész Kaposváron. Parasztbarokk bútorai igen kedveltek az NSZK-ban és az Egyesült Államokban. Eddig mintegy ötven zsűrizett ebédlőt és tálalógarnitúrákat készített Most Budapesten a népművészeti stúdió által meghirdetett pályázatra készíti legújabb - tulipánmintás — garnitúráját. Gyertyás László felvételei ANTIPLACíBO A nyájas olvasó bizonyára ismeri a placebohatást. Valakinek azt mondják, hogy pompás nyugati gyógyszert, mondjuk, nyugtatót adnak. A páciens beveszi, s olyan nyugodt lesz, mint egy norvég favágó. Holott a tablets ta csak ártalmatlan kálmo- pirin volt, az is magyar. Ez a placebo, hatása pedig a placeböhatás. Sajnos, rám túlságosan is hatott mindennek a tudata. Amióta csak hallottam erről, nem vagyok képes gyógyszert bevenni anélkül, hogy arra gondolnék: valami semleges anyagot nyelet-', nek le velem. Ez a tudat olyan erős, hogy a gyógyszer nemhogy nem szünteti meg a betegséget, hanem még fokozza is a tüneteket. A nyugtatótól még nyugtalanabb leszek, az altató felér két kemény blokkra adott duplával, a vérnyomáscsökkentőtől fölmegy bennem a pumpa, a Cavintontól azt is elfelejtem, amit eddig tudr{ tam, az antiallergiás szertől viszkető kiütéseim támadnak. Így tehát nem reagálok semmiféle gyógyszerre, csak a magam erejére hagyatkoz- hatom. Magam csillapítom le magamat. Az Optimisták tévéváltozatát nézem, ha aludni akarok. Ha antibiotikum-kúrára fognának, in,-) kább kalapkúrát csinálok. Ha felidegesítenek, addig várok, amíg elmúlik. Ment ez egy darabig, de aztán kifejlődött bennem az antiplacebo-hatás. Annyira féltem, hogy nem hat a gyógyszer, hogy éppen a kívánt cél ellen kezdett dolgozni. Panaszomra az orvos először ideggondozóba akart küldeni, de aztán jó ötlete támadt: szedjem mindennek az ellenkezőjét! Sikerült! Ezután ha késő este dolgozni akarok, altatót veszek be, a déli kávét nyug-l tatónak iszom. Ha bánat ér és el akarom felejteni, bedobok egy Cavintont, ha magas a vérnyomásom, vörös bort iszom ... Csak egy dolog hat rám normálisan. Ha a gyógyszerek hiánycikké válnak, attól mindig fölmegy a vérnyomásom. Gőz József Az iskoláztatásukkal sem lehetünk tökéletesen elégedettek. Az általános és ingyenes alapoktatás valamikor nagy vívmányunknak számított. De a követelmények azóta változtak. S nem természetes, hogy romlanak a tanulmányi eredmények és mind kevesebben fejezik be sikeresen a nyolc osztályt. Az 1984/85-ös tanévben a nyolcadik osztályt az elsőben beiratkozott tanulóknak csupán a 86,7 százaléka fejezte be eredményesen. intő adatokat soroltunk, amelyekről tudomást nem venni több mint hiba. Amit a felszabadulás után az elsők között a gyermekekért tettünk, ma már nem elég. Hiszen a társadalom is előrelépett fejlettségben, igényei, követelményei változtak, magasabbak lettek. A megelégedettség egy már elért szinttel, a legnagyobb veszély. Különösen most kell erre figyelnünk, amikor az ország népessége csökken. Mind kevesebb gyermek születik — számuk már nem pótolja az elhailálozottakét. S a csökkenésiben közrejátszik az is, hogy nőnek a gyermek- nevelés költségei, a fiatal házasok nehezen jutnak lakáshoz, a megélhetéshez szükséges anyagiák előteremtése mind kevesebb szabadidőt hagy. Az állam anyagi lehetőségei határt szabnak a támogatásnak. De a gyermekek körül sok minden nem pénz kérdése. A felnőtték szemléletváltozása, családfelfogása, jövő iránti felelőssége, legalább ennyire nélkülözhetetlen. Gyermekeinknek legtöbbször nem az anyagiak, nem a jólét jelei hiányoznak, hanem a törődés, amely pénzzel meg nem váltható. Rege Sándor Szerepek Szerdán délután a „háttérből” szólt a rádió, bekapcsoltam főzés közben. Akkor még nem sejtettem, hogy milyen jól tettem. Mai témám részben tehát a Kapaszkodó című műsorhoz (a műsorvezető György Gábor volt, a szerkesztő Ferenczy Ágnes), illetve a péntek reggel megismételt Kényes férfiak, agresszív nők című beszélgetéshez kapcsolódik. Nemrég zajlott le Pécsett a gyermek színjátszók országos találkozója, ebből az alkalomból hallottunk a Kapaszkodó című gyógypedagógiai szerviz műsorában a színjátszás fontosságáról. Nemcsak a gyógypedagógusok tudják, hogy a drámajáték segít a tanulásban és a gyerekek személyiségének kibontakoztatásában. A különféle szerepek alkalmat adnak arra, hogy a gyerek szinte megsokszorozza önmagát, különböző szituációkban más-más alakot öltve egyéniségén átszűrje az egymástól ákár szélsőségesen távol eső karaktereket is. Azt is tudjuk, hogy gyerekek körében nehezen kiosztható szerep a rosszat megtestesítő figura. Náluk ez bizonyára egészséges védekezés is. Az általános iskolai oktatásban, sajnos, még nem fedezték föl eléggé a drámajátékot, annak pedagógiai értékét. Az amatormozgalom- ból kerülnek ki ennek az ügynek a lelkes apostolai. Az iskolai művészeti estek néha bizony elszomorítóak, az alkalmi színpadi játékok felfedik a gyerekszínjátszás fogyatékosságain. Többek között, hogy kevés az igazán hozzáértő pedagógus, illetve a kampányfeladat teljesítésével kimerülnek azok a foglalkozások, amelyekre egész évben szükség lenne. Több hallgató kapcsolódott be bizonyára a Kényes férfiak, agresszív nők című műsor beszélgetésébe, amelynek vendége Buda Béla pszichiáter volt. Nemrég tért haza egy nemzetközi kongresszusról, ahol — elnézést az idegen kifejezésért — a dinamikus pszichiátria újkeletű tudományág jeles képviselői folytattak véleménycserét a nemék szerepfelfogásáról. A beszélgetésből kiderült, bár én ezt már magamban korábban tisztáztam: egyáltalán nem voltam kevésbé férfias attól, hogy főzőkanállal a kezemben hallgattam a minap a Kaposzfcodó című műsort. Napjainkban jutott el a tudomány arra az álláspontra, hogy a személyiséget nem az tartja igazában egyensúlyban, ha (hiszünk a nemiség túlzott szerepében viselkedésünk kialakítása során. Létezik ugyan nemünk szerinti viselkedési programozottság, a teljes személyiséget azonban nem ez formálja, hanem ennél jóval bonyolultabb kódrendszer. Évekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt. hogy napközis nevelői állást vállaljon egy férfi pedagógus. Az elnőiesedett pályán ritka ugyan még az ilyen jelenség, de mindenképpen kifejezi, hogy mai felfogásunk szerint már nincs ebben semmi különös. mint ahogy egyre több családban merül föl a az kérdés is. hogy az anya vagy az apa maradjon otthon a kisgy erekkel a gyes időtartamára. Ez a fajta felszabadultság mellőzi azokat a túlzott kötöttségeket, amelyek a férfi és a nő szerepére évezredeken át rárakódtak. Az emberi kapcsolatok is harmo- nikusabban alakulhatnák, na szakítunk eddigi merev nézeteinkkel, amelyekkel beskatulyáztuk önmagunk nemiségét, s akként próbáltuk eljátszani szerepünket csak férfiak férfiakként és legnőiesebb nőként. Horányi Barna A Rabszolgasors há Az egyik legnépszerűbb brazil író, Bernardo Guima-- raes regényéből készült tévéváltozat 15 részben mutatja be Isaura, a rabszolgalány sorsátt. Isaura sorsa egyedi, hiszen minden kiszolgáltatottsága ellenére lényegesen jobb körülmények között él, mint a kor Brazíliájának rabszolgaltársadalma. A rabszolgaság intézménye Brazíliában szinte egyidős az ország fölfedezésével. Nyu- gat-Afrikáfoól főként a Guineái öböl környéki néger „királyságokból” (Benin, So- koto, Asanti stb.), valamint a portugál gyarmatról, Angolából szállították a portugál rabszolgakereskedők az „élő áruit” Brazíliába. A különböző etnikumhoz tartozó négerek hazájukban a tupi indiánoknál sokkal fejlettebb társadalomiban éltek. Anyagi és gazdasági kultúrájuk is magasabb ivóit. A trópusi klímát jól tűrő (a brazíliai viszonyokhoz gyorsan alkalmazkodni tudó), az állattenyésztést és a növény- termesztést ismerő néger munkaerőre égetően szükség volt. Az Európa nagyságú gyarmat évszázadokig krónikus munkaerőhiányban szenvedett. De hiány volt nőkben is Brazíliában. A néger nők (akik teljesen ki voltaik szolgáltatva a raibszoigatartók- nak) „társadalmi kötelezettsége” volt a minél több szülés, hiszen az újszülöttek nemcsak a rabszolga tartók vagyonát gyarapították, hanem hozzájárultak a gyarmat benépesítéséhez is. Az évszázadok folyamán lezajlott etnikumkeveredésből így jött létre napjainkra a „brazil faj”: a fehér és indián szülőktől születtek a mesztic, a fehér és néger szülőktől a mulatt utódok, s ők egymás között is keveredtek. A rabszolgakereskedelem virágzó üzlet volt. Az útvonalat jól megszervezték. Portugáliában lőfegyvereket, csecsebecséket pakoltak a hajókra, amelyeket Afrikában négerekre cseréltek. Az irtózatos körülmények között szállított, egymáshoz láncolt, áruként kezelt négereket, hosszú, többhetes hajóút után a brazíliai rabszodgapiacokon „értékesítették”. 1539 és 1888 — a rabszolgaság eltörlése — között 3 500 000 rabszolgát szállítottak hajók Brazíliába. Ha hozzá vesszük, hogy a hajókon az út alatt 40 százalékuk elpusztult, mintegy ötmillió embert érintett a brazíliai rabszolgakereskedelem. A rabszolgák többsége a cukornádültetvényekre (a tv-film is ezt mutatja be), a bányákba és a kávéültetvényekre került. A birtok ura, a rabszolgtartó élet és halál ura volt. Mivel a rabszolgák a nélkülözhetetlen munkaerőt jelentették, halálbüntetéssel a legritkább esetben sújtották őket. A kegyetlenkedések azonban mindennaposak vontak. Kijárt a korbács, a kikötés, a láncrave- rés, az éheztetés a legcsekélyebb lazaságért, vétségért. Ä kegyetlenségükről híres rabszolgafelügyeílők végezték a „piszkos” munkát. Természetesen a rabszolgatartók között is voltak emberségesebbek, akik az átlagosnál jobban bántak rabszolgáikkal. A mezei rabszolgáknál könnyebb sorsuk volt a casa grande (az udvarház) belső rabszolgáinak, akik ruházatban, étkezésben előnyt élvezték társaikkal szemben. (Viszont jobban ki voltak téve uraik szeszélyeinek.) A rabszolgák zöme a rabszolgaszálláson (senzala) lakott. Földön aludtakAz egyház — bár néháy pap igyekezett helyileg enyhíteni a rabszolgák sorsán — nem tett semmit a rabszolgaság ellen. Sőt, a bibliából .^magyarázatot” is találtak a rabszolgaság igazolására. Amikor Brazília 1822-ben független állam lett, a brazil császárság támaszai továbbra is az ültetvényesek voltak. Így maradt a rabszolgaság intézménye is. A XIX. század közepétől azonban egyre jobban hallatta szavát a főleg városi polgárságból álló, a rabszolgaság eltörléséért küzdő, abolicio- nista mozgalom. A világ közvéleménye is elítélte Brazíliát a rabszolgaság miatt. Az angol hajók 1850-től feltartóztatták a portugál rabszolgahajókat, s a rabszolgák szökése is tömegessé vált. A dzsungelekbe menekült rabszolgák saját kis „köztársaságokat” (a quilombókat) hoztak létre. 1872-ben Brazília 9 930 049 lakosából 1 510 860 rabszolgát számoltak össze. 1888-ban — Amerikában utolsónak — az ún. arany- törvény végre kimondta a teljes felszabadítást. A rabszolgák jogilag szabadok lettek ugyan, de gazdaságilag továbbra is kiszolgáltatott bérmunkás tömeggé váltak. A császárság egy évvel élte túl a rabszolgaságot. Szimbolikus aktus volt, amikor 1891-ben az új köztársaság pénzügyminisztere nyilvánosan is elégetitette az állami archívum rabszolgaságra vonatkozó anyagát. H. Szabó Sára
