Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám

4 Somogyi Néplap 1986. szeptember 20., szombat Tudomány- és technikatörténet Száznegyven éve kezdődött a balatoni gőzhajózás Vádemelési javaslat két ember ellen Egy azbesztlapon múlott Hegesztés okozta a sáripusztai tüzet A kaposvári hetipiacon, fél kilenc után kezdődik az „árapály", így aki teheti, olyankor megy oda, a jobb alku reményében. Tegnap a nyáron rrtegszokottnál már makacsabbak voltak az áru­sok. Nem engeditek például az almapaprika 22—26 fo­rintos árából, pedig mellet­tük — igaz, apróbb fajtákat — a Zöldért mozgóárusa 7- ént mért. A zöldpaprika java 20-ért fogyott. Drágult vi­szont a most 40 forintra tar­tott méregerős cseresznye- paprika. Ugyancsak 40 fo­rintért adták a karfiol kiló­ját. Zsenge káposztát 7-ért vehettünk, hasonlóképp a fe­jes saláta darabját is. Beérett a másodvetésű zöldbab; 26 forintot kértek kilójáért. 14 forint a főző- .hagyma, s nem sok jót jósol, hogy ennek tízszereséért lát­tunk fokhagymát. Valame­lyest mérséklődött a vegyes zöldség és a burgonya ára. Az előbbit csomónként 7- ért, az utóbbit kilónként Somogybán, amióta az ál­lami tűzoltóság történetét írják, olyan nagy kárt okozó tűz még nem volt, mint a kéthely—sáripusztai. A sári­pusztai kastély könyv sze­rint nyilvántartott «j^éke alapján a becsült kár hu­szonkét és fél millió forint, ám a helyreállítás költségei várhatóan ennek a sokszoro­sára rúgnak. S mindez egy rosszul el­helyezett radiátoron és egy azbesztlapon múlott. Apró­ságokon! Mi lett volna, ha...? — fölsejlik az em­berben azonnal a kérdés, és válaszol rá rögtön a lemon­dó sóhaj. Nagy Tibor őrnagy, me­gyei tűzoltóparancsnok se­gítségével próbáltuk rekonst­ruálni az eseményeket. — Az épület manzárd-ré­szében hegesztettek a tűz keletkezése előtt. Ezt tud­tuk, amikor az oltás után megkezdtük a vizsgálódást. Ám a hegesztés és a tűz észlelése közt sok idő eltelt, úgyhogy több nyomon in­dult el a vizsgálat, és csak az egyéb lehetséges okok kizárása után jutottunk el addig a megállapításig, hogy a tüzet minden bizonnyal a hegesztés okozta. A kastélyban a marcali Építőipari Szövetkezet em­berei dolgoztak. Központi fűtést szereltek; a tűz nap­ján, július 25-én akarták megtartani az első nyomás­próbát. Már minden kész volt. Ám közben kiderült, hogy az egyik radiátort rossz helyre tették. Csupán néhány centivel, de minden­képpen odébb kellett rakni. Bedő Gyula részlegvezető utasítására Horváth László központifűtés-szerelő hozzá­látott a munkához. Sürgetett az idő, megkezdődött a he­gesztés úgy, mint máskor. Még soha sem lett belőle baj, bár lehetett volna ... Ekkor lett is. A kastély tetőterében levő helyiségek nagy részének hőszigetelésére vastag para­faréteg szolgált- Több átépí­tés és fölújítás után azonban néhány helyre nem parafa, hanem deszka és nád került a vakolat alá. Tudta-e avagy nem tudta ezt a részlegve­zető és a szerelő, egyre megy. Az előírások szerint írásos engedély kellett volna a hegesztéshez. De nem volt. A munkakezdés előtt d fa­lat meg kellett volna vizs­gálni, de nem vizsgálták meg. Egy azbesztlapot kellett volna a cső és a fal közé tenni, valamint egy homo­kos tálcát a radiátor alá, oda, ahol át volt törve a padló, de azbesztlap nem volt, és tálca sem. Szerezni sem tudtak ... Horváth László ugyan mondhatta volna a főnöké­nek, hogy ő így nem dolgo­zik. De nem mondta. Hiszen ez a radiátoráthelyezés volt az utolsó hegesztés, és ad­dig is így csinálták az egész épületben. Apróságnak tetszik mind­ezek között, hogy az előírt balesetvédelmi és tűzvédel­mi oktatást nem tartották meg; hogy a munkára senki sem felügyelt. Nem apróság azonban, hogy a hegesztés után nem — avagy csupán felületesen,— vizsgálták meg 6,50-ért árulták. 20-ért fo­gyott az eltenni való cseme­geuborka, 10-ért a már ko­rántsem makulátlan paradi­csom. A gombaszezon korai vé­gét jelzi, hogy csak 120-150- ért vehettünk szikkadt var­gányát. Frissebbnek látszott az 50—70-re ' tartott galatn- bica. 20 forint volt egy bögre csibegomba. A gyümölcspiacon is ne­hezebb imár szép árut talál­ni. Aki so,kát válogatott, 30- ért vehetett szőlőt. 20-ért barackot és almát, 15-ért körtét és szilvát. Aki viszont nem adott a külcsínre, 5—10 forinttal olcsóbban is meg­úszta­Lejárt „lemez” már a 4 forintos dinnye. Újdonság volt viszont a sütni való gesztenye, ennek kilóját mi­nőségtől függően 26—40 fo­rintért, adták. Akinek volt sütnivalója, egyelőre nem vett a gerezdenként 6—7-ért tukmált tökből. A Szigetvári Állami Gazdaság nemrég nyílt pavilonja a legtöbb cikk esetében, sajnos, drá­gább a piaci árak átlagánál. Kivétel volit ez alól a tojás, amelyet 2,40-ért árult, mi­közben a termelők 3 forin­tot kértek érte. 200 forint méltányos ár­nak számított egy pár csir­kéért. Tömött kacsát 250-ért kaptunk. 160-ért várt vevőre egy kakas. A virágának egyre őszie­sebbek. Egy szemrevaló dá­lia- vagy rózsacsokor ára 25 forintnál kezdődik. Üde szegfűt 18-érit láttunk. B. F. Oltás után. {Archív ikóp.) nya .. . Ennyi az egész? A két gyanúsított nem bűnö­ző. Nem akartak rosszat. Úgy tették dolgukat, mint máskor. Sürgette őket a ha­táridő. Tetteiket a bíróság hiva­tott minősíteni. Bizonyára az ügy súlyának megfelelő ítélet születik majd, s az pontot tesz ennek az eset­nek a végére. (A rendőrségi vizsgálat a múlt héten lezá­rult, az ügy iratait vádeme­lési javaslattal átadták az ügyészségnek.) Egyetlen nyitott kérdés maradt a fentiek lejegyzése után: minden rendben van-e ezzel? Bedő Gyula és Hor-. váth László ott fog ülni a vádlottak padján. De vajon nem kellene-e még oda ül­tetni mindenkit, aki nem akart rosszat, csak egy kis veszélyt okozott így vagy úgy, de abból szerencsére nem lett baj... Ez persze képtelenség. S; az is valószínű, hogy nem is egy ilyen tömeges vádlottak padjára lenne szükség. De akkor mire? Luthár Péter a falat. Mert akkor még meg lehetett volna előzni a tü­zet. Nagy Tibor őrnagy: — Reggel nyolc és fél ki­lenc között hegesztettek. Fél tizenegykor észlelték a tü­zet. Két óra telt el. A fal ott másfél centi Vastag va­kolatból és két centi vastag fenyődeszkára erősített nád­pallóból állt. A vakolat és a deszka között a szűk, zárt térben lassú, lappangó égés kezdődött. Azután a terjedő izzás néhány résen át leve­gőt kapott s hirtelen föllán­golt a tetőtér. Ezt vették észre. De akkor már késő volt... A tűzoltók „gyártottak” ilyen falszerkezetet és pró­baképpen hegesztettek a mo­delltől öt centiméter távol­ságra, ahogy a kastélyban is történt. Fél perc múlva már füstölt a nád. A próbafal belső- oldalán igen rövid idő alatt száz Celsius-fokot mér­tek ... Az igazi falnál, azon a szerencsétlen napon, sen­kinek sem jutott eszébe, hogy oda tegye a kezét és fölkiáltson: te jó ég, ez for­ró, gyorsan vizet ide! * * * Csupán a sáripusztai ott­hon dolgozóinak lélekjelen­létének köszönhető, hogy több száz ember közül senki sem sérült meg. Szerencse a szerencsétlenségben: pénte­kenként mindig bent van az otthon minden dolgozója. Így sokan menthették a gondo­zottakat, akik közt nem egy mozgásképtelen. Egy hanyagul fölszerelt radiátor hanyag áthelyezé­se... Egy azbesztlap hiá­gőzhajóját több mint 100 évi szolgálat után vonták ki a forgalomból. A „Kisfaludy” és a „Bala­ton" gőzöst a dualizmus ko­rában és a XX. század de­rekáig több gőzhajó forga­lomba állítása követte. Köz­ben a hajózásban is új erő­gépek jelentek meg, s a ba­latoni gőzhajók lassan-las- san muzeális emlékként megtestesítői lettek egy le­tűnt kor technikájának. Dr. Rosta István TARDI GÁBOR 42. A kőműves közölte, hogy ő igazán otthonülő típus, még télvíz idején, a három­napos ünnepeken se mozdul ki hazulról. Bólogatott, feje kishíján lecsuklott a fá­radtságtól. Amint oldalra fordult, hogy megropogtassa a nyakcsigolyáit, szeme előtt lassan kirajzolódott a hely­ségnévtábla. — Félúton vagyunk! — szus szan tóttá. Végre beértek a városba. Árnyas parkok, hűs esz­presszók mellett gurultak el. — Hol ebédezünk? — élénkült fel a kőműves. — Arra most nincs idő — közölte az asszony. — Tovább akar menni ?! — Előbb megnézzük a ne­vezetességeket. A kőműves pillanatokig meginómult. — Van a közelben egy csodálatos kastély — lel­kendezett az asszony. — Az­tán ott a templom, csupán néhány kilométernyire a vá­rosközponttól. Nem tudja véletlenül, milyen stílusban épült? — Nem én csináltam . . . Az asszony élesen nézett rá. — Magát talán hide­gen hagyják a turisztikai látványosságok ? — Már hogyan hagyna en- gemet hidegen bármiféle lát­ványosság?! — tiltakozott a kőműves —, ámbár az a való, hogy jelen pillanatban egy kerthelyiségre, alkony­ba nyúló ebédezésre, s szó- dás borra gondolok. — Kárbaveszne az eddigi fáradtság — mondta az asz- szony. — Nem beszélve a látványosságokról, amiket el­mulasztanánk megtékinteni. (Folytatjuk.) Lakótársak A Balaton második gőzhajója csavargőzös 'volt. Ma a bog- lárlellei parton található Száznegyven éve, 1846. szeptember 21-én bocsátot­ták vízre a Balaton első gőzhajóját, a Kisfaludyt. E napon volt Széchenyi István születésnapja: az ötvenötö­dik. A vízrebocsátás napja nem véletlen — a gróf v ugyanis a balatoni gőzhajó­zás gondolatának felkaroló- ja és szorgalmazója volt. Az első balatoni gőzös fa­teste Óbudán készült, a ha­jógyárban. Füredre vontatá­sához 1846 júniusában egész kis ménes kellett. A hajó gőzgépét a londoni Penn- gyárban állították elő; a helyszíni összeszerelést óbu­dai, komáromi és trieszti szakmunkások végezték. A hajó eredetije, sajnos, meg­semmisült. A korabeli leírások sze­rint a Kisfaludy magas épí­tésű, farkasfogas végződésű kéményét sodronyokkal me­revítették. Az első és a hát­só fedélzetről egy-egy árboc magasodott föl, ezen voltak a keresztvitorlák, amelyek a szélenergiát hasznosítva segítették a gőzgépek mun­káját. A nyitott fedélzeten fapadokat helyeztek el. Gon­dosan ügyeltek apróságokra is, például a személyzet megjelenésére. A Kisfaludy matrózai hasonló egyenru­hát hordtak, mint a tengeri hajósok, a kapitány oldalán pedig díszkard függött. . . Hosszú volna felsorolni mindazt az előnyt, ami a balatoni gőzhajózás megin­dulásából származott. A Kisfaludynak is része volt abban, hogy Füred a re­formkorszak végére hazánk egyik kedvelt és forgalmas társadalmi központjává vált. A hajóút igénybevételével Bécsből is sokan keresték föl a Balatont. Az osztrák vendégeket Soprontól Keszt­helyig gyorskocsi vitte, on­nan Füredre a gőzhajó. Mi­után a pest—kenesei gyors­kocsijárat menetrendjét is a gőzöshöz igazították, Pestről is többen keresték föl Füre­det. A balatoni gőzhajózást a reformkori arisztokrácia élénk érdeklődése kísérte. A „Honderű” című lap például beszámolt arról, hogy a pró- baúton részt vevő Széchenyi Istvánt és kíséretét Keszt­helyen Festetich gróf fogad­ta. A rendes járatok megin­dulása előtti ellenőrzéseket Széchenyi és Massion óbu­dai hajógyári igazgató sze­mélyesen irányította. A Balatonon a Kisfaludy gőzösön kívül volt egy má­sik híres hajó is. Ez a „Ba­laton” nevet viselte. A „Ba­laton” gőzgépei azonban már nem lapátkerekeket haj­tottak, hanem hajócsavart. A hajócsavar a lapátkerék­nél technikailag fejlettebb, modernebb megoldást jelen­tett. A „Balaton” volt a tó első csavargőzöse, a gőzgép­pel hajtott hajók között pe­dig a „Kisfaludy” után a második. E csavargőzöst a Zala—Somogyi Gőzhajózási Társulat 1872-ben vásárolta. 50 személy befogadására volt alkalmas. A hajót az évtize­dek során többször átépítet­ték, s a neve is változott. Dr. Bíró József technika- történeti kutatásai a közel­múltban hívták föl a figyel­met arra, hogy a „Balaton” minden bizonnyal a legöre­gebb s viszonylagos épség­ben megmaradt magyar ha­jók sorában. Legutóbbi ne­ve F. K. 312. A tó második PIACI KÖRKÉP Az első gesztenye

Next

/
Thumbnails
Contents