Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám

1986. szeptember 20., szombat Somogyi Néplap 3 A balatoni közlekedés közügy (Folytatás az 1. oldalról.) Urbán Lajos a mai hely­zetről szólva hangsúlyozta: a közlekedés fejlesztésére is kevesebb pénz jut, mint amennyi szükséges lenne. így rövid távon egyelőre az a célunk, hogy megőrizzük a jelenlegi színvonalat, ahhoz is rengeteg pénz kell, hogy a helyzet ne romolják. Cél­jaink eléréséhez az érdekelt tanácsok, vállalatok, vala­mint országos főhatóságok összehangolt, pontos munká­jára van szükség. A miniszter szólt arról, hogy a közlekedés minősége nagyban befolyásolja a Ba­laton idegenforgalmi vonzr erejét, ezért különösen fon­tos, hogy erre a körzetre a nehéz években is megfelelő figyelmet fordítsanak. A köz­lekedési tárca vezetője meg­említette a balatoni kikötők rekonstrukciójának sürgető szükségét, a vitorlást turiz­mus föllendítésének fontos­ságát. Beszéde után Urbán Lajos adta át a Mahart Balatoni Hajózási Leányvállalat által alapított Balatoni Hajózásért emlékérmet a Vállalat nagy öregjeinek, akik részt vettek a háború után a hajóroncsok kiemelésében, a hajók föl­újításában és a balatoni ha­józás újjáteremtésében. A következő előadást Óno­zó György közlekedési mi­niszterhelyettes tartotta. A hajózásról szóló történelmi áttekintésében említette, hogy már a rómaiak is hasz­nálták a vízi utat, s Árpád­házi királyaink idejében is több révátkelőhely működött. Érdekességként említette, hogy a háború előtt a buda­pesti Gellert teret és Siófo­kot légi út is összekapcsol­ta, hidroplánok jártak me­netrendszerűen. Az előadó egészen a mai túlterheltség állapotáig rész­letezte a balatoni közlekedés történetének fontos állomá­sait, majd a jövőről szólva elmondta: — 1990-ig csekély forga­lomnövekedéssel számolunk; 5—10 százalékos emelkedés­nél nagyobbat jó lenne nem elérni, mert a minőség meg­tartása a fontos, később pe­dig a javítása. A balatoni hajózás kulcs­kérdése ma az, hogy a kikö­tők állapotán mielőbb javít­sanak. Erre a Mahart le­ányvállalata önerőből nem képes, úgyhogy 'a miniszté­rium, valamint más szervek — így a Balatoni Intéző Bi­zottság, az idegenforgalmi szervezetek, a tanácsok — támogatására lesz szükség — hangsúlyozta Ónozó György. A vitorlás-turizmusról is részletesebben beszélt a mi­niszterhelyettes. Elmondta: külföldi tőke bevonásával a Mahart leányvállalat, vala­mint több más cég részvéte­lével vegyesvállalat fog új­szerű vállalkozásba: vitor­lás-üdülőfalvakat létesítenek, Balatonföldváron minden igényt kielégítő vitorlásklub lesz, új kikötőhelyek léte­sülnek. A szárazföldi közlekedésről a miniszterhelyettes megem­lítette, hogy elkészül néhány éven beiül a déli Balaton­part vasútvonalának a villa­mosítása, több településen lesz közúti rekonstrukció. Igen fontos a légszennyezés és a zajártalom csökkentése, valamint a biztonság növe­lése. többek között aluljárók és kerékpárutak léterehozá- sával. Hegyi Kálmán, a Közleket- dési Minisztérium főosz­tályvezetője a balatoni köz­úti fejlesztésekről tartott elő­adást. Az ezredfordulóig szó­ló hosszútávú és a 2010-ig szóló nagytávú tervkoncep­ciót ismertette, majd a hete­dik ötéves tervi tennivalók­ról beszélt. A déli parton a következő néhány évben lát­ványos, nagy ugrásra nem lehet számítani, de igen sok útszakaszt korszerűsítenek, csomópontokat építenek át, lámparendszereket telepíte­nek. Megkezdődik a kerék­párutak létesítése is. A távo­labbi kilátások már látvá­nyosabbak. Tovább épül az M 1-es autópálya, négysávos lesz Kaposvár és a Balaton között a 67-es út. Dr. Bessenyei Gábor, a MÁV vezérigazgatóság fő­osztályvezetője a vasút fej­lődéséről szólva elmondta, hogy még ebben az ötéves terviben villamosítják a bu- dapest — siófok — nagykani­zsai vasútvonalat és el kí­vánják érni, hogy a főváros­tól a Balatonig legalább óránkénti százkilométeres sebességgel közlekedjenek a vonatok. A siófoki vasútállo­máson nagyszabású fejlesztés várható a közeljövőben: új peronok, utasaluljárók, fe­lüljárók és egyebek építése. A távlati terv az, hogy az ezredfordulón Budapest és Siófok közt már két párhu­zamos vágány lesz. A tanácskozáson szó volt még a távlati tervek készí­téséről, s külön előadás hangzott el a 195 éve szüle­tett Széchenyi István közle- kedésfejlesztésbeni szerepé­ről. A résztvevők elfogadták a tanácskozás ajánlásait; eze­ket elküldik minden érintett, a közlekedésben valamikép­pen érdekelt szervezethez. A balatoni kikötők sa­nyarú helyzete többször is szóba került a nap folya­mán. Ezekről külön is meg­kérdeztük az egyik szünet­ben Szabó Sándort, a Mahart Balatoni Hajózási Leányvál­lalat igazgatóját. — Van-e remény a lezárt tihanyrévi hajókikötő újbóli megnyitására, illetve kell-e számítani újabb kikötők be­zárására? — Több szervezettől kap­tunk ígéretet anyagi támo­gatásra, néhány napon belül végső döntés születik a pénz­ről, s reméljük, hogy a ti­hanyrévi kikötőt jövőre a szezonban már megnyithat­juk. Újabb bezárástól egye­lőre nem kell félnünk, min­den kikötőről elkészítették a búvárok a felméréseket, tud­juk, milyen állapotban van­nak. Az előfordulhat, hogy egy-egy kikötőhelyre nem állhat be hajó, de teljes le­zárás nem lesz. Reméljük, hogy a vészhelyzetben ösz- szefog minden érdekelt, s hamarosan megkezdődik a kikötők rekonstrukciója. Luthár Péter A termelők érdekében Amíg a répa a kocsikra kerül Évek óta nem tudja ki­használni kapacitását a Ka­posvári Cukorgyár. Csökkent a termelési kedv, kevesebb répát vetnek a gazdaságok. A cukorgyár az idén is jóval kevesebb répára számít, mint amennyit a néhány éve megújított feldolgozósor be­fogadhatna. A gyár keresi a lehetőségeket a répatermelé­si kedv fokozására. Kezde­ményezésének első, kézzel­fogható bizonyítékai néhány napja érkeztek meg a cu­korgyárba. — Két Moreau-Majevica típusú répabetakarító kom­bájnt vásároltunk Jugoszlá­viából. Ezek a gépek levág­ják a répa leveles fejrészét, kiemelik a földből, majd tisztítás után a kombájn melletti kocsira rakják — magyarázta Németh Ferenc termelési csoportvezető. — Az egyik gépet két baranyai termelőnek adjuk el, a mási­kat a cukorgyár szakembe­rei üzemeltetik majd ott, ahol a legnagyobb szükség lesz rá. A gazdaságokban egy ilyen kombájn megvá­sárlása nehézségekbe ütkö­zik. Részletfizetési kedvez­ménnyel segítünk nekik. Az új betakar írógépek leg­alább 500 hektár répa kisze­désének gondját oldják meg. Újra együtt, látogatóban Nyugdíjas tsz-elnökök tanácskoztak Nagyatádon Régen találkoztak már. Ki előbb, ki csak egy eszten­deje köszönt el. Tsz elnö­kök voltak. Itt van Tóth Lajos, a csurgói volt tsz-el- nök. A múltkoriban azt mondta, hogy építkezni akar. Néhány sorral arrébb ül Mészáros József, aki az atá- di szövetkezetben elnökös- ködöt't, most népi ülnök a bíróságon. Mert nyughatat­lan a természete. És mit csinál Szabó Kálmán, aki épp tíz évvel ezelőtt ment nyugdíjba a böhönyei gaz­daságból ? — Otthon dolgozgatok. Az idén felneveltem tizenbá­A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Kánikula köszöntött ránk a hét elején. Ezek az őszi napok kedveztek a betaka­rításnak. A szüretelők gyor­sabban haladtak a munká­val. S a gazdaságok neki­fogtak az őszi vetés előké­szítésének is. Mi sem termé­szetesebb, mint hogy sikeres az utószezon hiszen aki most vette ki a szabadságát, jobban járt, mint sokan a nyár egyes időszakaiban. A strandok is meghosszabbították a nyitva tartást, s van vendég min­denhol. egyre szorosabb a kapcso­lat a testvérvárosok és Ka­posvár között. Ennek szép példája, hogy a bulgáriai Kardzsaliból természetbará­tok töltöttek öt napot me­gyénkben, Somogyból pedig népfrontküldöttség utazott a jugoszláviai Bjelovárra a testvérszervezet munkájának tanulmányozására. A legna­gyobb jelentőségű rendez­vény az olasz testvérme- gyében, Veneto tartomány­ban volt. A hírek szerint nagy a sikere a somogyi ki­állításoknak, műsornak, programnak. Mindez hozzá­járult, hogy jobban megis­merjék Somogy művészetét, hagyományát, mai törekvé­seit. A külkapcsolatokat gaz­dagította a héten, hogy Nagyatádon járt a tavaly júniusban megalakult Kínai Népszövetség a Békéért és Leszerelésért elnevezésű szer­vezet küldöttsége, amely az Országos Béketanács vendé­geként tartózkodik hazánk­ban. E héten felidézték a Ka­posváron 105 éve született Földes Imre író, drámaíró emlékét, s tiszteletére emlék­táblát lepleztek le szülőhá­zán. A száz évvel ezelőtt született Szalma Istvánról, Kaposvár 1919-es első városi tanácselnökéről szintén meg­emlékeztek. Nagyon szép ün­nepséget szerveztek a most felújított toponári városrészi iskolában, s az épület előtt a centenáriumra fölavatták az iskola névadója tiszteleté­re elhelyezett emléktáblát. Egyre nagyobb az igény, hogy szépek, tiszták legye­dnek a somogyi települések. A héten megkezdődtek az úgynevezett településtiszta­sági szemlék; a tanácsok, a Vöröskereszt, a népfrontbi­zottság képviselőinek és szakembereknek a bevonásá­val először Boglárlelle és Fonyód térségében „pontoz­ták”, hogy milyen a rend és tisztaság. Jó tapasztalatokat is szereznek a szemle részt­vevői a lákóhely szereteté- ről, ugyanakkor sok hibára is bukkannak. A szemle egyébként két hétig tart, s ez is megalapozza a telepü­léstisztasági verseny díjai­nak igazságos odaítélését. Szép kezdeményezés in­dult útjára Tab nagyköz­ségben, megnyílt a népfőis­kola, s erre 21 község 87 elöl­járója, tanácstagja jelentke­zett. Az előadások lehetővé te­szik, hogy alaposan megis­merjék feladataikat, jogaikat és kötelességeiket. Egyéb­ként a tanács, a népfront­bizottság és az Országos Közművelődési Központ tá­mogatásával szervezték meg a népfőiskolát. Ez a példa máshol 'is követésre méltó, hiszen az ilyen önként vál­lalt hasznos tanulás bőven kamatozik a közéletben. Igazi konferenciavárossá fejlődött Siófok: hetente ér­keznek a friss hírek arról, hogy most épp kik tanács­koznak. E héten a szabadal­mi ügyvivők és iparjogvé­delmi előadók továbbképzését tartották meg. A csaknem száz hazai vállalat, intéz­mény szakemberei az Európa 13 országában 1979-től ér­vényes szabadalmi egyezség joggyakorlatának időszerű kérdéseivel foglalkoztak. A Kaposváron egyre népsze­rűbb újítási és találmányi fogadóórákon is sok szó esik már ezekről a kérdésekről, s egész biztos, hogy a mosta­ni siófoki tanácskozás hasz­na hamarosan kamatozni fog. Lajos Géza romezer csirkét. Januárban újra kezdem. — Hogyan él Keresztes Jenő, aki a közelmúltban ment nyugdíjba Szennából? — Betegeskedtem, így munkáról nem lehetett szó. De nem is mennék vissza a szövetkezetbe. Valami más. elfoglaltságot kell találni. Több volt tsz-elnökkel be- szélgettem, s úgy érzem, hogy nem nagyon találják a helyüket. Pedig azzal, hogy nyugdíjasok lettek, még nem felejthették el szakmai tapasztalataikat. Miért nem kamatoztat j ák ? — Biztos, hogy tudnánk még milliókat érő ötleteket adni. S abban igaza van, hogy dolgozniuk kellene még. De ennek meg kellene találni a formáját. Varga Sándor az érdek- védelmi bizottság vezetője a Termelőszövetkezet Somogy Megyei Szövetségében. — Sértődöttek a nyugdíjas elnökök? — Néhányan igen, és el sem jöttek a találkozóra. A többséget azonban érdekli, hogy mi .történik körülötte. — Parlagon marad a szel­lemi tőke? — Még mindig nem sike­rült meglelnünk azt a for­mát. ahol megtalálhatnák számításaikat. Tudom, szíve­sen dolgoznának, hiszen meghökkentően alacsonyak a nyugdíjak. Somogybán egye­dül a mezőgazdasági főisko­la foglalkoztatja az egykori munkatársakat. S kölcsönö­sen jól járnak.- Szükség len­ne máshol iis a hasonló fel­ismerésekre. A beszélgetés helyszíne Nagyatád volt, ahol a Te- szöv és a helyi termelőszö­vetkezet meghívására tegnap a nyugdíjas somogyi tsz-el­nökök gyűltek össze, hogy meglátogatva egy kedvezőt­len adottságú gazdaságban szót váltsanak egymással, s ismerkedjenek utódaik g and j ai val, f öl el ev ení thess ék az emlékeket. Bernáth Fe­renc, a nagyberki tsz egyko­ri elnöke — a Teszöv elnö­ke — barátai mellett a ta­lálkozón üdvözölte dr. Tóth Károlyt, a megyei tanács elnökhelyettesét, Galabár Emilt, a Medosz megyei tit­kárát és Hamvas János nagyatádi tanácselnököt. Bo­gó László, a Teszöv titkára arról szólt, hogy a mezőgaz­dasági szövetkezetek közelgő V. kongresszusára készülve milyen javaslatokat tesznek az állásfoglaláshoz. Gondokról és eredmények­ről egyaránt szó esett. Az idén például a vártnál több lesz a veszteséges gazdaság. S tovább kell fejleszteni a belső érdekeltséget, erősíteni kell a szövetkezeti demokrá­ciát, s be kellene. vonni a nyugdíjas szakembereket ts a munkába. Számítanak ta­nácsaikra, várják észrevéte­leiket. Horváth István, a nagyatá­di tsz elnöke a gondokról beszélt, s vendégeiket ki­sebb kirándulásra invitálta Segesdre. Ott a termelőszö­vetkezet a soproni önródei vállalattal, a Magyar Nem­zeti Bankkal és az OTP-vel létrehozott gazdasági társa­sági üzemet, a tűzihorgany- zót mutatták be, majd Há­romfára látogattak. Berki József Homokszent- györgyön volt tsz-elnök. G mondta: — Hasznosak az ilyen ta­lálkozók. Mert jó tudni, hogy mi történik azzal a mozgalommal, amelynek el­indítói voltunk. S érezzük azt is, hogy nem vagyunk „leírt” emberek. Nagy Jenő Cipófelsőrészek Barcsról Több mint százan dolgoz­nak már a szigetvári cipő­gyár barcsi gyáregységében, amely tavaly óta működik. Az átadásikor még csak az üzemcsarnok egyik felében voltak gépek, azóta az egész helyiség megtelt és január elsejétől szabászat is van Barcson. Három műszakban dolgoz­nak most az asszonyok, egy részük a kismama körben^ amelynek munkarendje iga­zodik a háztartás igényeihez. Az idén háromnegyedmil­lió pár cipőfelsőrészt készí­tenek a gyáregységben. So­kat dolgoztak szovjet export­ra. de jó néhány, tőkés ki­vitelre kerülő csizma felsőré­szét is a Dráva-parton gyár­tották. A piaci igények nagyok, a gyáregységnek jövőre vár­hatóan még többet kell ter­melnie, s ehhez újabb lét­számnövelést is terveznek. Annak idején a barcsi ta­nács azért támogatta a gyár- telepítést, mert igyekeznek mind több munkahelyet te­remteni a városban élő nők­nek. Egyrészt az ingázást szeretnék csökkenteni, más­részt pedig azokra gondol­nák, aikik eddig munkaalka­lom híján voltak háztartás­beliek. Mostanra bebizonyo­sodott: a szigetvári gyár üzeme beváltotta a hozzá fűzött reményeket, javította a városban a dolgozni akaró nők esélyeit.

Next

/
Thumbnails
Contents