Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-19 / 221. szám
1986. szeptember 19., péntek Somogyi Néplap 3 Kedvezőtlen adottságok Helyzetkép a somogyi tóeszekről „Megyénk termelőszövetkezetei az országos átlagnál kedvezőtlenebb természeti adottságok között gazdálkodnak - termőterületük átlagos aranykorona-értéke 14,6/ha, s ez 16 százalékkal alacsonyabb (az országos átlagnál a somogyi téeszek 59 százaléka - 45 gazdaság - kedvezőtlen adottságú ...” A fenti megállapítás abból az összegezésből való, amelyet Pfeiffer Elemér titkárhelyettes tegnap terjesztett a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Somogy Megyei Szövetségének elnöksége elé. A testület Bernáth Ferenc elnökletével ült össze, hogy megvitassa a kedvezőtlen adottságú téeszek gazdasági helyzetének alakulását. A résztvevők tisztában vannak az idézett „képlettel”, hiszen az elnökség tagjai a megye különböző pontjain gazdálkodó szövetkezetek képviselői. Azt is megtudhatták, hogy a szóban forgó közös gazdaságok a megye szövetkezeti termőterületének 63 százalékán az összes termelési érték 55 százalékát állítják elő; itt található a foglalkoztatottak 60, az eszközök 58 százaléka. Gazdálkodásuk eredménye a nyolcvanas évek elejétől fokozatosan javult — ezekben az üzemekben érték el a téeszek össznyereségének 56—60 százalékát —, abban az időszakban tehát jelentékeny volt hatásuk a somogyi termelőszövetkezeti eredmények alakulására. S mi történt azóta? Az 1983 és 1985 közötti adatok a növénytermesztési főágazatban például azt mutatják, hogy a kedvezőtlen adottságúaknái éppúgy, mint a többi somogyi téeszben, eredményromlás következett be, csak éppen nem azonos mértékben: az előbbieknél 22,2- ről 15,6-ra, az utóbbiaknál 30-ról 28,9 százalékra csökkent a fedezeti összeg aránya. Ami az állattenyésztési főágazatot illeti, 1985-ben a kedvezőtlen adottságúak 48 milliós veszteséggel, a többiek majdnem ugyanekkora összegű nyereséggel zártak. S a romló gazdálkodási eredmény — következményeivel együtt — befolyásolta a következő — az 1986-os — évet. A kedvezőtlen adottságú somogyi téeszek az idén fél óv alatt 15 százalékkal több üzemviteli hitelt vettek föl, mint egy évvel korábban, s január 1-jón csaknem 580 millió forint kötelezettség terhelte érdekeltségi alapjukat. Az idei szabályozás javított ugyan a helyzeten, ám épp ezeknek a szövetkezeteknek a körében maradtak megoldatlan pénzügyi feszültségek. Megszívlelésre érdemes észrevételeket, megállapításokat hallottunk tegnap az elnökségi ülésen Kovács Ferenciül, a tabi téesz — s egyiben a Teszöv közgazdasági albizottsága — elnökétől, a két Horváth Lászlótól, a nagy-bajomi, illetve az iha- rosberényi termelőszövetkezet elnökétől, Herner Endrétől, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársától, Bogó Lászlótól, a Teszöv titkárától és Pénzes Tamástól, a TOT főtanácsosától. Valamennyien a jobbítás, az útkeresés, a lehető legjobb megoldás kutatásának szándékával emeltek szót. A vélemények jól tükrözték azt az állapotot — az előterjesztés is foglalkozott vele —, mely szerint az egyenlőtlen fejlődés, az eredményesség romlása nemcsak a termelés viteléhez szükséges eszközök pótlásának vet gátat, hanem a személyes jövedelmekben is lemaradást okoz. Máris gond nem egy téeszben a munkaerő megtartása, a traktoros, az állatgondozó munkába állítása. Ennek nem mond ellent — csak látszólag —, hogy közben épp a kedvezőtlen adottságú somogyi téeszekben nőtt jelentősen a vezetés szakértelme, emelkedett az irányítás színvonala, javult a termelés szervezettsége. A termelés eredményességének alakulására ugyanis nemcsak ezek a tényezők hatottak ebben az időszakban. H. F. A Balaton-Coop gazdasági Társaság — a Sütév és a Balaton Fűszért közös vállalata — is részt vett a bécsi vásáron. Negyvenezer sohiill’inig értékű kerámiát adtak el a helyszínen, s több üzletet kötöttek, partneri kapcsolatokat létesítettek. A Balaton- Coop kiállítóhelyiségeit fölkereste Kurt Waldheim köztársasági elnök is — Nagy Jánosnak, hazánk bécsi nagykövetének kíséretében —, és hosszasan gyönyörködött a kiállított habán kerámiákban, somogyi termékekben. Gratulált és elismerését fejezte ki a társaság képviselőinek. Licencet vett a Tanép Földet fúr a „dugóhúzó" Negyedével olcsóbb Két helyszínen tartott tegnap bemutatót a Somogy Megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat. Kaposváron a Berzsenyi utcában a vállalat szakembereinek saját találmányait, a hőszigetelő aljzatot és az önterülő aljzatkiegyenlítőt nézték meg az érdeklődők, Boglárlellén pedig az úgynevezett dugóalapozást. Ennek licencét a somogyi cég a Délmagyarországi Építővállalattól vásárolta meg. Sok építőipari szakember volt kíváncsi a bemutatókra és a tanácskozásra. A Tanép újdonságaival kettős célt kíván szolgálni. Egyrészt modern építőipari eljárásokat akar Somogybán és a környező területeken meghonosítani, másrészt pedig ezekkel az ismerteknél olcsóbb, illetve gyorsabb módszerekkel a hatékony vállalati gazdálkodást kívánják erősíteni. Szükségük van erre, hiszen a vállalat ezekben a hónapokban igyekszik kilábalni a kátyúból. A kaposvári Berzsenyi utcai alagútzsalus házban hő- és hangszigetelő réteg kerül a födémekre, erre pedig önterülő aljzatkiegyenlítőt tesznek, majd rá a szőnyegpadlót, a műanyag padlót, avagy a parkettát. Magyarországon ma csak importból — többnyire tőkés országokból — származó önterülő anyagok kaphatók. Ezek drágák. A Tanép néhány szakembere egy osztrák cégtől kapott ötletek alapján, a Kemikáliái együttműködve, saját laboratóriumában kísérletezte ki a tegnap bemutatott anyagokat; ezek kizárólag hazai alkotórészekből állnak. S e módszer húsz-huszonöt százalékkal olcsóbb, mint az eddig ismertek. Most még a munkások a helyszínen keverik össze a különféle porokat és folyadékokat, s ezekből lesz az aljzat, illetve a sima kiegyenlítő réteg, de a vállalat keverőüzemet hoz létre s zsákolva forgalmazza maid az újdonságot. Az új anyagok összetétele egyelőre titok, az eljárást szabadalmaztatni akarják. Az „önterülő bemutató” után Boglárlellére ment a vendégsereg; ott az Erzsébet utcában egy társasház alapjait készíti a Tanép dugóalapozással. A szegedi Délép és a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat közös szabadalma ez az eljárás, a somogyi cég a licencet nemrég vette meg. A síkalapozás és a mély- cölöpalapozás közötti űrt kitöltő dugó-alapozás lényege, hogy egy óriási dugóhúzóra emliókeztető szerkezet befú- ródilk a talajba, majd egy betonpumpa a dugóhúzó üreges csövén keresztül nagy erővel bepumpálja a földbe Tegnap nagy érdeklődéssel kísért előadássorozat kezdődött az Oktatási Igazgatóságon. Hagyomány, hogy a függetlenített pártapparátus, a propagandisták, az állami és társadalmi szervek, gazdasági vezetők részére a megyei pártbizottság lehetővé teszi, hogy eszmecserét folytassanak az időszerű tennivalókról, a legfontosabb társadalom- és gazdaságpolitikai feladatokról. Tegnap az előadássorozat nyitányaként dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára Somogy a betont, s ez a fúrót, valamint a fölötte levő földréteget kinyomja. Az így elkészített vastag cölöpökre kerül aztán a ház. A dugó-alapozás csupán a sziklás talajon nem használható és különösen előnyös vizenyős, mocsaras területeken. Ezzel a módszerrel a talajvízszint alatt is könnyedén. gyorsan lehet alapozni. Előnye még, hogy minden más alapozási módszernél legalább 25 százalékkal olcsóbb, s nem károsítja a környezetet, mint a cölöpverés. Nagy épületek és családi házak alapjának elkészítésére egyformán alkalmas a dugó-alapozás. A bemutatón részt vevő szakemberek főiképp a módszer rendlcíhelyzetéről, társadalmi és gazdasági fejlesztésének legfontosabb feladatairól tartott előadást, azokra a fő kérdésekre irányítva a figyelmet, amelyek éppúgy meghatározzák a párt-, az állami és társadalmi irányítók mindennapi munkáját, mint a vezető propagandisták tevékenységét. A következő hetekben, hónapokban a társadalomépítő munka legfontosabb kérdéseiről a program szerint nyolic-kitanc aktívaértekezletet tartanak. vüli gyorsaságát dicsérték. L. P. Propagandisták, gazdasági vezetők tanácskozása Eszmecsere kiemelt feladatainkról Öt éven belül a mostani szinten Az energiaellátás jövője Milyen lesz Magyarország energiafogyasztása 1990-ben, vagy akár 1995-ben ? Az elmúlt mintegy másfél évtizedben energiafelhasználási szerkezetünkben annyi ki- sebb-nagyobb kényszerű módosítást kellett végrehajtani, hogy e közelmúlt időszak tapasztalatai alapján aligha akad felelős szakember, aki akár csak megközelítő pontossággal meg tudná jósolni, mi várható öt vagy tíz év múlva. Napjainkban annak lehetünk tanúi, hogy az energia- fronton még mindig meghatározó szerepet játszó kőolaj világpiaci ára a hetvenes évekhez képest lényegesen csökkent. Ugyanakkor az elemzők szerint a kilencvenes évektől, de lehet, hogy már előbb ismét emelkedni fog. Az ilyen és ehhez hasonló bizonytalanságok egy Magyarországhoz hasonló, az importenergiától erősen függő ország esetében olyan energiagazdálkodás kiépítését indokolják, amely lehetővé teszi az adott körülményekhez való rugalmas alkalmazkodást Milyen lehetőségeknek nézünk elébe. Széntermelésünk a következő öt éven belül a mostani szinten marad, 1995-re némileg növekszik. Valamelyes csökkenés várható viszont a következő évtizedben a hazai kőolajtermelésben, ennek ellenére a behozatal a terveink szerint nem növekedik. Földgáztermelésünk ugyancsak alacsonyabb lesz a mai szintnél, számottevő behozatalemelkedéssel számolhatunk. Ez szükségessé teszi egy új föld- gázvezeték építésében való részvételünket. A legtetemesebb növekedés az atomerő- művi villamosenergia-ter- melésben várható, a paksi atomerőmű második ütemének kiépítésével és a kilencvenes években termelésbe lépő Bős-nagymarosi vízi erőművek révén. A villamosenergia-behozatal a tervek szerint tíz év múlva is nagyjából a jelenlegi szinten marad- összességében a belföldi energiafelhasználás a következő évtizedben mintegy 10 százalékkal fog növekedni. A tervezésben fokozottabb szerepet fog kapni az energiafelhasználás időszakos szerkezetének vizsgálata. Az mindenki számára természetes, hogy télen az ország több energiát fogyaszt, mint nyáron. Azt azonban, hogy mennyire nem mindegy, megfelelően készül-e fel az ország ezekre az évszakos változásokra, bizonyítja 1984 —85 tele, amikor a hetekig tartó i'endkívüli hideg már- már kritikus helyzetbe sodorta energiaellátásunkat. A várttal ellentétben a télii félévi (1. és 4. negyedév) energiaszükséglete látszólag nem sokkal haladja meg a nyáriét. Az 1971—83. közötti időszakban ez az érték 54— 57 százalék között ingadozott. Igaz, ezekben az években a tél enyhébb volt az átlagosnál. A prognózis azt mutatja, hogy 1985-ig a téli félév energiafelhasználásának az éves fogyasztáson belüli aránya átlagosan 56 százalékra emelkedik. Közben viszont várhatóan csökkenni fog a téli félévre jutó hazai energiatermelés. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a következő évtizedben a téli félévben jelentős nagyságú készletcsökkenéssel kell számolni, azaz még nehezebbé válik a téli szükségletek kielégítése. (Jelenleg egyébként a tervezés alapjául a téli fűtési időszakban Budapesten mért hőmérséklet százéves átlagát, a +3,5 Celsius fokot használják.) Ha tehát el akarjuk kerülni, hogy a téli időszakban energiaellátási zavarok lépjenek föl, meg kell -tervezni az energiának a csúcs- fogyasztás időszakában történő tárolását. Ilyen gondok és megoldásukra irányuló lépések korábban is voltak; a napjainkban folyó tanulmányok éppen ennek az időszaknak a hibáit kívánják kiküszöbölni, valamint a várható nehézségeknek akarnak elébe menni. A szénnel például az a helyzet, hogy tárolására a termelőknél, vagyis a bányák közelében nincs lehetőség- Ezért kívánatos volna, ha a nyári időszakban termelt fölösleget minél nagyobb mennyiségben a fogyasztóknál — természetesen nem csak egyéni fogyasztókról, háztartásokról van szó — helyeznék el. Ezt célozzák például a lakosság esetében már évek óta folyó kedvezményes akciók, árleszállítások. Lényegében hasonló kívánalmaknak kellene érvényesülni a kőolaj esetében is, mert a tapasztalatok szerint a csúcsszezonban a szállításra, elsősorban a MÁV-ra esetenként túl nagy feladat hárul, s így a zavartalan ellátás nem oldható meg. Egészen más a helyzet a földgázzal. Itt ugyanis csak a termelők tárolókapacitásával számolnak, mégpedig azzal a biztonsági kockázattal, hogy rendkívüli hideg telek esetén — átlagosan hét évenként — néhány napos gázkorlátozás lehet szükség csúcsidőszakban. Épp ezért kiemelt figyelmet fordítanak a földgáztárolók fejlesztésére, ami jelenleg a csúcsgazdálkodás kulcskérdésének számítN. G.
