Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-18 / 220. szám

4 Somogyi Néplap 1986. szeptember 18., csütörtök Á fogyasztók tanácsa Az atádi szolgáltatásokról Bizonyára nagy tetszést kelt majd a látogatók körében az Ikarus—365-ös típusú távolsági autóbusz. (A kép Budán ké­szült a Halászbástyánál) Spektromom 1950 spektrofotométer vek újdonsága a vásáron — a Magyar Optikai Mű­rendezést és számítógépes végellenőrző berendezést, az Elekitromodul elektromos al­katrészeket és a Primo sze­mélyi számítógépet, a Feru- nion festékszórót, csiszoló­korongokat, yalamint kézi- szerszámokat mutat be. A Ganz Műszer különféle mű­szerekkel, hőmérsékletérzé­kelőkkel és villamos labora­tóriummal, a Magyar Opti­kai Művek színmérő mű­szerrel, spektrofotométerrel, a Nikex a többi között, klór­gázadagoló készülékekkel jelentkezik. A Technoimpex ' új típusú lemezollóval, a Transelektro kapcsolókkal, csatlakozószekrényekkel, fagyi alitkészítő géppel, a Tungsram különböző fény­forrásokkal, a Videoton pé­pig számítógépekkel ismer­teti meg az érdeklődőket. A Labor MIM, a Lehelex, a Metrimpex, a Chemolimpex információs irodával képvi­selteti magát. S. J. Sokakat érdeklő kérdések­ről tárgyalt legutóbbi ülésén a fogyasztók tanácsa Nagy­atádon: Milyen a lakossági szolgáltatás a költségvetési üzemmel? Hogyan tartanak nyitva a szolgáltatók ? Túri Dénes a költségveté­si üzem vezetője részletesen beszámolt erőfeszítésekről, terveikről. Mint elhangzott, javítani szeretnének a távfű­tésen, hiszen évente kétmil­lió forint a ráfizetés. Elkép­zelhető, hogy az új — tele­pülésfejlesztési hozzájárulás­sal épülő — strand meleg vizét fogják majd hasznosí­tani. Egyelőre tanulmányok készülnek erről a lehetőség­ről, az viszont már bizonyos, hogy egy kertészet fűtését innen fogják megoldani. A tanács tagjai joggal Ve­tették föl, hogy a ‘ vállalat boltjában drágábbak a virá­gok, mint a- maszeknál. Az igazgató ezt azzal magyaráz­ta, hogy ők gázzál fűtenek, s ezért magasabb az önköltség. Lehet, de a vevőt az ilyen magyarázkodás egy cseppet sem érdekli, merthogy név­napok táján mintha túlságo­san is megnőne áz a bizo­nyos gázszámla. Jó hír Vi­szont, hogy a vállalat rend­szeresen vállalkozik hibael­hárításra. Erre ugyan nincs külön apparátusuk, így a nagyobb níunkáktól kell el- szóhítani az embereket. Bírálták a szemétszállítást is — rendszere és díja miatt. Ezen változtatni kell, az igazgató sem tagadta. Hogyan tartanak nyitva az atádi szolgáltatók? Többnyi­re a lehető legrosszabbul. Például az autójavító kis­szövetkezet* hétfőtől péntekig reggel héttől délután négyig várja az ügyfeleket, de szombaton nincs nyitva, s pénteken tíz őrá Után az, aki előre nem jelentkezett, be sem juthat hozzájuk. A Mikro — a Gelika jogutód­ja — tanácsi kisvállalat, így ott érvényesek az előírásiban foglaltak, szerdánként nyúj­tott műszakban dolgoznak és szombaton is várják áz ügy­feléket. Baj van viszont a Patyolattal. Beszélik régóta, hogy bézárják a gyorstisztí­tót, mert elavultak a nyu­gati berendezések. Sajnos, a hír igaz: nem lesz gyors­tisztítás. A tanács tagjai sze­rint azért, mert a rendsze­res karbantartást eiihanya­f olták, az időben jelzett hi­úkat csak tetemes késéssel javították ki. A Patyolat ígé­rete szerint a jövőben heten­te kétszer viszik el a mos- niivalót, de ez aligha segít­het a nagyatádiakon. Jól bevált — a tanács tag­jai szerint — a takarékszö­vetkezet csütörtöki nyitva- tartása: a szokottnál tovább várják az ügyfeléket. Ám a postán pénzt feladni csak munkaidőben lehet, s az sem ártana, ha a pénzintézetek szombatonként is várnák a lakókat, hagy ne kelljen napközben órákra elkéretőz- ni a munkahelyükről. ; N. 1. MAGYARORSZÁG PLOVDIYBAN Az őszi BNV-nek szinte egyenes folytatásaként te­kinthető az idei plovdivi nemzetközi vásár, amely ez­úttal szeptember 29. és ok­tóber 6. között várja a láto­gatókat. A magyar résztve­vők — az előző évek gyakor­latához hasonlóan — csak­nem 800 négyzetméteres te­rületen vonultatják föl ter­mékeiket. A mintegy 500 négyzetméteres fedett és 300 négyzetméteres szabad terü­leten számos magyar iparág képviselteti magát: a hír­adástechnikai ipartól a me­zőgépiparig. a számítástech­nikát ól a műszeriparig, a járműipartól a vegyiparig. A Hungexpo szervezésé­ben 16 külkereskedelmi, il­letve külkereskedelmi jogú vállalat jelentkezik majd a bolgár városban. Az idén új helyet jelölt ki a városigaz­gatóság a magyar kiállítók számlára. Az új pavilon a korábbinál kedvezőbb felté­teleket kínál a bemutatko­zásra. A legnagyobb kiállítási te­rületet a Mogürt és a Komp­lex foglalja el. Az előző Ika­rus autóbuszokat, az utóbbi különböző típusú mezőgaz­dasági gépeket: állít ki, köz­tük az újdonságnak számító MFKA 60/13 típusú kukori- cacső-törő adaptert és az SA 60/13 típusú szárzúzógépet. A Budavox kábelvédelmi be-.. Madarak é repülők TÉLRE, FAGYRA KÉSZÜLVE Parkosítás, [ombgyűjtés Másfiélezerszer történik meg egy évben, hogy mada­raikkal ütköznek össze az Aeroiflot szovjet légitársaság gépei. Az esetek 10 százalé­ka komolyabb következmé­nyekkel jár — elhúzódó ja­va tás okkal, j á rathalaszt ások - kai és -törléssel, kényszer- leszállással. A másik fél „veszteségei’" is nagyok: évente hat-bét ezer madár- áldozat. A hatvanas évek elején, amikor megjelentek a sugár­hajtású repülőgépek, meg­nőtt az ilyen ütközések veszé­lye és ereje. A ..Nauka V SZSZSZR" (Tudomány a SZU-ban) című folyóirat ta­nulmánya szerint egy 1,8 ki­logramm súlyú madárral va­ló „találkozás” 700 kilomé- ter'óra sebesség mellett há­romszor akkora ütést jelent a repülőgépnek, mint egy 30 milliméteres ágyú lövedéké­nek becsapódása. A turbiná­ba kerülve a tollas légiván- dor teljesen szétroncsolja azt. Az ütközések főként a fel­szállásoknál és a leszállá­soknál gyakoriak. 1968. jú­lius 6-án az odesszai repülő­térről felszálló IL—18-as 210 kilométeres sebességgel vá­gott bele a felriadó varjú- és gal'ambesapatba: két mo­torja megrongálódott., s csak a pilóta lélekjelenléte hárí­totta el a katasztrófát. 1980- ban egy Őszi estén a Kauká­zusiban egy TU—134-es, öt perccel a felszállás után egy vonuló liibacsapatba szaladt bele, betört a pilótafülke üvege, súlyosan megsebesült a fedélzeti mérnök, hideg le­vegő áramlott az utastérbe. A pilótának sikerült letennie a gépet. A szovjet haditen­gerészet egyik rakétahordozó repülőgépe lövészet után tért vissza a partmenti re­pülőtérre, amikor 150 méte­res magasságban több tucat­nyi erdei szalonkává! talál­kozott: az ütközés ereje szélroncsolta a hajtóművet, de a pilóta a parancs elle­nére nem katapultált, épség­ben lehozta a vadászgépet. A Szovjetunióban külön tudományág foglalkozik e problémákkal — a repülési ornitológia, s tucatnyi szov­jet reptéren már külön stá­tusz is van az ornitológus számára. A Szovjet Tudo­mányos Akadémia mellett működő kutatóin főzetben több mint háromezer ütkö­zés adatait elemezték rész­letesen. E statisztika alapján egyértelmű következtetésre jutottak: a tavaszi és őszi vonulások idején a legmaga­sabb az ütközés valószínű­sége, illetőleg a fiatal ma- dárnemzedókék szárnyra ke­lésekor, a nyár elején. A ta­pasztalatlan madarak ugyan­is nem mérik fel pontosan a gép sebességét, ezért nem tudják elkerülni a találko­zást: 150—200 kilométeres repülési sebességnél történik az ütközések 40 százaléka, míg 100 km/óra sebesség mellett nagyon ritkán for­dultak elő (2 százalék), akár­csak 400 km/óra felett (8,1 százalék. A korszerű gépek repülési magasságában és sebessége mellett elenyésző az ütközés valószínűsége — 700—800 km óránál mindössze 0,4 százalék. A szovjet „magas­sági csúcs” 7,3 kilométer volt: egy IL—18-as a Kaz­bek felett köröző sassal üt­között. A „világcsúcsot” az afrikai kontinens fölött je­gyezték: egy keselyű 12,2 kilométer magasságban meg­rongálta egy sugárhajtású gép egyik hajtóművét. A legütközésveszélyesebb madárfajok a varjak, sere­gélyek, pacsirták, fecskék sbb. (32,2 százalék). Ezeket követik a sirályok (15,9 szá­zalék). A harmadik helyen állnak a nappali ragado­zókkal való ütközések (15,6 százalék), s majdnem ugyan­ilyen gyakorisággal fordul elő galambokkal és gerlék­kel (15,3 százalék). Óvato­sabbak a libák (9,3 száza­lék), pedig súlyukkal komoly veszélyt jelentenek, s a li­bacsapatok éjszaka nagy magasságokban vonulnak. A repülőgép legveszélyez­tetettebb részei a hajtómű­vek: az ütközések csáknem 40 százaléka ott történik, míg a szárnyakat éri a „madárcsapások” egyharma- da. Nemhiába használja már a szaknyelv a „madárálló­ság” terminust, hiszen a nemzetközi szabványok sze­rint egy 1,8 kilogramm sú­lyú madárral való találko­zást kell kibírnia! a fülke üvegeinek és a hajtóművek­nek 450 kilométeres sebes­ség méllett. Több tudományos mód­szert alkalmaznak a szovjet repülőtereken: bioakusztiikus riasztókat, vészkiáltásokkal zavarják el a madarakat. Az egyszerűbb módszerek is be­váltak: megszüntették a sze­méttelepeket, s a kifutópá­lyák mentén megfelelő fű­fajtákat ültetnek, vagy riasz­tórakétákkal hessegetik el a szárnyasokat. Emellett a rá- diölokátoroik már kilométe­rekről érzékelik például a galambot, s a madárvonulá­sok irányának pontos, tudo­mányos prognózisa alapján tervezhetik a repülési útvo­nalat. Tamássy Sándor 40. A kőműves sietségében bakugrásszerű mozdula­tokkal közelítette meg a pultot, a cSapost uj'jpattil­tással sürgette, s ahogy vit­te a poharakat, a vörösbor kétszer is a fehérzoknis láb­ujjára csöppent. — Vérré váljon! — kiál­totta., — Egészségére — bólin­tott az asszony. — Mégegyszer? — vigyc- rodött el a kőmü/ .s amint kiürültek a poharak — Nem, nem. Elég volt. — Pedig erőt ad. — A végén még itt ragad­nánk. — És akikor mi van?! — nevetett fel öblös hangon a A nyárfák már megérez­ték az ősz leheletét; fakó levelek hullanak. A Kapos­vári Városgazdálkodási Vál­lalat dolgozóinak a száraz levelekkel ezekben a hetek­ben, szerencsére, még kevés a bajuk. Annál inkább se­rénykedhetnek a parkok, te­rek szebbé tételén. — Szeptember 18-án szem­revételezik a megye városait és nagyközségeit — mondta dr. Vékony László műszaki igazgatóhelyettes. — Bizott­ság pontozza a tisztaságot, a rendet és a városképet. A köztisztasági, közegészség- ügyi és környezetvédelmi vizsgálat sikeréért szinte minden munkatársunk tett valamit. Nem túl szerencsés idő­pontban járják az utcákat a szemlézők. mert sok már a lehullott levél. A város szé­pítése azonban nem egyet­len nap féladata. — Tavasszal csak az egy­kőműves. — holnap is lesz egy nap... Az asszony csuforfdáros hangon kérdezte: — Hol ta­nulta ezt az eredeti német közmondást? — Nem tudtam, hogy né­met mondás — válaszolta a kőműves visszafogottan. — Egyébként a nagyanyám mikor sokáig kint marad­tunk a kertben, mi gyerekek golyózni... — Látván az asszony kerekre tágult sze­meit, magyarázatba kezdett: — Tudja, acél és csontgo- lyókkal játszani, amiket vé­gül stoppolt harisnyába gyűjtött az emberfia, hggy vígan pörgethesse hazafelé menet a feje fölött; persze, csak akkor, ha nyerésoen távozott. nyári virágok kerültek a földbe, most kétnyáriakat ültetünk — mondta az igaz­gatóhelyettes. — Ezek átvé- ' szelik a telet is. Szeptember 20-tól hatvanezer palántát viszünk a körzetekre; száz­szorszépek, árvácskák, tuli­pánok és nárciszok virágoz­nak majd a parkokban. Nemsokára kezdjük a fák ültetését is. Ezt az idén no­vember 30-ig befejezzük. — Lesz-e most is 'lomlala1- nítási akció? — Csaknem másfél hóna­pig húsz konténert helye­zünk ki a város főbb pont­ján. úgy,, hogy mindenki számára elérhető legyen. Körzetenként egy hétig lesz­nek kint ezek a ^szemétgyűj­tők. A tavaszi „próba” nem volt 'túl sikeres:) a lakosság többsége nem használta ki a lehetőséget. S ígérem: ha megtelnek a konténerek, egy héten akár többször is ki­ürítjük őket. És maga á halában nyert? — kérdezte az asz- szony. — A«t éppenséggel nem mondhatnám — vallotta be a kőműves. — Volt olyan, hogy egyetlen szem. golyó lapult szégyenszemre a tar­solyomban, az is agyagból készült... Nevettek. — Ideje lesz indulni — komolyodott el az asszony, s átlendítette a lábat a kerék­pár nyergén. Mire a kőműves felocsú­dott, már csak a hátát látta. Fújt egyet, nehézkesen in­dult utána. Lehajtót, fejjel daráit, hogy utolérje. — Maga az ELTE-n vég­zett? — pillantott az asz- szony a férfi trikójára. *s — A tél mindig próbára teszi a vállalatot is. Erre egy riadótervet készítettek, hogy lépésről lépésre, zökkenő- mentesen eltakarítsák majd a havat. — Hatvancentis hó húsz- évenként van — möndfa el Vékony László. — Két éve egy-két napig küszködtünk vele, ezért készítünk most jóelőre tervet, Általában húsz-negyven centis hó esik egyszerre, s eltakarítására hat hótoló és sószóró gé­pünk van. A városban 140 kilométer utat kell letakarí- tani, s ennek több mint a fele főút. A kocsikkal a tai- karítás megoldható, de so­hasem azonnal. M.i nem fel­készülünk a télre, hanem készülünk rá. A forgalom biztosítása a fő célunk. Ennek érdekében — a ko­rábbi évek tapasztalatai bi­zonyítják — vám még tenni­valója a vállalatnak. F. L. — Tecciik parancsolni? — hunyorgott a kőműves. — Azt kérdeztem, hogy az „Ötvösön'' végzett-e? — Én aztán nem — rázta a fejét a kőműves. — Kuruc bá' nál szabadultam. Ahogy volt, de igazságtalan. —Rö­vid nevetés buggyant ki be­lőle. — De sokszor találko­zott a képen)), a tenyerével, míg megismertem a szak­mát! — Már azt hittem, hogy egyetemre járt. — Nem mondom, a fejem az megvolt hozzá. .. Csak hát a körülmények, ugye ... — Azt hilttem, egy újabb, munkásoszitály soraiba pottyant értelmiségi. — Részben — mondta gyorsan a kőműves. Hizelgett a hiúságának a feltételezés, hogy valaha 5 is egyetemi polgár lehetett. Amíg ezen gondolkodott, is­mét megnőtt köztük a távol­ság. Emelkedő következett. Az asszony felállít a nyeregből, billegve küszködött, időn­ként súlyos pillantásokat vetvén maga mögé: a kő­műves jócskán lemaradva, a járdán tolta a járművét. (Folytatjuk.) TARDI GÁBOR !§§ W0M, Lakótársak w

Next

/
Thumbnails
Contents