Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-18 / 220. szám
1986. szeptember 18., csütörtök Somogyi Néplap 5 Továbbképző oktatóközpont Kaposváron Segítőkész együttműködőkre találtak Együttműködési megállapodást kötött a nyár elején az Ipani Szakmai Továbbképző Intézet és az MTESZ Somogy Megyei Szervezete. Eszerint közös területi kiképző és továbbképző oktatóközpontot hoznak létre Kaposváron. A megyéből és környékéről a különböző tanfolyamokra jelentkező dolgozóknak íigy a lakó-, illetve munkahelyük közelében nyílik lehetőségük szakmai képesítés, második vagy harmadik szakma megszerzésére. Októberben már megkezdik az oktatást Kaposváron, a Technika Házában. A közös központ létrehozásának indokairól, működésének jelentőségéről. beszélgettünk Gacsal Sándorral, az ISZTI igazigatójával. — Az Ipari Minisztérium háttéroktatással foglalkozó két intézményének egyike az önök intézete, amely tárcaszinten ellátja az ipari szakmai képzést, illetve továbbképzést. Milyen keretek között folyik lés hány embert érint az oktatás? — Mintegy kétszázötven tanfolyami forma szerepel az intézet profiljában, ezek közül évente azt az ötvenet- százat „vesszük elő”, amelyre épp igény mutatkozik. Intézetünknek 95 dolgozója van. Idei bevételi tervünk 95 millió forint, s ezért körülbelül 2500—3000 tanfolyamot kell szervezni, s 60—70 ezer dolgozót oktatni két héttől két évig tartó tanfolyamokon. Feladatunk elsősorban ezeknek a képzési és továbbképzési formáknak a szervezése, tematikák készítése, előadók biztosítása a tárcáktól, egyetemekről, főiskoláikról, vállalatoktól. Az oktatás során csaknem hatezer előadót foglalkoztatunk. Tanfolyamaink zöme budapesti központunkban zajlik, az ország távoli részeiből is a fővárosba utaznák a dolgozók. Az utóbbi időben azonban előtérbe került a társadalmi munkaidőalap kímélése, az a törekvés, hogy a tanfolyamokat lehetőleg a főmunkaidő zavarása nélkül rendezzék s ott, ahol a felhasználó, a szakmai tudást hasznosító él, dolgozik. Ez a megoldás olcsóbbá teszi a képzést a munkavállalónak és a munkáltatónak is, emellett kevesebb idegi és fizikai fáradsággal jár. — Milyen szempontok alapján hozták létre vidéki központokat? Hogyan nyertek meg partnereket? — Az utóbbi évékben főként az ország jelentősebb ijoari területein, azok központjaiban alakultak oktatóbázisok, s egy-egy üzem, gyár vállalta a gesztor szerepét. Így volt ez Dunaújvárosban, Baján, Komáromban, Miskolcon, Debrecenben, Salgótarjánban, Zalaegerszegen és most — nyolcadikként — Kaposváron az MTESZ megyei szervezete a partnerünk a kihelyezett szakmai képzésben, illetve a továbbképzésben. A somogyiakban segítőkész együttműködőkre találtunk. A Technika Házában rendelkezésre állnak mindazok a feltételek, amelyék az eredményes oktatáshoz szükségesek. Berendezését, fölszerelését mi is igyekszünk gyarapítani, például korszerű oktatást szolgáló eszközökkel, videóval, számi tógéppel. . . Az intézet mintegy 13 millió forint értékű jegyzettel, technikai bázissal rendelkezik, s ezt „bevetheti” a szakmai képzés során. Megtéríti az MTESZ-nek mindazokat a költségeket, amelyek az oktatás során felmerülnek. A házigazdák feladata, hogy egyes témákban előadónak megnyerjék a megyében vagy éppen Kaposváron dolgozó szakemberekét. Az ő fölkészítésüket is magára vállalja az intézet. H. F. Simándy József köszöntése A hetvenesztendős nagyír Simándy József könyvének címlapja Neve, alakja, egyénisége szinte összeforrott Bánk bánéval. Simándy József — a ma hetvenedik életévét betöltő énekművész — minden idők egyik legautentikusabb szerepformálójának bizonyult az operas zínpadon. Kevés olyan magyar operaénekest ismer a„ világ, aki Manrico, Lohengrin, Radames, Don Jósé, Stolzingi Walter, sőt a Bohémélet Rodolfjának jelmezében egyaránt hiteles, mégis összetéveszthetetlenül simándys lett volna. Az egyéniség mindenen áttörő, a szerepet a imaga alakjára formáló ereje ragyogott minden szerepében, s természetesen Bánk bán, a magyar- országi nagyúr alakjában is. „Anyám mindig dalolt- Amikor örült, amikor bánata volt. Dalolt sírva, dalolt nevetve. Tőle örököltem a szép hangot, muzikalitást, talán még a színpadi készséget is”. Simándy írta ezei- ket a sorokat Bánk bán elmondja című önéletrajzi könyvében, felidézve szőkébb szülőhelye, a kistarcsai gyermekévek és a szülői ház világát. Az ösztönös tehetség jellegzetes útja Simándy József művészpályája. Rövid ideig tartó iskolaévek után a Szürketaxi vállalatnál tanult autószerelést, ott is dolgozott 23 éves koráig. Akkor már sokan fölfigyeltek szép hangjára, muzikalitására. Nem sokkal később az egykori Városi Színház szerződtette „kardalos segédszínész”-nek. A negyvenes évek elején már az Operaház kórusában énekelt, a Zeneakadémián pedig dr. Székelyhidy Ferencnél tanult. Mint említett könyvéből azonban kiderül: legszívesebben Possert Emíliára emlékszik tanárai közül.. A legfontosabbat valóban tőle tanulta: „Ha az ember ilyen hanggal született, ilyen adottságokkal rendelkezik, az -kötelez!”. . Simándy Józsefet 1945-ben a szegedi Nemzeti - Színház, majd két esztendővel később a Magyar Állami Operaház szerződtette tagjai sorába. Attól kezdve állandó megszemélyesítője a nagy tenorszerepeknek. Hallatlan kulturáltsággal, fölényes technikai tudással, minden zsong- lőrködéstől mentes tudatossággal alakította az operairodalom egyéniségeit. Sokoldalúsága páratlan. Alig akadt olyan szerep, amelyet ne tudott volna elfogadtatni. Amikor például Verdi Ottelóját hirdették a budapesti plakátok Siimándy- val a főszerepben, a hatvanas években, akadtak kétkedők: vajon valóban neki való szerép-e a velencei móré? A bemutató estéjén azonban már nem akadt senki, aki ne egyértelmű elismeréssel adózott volna Otelló-alakításáért- Ez a szerepe végül is pályája egyik legfontosabb állomásának bizonyult, ezzel búcsúzott 1980 májusában az operaszínpadtól, amelyen négy évtizedet töltött. A Kossuth-díjjal, az érdemes- és kiváló művészi címmel kitüntetett, határainkon kívül is jól „ismert művész azóta ideje nagy részét tanítással tölti. Az Operaház rekonstrukciós munkálatai után azonban, az épület századik születésnapján, a díszelőadáson ismét hallhattuk Simándy Józsefet felejthetetlen szerepében, Bánk bán jelmezében, az opera egyik jelenetében. A „Hazám, hazám, te mindenem .. •” ária fénye, ragyogása talán megkopott valamelyest az évtizedek során, de a hazáját féltőn szerető nagyúr, Bánk- Simándy alakja, egyénisége ma is lefegyverző méltósággal él a magyar operaszínpadon. Szomory György KAPOSVÁR ELSŐ TANÁCSELNÖKE Száz éve született Szalma István ifcia A mártírhalált halit Szalma István száz évvel ezelőtt, 1886-ban Budapesten született. A fővárosi proletárszülők gyermeke a nyomdász- szakmát tanulta ki, s már fiatalon bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba,, lelkesen tevékenykedett a szociáldemokrata pártban. Tizenhét évesen, 1903-ban került Kaposvárra, és hamarosan a helyi nyomdászszakszervezet egyik elismert személyisége lett. 1909. január 31-én beválasztották a helyi vezetőségbe. Tudósításokat küldött a Népszavának, 1910-ben pedig már beválasztották a szociáldemokrata párt hélyi vezetőségébe. Mint szőnék egyre népszerűbb: 1914. március 8-án ő beszélt az első kaposvári nőnapon. Szalma István a háború előtti években egyre szorosabb elvtársi barátságba került Tóth Lajossal és Kovács Miksával. Amikor Tóth Lajos élhagyta a várost az üldöztetések miatt, ő vette át a szervezett nyomdászok vezetését. Üj szakasz kezdődött Szalma István életében 1918-ban, a polgári demdkratiikus forradalom győzelme után — ő lett a párt vidéki szervezője. Hatásosan agitált a -munkás—paraszt összefogás mellett. 1919 januárjában a pártvezetőség tagjaként ő terjesztette elő a szociáldemokrata kormánybiztos kinevezésének süngetését. A Tanácsköztársaság első napjaiban a város tanácselnökévé választották. Ugyanakkor a megyei munkástanács intéző bizottságának alelnöke is. Sokat tett Kaposvár ellátásáért, a Vörös Hadsereg szervezéséért és fölszereléséért. Szívügyének tartotta a megyeszékhely korszerű terveinek kidolgoztatását. Ö adott megbízatást a város rendezési és építési tervére, ő sürgette a mun- kásliakóházak befejezését. Gondja volt arra is, hogy megkezdjék a nyomornegyedek felszámolását. A Tanácsköztársaság megdöntése után elsőként, 1919. augusztus 7-én tartóztatták le. Amikor elkészült a megyei vezetők elhurcolásának terve, az ő neve is a listára került. A fehér tisztek 1919. szeptember 17-én hajnalban a Nádasd'i-erdő ben Latinca Sándorral és a többiekkel együtt Őt is kivégezték. * * * Szalma István mártír születésének pontos idejét nem ismerjük, ezért szeptember 17-én, haláliának napján emlékeztek meg a város 1919- es tanácselnökéről tegnap Kaposváron. A ko6zorúzási ünnepség délután 2 órakor kezdődött a Lenin-szaborcso- partnál, ahol a művész az ő alakját is megformálta. A Himnusz és a szavalat után a megyed pártbizottság és tanács nevében dr. Horváth Sándor osztályvezető és Stier Sándor, az apparátusi pártbizottság titkára, a városi pártbizdttság és tanács nevében Weisz Zoltán titkár, és Vidák Gizella elnökhelyettes koszorúzott. Ehelyez- jték koszorúikat a fegyveres erők és testületek, a tömegszervezetek és -mozgalmak képviselői. A Szalma István iskola, a nyomdaipari vállalat, a húskombinát Szalma István KlSZ-szerve- zetének nevében virágcsokrot tettek a szobor talapzatára. Az ünnepség végén a katonazenekar eljátszotta az Internacionálíét. A centenárium alkalmából tegnapelőtt megkoszorúzták a városi tanács épültedében levő emléktáblát, tegnap délután a Nádasdi-erdőben levő emlékművet. A Szalma István iskolában emlékünnepséget rendeztek és emléktáblát avattak tegnap délellőtt. T. Ágoston László: PÁLYÁZAT Olvasom az újságokat. Helyesebben a hirdetéseket. A többivel nem rontom a szememet, mert a híreket bemondja a rádió, meg a televízió is. Mind ugyanazt írja. Na ja; Jókainál egy volt az isten, nálunk meg egy az MTI.. . Szóval olvasom a hirdetéseket. Exportra dolgozó nagyvállalat pályázatot hirdet vezérigazgatói állás betöltésére. Ilyen négy volt ma az újságban. Felajánlottak még tíz igazgatói, húsz főosztályvezetői és harminc osztályvezetői állást. A csoportvezetői, telepvezetői, meg raktárvezetői beosztásokat kínáló hirdetéseket már nem is számolom, mert száz után mindig összezavarodom. Végtére is nem vagyok én fejszámoló művész... Mi lenne, ha megpályáznám valamelyiket? Mondjuk ... No nem, az kockázatos. De például egy igazgatói állást. Mégiscsak jobb, ha szerény az ember, nem? Szakirányú végzettséggel rendelkezem. Huszonöt éve szakszervezeti tag vagyok, ezalatt minden irányban voltam szemináriumon. Egy egész asztalfiók tele van az igazoló oklevelekkel. Politikai végzettség. Ez sem gond. Amire tanulmányi szabadságot adtak, mindenre beirgtkoztSm. Aki már épített magánerőből házat, az tudhatja, mibe kerül manapság egy segédmunkás. Mi kell még? ötéves szakmai gyakorlat. Az is megvan. \Tíz éve építem ezt a nyomorult házat. Azóta gyakorolom a kőműves, ács, lakatos, asztalos, vízvezeték- és villanyszerelő szakmát, de levizsgáztam anyagbeszerzésből és árufuvarozásból is. Főállásban gépeket tervezek, másodállásban virágkertész vagyok. ,A vezetői gyakorlat sem hiányzik, hiszen mellék- foglalkozásban éjszakánként taxizom. Erkölcsi feddhetetlenség. Ez sem gond. Igaz, a múltkor meggyanúsított a feleségem, mondván: elképzelhetetlennek tartom, hogy egy középkorú férfi hónapokon át úgy feküdjön az ágyban, mint egy fatuskó. Szerinte eszembe se jut, hogy ő nő. Hogy mi köze ennek a fa- tuskóhoz? És miért éppen tuskó?... Különben sokszor eszembe jut. Ahányszor meglátom a fürdőszobában a piperevackait, mindjg elgondolkodom azon, ' mennyivel kevesebbet költünk mi, férfiak ilyen haszontalanságok- ra. Ha csupán férfiakból állna a társadalom, ezt az összeget is felajánlhatnánk a külgazdasági egyensúly helyreállítására. No lám, micsoda ötleteim vannak! Azt hiszem, a külkereskedelmi vállalat igazgatói székét fogom megpályázni. Ennyit az erkölcseimről. Feddhetetlenség. Két hete a virágpiacon találkoztam egyik őstermelő ismerősömmel. Titokzatos arccal sün- dörgött mellém, aztán odasúgta, hogy gyorsan rendezzem a könyvelésemet, meg nagyon vigyázzak az árakkal, mert jönnek az adóelleJ\ nőrök. Mondtam neki, hogy a könyvelésem mindig naprakész, a virágot meg sokkal olcsóbban adom, mint mások. Az ellenőröktől különben sincs tartanivalóm, mert januárban már befizettem az egész évi adómat. „Nincs mitől tartanom, én becsületes ember vagyok” — mondtam büszkén, és kihúztam magam. — Hülye!, — fordult el bosszúsan. — Micsoda?! — ragadtam meg indulatosan a kabátját. — Hagyj békén! — szabadkozott. — Csak a szó szinonimáját mondtam. Szóval ez a feltétel is rendben van. Mi van még? Az áll itt a hirdetés alján, hogy megfelelés esetén a munkaszerződés öt év után is meghosszabbítható. De hát ez nagyszerű! Ha teljesen alkalmatlan leszek az állás betöltésére, akkor csak öt évig lehetek igazgató. Addigra meg majd csak elnyerek egy másik igazgatói vagy netán vezérigazgatói állást egy másik pályázat útján...
