Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-18 / 220. szám

2 Somogyi Néplap 1986. szeptember 18., csütörtök KÖZÖS KÖZLEMÉNY Losonczi Pál szíriai látogatásáról Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai. Bizottságának tagja és felesége Háfez Asszadnak, az Arab Üjjászületés Szocialis­ta Pártja főtitkárának, a Szí­riai Arab Köztársaság elnö­kének és feleségének meghí­vására párt- és állami kül­döttség élén 1986. szeptem­ber 15. és 17. között hivata­los baráti látogatást tett a Szíriai Arab Köztársaságban. Háfez Asszad tájékoztatta Losonczi Pált a szíriai kül­politika céljairól és azokról a sikerékről, amelyeket az Arab Üjjászületés Szocialis­ta Pártjának VIHI. kongresz- szusán hozott határozatok végrehajtása során a Szíriai Arab Köztársaságban gazda­sági, társadalmi és kulturá­lis téren elértek. Szólt Szí­ria helytállásáról abban a harcban, amelyet a térség­ben az imperialista törekvé­sek ellen folytat. Losonczi Pál tájékoztatta a szír elnököt a Magyar Népköztársaságban folyó épí- tőmunkáról, az MSZMP XIII. kongresszusán elfoga­dott határozatok végrehajtá­sáról. Magyarország külpoli­tikai törekvéseiről­A kétoldalú kapcsolatok áttekintése során megelége­déssel állapították meg, hogy a két ország kölcsönös elő­nyökön alapuló együttmű­ködése a legkülönbözőbb te­rületeken eredményesen fej­lődik. Hangsúlyozták, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt és az Arab Űjjászü'le- tés Szocialista Pártja közöt­ti kapcsolatok jól szolgálják a magyar és a szír nép ba­rátságát, a társadalmi hala­dásért vívott közös harcuk erősítését. Kifejezték készsé­güket a párt- és államközi kapcsolatok további fejlesz­tésére, az érvényes együtt­működési megállapodások alapján. Kiemelték, hogy Losonczi Pál szíriai látogatása, a két ország között fennálló ma­gas szintű politikai kapcso­latok hozzájárulnak a két ország és nép baráti kap­csolatainak erősítéséhez, az együttműködés új lehetősé­geinek feltárásához. Kedvező a légkör a kölcsönösen elő­nyös együttműködés fejlesz­tésére a gazdasági, kereske­delmi, műszaki-tudományos és kulturális területeken egyaránt. A felek aláírták a Magyar —Szíriai Gazdasági Együtt­működési Vegyesbizottság III. ülésének jegyzőkönyvét, az 1987-re és 1988-ra szóló árucsereforgalmi jegyző­könyvet, a műszaki-tudomá­nyos együttműködési egyez­mény 1986—88. évi munka- programját. Ugyancsak sor került konzuli egyezmény, tájékoztatási együttműködé­si egyezmény, valamint az egyetemi és főiskolai diplo­mák kölcsönös elismeréséről szóló megállapodás aláírásá­ra. A két elnök véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Hangot adtak aggodalmuknak a nem­zetközi feszültség éleződése miatt, amelyet a szélsőséges imperialista körök erőpoliti­kája a fegyverkezési ver­seny fokozásával és annak a világűrre való kiterjesztésé­vel idéz elő. Rámutattak, hogy a fegyverkezési hajsza megállítása, a fegyverkezési verseny minőségileg maga­sabb szintre történő emelé­sének megakadályozása ér­dekében szükség van a vi­lág valamennyi békeszerető erejének összefogására. Hangsúlyozták, hogy orszá­gaik támogatják a leszere­lésre, az atomfegyverkísérle­tek beszüntetésére, a világűr militarizálásának megaka­dályozására, a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésé­re. irányuló szovjet javasla­tokat. Nagyra értékelték a Szov­jetuniónak, a szocialista kö­zösség országainak erőfeszí­téseit, amelyek a kelet—nyu­gati párbeszéd folytatását, az európai földrész és a világ biztonságának megszilárdítá­sát szolgálják. Hangsúlyoz­ták. hogy a Varsói Szerződés tagállamainak a NATO-tag- országaihoz intézett júniusi budapesti felhívása az euró­pai fegyveres erők és a ha­gyományos fegyverzet csök­kentésére jelentős kezdemé­nyezés, amelynek megvalósí­tása nagymértékben erősíte­né az európai földrész és a világ békéjét. Elítélték az amerikai—iz­raeli külön utas részmegegye­zések politikáját, minden ilyen próbálkozást — külö­nösen a legutóbbi izraeli lé­péseket hizonyos arab orszá­gok irányába —, amelyek azt célozzák, hogy tovább folytassák a Camp David-i megállapodás folyamatát, ki­élezzék az arab országok el­lentéteit, s csapást mérjenek a palesztin ügyre. Támogatósukról biztosítot­ták a fezi arab csúcsértekez­let határozatát. A két elnök áttekintette a Goilan-fennsí- kon megszállt szír területen kialakult helyzetet. Elítélték Izrael beavatkozását Libanon belügyeibe, a libanoni terü­letek megszállását, és köve­telték az izraeli csapatok azonnali és feltétel nélküli kivonását az ország területé­ről. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok Líbia ellen végrehaj­tott fegyveres támadásával kapcsolatiban hangsúlyozták, hogy ez az agresszív lépés nyíltan sérti az ENSZ alap­okmányát, fenyegeti a föld- közi-'tengeri térség és a világ békéjét, biztonságát. Losonczi Pál és Háfez Asszad nagyra értékelte az el nem kötelezett országok mozgalmának nemzetközi életiben betöltött pozitív sze­repét, hozzájárulását a vi­lágbéke megőrzéséhez, a nemzetközi feszültség csök­kentéséhez, az egyenjogú nemzetközi gazdasági együtt­működés feltételeinek kiala­kításához. Hangsúlyozták az el nem kötelezett mozgalom Hararéban megtartott 8. csúcsértekezletén ek j elen tő­ségét. Országaik szolidaritás á ról és támogatásáról biztosítot­ták az újgyarmaitosítás, a faji megkülönböztetés fel­számolásáért az afrikai föld­részen folytatott küzdelmet. Elengedhetetlennek tartják Namíbia megszállásának azonnali megszüntetését, a dél-afriikai csapatok kivoná­sát és az ENSZ vonatkozó határozatai végrehajtásának meggyorsítását. Hangoztatták országaik el­tökéltségét, hogy folytatják erőfeszítéseiket az Egyesült Nemzetek Szervezéte haté­konyságának növelésére, a világbéke megőrzése, a né­pek biztonságának erősítése, a nemzetközi együttműködés előmozdítása érd-ékében, az ENSZ alapokmányának tisz­teletben tartása alapján. Losonczi Pál Kádár János, az MSZMP főtitkára és a sa­ját nevében hivatalos, bará­ti látogatásra h'ívta meg Ha­fez Asszadot, a Szíriái Arab Köztársaság elnökét, az Arab Üjjászületés Szocialista Párt­ja főtitkárát, aki a meghí­vást köszönettel elfogadta. Vranitzky fogadta Szűrös Mátyást Franz Vranitzky, az Oszt­rák Köztársaság szövetségi kancellárja szerdán fogadta Szűrös Mátyást, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kárát, az Országgyűlés kül­ügyi bizottságának elnökét, aki ausztriai hivatalos láto­gatásán megbeszéléseket folytat a kormány, a parla­ment és a politikai pártok vezetőivel. A találkozón je­len volt Nagy János, bécsi magyar nagykövet. Várkonyi Péter találkozott az OBJ képviselőivel Várkonyi Péter külügymi­niszter szerdán a Külügymi­nisztériumban találkozott az Országos Béketanácsnak a magyar békemozgalom kü­lönböző rétegeit, szakmai és világnézeti csoportjait kép­viselő tagjaival. Az ENSZ- közgyűlés 41. ülésszakára ké­szülő külügyminisztert Ba­rabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára tájékoz­tatta a mozgalom eredmé­nyeiről és törekvéseiről. Szovjet ENSZ­diplomaták kiutasítása Az amerikai kormány ki­utasította az Egyesült Álla­mokból a. Szovjetunió New York-i ENSZ-kép viseletének 25 munkatársát — közölte szerdán Washingtonban Ber­nard Kalb külügyi szóvivő. A kiutasított szovjet dip­lomaták névsorát Vernon Walters amerikai ENSZ- nagykövet szerdán átadta a szovjet képviseletnek. Az érintetteknek október elsejé­ig kell elhagyniuk az Egye­sült Államok területét­Kalb az amerikai döntést a New York-i szovjet ENSZ- képviselet állítólagos túlzott létszámával indokolta. Nyu­gati hírügynökségék azon­ban egyértelműen úgy érté­kelik a lépést, hogy azzal Washington a Daniioff-ügy- ber. kíván nyomást gyako­rolni a Szovjetunióra. Vietnam képekben Egy öntözőcsatornát tisztítanak ki a Mekong deltájában, vi­zével a rizsföldeket öntözik Kubai segítséggel épült ez a kórház Dong Ho.vban Az állatgyógyászat fortélyait sajátítják el ezek a középis­kolások Ha Son Binh tartományban A Ha Tam állami gazdaságban több mint háromezer szarvas­marhát nevelnek A külügyminiszteri találkozó előtt — Washingtonban Lassan már egy éve nem találkozott egymással az amerikai és a szovjet kül­ügyminiszter. Legutóbbi megbeszélésük eredménye viszont a genfi csúcstalálko­zó lett, s ha az idén erőseb­bek a kételyek az újabb leg­magasabb szintű összejöve­tel iránit, annak elsősorban az elmúlt esztendőben tanú­sított washingtoni magatar­tás az ok.a. Az amerikai kormányzat az elmúlt hónapokban úgy kezelte a csúcstalálkozót, mint amiről Genfben eleve létrejött a megállapodás — függetlenül attól, hogy egy ilyen összejövetel milyen eredménnyel zárulna. S ha a szovjet vezetés értésre ad­ta, hogy nem sok értelmét látná az újabb kézfogásnak tartalmas döntések nélkül, akkor az amerikai kormány­zat ezt igyekezett úgy fel­tüntetni. hogy a Szovjetunió „feltételeket szab”. Az el­múlt időszakban ez a fajta propaganda valamelyest csökkent ugyan, de nem szűnt meg teljesen, a leg­utóbbi napok fejleményeit azonban az amerikai közvé­lemény többsége — beleért­ve a szovjet—amerikai kö­zeledés ellenfeleit is — úgy ítélte meg, hogy Washington Végülis hajlandó tudomásul venni, hogy a két ország ve­zetői nem tölthetik idejüket „üresjárattal”. A külügyminisztereknek kell tisztázniok, milyen te­rületeken nyílik lehetőség az előrelépésre. A világ közvé­leménye érthetően a leszere­lés terén szeretne eredmé­nyeket látni, Washington azonban azon a nézeten van, hogy ez nem lehet a két or­szág vezetői tárgyalásainak egyetlen témája. A kétoldalú kapcsolatok áttekintése ma­gától értetődően szerepelne a csúcs napirendjén, de Wa­shington feltétlenül meg akarja vitatni az úgyneve­zett „regionális kérdéseket” — azokat a nemzetközi vál­ságokat, amelyekért, a Szov­jetuniót tekinti egyedül fele­lősnek. s amelyek rendezésé­hez egyoldalú engedménye­ket követel tőle, s be akar­ja sorolni a témák közé az emberi jogok állítólagos meg­sértését is. Szovjet részről értésre adták: ezek a kérdé­sek is meg vitathatóak, de csupán úgy. hogy valóban vita legyen, s ne egyoldalú amerikai ..vádemelés”. A kulcskérdés azonban —, s ezt Genfben annak idején Gorbacsov és Reagan egy­aránt aláhúzta, — a leszere­lés témaköre. Az eltelt év fejleményei egyelőire kevés reményt adnak arra, hogy ezen a területen érdemlege­sen módosult volna a Rea- gan-kormány álláspontja. Reagan például a genfi csúcs óta is sokszor kijelentette: az Egyesült Államok fő célja a hadászati támadó fegyve­rek számának lényeges csök­kentése. Ám ugyancsak ő volt az, aki érvénytelennek minősítette a hadászati fegy­verek korlátozásáról megkö­tött SALT—II. szerződést. S éppen a külügyminiszte­ri tanácskozás elé időzítve jelentették be Washington­ban. hogy az Egyesült Álla­mok nem szereli le, hanem korszerűsíti két régebbi tí­pusú, nukleáris hadászati fegyvereket hordozó tenger­alattjáróját. Ha ugyanakkor megvalósul az, amiről az el­nök még májusban szólt, ha tovább növelik az olyan ha­dászati bombázók számát, amelyek alkalmasak nagy ha­tótávolságú, nukleáris tölte­tet hordozó manőverező ro- botrep ülőgépék indítására, akkor Washington túllépi a SALT—II. szerződés kereteit. Ehhez képest aligha tekint­hető jelentős fejleménynek, hogy Reagan — állítólag — hajlandó lenne ma már a hadászati támadó fegyverek számának olyan csökkentésé­re, amelyet a Szovjetunió, saját biztonsági érdekelt fi­gyelembe véve, a jelenlegi időszakban megvalósítható­nak tart­A leszerelés másik fő kér­dése az űrfegyverkezés. A genfi csúcsértekezlet óta az amerikai kormányzat válto­zatlan hangerővel jelenti ki, hogy az SDI-program nem lehet alku tárgya. A Penta­gon folytatja, sőt gyorsítani kívánja a program megvaló­sítását. Ehhez képest ismét csak kétes értékű az az ál­lítólagos, de hivatalosan meg nem erősített javaslat, ame­lyet Reagan elnök Mihail Gorbacsovhoz intézett levele tartalmazott: az Egyesült Ál­lamok kész vállalni, hogy hét és fél évig nem kezdi meg sem a Földön, sem a világ­űrben az ilyen rakétaelhárí­tó rendszer telepítését. A szakértőik szerint ugyanis egy ilyen rendszer addig nem is készülhet el a telepítésre. Ráadásul Washington még ezt az állítólagos engedményt is feltételhez szeretné kötni: a rakétaelhárító rendszerek­ről megkötött SALT—I- szer­ződés lényeges módosítását akarja elérni. Ilyen körül­mények között talán az sem véletlen, hogy az amerikai katonai vezetés alig néhány nappal a külügyminiszteri találkozó elé időzítette új űr- fegyverkezési kísérletét, amely ezúttal első ízben irá­nyult arra, hogy egy „táma­dó” rakétát még a pálya fel­szálló ágában semmisítsen meg. Az Egyesült Államok­ban sem sokan hiszik el, hogy ez a kísérlet nem sér­tette meg a SALT—I. előírá­sait, s hogy nem politikai ak helyezte erre az időpontra. A harmadik fő témakör, amely ebbe a kérdéscsoport­ba tartozik, ~ az Európában levő közepes hatótávolságú eszközök számának kölcsö­nös és jelentős csökkentése. Erről egyelőre keveset hal­lani — noha annak idején az amerikai sajtó úgy ítélte meg, hogy a „legtöbbet ígé­rő” terület lehet a leszere­lési kérdések közül­„Űj” témaként társult a leszerelési kérdésekhez az el­múlt időszakban a nukleáris fegyverkísérletek megszün­tetése. A fegyverkísérletek moratóriumát egyoldalúan Immár több mint egy éve megvalósító Szovjetunió ja­vaslatára az amerikai válasz következetesen „nem” — s ugyanilyen következetesség­gel folytatódnak a Pentagon kísérletei is, a legújabbat is­mét csak napokkal a külügy­miniszterek eszmecseréje elé időzítve. Van persze olyan téma, ahol a.z amerikai kormány­zat lehetségesnek tart előre­lépést. Ezek közé tartozik például a bizalomnövelő in­tézkedések kibővítése, a ve­gyi fegyverekkel kapcsolatos nemzetközi megállapodás, il­letve, bizonyos mértékig, a közép-európai fegyveres erők és a fegyverzet csökkentése. Ezek a kérdések azonban többoldalú nemzetközi meg­beszélések témái, s bár egy szovjet—amerikai közös ál­lásfoglalás minden bizonnyal elősegítené a megállapodást, ehhez nem lenne szükség csúestal ál-kozóra • A kép mégsem teljesen sötét. Genf óta nem kis eredmények is születtek: a párbeszéd a két ország kö­zött megindult, sóit felgyor­sult éppen a külügyminisz­teri találkozót megelőző na­pokban. A külügyminiszte­rek immár az álláspontok részletes ismeretében ülhet­nek le a washingtoni tár­gyalóasztalhoz, s ez kétség­kívül megkönnyítheti az elő­relépést' — ha a felgyülem­lett ismeretanyaghoz mindkét fél, részéről azonos politikai jószándék is társul. Éppen ez az, amivel kap­csolatban Washingtonban sokan kérdezik, hogy vájjon megvan-e a kormányzatban a jóakarat szikrája — s nem képesek-e arra a megállapo­dás ellenfelei, hogy ezt a szikrát is el tapossák? A kül­ügyminiszteri találkozó nem lesz ugyan „döntésthozó” megbeszélés, de erre a kér­désre már választ adhat. Kis Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents