Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-17 / 219. szám

2 Somogyi Néplap 1986. szeptember 17., szerda Folytatódtak a magyar—szíriai tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) tási Hivatalának elnöke tgU^, gyalásokat folytatott JaT^r ttádzsó szíriai tájékoztatási miniszterrel tájékoztatási egyezmény megkötéséről. Az egyezmény, amelyet várha­tóan még a mostani látoga­tás alatt aláírnak, ösztönzi a magyar és a szíriai tájé­koztatási szervek közvetlen kapcsolatainak fejlesztését- Leszögezi, hogy a két fél kölcsönösen segítséget nyújt a másik ország újságíróinak, rádiós és televíziós műsorké- szítőinék munkájához. Pacsek József altábornagy, a Magyar Néphadsereg ve­zérkari főnöke, honvédelmi miniszterhelyettes és Herk- ner Ottó 'külkereskedelmi miniszterhelyettes tárgyalást folytattak vezető szíriai tá­bornokok jelenlétében Hik- mat Sehabi hadseregtábor­nokkal, szíriai vezérkari fő­nökkel. A tárgyalás okon megállapították, hogy a két baráti hadsereg közötti együttműködés jó, a kapcso­latok rendezettek, összhang­ban a két ország kapcsola­taival és a honvédelmi mi­niszterek találkozóján meg­határozott irányelvekkel. A tárgyalásokon áttekin­tették a katonai gazdasági kapcsolatok konkrét kérdé­seit és meghatározták a to­vábbi feladatokat. Pacsek József altáborna­gyot fogadta Musztafa Tlász hadtesttábornok, a hadsereg és a fegyveres erők főpa­rancsnokának helyettese, mi­niszterelnök-helyettes, Szí­ria hadügyminisztere is. A találkozók baráti légkörben folytak. Nagy Gábor külügyminisz­ter-helyettes Diah al-Fat­tól, külügyminiszterhelyet- tessel beható eszmecserét folytatott a közel-keleti hely­zet legújabb fejleményeiről, a válság rendezésének lehe­tőségeiről. Az Elnöki Tanács elnöke kedden este a damaszkuszi magyar kolónia tagjaival ta­lálkozott­Megnyílt az ENSZ-kőzgyűlés 41. ülésszaka (Folytatás az J. oldalról.) telezettek mozgalmának leg­utóbb Hararéban elfogadott követeléseit várhatóan Ro­bert Mugabe, Zimbabwe mi­niszterelnöke fejti ki. A köz­gyűlés rendkívüli ülésszaka elé számos olyan javaslatot terjesztették már. amely nemcsak a világszervezet namíbiai függetlenségének megvalósítását követelő ha­tározatai végrehajtását sür­geti, hanem határozott in­tézkedéseket kíván megvaló­sítani a fajüldöző dél-afrikai rezsim és annak pártfogói ellen. A közgyűlés megnyitása előtt ünnepélyesen emlékez­tek meg a világszervezet szákháza előtt a nemzétiközi békenapról. Az ENSZ leg­utóbbi közgyűlése 1986-ot nemzetközi békeévvé nyil­vánította. A háborúk áldo­zatainak emléket állító hiro- aimai békeharangot Pérez de Cuellar főtitkár kondította meg. Alekszandr Belonogov, a Szovjetunió állandó RNSZ- képvis-elője, a Biztonsági Ta­nács soros elnöke az ünnep­ségen kijelentette: a Világ- szervezet -tagjainak közös célja, hogy csökkentsék a nemzetközi békét fenyegető veszélyeket, szüntessék meg azokat. Ennek érdekében minden 'tagállamnak a gya­korlatban kell megvalósíta­nia az ENSZ alapokmánya elveit, hatékony eszközöket kell találnia arra, hogy tel­jes mértékben kihasználja az ENSZ lehetőségeit a bé­ke és az igazságosság ér­vényre juttatására. „Ko­runkban a tartós béke alap­vető szükséglet ahhoz, hogy megőrizzék a civilizációt, biztosítsák az emberiség fennmaradását” — hangoz­tatta egyebek között Belono­gov. Ezt követően indult el a világszervezet épületétől az a nemzetközi békeváltó, amely az egész földet körül­járja, hogy hirdesse a nem­zetközi békeév célkitűzéseit, a maiga eszközeivel is előse­gítse a népek közötti köze­ledést és megértést. A „Fu­tás a békéért” staféta útvo­nala Magyarországot is érin­ti majd. A stafétát Pérez de Cuellar főtitkár indította út­jára, meggyújtva a futók fáklyáját. A megnyitó ülésen a köz­gyűlés távozó elnöke, Jaime de Pinies spanyol diplomata is aláhúzta annak fontossá­gát. hogy az eddigiéknél jobban használják fél a vi­lágszervezetet a nemzetközi béke biztosítására, a népek közötti együttműködés meg­valósítására. A 40. ülésszak elnöke rámutatott: a világ­ban továbbra is számos sú­lyos válság van még, s ezek megoldását csak nemzetközi összefogással lehet elérni. A küldöttek ezt követően megválasztották a 41. ülés­szak elnökét. Az új elnök Humajun Ha­sid Csoudhuri, Banglades külügyminisztere. A diplo­mata pályafutását a függet­len Banglades létrejötte előtt még a pakisztáni külügy­minisztériumban kezdte. A kettéválás, az önálló állam megszületése után számos fontos diplomáciai posztot töltött be, és sdk nemzetközi konferencián vett részt. Két évvel ezelőtt az ENSZ- közgyűlós egyik alelnöke volt. I Berlinben tanácskozik a XI. szakszervezeti világkongresszus A külügyminiszteri találkozó előtt — Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) Az elmúlt négy és fél év bebizonyította a havannai X. szakszervezeti világkongresz- szuson egyhangúlag elfoga­dott határozat helyességét, mert nagy mértékben hozzá­segített bennünket tevékeny­ségünk helyes irányításához, és a világban végbemenő fejlődési folyamatok bizo­nyos fokú befolyásolásához — mondta beszámolójának elején Ibrahim Zalkaria, az SZVSZ főtitkára. Majd így folytatta: a nem­zetközi szakszervezeti moz­galom képes volt a korábbi­nál erőteljesebben fellépni a béke és a leszerelés érdeké­ben, miközben e harcát szo­rosan összekapcsolta a gaz­dasági és szociális követelé­Egy szovjet tudóscsoport nem vehetett részt az atom­robbantási kísérletek ellen­őrzésével foglalkozó ameri­kai tanácskozáson, mert a washingtoni külügyminisz­térium megakadályozta a be­utazási engedélyek időben történő kiadását. A szovjet tudósok a Ter­mészeti Erőforrások Védel­mének Tanácsa (NRDC) el­nevezésű amerikai környe­zetvédő tudományos szerve­zet és a Szovjet Tudományos Akadémia által kidolgozott közös program keretében a Colorado Egyetemen vettek volna részt hétfőn és kedden azon a tudományos tanács­kozáson, amelyen amerikai kollégáikkal az atomrobban- tásók ellenőrzését szolgáló műszaki eljárásokat hason­lították volna össze. Az amerikai külügymi­sekért vívott küzdelemmel. Noha a tőkés Válság követ­kezményei drámaiak voltak a.dolgozók és a népek szá­mára, mégis keserves, ke­mény harcok árán sikerült megakadályoznunk azt, hogy ezek a következmények még súlyosabbak legyenek. A főtitkár hangsúlyozva rámutatott: ha a nemzetközi szakszervezeti mozgalom va­lóban komolyan és hatékny módon kíván foglalkozni a mozgalomra váró sok és ne­héz problémával, feladattal, akkor alkalmazkodnia kell a kor követelményeihez, meg kell szabadulnia az ódivatú munkamódszerektől, és ke­resnie kell azokat a lehető­ségeket, amelyek' elősegítik a tagság egyesítését és moz­nisztérium hétfőn rövid nyi­latkozatban jelentette be, hogy a „vízumokat az ille­tékes kormányhivatalok még vizsgálják”, de az nem de­rült ki, hogy megadják-e vagy sem a beutazási enge­délyeket. Az amerikai szervezet és a Szovjet Tudományos Akadé­mia említett közös program­jának megfelelően júliusban amerikai tudósok utaztak a Szovjetunióba, s a szemipa- latyinszki kísérleti telepnél korszerű amerikai szeizmo­lógiai berendezéseket he­lyeztek el­Az eredeti elképzelések szerint a szovjet tudások a tanácskozás után Nevadában utaztak volna, hogy az ot­tani kísérleti telepnél felál­lítsák a szovjet megfigyelő eszközöket. Szeptember 19-én és 20-án Washingtonban sor kerüli^e- vardnadze szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter ta­lálkozójára. Feladatuk a ta­nácskozásukat előkészítő két­oldalú és igen széles téma­körű konzultációsorozat mér­legének megvonása, illetve annak tisztázása, hol tart a szovjet—amerikai viszony jelenleg és van-e esély a to­vábblépésre. A kétoldalú szakértői megbeszéléséket szovjet részről hasznosnak minősítették, rámutatva arra is, hogy továbbra is fenn­állnak alapvető ellentétek. „A két fél ellenőrizte politi­kai óráit, itt-ott megtisztítot­ták a szerkezeteket, megtör­tént az órák bizonyos pon­tosítása, ám az órák szink­ronba állítása nem sikerült” — állapította meg Vlagyimir Petrovszkij szovjet külügy­miniszter-helyettes múlt heti sa j tóértekezletén. Sevardnadze és Shulitz bizo­nyosan találkozni fog, az akadályokat sikerült elhárí­tani. Eredetileg már május­ban tárgyalóasztalhoz kellett volna ülniük, de a Líbia el­len áprilisban végrehajtott amerikai terrorbombázás miatt szovjet részről a ta­lálkozót lemondták. A Líbia körüli, múlt hónapi ameri­kai flottamozdulatok miatt tartani lehetett az esemé­nyek megismétlődésétől, de szerencsére nem így történt. Az utolsó akadály az elmúlt hetekben a Daniioff-ügy volt: a titkos iratok átvételén raj­takapott amerikai tudósító esetét Nyugaton annyira fel­fújták, hogy félő volt: egész világot érintő, több nagyság­renddel fontosabb ügyeket fog elhomályosítani. Itt vé­gül kompromisszumos meg­oldás született. Felmerül a kérdés, milyen körülmények közepette ke­rül sor a washingtoni talál­kozóra? Mihail Gorbacsov, a Rudé Právónak adott nyilat­kozatában úgy fogalmazott, hogy a genfi csúcstalálkozó utáni amerikai kormánypoli­tikát elemezve aggasztó kép tárul elénk, amiből az a kö­vetkeztetés vonható le, hogy amerikai részről legalizálni akarják a fegyverkezési haj­szát. A genfi csúcs óta egy jottányit sem közeledett a két fél a fegyverzetcsökken- tésről szóló megállapodáshoz — állapította meg a főtit­kár. Geraszimov külügyi szóvi­vő korábban arról beszélt, hogy a szovjet—amerikai csúcstalálkozó felé tovább vezető útról a külügyminisz­teri találkozón fognak dön­teni. Mihail Gorbacsov leg­utóbb ugyancsak úgy fogal­mazott, hogy ezen a talál­kozón fogják tisztázni, van-e a szovjet—amerikai párbe­szédnek esélye a továbblé­pésre. A Szovjetunió min­denesetre híve az újabb szovjet—amerikai csúcsta­lálkozónak — mondotta — ám egy ilyen csúcs aligha hoz hasznot, ha folytatódik a fegyverkezési hajsza, ha fokozódik a feszültség, ha megszegik a meglévő szerző­déseket. Amerikai részről mestersé­ges optimizmust keltenek, mintha a csúcstalálkozó elő­készítése teljes gőzzel foly­na, hogy azután, ha szüksé­ges, azt mondhassák, a Szov­jetunió politikája miatt nem születtek eredmények — mutatott rá Mihail Gorba­csov. A szovjet megnyilatkozá­sokban visszatérő motívum, hogy az amerikai fegyverke­zési törekvések lényegében a Szovjetunió gazdasági tönk­retételét célozzák, s mintVa- ienytin Falin, az APN saj­tóügynökség igazgatója talá­lóan fogalmazott: háborút kí­vánnak folytatni a fegyverek felhasználása nélkül. Szovjet részről diplomáciai, katonai, politikai és propaganda té­ren felvették a harcot az amerikai törekvésekkel szem­ben: ráviágítonak a világ közvéleménye előtt az ame­rikai békeszólamok tartal- matlanságára és a valódi amerikai szándékokra; rész­ben a várhatóan fokozódó terhek miatt elkezdődött a szovjet gazdaság nagyszabá­sú korszerűsítése; katonai ré .ről az amerikai fegyver­kezési lépések lehetőleg mi­nél olcsóbb, ám mégis ha­tékony ellentételezésére töre­kednek. Diplomáciai síkon több nagyszabású szovjet leszere­lési javaslat született, a Szovjetunió négyszer hose- szabbította meg egyoldalú atomkísérleti moratóriumát és egy régi nyugati kifogást felszámolva jelentékeny elő­relépés történt a helyszíni ellenőrzés terén is. Nagyszabású, több síkon folytatott küzdelem folyik tehát a két fél között egy­más szándékainak semlege­sítésére és saját célkitűzéseik elérésére. A republikánus kormányzat hatalomrajutá- sa után nem kívánta ott folytatni a szovjet—amerikai kapcsolatokat, ahol elődei abbahagyták. Közel hat év­re volt szüksége ahhoz, hogy önmagával dűlőre jusson és meghatározza, milyen mérleg elérésére kíván törékedni eb­ben a viszonyrendszerben. Az, hogy a két fél között a nukleáris és űrfegyverektől kezdve, Afganisztánon ke­resztül a kultúráig terjedő, igen széles körű konzultáció, sorozat volt és további tár­gyalások lesznek, jelzi, hogy az amerikai álláspont kiala­kult, s most már a két fél álláspontjainak közelítése a feladat. Az e heit.i külügymi­niszteri tanácskozás talán már választ ad arra a kér­désre, eredmény reményé­ben tartható-e meg a szov­jet—amerikai csúcstalálkozó­V. E. g ásítását. Brüsszelben tanácskozik a Közös Piac külügyminiszteri bi­zottsága a Dél-Afrika elleni gazdasági szankciókról. A ké­pen balra Sir Geofrey Howe brit külügyminiszter Nevadába utaztak volna... Szovjet tudósok vízumkérelmét utasították el Kedd esti Osztrák átrendeződés Hétfőn újabb pokolgép robbant Párizsban, ezúttal a rendőr- főkapitányság épületében. Harminchaton megsebesültek. A képen: érkeznék a mentőalakuiatok Ausztria ismét választá­sokra készül, amelyek bizo­nyosan átrendezik Bécsben a politikai erővonalakat. Franz Vranitzky szocialista párti kancellár kedden hi­vatalosan is előterjesztette javaslatát az államfőnek: ír­ják ki november 28-ra a parlamenti választásokat. Az eredetileg jövő április­ban esedékes voksolás elő­rehozatalát az váltotta ki, hogy lehetetlenné vált az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) és az Osztrák Sza­badságpárt (FPÖ) 1983 óta tartó közös kormányzása. A koalíciót az SPÖ azért mondta fel, mert az FPÖ mi­nap választott új elnöke, Jörg Haider szélsőjobboldali nézeteiről ismert, míg Hai­der elődje, Norbert Steger alkancellár a párt középutas tényezőit képviselte. Vra­nitzky kancellár szerint ez­zel a személycserével háttér­be szorult az eddig uralkodó, és az együttműködés alapját jelentő liberális elem. Haider persze azonnal szerződésszegésnek nevezte a koalíció felbontását, mond­ván, hogy az együttműködé­si szerződést nem személyek, hanem pártok kötötték. Ez természetesen így van, ám bizonyos politikai helyzetek­ben a nemzetközi gyakorlat­ban korántsem ismeretlen közös kormányzások felbom­lása, ha felmorzsolódtak az egyetértés alapjai. Ausztriá­ban most ez történt. Az sem feledhető, hogy Haider sze­mélyét még pártbeli társa, Harald Ofner igazságügymi­niszter is az „ellenzék és az elszigetelődés” szinonimájá­nak nevezte. Vranitzky az FPÖ új helyzetében — mint a rádiónak nyilatkozva el­mondta — nem lát további lehetőséget a konstruktív együttműködésre az ország sürgető problémáinak meg­oldásában. Égető gondok pedig jócs­kán akadnak, főképpen a gazdaságban. Ott van pél­dául az osztrák ipar zászlós­hajójának, a hetvenezer em­bert foglalkoztató Voets-Al- pine acélipari konszernnek a válsága. A kormány sza­nálási akcióba fogott, ami egyes üzemek bezárásával, csaknem tízezer dolgozó el­bocsátásával jár, és 21,5 millió schilling állaníi tá­mogatást igényel az évtized végéig. A vállalat ügye or­szágos méretű társadalmi problémává és érzékeny po­litikai témává vált. A koa­líció tulajdonképpen már a Voest-Alpine kérdésében megroppant, hiszen az FPÖ nem értett egyet a szocialis­ták szanálási tervével. Jel­lemzi ugyanakkor a helyze­tet, hogy az 1970 óta ellen­zékben levő Osztrák Néppárt (ÖVP) nem utasítja vissza a kormány által megajánlott állami támogatást. Lehet, hogy az ÖVP a Voest-Alpine kapcsán már az esetleges nagykoalícióra kacsingatott? Ügy tetszik, a gondolat az SPÖ-től sem idegen. Ezzel kapcsolatban maga a kancellár is kijelen­tette: leginkább a nagykoa­líciós kormányzást tartja megvalósíthatónak, ha a szo­cialisták a választásokon nem szereznének abszolút többséget. Márpedig novem­berben alighanem patthely­zet alakul ■ki a két nagy párt között. A legújabb felméré­sek szerint mindketten 45 százalék körüli eredményre számíthatnak. Az elkövetke­ző választások tétje tehát minden bizonnyal az, hogy melyikük állíthat kancellárt a közös kormány élére. L. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents