Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-12 / 189. szám

2 Somogyi Néplap 1986. augusztus i«.., kedd Gorbacsov és Fuva találkozója A világpolitikai problémák megközelítésében tapasztal­ható két irányvonalról, az SZKP és a Japán KP együttműködéséről beszélt egyebek között hétfőn Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, Fuva Tecuzót, a Japán KP KB elnökségének a Szovjetunióban tartózkodó elnökét fogadva. Mihail Gorbacsov megálla­pította: a kulcsfontosságú problémák megoldásához a világban változatlanul két­féleképpen közelítenek. Az egyik irányvonal az, amely mellett a Szovjetunió követ­kezetesen kitart; ennek ér­dekében fellépnek a legkü­lönbözőbb, a nemzetközi biz­tonság megerősítésében őszintén érdekelt erők is. Az 6 megközelítésük abban fog­lalható össze, hogy becsüle­tesen küzdenek a fegyverke­zési hajsza, a konfrontáció megszüntetésiéért. A finnországi túszdrámáról tartottak sajtóértekezletet Helsinkiben. A képen látható hölgy az utolsó pillanatban tudott elszökni elrablójától (Telefotó: — AP—MTI—KS) Újabb csapás Libanonra Az SZKP KB főtitkára ' ugyanakkor arra is rámuta­tott, hogy van egy másik megközelítés is. Vannak olyan erők, melyek a nagy nemzetközi problémák erő alkalmazásával történő meg­oldása mellett törnek lán­dzsát; nem számolnak ennek várható,- következményeivel, zabolátlanul folytatni akar­ják a fegyverkezési hajszát, azt ki akarják terjeszteni a világűrre is. Mihail Gorba­csov ugyanakkor hangsú­lyozta, hogy miközben a Szovjetunió reálisan méri fel a helyzetet, nem hajlik pesszimizmusra. Manapság megvan minden lehetőség arra, hogy a világ sorsát ne adjuk azok kezébe, akik fe­lelőtlenül miliitarizálásra, a fegyverkezési hajsza folyta­tására törekednek, mutatott rá. A két politikus megbeszé­lésén szóba kerülitek a két párt közötti kapcsolatok is. Az SZKP KB főtitkára nagy jelentőségűnek nevezte azt, hogy az SZKP és a Japán KP képviselői találkoznak. A világban végibemenő ese­mények — húzta alá Gorba­csov —, az új világháború megakadályozásáért folyó küzdelem életbevágóan fon­tos éndéked szükségessé te­szik a különböző országok kommunistái közötti együtt­működés aktivizálását. Ffetfőn délután, izraeli re­pülőgépék újabb csapást mértek libanoni palesztin központokra. A támadás ez­úttal a Bekaa-völgyben fek­vő Baialbek városától nyugat­ra levő palesztin támaszpon­tokat érte. A támaszpontokat a Jasszer Arafattal szemben álló, Abu Musza vezette frakció ellenőrzi. Áldoza­tokról nem érkezett jelentés, egy .izraeli szóvivő a táma­dást sikeresnék minősítette. A támadás jelentőségét ez­úttal az adja, hogy az iz­raeli gépek mélyen a szí- riaiak ellenőrzése alatt álló területek föllé repültek. Vasárnap a Szádon (Dél- Lifoanion) környéki palesztin táborokat érte izraeli táma­dás. Izraeli repülőgépek táv- irányítású rakétáikkal. ki­lőtték az Airafatot támogató Fatah-szárny négy, s a ve­le szemben álló palesztin erők egy központi épületét. Kilenc ember megsebesült, közülük sokan súlyosan. A keresztény milíciák kö­zött vasárnap kirobbant har­cokban kilenc ember meg­halt, 35-en pedig megsebe­sültek. A jobboldali kérész,- tény tömegtájékoztatási esz­közök — amelyek oly rész­letességgel szólnak a muzul­mán erők belső torzsalkodá­sairól — igencsak homályo­san) érzékeltetik az összecsa­pások hátterét: elsősorban, Szí­riára mutogatnak, s Elie Ho- beikóra, a „Libanoni Erők” Szíriával megbékélni kész, januárban véres puccsal megbuktatott vezérére. Má- sorban a „Libanoni Erőkön” belüli villongásokra tesznek utalásokat, s csak közvetet­ten jelzik, hogy a Falangista Párt és a „Libanoni Erők” közötti éles vitáról van szó. A „Libanoni Erők” koráb­ban a Falangista Párt kato­nai szervezete volt, s tavaly tavasszal éppen Zsazsa ve­zérletével önállósította ma­gát. Vasárnap este Georges Szaade, a Falangista, Pártel­nöke és Szamir Zsazsa kö­zött egyfajta megállapodás jött létre — ez azonban va­lószínűleg csak tűzszünet. A libanoni rádió hétfőn dél­után azt közölte, hogy a Ke- let-Bejrútba való „bevonu­lást” — a teljes és nyílt ha­talomátvételt — fontolgatja. A SANA szíriai hírügy­nökség a „ keresztény tábor­ban folyó harcókat — igaz, külföldi forrásokra hivat­kozva — hatalmi vetélkedés­nek m inősí teilte. A helyzet aggasztja Amin Dzsemajel állaimfőt is. A harcok hírére nyomban ha­ditanácsot tartott Camille Samun veterán libanoni ve­zetővel, és riadóztatta a had­sereg egyes alakulatait. A Palesztinái Felszabad!- tási Szervezet Végrehajtó Bizottsága vasámarp kiadott közleményében ismét arab csúcsértekezlet összehívását sürgeti. A PFSZ VB kétna­pos bagdadi ülésének végez­tével Tuniszban közzétett okmány a múlt havi Perez —Hasszán találkozó sürgős megvitatását javasolja az arab vezetőknek. A PFSZ VB felszólította a mozgalom különböző cso­portjait, fogadják el azt az algériai kezdeményezést, amely a PFSZ-en belüli sza­kadás felszámolása érdekében „újraegyesítési konferencia” összehívását szorgalmazza. A vitatott hovatartozásé Taba földsáv sorsáról tár­gyaló egyiptomi és izraeli küldöttség vasárnap „'kompromisszumos meg­egyezésre” jutott. Mint kö­zölték, ezt most a két kor­mány elé terjesztik jóváha­gyásra. A megállapodás arra vo­natkozik, hogy a vitát (a fölidsáiv hovatartozását) nem­zetközi döntőbizottság elé utalják. A döntőbizottság összetételéről azonban még most sem sikerült megálla­podniuk. VLAGYIVOSZTOKI PROGRAM Keletre néző ablak A világ jóval nagyobb az Egyesült Államoknál — mon­dotta tavaly áprilisban, első főtitkári nyilatkozatainak egyikében Mihail Gorbacsov. Noha nem kétséges, hogy nsgyonis komolyan, gondolta ezt, kezdeményezéseinek és tárgyalásainak központjá­ban az utóbbi időkig az Egyesült Államok és az európai országok álltak, amelyek a háború utáni szovjet diplomácia hagyomá­nyos súlyponti területeinek számítottak. Ám tény az is, hogy a Szovjetunió területének há­romnegyede Ázsiában van, a szovjet—kínai határ a vi­lág leghosszabb határa. Ha igazuk van azoknak, akik állítják: a világgazdaságban és a nemzetközi életben egy­re nagyobb szerephez jut a csendes-óceáni régió, szinte kézenfekvőén adódik a kö­vetkeztetés, hogy a szovjet diplomáciának még markán­sabban jelen kell lennie itt, regionális és globális ügyek­ben egyenlőképpen. Ez a fel­ismert szükségszerűség jutott kifejezésre Mihail Gorbacsov vlagydvQSztoki beszédében, amely ismét bizonyította: a szovjet vezető újszerűén kö­zelíti meg azokat a problé­mákat, amelyek az utóbbi években, évtizedekben meg­nehezítették, vagy ‘ éppen megakadályozták a jószom­szédi viszony kialakítását a térség néhány kuűcsországá- vai. A KÍNAI KAPCSOLAT Kétségtelenül a Kínai Népköztársaságé az elsőség ezek sorában, már csak a hajdani meghitt viszony és az ország szocialista jellege miatt is. Mindenfajta egyko­ri áldatlan konfliktus elle­nére Moszkvában és Peking- ben is tisztáiban vannak a két ország természetes egy­másrautaltságával. Ezt egyébként a Moszkvában 33 év után e napokban első ízben megnyílt kínai gazda­sági és kereskedelmi kiállí­tás is szimbolizálja. A Szov­jetunió és Kína legfőbb cél­ja egyaránt a társadalmi­gazdasági fejlődés meggyor­sítása — mondotta Gorba­csov. „Miért ne támogatnánk egymást, miért ne működ­nénk együtt terveink meg­valósításában, ott, ahol ez nyilvánvalóan mindkét fél sebb elemének a Kínáról mondottakat. (Az űrkutatás­ban vagy a határmenti terü­letek közös fejlesztésében való együttműködésről, az Amur fősodorvoniala mentén megállapítani javasolt or­szághatárról tett megállapí­tások, kedvező pekingi vá­lasz esetén, történelmi hord­erejű kezdeményezésiek le­hetnek.) Közvetve e témá­hoz kapcsolódik az afga­nisztáni politikai rendezést, remélhetően segítő. csapatki­vonás, az indokínai (kambo­dzsai) kérdéskomplexum megoldásénak sürgetése is. HELSINKI - ÁZSIÁBAN A Vlagyivosztokban el­hangzottak igazi kitekintést adnak Ázsiára. Olyan prog­ramot indítványoznak, amely méltán idézi Helsinki emlé­két. Márcsak azért is, mert Gorbacsov kifejezetten java­solta: rendezzenek ázsiai biz­tonsági értekezletet vala­mennyi ázsiai ország részvé­telével. A főtitkár vlagyi- vosztóki öt pontja nem je­lenti a korábbi Ázsia-politi- ka revízióját. Mihail Gorba­csov méltatta a szovjet—in­diai barátság „nemzetközi méretekben is jelentős stabi­lizáló szerepét”, felidézte Bandung és a békés egymás mellett élés elveit rögzítő Pancsa Sála szellemét. Az ázsiai kapcsolatok „leltáro­zását” a főtitkár azzal a kö­vetkeztetéssel zárta, hogy „valamennyi ázsiai ország­gal dinamikusaibbá akarja tenni kapcsolatait a Szovjet­unió.’” Kézenfekvő, hogy ez a gazdasági diplomácia nagy­mesterének számító Japánra is vonatkozik. A szovjet ve­zető beszéde e tekintetben is nyitást jelentett. Nemcsak oly módon, hogy méltatta a két ország viszonyában mu­tatkozó kedvező irányú vál­tozás jeleit, . hanem azáltal is>, hogy közös vállalatok létrehozásának megvitatását javasolva, Tokió értésére ad­ta: a szovjet Távol-Kelet gyorsabb fejlesztésében na- gyonds számít a minél haté­konyabb japán részvételre. HÉT KILOMÉTERRE EGYMÁSTÓL A világ jóval nagyobb az Egyesült Államoknál — idéz­TELEFONSZERELŐK SZTRÁJKJA Két körzeti telefontársaság alkalmazottai léptek végül sztrájkba vasárnap az Egye­sült Államokban, ez azonban 15 állam telefonforgalmát befolyásolja. A két körzeti társaság egyike New York ás az újangliai államok telefon­forgalmát bonyolítja le, a másik főként a középnyu- gati és egyes nyugati álla­mokét. Együttvéve több mint 70 ezer telefantársasági al­kalmazott, főként szerelő és központos szüntette be a munkát. öt telefontársaságnál jó- .részt tfeljesítették az alkal­mazottaik szakszervezetének követeléseit, illetve megálla­podták a tárgyalás folytatá­sában, így a sztrájk közvet­len veszélye megszűnt. Az érintett államokban a mun­kabeszüntetés miatt akadoz­nak egyes különleges telefon­szolgáltatások. Az adattovábbító rendsze­rek működése is megnehe­zült, s a szerelési-.kapcsolá­si munkákat csupán kis lét­számú — az igazgatási, el­lenőrzési munkákról átirá­nyított — szakember végzi. A szakszervezet béreme­lést sürgetett, növelni akar­ta a szociális juttatások egy részét, s mindenekelőtt ga­ranciákat akart kapni a tár­saságoktól a foglalkoztatás fenntartására. Ezt csak rész­ben sikerült elérnie a tár­gyalásokon, de az országos sztrájkot elkerülték. Riadóztatták a rendőrséget Országszerte riadóztattáik az indiai rendőrséget Arun- kuimar Sridhar Vaidja volt vezérkari főnök gyilkosainak kézrekerítésére. Maharástra államban, ahol a merénylet történt, szigorúan ellenőr­zik a közutakat,, a repülőte­reket és a vasútállomásokat. A négy tettes kilétét azon­ban még homály fedi. A tábornokot Vasárnap öl­ték meg Puné városiban. Személygépkocsiját kát mo­torkerékpár közrefogta, és a merénylők a nyitott abla­kon át tüzeltek. Súlyosan megsérült a nyugállomány­ba vonult vezérkari főnök felesége. Az autóban ülő biztonsági őrnek nem volt ideje fegyverét használni: a tettesek villámgyorsan elme­nekültek. A rendőrség nyomozásá­ban elsődlegesen a terroris­ta vonalat követi. A tábor­nok neve a szikh terrorcso­portok haléllistáján szere­péit, .mert az amritszári aranytemplom megostromlá- sáért őt is „felelőssé” tet­ték. A rendőrség szerint a gyilkosság végrehajtási mód­ja is arra utal, hogy terro­risták műve volt. Amerikai katonatiszt menedékjogot kért Kubában men Almeida kapitány Stutt­Politikai menedéket kért Kubáiban egy aimeniikai kato­natiszt — közölte hétfőn a Granma, a kubai KB PB lápja. A tiszt néhány órával korábban érkezett az ország­ba a lap szerint. A kubai születésű Hugo íto­Hétfő esti kommentárunk Miközben Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök külföl­di tárgyalásain síkraszállt a béke ügye mellett, hazájá­ban újra felizzott a békét­lenség parazsa. A fanatikus gyűlölet legújabb áldozata Arunkumar Vaidja tábornok. A tragédia külsőségei egy hollywoodi politikai szuper­krimibe illenének. A gépko­csiját vezető generális autó­ját két motorkerékpáros köz­refogta, s egyszerre nyitottak tüzet, majd — mielőtt bárki felocsúdhatott volna — el­tűntek a forgatagban ... Az újságírás régi szabálya, hogy bűncselekmény esetén ajánlatos óvatosan bánni a feltételezésekkel. Ezt a sza­gartban, az NSZK-,ban szol­gált. A Granmánakadott nyi­latkozatában elmondta, hogy Washington elhibázott kö­zép-amerikai politikája el­leni tiltakozásul kért mene­déket Kubában. bolyt az indiai újságírók is ismerik és követik. Ezúttal azonban valamennyi indiai lap fenntartás nélkül — és egységesen — biztos volt ab­ban, hogy a merénylők szikh terroristák. Erre nemcsak — és nem is elsősorban — a gyilkosok árulkodó turbánja adott okot, hanem minde­nekelőtt a tábornok szemé­lye. Arunkumar Vaidja ugyanis a közelmúltban tör­tént nyugdíjazásáig az indiai fegyveres erők vezérkari fő­nöke volt. Gyakorlatilag te­hát — bár a kabinet utasí­tására — ő adta ki 1984 jú­niusában a támadási paran­csot a híres szikh kegyhely, az amritszári aranytemplom megtámadására. Az akkor még Indira Gandhi vezette kabinet nem tehetett mást, hiszen a szikh szélsőségesek erődnek használták a gyö­nyörű templomot; onnan szervezték nemcsak a térség­re, nem is csak Pandzsáb ál­lamra, hanem egész Indiára hasznára válik?” — tette fel s nagyonis logikus, ám> né­hány éve még égbekiáltó po- ■ litikai anakronizmusként ható kérdést. Noha a világsajtóban a bejelentett afganisztáni és m öngóllal csapatkivonások keltették a legnagyobb vissz­hangot, komoly megfigyelők méltán tartják a Gorbacsov- beszéd tengelyének, vagy legalábbis egyik laglényege­kisugárzó tevékenységüket. Az már régen egyértelmű, hogy a világszerte tisztelt 1 fi­áira Gandhinak ezért kellett meghalnia — az aranytemp­lom megtámadásáért. Most, két esztendővel ké­sőbb, ugyanezért és ugyan­úgy követte a halálba volt vezérkari főnöke, aki sűrűn kapott fenyegető leveleket is az úgynevezett ,,halisztá- ni különítmény” arctalan­névtelen tagjaitól. A legújabb hír szerint e különítmény főparancsno­kát egy Üj-Delhitöl mintegy négyszáz kilométerre levő nagybirtokon, a tulajdonossal együtt, őrizetbe vette az in­diai központi hatalom rend­őrsége. Nem nehéz megjó­solni, hogy mindketten alibit igazolnak majd. Méghozzá igazi alibit, hiszen ők aligha nyomták meg a ravaszt, ök „csak” a parancsot adták ki. De ki hallotta, amikor ki­adták? ... Harmat Endre tűk bevezetőben Gorbacsov szavait. De természetesen, mint fontos szovjet külpoli­tikai megnyilatkozás, a vla- gyivosztoki sem mellőzhette Washington szerepét. Folyik az újabb csúcstalálkozó ér­demi előkészítése, és Reagan amerikai elnök válaszlevele éppen a Távol-Keleten., érte utol Gorbacsovot. Abban a régióban, ahogy egy ponton az amerikai Nyugat mind­össze hét kilométernyire van a szovjet Kelettől, és a ha­tár két oldalán rakéták tö­megei állnak egymással szemben. A vlagyivosztoki program a katonai — nem utolsósorban a szovjet—ame­rikai katonai — szembenál­lás mérséklésére alapozza a bizalomépítés nehéz munká­ját: a hadiflották, főként az atomfegyverekkel felszerelt hajók tevékenységének kor­látozására, a hagyományos fegyverzet csökkentésére, a helyi konfliktusok rendezé­sére. E munkát folytathatná (esetleg valamelyik szovjet parti városban) egy konkrét bizalomerősítő intézkedések kidolgozására hivatott kon­ferencia! Gorbacsov azzal is jelezte szándékai komolyságát, hogy bejelentette: így idővel meg­oldható lenne a szovjet csen­des-óceáni flotta központjá­nak, Vlagyivosztoknak a megnyitása a külföldiek előtt. A hajdani Szentpéter­vár ismert szerepét idéző hasonlattal élve, a főtitkár fényes jövőt jósolt az óceán­parti városnak: azt szeret­nénk — mondotta —, ha Vlagyivosztok „szélesre tárt, Keletre néző ablakunk len­ne.” Szászi József Az aranytemplom gyilkosai

Next

/
Thumbnails
Contents