Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-12 / 189. szám

1986. augusztus 12., kedd Somogyi Néplap 3 GAZDÁLKODJ OKOSAN! [ A tanácsi önállóság vizsgája Az idén, január 1-jótői új gazdálkodása rend lépett életbe hazáinkban a taná­csoknál, ami legmélyebb tar­talmában a nagyobb önál­lóságot, a rugalmasabb dön­tést, a nagyobb felelősséget jelenti. Olyan generális vál­tozás történt a tanácsok gaz­dálkodási rendjében január 1-éni, amely újfajta gondol­kodást, nagyobb felkészült­séget és állandó elszámolási kötelezettséget jelent a ta­nácsok és aiz állampolgárok között. De lehet-e hat-hét hónap után mérleget vonni egy .olyan, új rendszerről, amelynek alapvető feladata hosszú távon szervezni és biztosítani településeink, kör- zeteimk fejlődését? Nos, ha a mérlegkészítés még korai is lenne, feltétlenül szüksé­ges egy olyan áttekintés, amely összehasonlítja az ed­dig elért eredményeket, az eddigi tapasztalatokat, hi­szen bármilyen megfontolt ‘is jól előkészített is a rendszer, vizsgája -mindenképpen a hétköznapok gyakorlata le­het. Iskolás „okításnak” tűn­het, de azt mindenképpen le kell írnunk; valamikor, meg a járási rendszer idején a tanácsok úgy gazdálkodtak, hogy nem vagy alig kellett csak gazdálkodniuk, hiszen minden föntről kapott pénz jelképesen „pántlikázva'’ volt, vagyis minden, a ta­nácshoz befolyó ossz égnék már eleve meghatározott he­lye, felhasznál ásd lehetősége volt. Az új rendszer tulaj­donképpen ezeket a pántli­kákat oddja le, vagyis a ta­nács minden, évben, és min­den tervcdfclusban már előre tudja, hogy milyen források­ból, milyen pénzösszegekkel számolhat, s miután a fenn­tartási, működési költségek adottak, a fennmaradó ösz- szegekből saját maga dönt­heti el, mikor, milyen fej­lesztési célokat valósít meg, illetve a rendelkezésre álló forintokat mily módon hasz­nosítja vagy gyarapítja. Le kell szögeznünk, hogy bár abszolút .számokban nö­vekedés tapasztalható, or­szágosan nem nőtt a taná­csok működésére, fenntartá­sára ,és fejlesztésére fordít­ható összeg reálértéke. Hogy a rendszer révén .mégis sok­kal több cél .valósítható meg, mint korábban. Nézzük hát meg, hogy á helyi tanácsoknak milyen fejlesztési lehetőségeik van­nak. Közismert az úgyneve­zett fejkvóta-rendszer, amely az ország ,e célra rendelke­zésre álló pénzeit a telepü­lések lélekszáma alapján osztja el. A fejkvóta orszá­gosan olyan kétezer forint köÁftli összeget jelent évente állampolgáronként. A me­gyei tanácsok, a megyei la­kosok száma szerint kapják meg ezt az összeget, s utá­na a megyei tanács testüle­té dönt arról, hogy a külön­böző településeken mekkora az egy főre jutó fejlesztési összeg. Hazánkban ez álta­lában évi 400 és 2600 forint között mozog. Érthető ez a differenciálás, hiszen nyil­vánvaló, hogy a városok, a nagyobb településük ellátnak olyan feladatokat, amelyek a környező települések lako­sainak javát is szolgálják. Elég itt talán az egészség­ügyre, kereskedelemre, kö­zépfokú oktatásra utalni. A másik forrás az ország tele­püléseinek túlnyomó többsé­gében efogadott és megszán vazott településfejlesztési hozzájárulás, míg harmadik lehetőség a fejlesztésre a me­gyei tanácsúk által nyúj­tott úgynevezett céltámoga­tás, amely egyfajta módosí­tott pályázati rendszer alap­ján bármely tanács által el­nyerhető. Azt mondtuk, hogy az új gazdálkodási rend próbája és vizsgája a mindennapok gyakorlata. Nos, fél év ta­pasztalatai azt igazolják,- hogy ha óvatosan is, de ta­nácsaink megpróbálnak él­ni az új gazdálkodási rend­szer kínálta lehetőségekkel. Példaként csupán egy-két „minta”: az önálló gazdálko­dás jogát és rangját nem sértve egyes területeken a helyi tanácsok összefognak, nemcsak az elvek egyezteté­sével, de anyagiakban is; közös pénzalapot hoznak lét­re, s így tulajdonképpen a fejlesztési pénzeket egymás­nak felváltva kölcsönadva többet tudnak megvalósítani céljaikból. Az előbb a felelősségről is szóltunk. S a fentiekből ta­lán egyértelműen kiderül, hogy itt egyaránt szó van az egyéni és a kollektiv fe­lelősségről, hiszen a tanács vezetői éppen az önálló gaz­dálkodás lehetősége miatt minden egyes döntésükkel felelősséggel tartoznak a tet­tekért és a forintokért, s a kollektív felelősség is hely­ben jelentkezik, akár a ta­nácstestületek felelősségéről szólunk, akár pedig a vá­lasztópolgárok, a lakosság fe­lelősségéről. Igen, hiszen akár a .településfejlesztési hozzájárulásban elfogadott célokról, akár más fórumo­kon megszavazott fejlesztési célókról, és fejlesztési sor­rendekről van szó, a falu jövőjéért való felelősség most már a település lakóit is ter­heli. Üj gazdálkodási rend lépett életbe 1986. január 1-jén ta­nácsainknál. Az új gazdál­kodási rend a demokrácia egy újabb megnyilvánulása, amely feltételezi azt, hogy mind a tanácsi vezetők, mind a tanácsi testületek — s velük együtt a lakosság — felnőtt ebhez az önállóság­hoz, s képes maga tervezni és alakítani a rendelkezésre álló eszközök szerint saját jövőjét. S. Boda András 10500 tonna őszi vetőmag KERESETTEK A MAGYAR BÚZAFAJTÁK Az idei aratás befejezté­vel nemcsak általában a ter­mésátlagok, hanem a vető­magnak szánt kalászosok hozamai is elmaradtak a tervezettől. Megyénk üzemei a múlt év őszén 55 000 hek­tár búzát, 3728 hektár ro­zsot és 17 000 hektár árpát vetették, az egyes fajták nem adták azt a mennyiséget, melyet fajitaitulajdonságuik alapján egyébként adniuk kellett volna. Búza- és őszi,árpa-vetőmag szaporításával megyénkben a siófoki November 7.. a barcsi Vörös Csillag, a két- helyi Aranykalász, a nagy­berki Kaposvölgye, a so- mogyszili Petőfi Termelő- szövetkezet , foglalkozik. A siiótfokíiak már borsót is ter­melnek ezzel a céllal, a ho- molkszenitgyörgyi Aranytho- mok Termelőszövetkezetben pedig zab- és rozsivetőmag- szaporítása folyik. Az őszii kalászosok vetőmagjával azonban korántsem csupán a somogyi üzemek látják el a társgazdaságokat: a Vető­magtermeltető és Ellátó Vál­lalat dombóvári területi központja biztosítja a nagy- és kisüzemeknek a vetőmag­vak zömét. Reizinger József termelési igazgatóhelyettes a közelgő vetésekhez szükséges magokról tájékoztatott: — A somogyi gazdaságok az őszi kalászosok vetőmag­jából a tavalyinál 2582 ton­nával kevesebbet, 10 507 ton­nát igényelték, ebből a búza és az árpa jóval elma­rad a múlt éviitől, csupán a rozsnál van némi emelkedés. őszi búzából a legkereset­tebb fajta a Baran jka, a Zag- repcsanka, az MV 10-es ép 12-es és még néhány magyar búza. Megnőtt az igény a GK öthalom, az MV 12-es, a GK Kincse és a szintetikus populáció iránt. A búza ve- tőimagjának szállítását a so­mogyi gazdaságokban ezek­ben a napokban kezdtük: a különösen népszerű GK öt- -halom és az MV 14-es faj­tákból már mindent értékesí­tettünk;, ami az idei betaka­rításból származott. A dombóvári területi köz­ponttól1 az ősziárpa-vetőmag- vak közül tov ábbra is a kom- polti korait rendeli a leg­több gazdaság, de nő a ke­reslet a Rachel iránt is, amelyből viszont már elfo­gyott a készlet. Ösziárpa-ve- tőmaigból eddig a somogyi gazdaságok igényginek ne­gyedét szállították ki, a szál­lítás folyamatos. Ebből a ka­lászosból három, rozsból kettő, őszi búzából tizenöt fajta tartalék készletként ál/1 a gazdaságok rendelkezésére. — A kiskerttel rendelkező somogyiaknak másodvetés céljára 16 800 tasak vetőma­got nyomban a rendeléseket követően szállítottunk a bol­tokba. A lakosság ellátására, az őszi vetésekhez az igé­nyelt mennyiségben adtunk sóska-, saláta-, spenót-, ezüsthagyma-, télálló borsó- és fűmagot, illetve őszi te­lepítésű virággumót, s e bol­tok pótigényeit soron kívül kielégítjük. A területi központ igazga­tóhelyettesétől megtudtuk azt is, hogy Dombóváron hozzáláttak a lakossági el­látásra szánt tavaszi vető­magvak tisztításához, illetve a tartalék készletek fémzá­rolásához. Ezekből az első szállítmányok — a tárolási szerződések alapján — szep­tember végén érkeznek a so­mogyi boltokba. FOLYTATÓDIK A MUNKA Biztató jelek, aztán bizonytalanság Azt mondja Borbély And­rás, a segesdi termelőszö­vetkezet elnöke, hogy való­jában nem is olyan nagy munka az aratás. Csupán hiedelem ma már, hogy ez lenne a legnagyobb megpró­báltatás. Ha kedvező az idő­járás, jó a brigád és kifogás­talanok a gépek, akkor köny- nyedén learathatják a rep­cét, a zabot és a búzát. Na­gyobb figyelmet, szervezést igényel az őszi betakarítási csúcs, amikor szinte egyszer­re érik be minden, s gyak­ran mostoha körülmények között kell dolgozni. Segesden már július 29-én végeztek a (gabonával me­lyet a gabonaforgalmi válla­lat nagyatádi telepére szállí­tottak a szárítóba. így még nem ismert, hogy végül is melyen termésátlagokat könyvelhetnek el, az azon­ban már bizonyos, hogy a búza mem a legjobban fize­tett. Az aratás végeztével sem állhatták le a gépek. Dolgoznak a szalma betaka­rításán, a tarlóhántás stales befejezve. 256 hektárt vetet­tek el másodvetésként siló­kukoricáival, olajretekkel és borsós napraforgóval. Folyik az istállótrágyázás, amit a kedvezőtlen évkezdet miatt nem csinálhattak meg, 210 hektáron elvégzik az altalaj- lazítást.-r Aratás után a gazda már mérleget tud vonni, hogy milyen esztendőre számít­hat. így van-e ez Segesden ;s? — Sok biztatót nem mond­hatunk, de alighanem így van ezzel minden környék­beli gazdaság. Májusban még bizakodva néztük a gabonatáblákat, de a (kedve­ző jelek után bizonytalanság­ba kerültünk. Későn jött az eső a kukoricának is. Ott sem számolhatunk sok jó­val. A repce kivételével egyetlen növény sem hozta azt a termést, amelyet vár­tunk. Rosszul f izetett a zöld­borsó és a zöldbab is. Para­dicsomunk mindössze hu­szonöt hektárnyi van, évék óta részes művelésbe adjuk, de jövőre már egyetlen pa­lántát sem fogunk elültetni. A szárazság miatt az idén is ráfizetéses lesz. — Mindez azt jelentené, hogy ráfizetéssel zárják majd az esztendőt? — Ha lesz is nyereségünk, csak minimális. Szerencsére a melléküzemágainkra bizto­sain számíthatunk. A teker­cselőüzem és a lakatosüzem szépen jövedelez. A gazda­sági társulás fittinigüzeméről ma még korai lenne beszél­ni, hiszen csak néhány hó­nappal ezelőtt adtuk át, jö­vőre várható a termelés fel­futása. A dolgozók még most tanulják a különböző mun­kafogásokat, ennek ellenére és a tervezett mennyiséget meg tudják csinálni, ami azért is fontos, mert a ná­lunk horganyzott kötőele­mekkel importot pótolunk. — Ha már augusztus ele­jén számolni lehet a kedve­zőtlen zárszámadással, mit tudnak tenni a termelőszö­vetkezet vezetői? — Mtndenékélőtt szigorú takarékossági intézkedéseket vezettünk be. Csak a leg­fontosabb és a legszüksége­sebb vásárlásokat engedé­lyezzük. Lehet, hogy furcsán hangzik, de minden vásárlást én engedélyezek. Szükségte­len, hogy három—-négyszáz­ezer forint értékű berendezé­sek fél évig kihasználatlanul heverjenek a raktárban, mert valaki fölfedezte, hogy éppen lehet kapni, s „bespájzolt”. Reméljük, hogy ezzel az in­tézkedéssel is csökkenthetjük veszteségeinket. A segesdi határban dübö­rögnek a gépek. Elkeseredés­re nincs idő. Minden nap ja­víthat még a képen. Nem­csak itt, a többi környékbeli gazdaságban is. Nagy Jenő ISKOLAKEZDÉSIG MARADNAK A DIÁKOK A kaposvári tejüzemben már hagyományai vannak a nyári diákmunkának. Solkan a második, harmadik szezont kezdték, szívesen jöttek vissza. Tóth Gábor üzemvezető: — Nagy szükségünk van a segítségükre, s eddig nem is akoztok csalódást. Júniusban és -júliusban a szakiskolások dolgoztak nálunk, termelési gyakorlaton. Egy-egy turnust 4 hétig foglalkoztattunk, két műszákiban. — Július végén már újabb diákoknak hirdettek felvételt. Hányán jelentkeztek? — Előbb 21-en, majd további 24-en vállaltak munkát. Egyesek a hónap közepéig, mások az iskolakezdésig marad­nak. Elsősorban a tejcsomagolásnál és a poharas készítmé­nyek töltésénél, túrókészítésnél látjuk nagy hasznát munká­juknak. Naponta 160—180 ezer zacskó tejre, több mint 100 ezer poharas tejtermékre van igény. Ez a mennyiség kétsze- rése a szokásosnak, így feltétlenül biztosítanunk kellett a többletlétszámot, ha ezt teljesíteni akarjuk. Arra törekszünk, hogy a fiatalokra! ne látsizatfeladatofcat bízzunk, hanem va­lóban munkára neveljük őket. Az idősebbektől minden se­gítséget megkapnak, s mivel munka is akad bőven, ezért őket is éppúgy megfizetjük, mint a kezdő munkavállalókat. Ezenkívül, munkaruháról, ebédről is gondoskodunk. Ha szep­temberre lefut a csúcs, elmondhatjuk, hogy több mint száz diák segítette a nyári tej- és tejtermékellátást. Jövőre is­mét várjuk őket, mert nélkülük nem tudnánk megoldani fel­adatainkat. N. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents