Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-11 / 188. szám

1986. augusztus 11., hétfő Somogyi Néplap 3 1850 SZAKMUNKÁS Az első munkahely küszöbén Ezernyolcszázötvenöt fris­sen végzett szakmunkás — közöttük hatszázkét lány — ölti magáira ezekben a he­tekben az első munkaruhát, s lát hozzá az első önálló feladatának megoldásához. A megyed tanács munka­ügyi osztályának adatai bi­zonyítják. iho.gy egyetlen fia­talnak sincs elhelyezkedési gondja: kétezernégyszáz ál­láshelyet kínáltak számukra. Ez a,zt jeden,ti, hogy marad­tak üres helyek. Ilyen pél­dául a fonó, a vasbeton­szerelő, a burkoló, a mező­gazdasági kovács. Ezekre a szakmáikra a kevés jelentke­zés miatt keretszámot sem állapi,tanaik meg, annyi ta­nulót vesznek fel, amennyi jelentkezik. A divatos szak­mákra, mint amilyen a koz­metikus, a fodrász, a fogmű­ves, az autószerelő a betölt­hető két-háro,m helyre ti­zennyolc-húsz jelentkező van. Így aztán előfordul, hogy jó képességű fiatal marad tovább tanulási lehe­tőség nélkül ha kizárólag ezekre a szakmákra pályá­zik. A beiskolázás ugyanis mindig a megye gazdasági igényiéitől függ: annyi ta­nulót vesznek csak fel, ahány szakmunkásra szüiks-ége lesz a mezőigazdaságnak, ipar­nak, a kereskedelemnek. A szakmunkásképzők gyakran élnek az átirányítás lehető­ségével is: megpróbálják a jelmtkezőket a kevésbé nép­szerű pályákra küldeni. Ezeknek a hiányszakmák­nak szinte egyetlen vonzere­je a magas kereset. A fiű)k ma legjobban az építőiipar­ban, a lányok a szabó-varró műhelyekben kereshetnek. A tanulók az első évben már szerződést kötnek azzal a vállalattal, amely három év múlva majd alkalmazza őket. Cserébe munkaruhát, munkaeszközt, ösztöndíjat kapnak, és ott töltik a szak­mai gyakorlatukat is. A leg­több fiatal szakmunkás, ezért, amikor munkához lát, már egy jól ismert közösségbe kerül. Néhányan vannak csak, akik más vállalatot keresnek szakmunkás-bizo­nyítvánnyal! a kezükben el­ső munkahelynek, általában a lakóhelyükhöz közelebbi vidéken, Balogh László, a megyei tanács osztályveze­tője elmondta; más megyék számára is képezünk szak­munkásokat. Évente százöt­ven ..cseretanulója” van So­mogynak az ország külön­böző szakmunkásképző inté­zeteivel. Az érettségizettek részére fenntartott helyekre a kö- ziépiiákola elvégzése után évente átlagosan száz tanuló jelentkezik az intézetbe: elektronikai, illetve mecha­nikai műszerészek, kerami­kusok lesznek. Négyszáz frissen érettségizett gimna­zista munkába állása azon­ban nem gond nélküli már. A lányok nagy része irodai, adminisztratív munkakörben szeretne elhelyezkedni: erre azonban nagyon korlátozott a lehetőség, s a következő éviekben tovább csökken, ez. A gépipari üzemek és a fo­noda várja őket betanított munkásnak. Tájékoztatásit, tanácsot a megyei pályavá­lasztási intézet, a megyei és városi munkaügyi szervek adnák. Horváth Éva Erőművi berendezések Csehszlovákiába A Transelektro Külkeres­kedelmi Vállalat első ízben kötött szerződéseket hőerő- művi berendezések szállítá­sára csehszlovák partneré­vel, a Skoda exporttal'. A naipókban aláírt két megál­lapodás összesen 7 millió rubel értékű. E szerződések alapján az olomouoi és a libereci erő­művekhez vízelőkészítő és vízkezelő berendezéseket szállít a magyar külkeres­kedelmi vállalat, az egyes gépeket, a tartályokat, a cső­vezetékeket, a szűrőket, a sóvisszanyerő berendezést a lajosmizsei Vízgépészeti Vál­lalat készíti. A Transelektro Vállákozott a komplex be­rendezések megtervezésére, mégpedig oüy módon, hogy azok a részben már meglevő erőiművi egységekhez csatla­kozzanak. Ma gyar szakemberekre bíz­ták az üzembe helyezést is. A teljes átadást 1990-re ter­vezik. A vízgépészeti vállalat más termékei, például a Globus rendszerű víztornyok nem ismeretlenek Csehszlo­vákiában. A csehszlovák megrendelésre készülő víz­előkészítő és vízkezelő egy­ségekhez hasonlókat a vál­lalat más szocialista orszá­gokba is rendszeresen ex­portál, részben KGST-szako­sodás alapján, Váltótalpfák a vasútnak IMPORTANYAGOT TAKARÍTANAK MEG A Sefag csurgói gyárának faitartó üzeméből korszerű faipari termékeket, indítanak útnak az ország minden ré­szébe. Mindenhol ismertek a ragasztott szerkezetű fa ÁBC-áruházak, szabadtéri mozik, uszodáik, állattartó épületek. A hatalmas csar­nokban most éppen a har­kányi uszodának és Vásár rely-múzeumnak készülnek szerkezetek, Egyre kelendőbbek az egyéb termékeik is. A MÁV például váltótalpfákat ren-* delit a csurgói gyártól. Az idén az ötszázból már két­száznegyven köbméternyi el is készült. A vasútnak na­gyon fontos ez a megrende­lés, hiszen importanyagot ta­karítanak meg. Az üzem pe­dig jobban ki tudja használ­ni a korszerű nyugatnémet gépsorát. Egyre népszerűbb a Rotip —RN elnevezésű elem a csa­ládi házak födémszerkezeté­nek. A képen is látható, hogy nagyon egyszerűen és gyor­sán össze lehet láiliítaoi az „egységcsomagból”. Most a Somogy Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat is rendelt száztíz darabot a kaposvári új építkezéseire. Gyökeret vert a szőlő Három éve termőre for­dultak az első telepítésű szőlők. A pusztakovácsi Egyesült Erő Tsz-ben elége­dettek voltak a hozammal; a gazdag szüret okot adott a jogos bizakodásra. Azóta azonban rájár a rúd” az ágazatra: nyolcvannégyben elverte a jég az ígéretes ül­tetvényt, a két legutóbbi té­len pedig nagy fagy pusztí­tott. Tavaly a fagykárok miatt több mint hat hektá­ron kivágták a tőkéket, az utóbbi két évben mintegy százhektáros ültetvénynek csaknem kétharmadán kel­lett részben vagy egészben újra nevelni a tőkéket, s az idén is mindössze háromton­nás átlagtermésre számít­hatnak hektáronként, s va­lószínű 4,8 millió forint be­vételkieséssel zárja az évet az ágazat.. . A szőlőben szorgos munka folyik. Az igyekezet a jövő­nek is szól: arra töreksze­nek, hogy az ültetvény mi­előbb kiheverje a károkat és a következő években fe­ledtesse az eddigi vesztesé­geket. Berend Ferenc elnök: — A szőlő bevételkiesését szigorúbb költséggazdálko­dással és az állattenyésztés töfofoleteredményeivel igyek­szünk ellensúlyozni. A vegy­szeres védekezés tíz-tizenkét naponként ismétlődik, hogy az állomány egészséges ma­radjon, megerősödjön. A szo­kásosnál egy-imásfél héttel elő|bb, szeptember első fölé­ben kezdődik az idén, a szü­ret a saSzlával. a munkában a marcali diákokra is szá­mítunk. A VII. ötéves terv végére további ötven hektár bor­szőlőt telepítenek Nikién a Viticoop keretében. Hogy a társközs,égnek pontosan me­lyik határrészére, az a komplex meliorációs mun­kák jiiggvénye — ezt a te­vékenységet az idén kezdik, esetén a harisnyaüzemben dolgozó hatvan asszony és lány iis részt vehet a szőlő- munkáklban. Tíz hektár termő szőlőt részesművelésre adtak ki a tagoknak, de az utóbbi évek eredménytelensége sokuknak elvette a vállalkozókedvét. Most azon vannak, hogy olyan érdekeltségi rendszert dolgozzanak ki, melynek alapján, ilyen esetben is megtalálják számításukat a szőilőirnűvelőik. H. F. és kiét ütemben bonyolítják le. — Szövetkezetünk hétezer hektáron gazdálkodik, ebből csaknem négyezer hektár a szántó. Sort kerítünk vízren­dezésre, talajjavításra, táib- 1,ásításra. N yolc vainki 1 en eben indul a meliorációs munkák második üteme, miután ezer­nyolcszáz hektár szántón vé­geztünk ezzel a nagyszabá­sú tennivalóval, s akkor alakulnak ki majd az új szőlőtelepítés területei. Mun­kaerőivel .győzzük, szükség Pusztakovácsiban részesművelósbon KOMBÁJNOK A KOMPON Egymást segíti Csopak tája és a Nagyberek Fél évtizedesek a gazda­sági szálak a Balatonnaigy- beréki Állami Gazdaság és a Csopák Tája Termelőszö­vetkezet között. 1980-ban személyes kap csőlá t ók ala ­kították az együttműködést, amely mindkét fél konyhá­jára hoz. A Csopak táján elsősorban gabonafélét, Nagyberékben pedig sok ku­koricát termelnek. Odaát az északi parton kevés a kom­bájn az aratáshoz, ősszel pe­dig a somogyi részen kell gép a siló,záshoz. Miért ne liehet-ne bérbe adni a munkák elvégzésére a szabad gépeket? A kér­désre 1980-ban feleltek igen­nél: akkor mentek először a Csopak táji téeszhoz Nagy­berekből a John-Deere kom­bájnok, később a Claas 105- ösök, most pedig már az eggyel nagyobb sorszámú dammnátorofc. Onnan az ősz- szel silózógépekkel viszo­nozzák a segítséget. Miként értékelik az együttműködést? A Ballatonnagybereki Álla­mi Gazdaságban Máté Fe­renc főmérnök célszerűen be­rendezett irodájában tettem föl a kérdést, és mérnökem­berhez illő pontossággal fe­lélt ró. — Hat évvel ezelőtt 2000 hektár kukoricát vetettünk és — kis túlzással — bár­mennyi gépnek tudtunk vol­na munkát adni. Drága do­log a korszerű silózó, hiszen jóformán néhány heti mun­ka után őrizgetni, tisztítani kell a következő szezonig, miközben csökken az érté­ke. A gép akkor éri meg, ha használják. Ugyanilyen gondokkal birkózott a bala­tonfüredi Cisqpak Tája Tsz is. Egymás tenyerébe csap­tunk, és „néked is jó, ne­kem is jó” felkiáltással el­kezdtük cserélni a gépeket. Ma jól működő, a szükség szerinti mértékre szabott és kölcsönös hasznon alapuló együttműködés a mienk. Ez a biztosítéka tartósságának. Az idei nyáron nyolc Claas Damimátorunk dolgozott oda­át húsztagú személyzettel. Ebből a bérmunkából egy­millió forint a bevételünk. A Csopak tájából — vi­szonzásként —. az ősszel négy siilózógép érkezik Nagy- berekbe a kukoricatáblákra: és legalább félmillió forintot ér majd munkájuk. — Milyen a szomszédban dolgozni ? Nagy Dénes kombájnos felel: — Eddig mindig azok kö­zött voltam, akiket átküld­ték aratni az északi partra. Beszélgetésünk előtt tűvé tették érte a környéket. Fő­nöke szabadkozott: „Ez me­gint elment dolgozni, pedig mondtuk, hogy interjú lesz vele.” Kézfogásán érezni le­het, hogy becsüli és bírja a nehéz munkát. — Jól érezzük magunkat — folytatja az irodáiban. — Jó a gépem, nem volt vele baj. A Claas—106-os légkon­dicionált, hűvös, és nem nyeli benne senki a port. Nagyobb a tartálya, mint a 105-ösnek, 50 másza is bele­fér, ritkábban kell üríteni és ez is számít. Lehet dolgozni. Fagy,elem: nem azzal kezd­te, hogy miként fizettek. A pénzt nem is hozza elő. — Elégedett? — próbálom a „lényeget” megtudni. — A pénzre gondol ? Meg­volt rendesen — fordít a szón —, tisztességes a szál­lásunk, hoznak üdítőt a téeszbőii. — És munka után? Nincs ott a család... — feszege­tem. — Nézze! — szól, azután megáll egy szusszanásnyit, mint amikor a tábla végébe fordul a géppel. Mintha saj­nálná, hogy a kérdező soha nem ült kombájnon,, nem aratott az aranysárgán rin­gó búzatenger közepén. Nem ákar sérteni, óvatosan fűzi tovább a szavait. — Az ara­tás látástól ivákulásig megy és nem gyerekjáték. Alig van az embernek kedve to­vábblépni, amikor leszáll a vezetőülésből. Hetente két­szer hazautaztunk a család­hoz, mert nélkülük azért na­gyon nehéz lett volna. És ímegittunk egy sört is estén­ként. — Elhallgat. — Két sört — teszi hozzá termé­szetességgel. — Mi volt a legnagyobb élménye? Kerekre nyitott szemmel néz kifelé az ablakon. — Az feleli —, hogy ami­kor átkeltünk Szántód—Ti­hany között a réven, a ha­jósók előreengedtek minket. A sók csodakocsii mellett elhúztunk, mert mi dolgozni mentünk, nekünk sürgős volt. Ladányi Benedek Tiszthelyettes­avató Leninvárosban rendezték meg a Magyar Néphadsereg t iszthelye t tes-kép ző isko I ái - ban most végzett hallgatóik avatóünnepségét. A honvé­delmi miniszter díszparan­csát Major István ezredes olvasta fel, rnajid a hallgatóik foigadalamtétele következett; szövegét. Kóródi Sándor törzsőrmester, kiválóan vég­zett növendék mondotta el. Ezután Nárai István altá­bornagy, honvédelmi minisz­terhelyettes mondott beszé­det. Köszöntötte a több miint ötszáz ifjú tiszthelyettest, a tábornoki kar jelenlévő tag­jait és a tiszteket, továbbá a Borsod megye és a lenin- városi párt-, állami és tár­sadalmi szervezetek képvise­lőit. A beszédet követően a tiszthelyettesek díszmenet­ben vonultak el a díszemel­vény, s az avatóünepségen résztvevő több ezer vendég előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents