Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-11 / 188. szám
2 Somogyi Néplap 1986. augusztus 11., hétfő IMAVIRRASZTÁS A BÉKÉÉRT A Hirosimát és Na- gaszakit ért pusztító atom bombatá mad ás áldozataira emlékezve szombatról vasárnapra virradó éjiéi az ország számos templomában imavirrasztást tartottak az Országos Séketa- tócs Egyházközi 3éke- bizottságának felhívására, s ehhez az QBT Katolikus Bizottsága s csatiakozott. Az '< ma közösségekben a béke megóvásáért, az atom- fegyverkisérletek beszüntetéséért, a nukleáris leszerelésért, a kölcsönös bizalmat és biztonságot erősítő kezdeményezésekért imádkoztak a különböző fe- iekezetekhez tartozó hivő emberek. LIBANON Várakozás, találgatások Hírzárlat van Bejrutban a kulisszák mögött zajló politika* alkudozásokról, de általános vélemény szerint a politikai légkör jó. Rasid Karaimi kormányfő reményét fejezte ki, hqgy a következő hét „komoly dolgok tanúja lehet”, A hírek szerint a miniszterelnök azt fontolgatja, hogy mikorra hívja össze a „párbeszéd bizottságát” — ez tulajdonképpen a Libanon i minisztertanáccsal egyenlő, NahLb Berri, az Amal mozgalom vezetője már Damaszkusziban tartózkodik és rövidesen — állítólag — oda várják Valid Dzsiuimblattot is, a Haladó Szocialista Párt vezetőtjét. Damaszkusz még nem mondta ki a vágső szót a muzulmán erők e „békü- lékeny” indítványával kapcsolatban, bár vasárnap az is ismeretessé vált, hogy „magas rangú szíriai küldöttséget” várnak Dimaníba, a mairondta pátriárka nyári pihenőhelyére. A libanoni politikai légkört megint a várakozás és a találgatások jellemzik — írták tegnap a bejrúti lapok. Szíria egyelőre vár — egy- felelő nem akarja elriasztani lehetséges keresztény szövetségeseit, másfeleiéi azt sem akarja, hogy libanoni szövetségesei között vita robbanj on ki. Berri, az Amal vezetője kétféleképpen nyilatkozott : a nyilvánosság előtt méltatta a békekezde- ményiezés lehetőségét, magánbeszélgetés sarán azonban kitart az államfő bojkottja mellett. A muzulmán erők elvben a Daimaszkuszban tavaly decemberben aláírt háromoldalú (keresztény-muzulmán) egyezmény birtokában kezdik a tárgyalásokat — az egyezmény holt betű azóta is. Kérdéses, Damaszkusz mennyire tartja magát ahhoz a közléséhez, hogy immár csak az egyezmény szelleméhez — és nem betűjéhez — ragaszkodik. Ebiben a kérdésben azonban Libanoniban sincs egyetértés. A politikai megbékélés kilátása Bejrútban némi nyugatimat teremtett: egyelőre nincsenek harcok és a nyu- gat-bejrúti „biztonsági terv” is sikeresnek mondható. Éjjel ellenőrzik az autókat, nappal pedig regisztrálják a bankrablásokat — amelyek változatlanul folytatódnak. Bejrút azonban változatlanul és hetek óta hermetikusan ketté van vágva: a „zöld vonal” mentén az orv- lövészek birtokolják a terepet, megbénítva nemcsak a törvényihozás, de a főiváros lakosainak életét is. > Megemlékezés Hirosimáról a szovjet testvérvárosban, Volgog iádban. A japán vendégek emlékharangot adományoztak Vóígográdnalk (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) 0W „ Urvédehm" — fegyverkezés AMERIKAI TANULMÁNYOK A KÖLTSÉGEKRŐL Az Egyesült Államoknak nem származna kára abból, ha hajlandó lenne elfogadni a Szovjetunió javaslatát és kötelezettséget vállalna a SALT—1. szerződés érvényének tiszteletben, tartására huzamosabb időtartamra szólóan — állapítja meg Harold Brown, Carter volt elnök egykori hadügyminisztere a tekintélyes amerikai folyóirat, a Foreign Affairs számára írt cikkében. A cikket . vasárnap a The Washington Post ismertette. Brown azt hangoztatta, hogy a Reagan elnök által állítólag felajánlott hét és fél éves hosszabbítási időszak gyakorlatilag semmiféle engedményt nem jelent, mivel az „űrvédéLmi” rendszer egyetlen eszköze sem lenne még alkalmazható ennek az időszaknak lejártáig. Még a legegyszerűbb védelmi rendszer, a földi indítású és dsiupán az amerikai hadászati rakéták indítóállá- sainak védelmére szolgáló rakétarendszer kifejlesztése is legalább a kilencvenes évek közepéig várat magára, a bonyolultabb rendszerek kifejlesztése pedig a kilencvenes évek vége, vagy az ezredforduló után kezdődhet meg. Brown részletesen elemzi az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés keretei között megtervezett programokat és arra a következtetésre jut, hogy a hét és fél éves időszak semmiképpen sem akadályozná meg a fejlesztési terviek végrehajtását, merít addig az ilyen fegyverék még az érdemi kipróbálás állapotéba sem jutnak el. így korlátozások legföljebb a legkevésbé ígéretes, rövid távú programokat érinteniéfc. de azokat is csupán korlátozott mértékben. Brown szerint a kormányzat vonakodása a SALT—I érvényének fenntartásával szemben elsősorban azzal magyarázható, hogy attól tart: ilyen megállapodás esetén a törvényhozás nem lenne hajlandó a kívánt mértékű összegeket megadni az „űrvédelmi” rendszer fejlesztéséhez. A lap egy másik tanulmányt is közöl az úrfegyverkezési programok megvalósításának lehetőségéről és várható költségeiről. A legegyszerűbb, az amerikai hadászát! rakéták védelmére szolgáló, földi indítású rakétáikból álló rendszer a tanulmány szerint 20i05-re lenne telj,esen alkalmazható, költsége meghaladná a 160 milliárd dollárt. Egy olyan rendszer, amely ezen felül nem egészen félszáz nagyobb lakott körzet számára nyújtana védelmet a támadó rakéták ellen, .további 170 mil- liárdiba kerülne s ugyanekkorra lenne hadrendbe állítható. Az ennél bonyolultabb rendszerék költségei már ugrásszerűen emelkednek: ha például a világűrbe telepítendő rendszert is meg akarják valósítani, a jelenlegi becslés szerint a költségek meghaladják a 770 mil- liárdot, egy másik hasonló kapacitású rendszeré a 670 milliárd ot. Szenátus — katonai költségvetés 295 MILLIÁRD DOLLÁR o o c Rendkívüli ülésen fogadta el szombaton az amerikai szenátus a jövő pénzügyi évre szóló, 295 milliárd dolláros 'katonai költségvetésit. Ez az összeg körülbelül 25 milliárd dúl kevesebb,, mint amit eredetileg a kormány kért katonai célokra, de még minidig kilenc milliárdidal több, mint amit a képviselőház szándékozik megszavazni. Az űrfegyverkezés folytatására csaknem négymilliárd dollárt szavaztak meg, többet, mint a jelenlegi év előirányzata, de több mint egy- miliiárddal kevesebbet, mint amit Reagan nyomatékosan követelt. A szenátus nem fűzött olyan kiegészítést a költségvetéshez, mint amilyet a képviselőház pénteken fogadott el s amely a nukleáris fegyverkísérletek moratóriumát elvben kötelezőivé tenné az Egyesült Államok számára a jövő év elejétől. Csupán egy határozatban kérte fel RÍeagain elnöklőt a fegyverkísérletek eltiltásáról folytatott tárgyalások felújítására. A szombati vitában Moymihan New York-i szenátor olyan kiegészítést akart a költségvetéshez fűzni, amely megtiltaná a Szovjetuniónak eladandó amerikai gabona állami ártámogatását, ezt azonban nagy többséggel leszavazták. A szenátus egyúttal jóváhagyta azt is,, hogy megnöveljék az államadósság felső határát. Ez lehetővé teszi, hogy a költségvetési deficit fedezésére újabb hiteleket vehessenek igénybe. Az új felső határ meghaladja a 2300 milliárd dollárt. Egy látogatás tanulságai A viszonylag sűrűn lakott európai tájaiktól messze fekvő vidékeken a Szovjetunióban a különböző pótlékok és juttatások jóvoltából több a pénz, mint másutt. Ez azonban a jelek szerint nem elég megtartó erő: a népesség alig gyarapodik, az újonnan bevándorlók nagy része egy-két év uitán szedi a sátorfáját és el- vagy visszaköltözik oda, ahol az éghajlat és az életkörülmények is kedvezőbbek. így aztán az ember az első számú „hiánycikk” a hatalmas ország északi és távol-keleti részein,, amelyek ásványkincsek, energiahordozók és édesvíz- tartalékok dolgában ugyanakkor a világ legígéretesebb területei közé sorotthatók. Mihail Gorbacsov távolkeleti utazása, az ott élő emberékkel folytatott beszélgetései sok problémát felszínre hoztak. Ezek egy része országos, más részük sajátos, helyi gond, nagy nyfltággal szólt minderről az SZKP KB főtitkára. SikerEajstrom helyett Mint csaknem egy esztendővel ezelőtt, a tyumenyi olajbányászokkal találkozva, Gorbacsov itt is viszonylag tómért és szűkszavú volt, amikor a sikereket lajstromozta. Annál több időt szentelt a régió problémáinak, amelyek következtében — Gorbacsov szavaival — „a Távol-Kelet gazdasága egy idő óta lassabban fejlődik, mint az ország népgazdaságának egésze”, és ennék a térségnek a részesedése az ország össztermeléséből nemcsak hogy nem növéke- dik, hanem még csökken is. Az SZKP KB főtitkára „új regionális politika” szükségességét hangoztatva aláhúzta, hogy a keleti országrészek fejlesztésének a jövőben elsőbbséget kell adni. Mégpedig oly módon, hogy ezeken a részeken az országos átlagnál gyorsabban kell növelni az életszínvonalat, javítaná a lakáskörülményeket és a munkafeltételeket. Konkrét program Senki nem hiszi persze, hogy ez könnyen megoldható. Vegyük csak az ellátást. Egy Habarovszk környéki szovhozban Gorbacsov maga beszélt arról, hogy a több magyarországnyi területet jelentő habarovszki régió tejfogyasztásának felét messze földről szállítják oda. Vasárnap esti kommentárunk Moratórium s ma a holnapért Miközben a múlt héten Hirosimára és Nagaszakira emlékezett la 1 világ, új erővel ,támadtak föl a találgatások: vajon mi lesz a sorsa az \atomkísérletek felfüggesztésére, majd pedig betiltására irányuló szovjet kezdeményezésnek. A többször is meghosszabbított, egyoldalú szovjet moratórium ugyanis hivatalosan épp augusztus 6-án járt le, s ennek kapcsán világszerte egyre nagyobb erők szállnak síkra az amerikai álláspont megváltoztatása érdekében. Az Egyesült Államok kormánya azért ragaszkodik az atomkísérletek folytatásához, mert azokra szükség van a Pentagon fegyverkezési programjainak, mindenekelőtt pedig a csillagháborús terveknek <a végrehajtásához. A katonai körök véleményét tolmácsoló Caspar Weinberger hadügyminiszter szerint ráadásul időről időre fel kell robbantani egy, a készletekből találomra kiemelt bombát, hogy biztosak lehessenek a többi működése felől. Ezért történt, hogy alig foglaltak állást a „hatok” néven ismert tanácskozás résztvevői (Mexikó, Svédország, India, Tanzánia, Argentína és Görögország) az atomkísérletek szüneteltetése mellett, ,az amerikai kül- ' ügyminisztérium máris sietett visszautasítani a felhívást. Pedig mint az az országok felsorolásából is kitűnik: egyáltalán nem lehet szó to Szovjetunió iránti elfogultságról. Mint ahogy nem lehet „moszkva eszközének” tekinteni az Egyesült Államok törvényhozását sem. Márpedig a képviselőház 234:155 arányban, tehát jókora többséggel jóváhagyta azt a törvénytervezetet, amely egy évre befagyasztaná az atomkísérleteket. A Fehér Ház egyik szóvivője haladéktalanul véleményt formált: „A Szovjetunió programját emelik törvényerőre.” Pedig másról van szó! Befolyásos amerikai politikai körökben is egyre többen fölismerik, hogy az emberiség jövőjéről folyik a vita. A fegyverkezési hajsza folytatása gyakorlatilag kizárja a valóban békés fejlődést, akármit is mondjon erről Reagan és néhány tanácsadója. Természetesen nem véletlen, hogy épp a Szovjetunió járt elöl jó (példával, s az sem csupán véletlen, hogy az Egyesült Államok vonakodik követni. Érdekeik — legalábbis látszólag — ellentmondóak ebben a kérdésben. Valójában persze nem lehet fontosab érdek a békénél — de erről még meg kell győzni a fegyvergyártásban nagy üzletet látó monopóliumokat is. Az pedig, ahogyan a jobboldal a képviselők döntésére reagált, szintén jellemző; szinte mindegy, hogy miről van szó, aki bármiben is egyetért a szovjet politikával, annak már nem lehet igaza. A holnapért azoban már ma tenni kell valamit. A moratórium lehetne az első, a kezdeti lépés unokáink biztonsága érdekében. . Horváth Gábor így van ez más élelmiszerekkel is. Az ott felhasznált benzin és egyéb fűtő- és üzemanyag ezer és ezer kilométeréket „utazik” az amúgyis agyonzsúfolt transz- szibériai vasútvonalon. „Nem lehet a Távoli-Keletet csupán nyersanyagbázisnak tekinteni” — mondotta nagy nyomatékkal az SZKP KB főtitkára, hozzátéve, hogy „legalábbis féltenmékeket kell előállítani, de még jobb lenne késztermékeket”. Konkrét programot vázolt fel Mihail Gorbacsov a hatalmas távöl-keleti régió gyorsabb fejlesztésének ösztönzésére, amely olyan pontokat tartalmaz, mint a halászati ipar gyorsabb fejlesztése, a gazdag természeti kincsek komplex hasznosítása, a helyi nyeresanyagbázis (például a szahalini olaj- kincs) gyorsabb kiaknázása, az infrastrulktúra — főként az út- és vasúthálózat — fejlesztése, a térség gazdaságának nagyoíbb exportorientáltsága. Ez utóbbi érdekében' Gorbacsov ösztönözni javasolja a határmenti és partmenti kereskedelmet, a termelési kooperációt, a közös vállalatok létesítését külföldiekkel, egyebek között japán cégekkel. Országos szemléiét Mihail Gorbacsov távolkeleti beszélgetései közben gyakran hivatkozott azokra az évekre, amelyeket az SZKP Központi Bizottságában a mezőigazdasági ügyek illetékeseként töltött el1. A mezőigazdaságii szakértő most is újra meg újira „felszínre tört” belőle, amikor a helyi adottságok jobb hasznosítását szorgalmazva melegházi gazdaságok létesítését, az állattenyésztés, főiként a tehenészet fellendítését javasolta ezeken az európai emberek számára valóban isten háta mögöttinek tűnő vidékeken. A mezőigazdaság gyorsabb fejlesztése — mint szavaiból kitűnt — nem megoldhatatlan feladat. „Ha csak 3000 kilogrammos tejhozamot érnénk el országos szinten egy tehénre számítva, annyi lenne a tej, hogy az lenne a gond. hova tegyük. Gépekre, műtrágyára és ... ösztönzésre van szükség a mezőigazdaság fellendítéséhez” — mondta. Ám ezek korántsem csupán regionális kérdések, sokkal inkább országos gondok. Miként újfajta országos szemléletet tükröz az is, ahogyan a szovjet párt első embere a hfelyi vezetőik, az egyes városok, gyári és mezőgazdasági kollektívák bátrabb kezdeményezőkészségének fontosságáról, nagyobb felelősségéről beszélt. Gyakran esett szó Gorbacsov távol-keleti látogatásának napjaiban olyan — az utóbbi időiben hangsúlyosabbá vált — kategóriákról, mint az érdekeltség, a minőség, a munka- és tervfegyelem. Ez egyúttal azt is jelezte, hogy a gyorsítás, a megújulás társadalmi-gazdasági jelensége, amely a XXVII. pártkongresszus óta még markánsabban jelentkezik, olyan folyamat, amely idő- és térbeli korlátokat, a megszokotthoz való ragaszkodás ellenállását legyűrve a hatalmas ország legtávolabbi pontjain is érzékelhetően érvényesül. Miként az „új regionális politika” nélkülözhetetlenségéről mondottak is általános érvényűek, korántsem csupán a szovjet Távol-Keletre vonatkoznak. Szászi József
