Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

1986. augusztus 9., szombat Somogyi Néplap 3 Formaterv és szépség vitelezés korlátáival — szél­SZAKCSOPORTOK, FELVÁSÁRLÓK, TERMELŐK Ha beérik a munka gyümölcse... Serd utókoromban Németh József tanárommal, az író Németh László édesapjával bejártuk tanulmányi kirán­dulásainkon az ország vala­mennyi táját, s bennük je­lentős termelő központjait, a salgótarjáni vaskohóktól, üveggyártól kezdve Ajkáig, Herenddg, a pécsi Zsolnay porcelángyárig. Jó három év­tizeddel rá, hi váltásomnál fogva újból fölkerestem őket, most már tágítva a kört: bútorgyárakkal, papír­gyárakkal, textilgyárakkaü. 'kerámiaüzemekkel, az Ika­russzal, Videotonnal, hogy lehétőleg hézag ne maradjon tapasztalataimban. Irtaim könyveket, tanulmányokat, az első ipari formatervezői kiállítás katalógusát, s meg­nyithattam az első múzeum­ban rendezett ipari forma- kiállítást Hódmezővásárhe­lyen (1967). 1963-tól tanúja és bírálója voltam az ipari formatervezők heti teljesít­ményeinek, ritka diadalának és gyakori kárszenvedésének. saját magam gyakorlati kész­ségéről most nem beszélve. Legalább ilyen „terepisme­ret” szükséges a szellemi vagy éppen kereskedelmi „menedzser” munkához. — Milyen üzemekben, gyá­rakban jártál? — kérdeztem egyszer az ipari formater­vezés — elméletében és szer­vezési kérdéseiben' járatos — illetékes tisztségviselőjé­től. — Erre, sajnos nem érek rá! — felelte őszintén, kétségek nélkül. Az ipari formatervezés két már nem élő és két élő nesztora, Boz- zay Dezső, Kovács Mihály, Dániel József, Karmazsin László az ipar s a technikai előképzettség felől jutottak szakmájuk megbecsült rang­jához. Ez a három előbbi dolog — üzemi munkahely ismerete, elméleti és techni­kai felkészülés — az ipari formatervezés lényegére mu­tató egymást kiegészítő tény és igazság. A formatervezés gyakorlatának és elméleté­nek alapja, kiindulása nem a szép megjelenítés, a szép forma csupán következmé­nye. Volt idő nálunk, a hat­vanas években, amikor még a for maitervezés művészi ér­tékeit hangsúlyoztuk a foly­tonosság és a továbblépés tu­datában. Vagyis, hogy a tár­gyak külső megjelenítését a piaicd érdek tapasztalataiból következtetve ne szorítsa háttérbe a puszta használ­hatóság. Ez természetesen' rö­vid átmeneti állapotnak ígér­kezett, gyári formatervező­ink rangbeli, beosztási, anya­gi elismerése reményében. A formatervezés ott vált pusztán díszítő szereppé, ahol a közös gondolkozás, az együttes munka hiányzott. Nyilvánvaló, hogy a kon­struktőri elsőbbség megma­radt, s a formatervezői ha­dakozás — terhelve a ki­maliomharccá fajult. Ha arra gondolunk, hogy minden idők jól megszerkesztett, fel­épített, a feladatának töké­letesen megfelelő tárgya egyben a megjelenés eszté­tikai követelményeit is ki­merítette, akkor ebből az is következik, hogy a tárgyak esztétikuma nem valami ön­magában semmiképpen nem létező szépség. Mint ahogy a szép csak foglalom, csak kö­vetkezmény, csak fogalmi összevonása, gyűjtőneve szá­mos tulajdonságnak, s a tár­gyak anyagából, formájából, szerkezetéből, színéből, funk­ciójából, ezek összhangjából következnek. A Ganz gyár egész világon elterjedt vil­lanymotorjait, a Thonet szé­ket, a mi 424-es gőzmozdo­nyunkat, az Árpád sínautó­buszt, vagy éppen a Lingel- polcokat nem kellett vala­miféle különváló szépséggel felruházná, ezek magától ér­tetődően szépek is voltak, mert anyaguk, szerkezetük, funkciójuk eleve ezt a vég­leges és mással nem helyet­tesíthető formát, megjele­nést diktálta — szerkezet, forma, funkció kölcsönössé­gében. A törés ott következett be, amikor korunk szakosodé kényszerével a formatervezés külön vált a tárgy konstruk­tőri tervezésétől, s mindket­tő haladt a maga útján, egy­részt a funkcionalizmus ri­deg tárgyszerűsége, másrészt az öltöztetés (Styling) piaci érdekeihez alkalmazkodó szé- pelgés útján, a tárgyat bir­tokba vevő, használó ember rovására. Gondos műszaki felké­szültség nélkül nincs forma- adás, a tökéletlen vagy za­varos funkciót fedező-fedő tetszetős megjelenítés bár­mily esztétikai törvénynek tesz eleget, megbosszulja ma­gát. Köznapi példája ennek a sok későbbi toldással, ki­egészítéssel felépített, s ne­hezen hozzáférhető, bonyo­lult autómotort fedő karosz- széria. Ahogy más-más funk­cióbeli törvényszerűségei vannak egy motornak, mint a porcelán csészének, úgy közös esztétikai meghatáro­zásuk sem lehetséges, hacsak végső általánosítás árán nem. A csupán magyar nyel­ven megjelent tucatnyi el­méleti munka eltérései, a máig is csak kísérletekben lévő esztétikai meghatározá­sok, a mindennapi kritikai határozatlanságok jelzik, hogy van még elméletben is tennivaló. De semmilyen el­mélet, semmilyen szervezet nem mondhat le arról, hogy gyáraink, üzemeink, konst­ruktőreink munkáit ne el­sődlegesen vegye figyelem­be, s ne tárgyaink gyakor­lati feladatából indulva jus­son el a humanitáshoz. Koczogh Ákos A kaposvári áfész műkö­dési területén mintegy fél- száz felvásárló veszi át ezek­ben a napokban a szakcso­portok tagjainak, a hobbi- kertek tulajdonosainak ter- mel vényeit: a gyümölcsöt a konyhakerti növények ter­mését. Jankovich János fel- vásárlási osztályvezetővel szemleútra indultunk az ér­dekeltségi terület észak-nyu­gati részére, s mindjárt Ka­posváron útba ejtettünk két szakcsoporti ültetvényt. Szőlőoltvány és paradicsom Az Agroker központi te­lephelye mögött akár min­tákért rangját is kiérdemel­né a szaporítóanyag-terme­lő szakcsoport szőlőiskolája. A kaposvári Latinca Tsz-től bérlet egyhektárnyi terüle­ten számos szőlőfajta oltvá­nya „izmosodik”; az egészsé­ges, gyommentes sorok hoz­záértésről és szorgalomról tanúskodnak. — Általában nyolc sor egy-egy szakcsoport! tagé. A föld fölött látható fekete műanyag fólia visszatartja a talaj nedvességét és meggá­tolja a gyomosodást — ma­gyarázta az áfész osztályve­zetője. — A különféle fog­lalkozású és beosztású szak.- csoporfctagok néhány éve ala­kították ezt a közösséget, és igazán szép eredménnyel dolgoznak. A Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinátnak 210 "ezer, szövetkezetünknek pedig 30 ezer szőlőoltványt szednek ki ősszel erről a te­rületről. A nekünk átadott 15—20 fajtával majd a szentjakabi lerakatnál talál­kozhatnak a kistermelők. Megnéztük ugyanennek a szakcsoportnak az egyhektá- ros paradicsomföldjét is Szarkaváron. Az idén 50 ton­na terméssel számolnak, s valamennyi csemegeparadi­csom a Nagyatádi Konzerv­gyárba kerül. A talaj termő­képességének jobb hasznosí­tása végett időnként cseré­lik a paradicsom és a szőlő­iskola területét. Csicsóka is uborka Már Somogysárd határá­ban jártunk, amikor elénk tárult a — sárga virágával napraforgótáblára emlékez­tető csicsókatermő terület. A sáréi zöldség- és gyümölcs- termelő szakcsoport tizenegy tagja egy hektáron — kísér­letként — az idén először fogott csicsókatermesztésbe. dr. Molnár László nyugalma­zott főiskolai tanár szakmai irányításával. — Ígéretesen fejlődik a növény, bízhatnak a terme­lők a 30—40 tonnás csicsó- katermésfoen, melyet a Hosszúhegyi Állami Gazda­ságnak szállítanak, s ott dia­betikus ételeket, italokat ké­szítenek belőle. Minthogy el­ső próbálkozásról, kísérletről van szó, a költségek és a munkák egy részét magunk­ra vállaltuk, a szákcsoport tagjaira csak a kapálás és a betakarítás vár. . . A csicsóka most virágzik, aiz uborka azonban jó ide­je már termést ad — és meglehetősen sok fizikai munkát Szulimán Tiborné- nak, a kaposvári áfész sár­éi felvásárlójának. Napon­ta háromtonnányi árut vesz át a kistermelőktől — leg­többjük 'taigja valamelyik szakcsoportnak —, s a friss árut mindjárt viszi is a ka­posvári Zöldért teherautója. Ezúttal kevesebbet rakodnak, mint az előző években — ezt hallottuk a szállítmány kísérőitől és a felvásárlók­tól is. — Az idén mindenből ke­vesebbet hoznak, mint ta­valy. Főként a kedvezőtlen időjárás miatt csökkent a termés, és azért is, mert egy-két rossz évjárat vissza­vetette a termelői kedvet. Schuldt Lászlóné az édes­anyjával és a kisfiával hoz­ta a kert legfrisebben sze­dett termését, a paradicso­mot és az uborkát. — Kétezer kiló paradi­csomra szerződtünk, de már bizonyos, hogy többet adunk a kéteizer tőről. Szabadföl- dön termeszthetjük, most érik a bokrokon a legtöbb, úgyhogy van mit ide horda­ni. A szakcsoport keretében uborkával és szamócával is foglalkozunk, ahogyan még nagyon sokan itt. Somogy­sárd on. Átveszik a fölösleget A falvakban mindenütt, ahol gyümölcsöt vagy kony­hakerti növényeket termesz­tenek, ott van a felvásár­ló. Ám a városkörnyéken munkálkodó kertbarátok, hobbikert-tülajdonosok mit 'egyenek azzal a termelvény- nyel, amely meghaladja a család, a rokonság, a baráti kör szükségleteit? — Néhány éve megpróbál­koztunk a mozgó átvétellel, azzal, hogy az ilyen kertek közelében átvegyük a fölkí­nált árut, de többe került a leves, mint a s hús... — mondta az osztályvezető. — Egyrészt kevés termés jött össze így, másrészt a minő­séget is kifogás érte. Felvá- .sárlóhelyek Kaposváron és a városkörnyéken is vannak, s ezek — például Kaposhomo- kon, Szentjakahon — sem­mivel sincsenek távolabb a termőhelytől, mint a falvak felvásárlói a gazdák kertjei­től. Boltjaik, melegkonyhás ét­termeik, vendéglőik is átve­szik a fölajánlott konyhaker­ti termélvényeket, a terme­lők tehát ezek vezetőihez is fordulhatnak a fölösleges mennyiséggel. H. F. Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Sütőipari rekonstrukció után Még negyven pék kellene Bevált a meteorológiai in­tézet előrejelzése erre a hét­re, hiszen' mindvégig nagy kánikulában, fullasztó hő- siégben volt részünk. Termé­szetes, hogy ezekben a na­pokban sokan kerestek pi­henést a Balaton partján. Ez nagy terheket rótt a szol­gáltató egységekre. Néha elő­fordult a tó partján vízhi­ány is, éppen ezért a DRV fökozott takarékosságra szó­lította föl a lakosságot. Nem jelent azonban a nagy meleg mindenkinek önfeledt szórakozásit, hiszen nagyon sokan a kánikulában is helytálltak Nagy feladat hárult pél­dául az áruházak eladóira, hiszen hétfőtől megkezdődött a nyári vásár. A két és fél hétig tartó engedményes áru­sítás során harminc, negy­ven százalékkal olcsóbban juthatnak egyes termékek­hez a vásárlók. Több kulturális esemény jelezte, hogy a meleg heteik­ben sincs uborkaszezon a közművelődésben. Barcson például ebben az évben is megrendezték az országos rézfúvós kamarazenei tábort. Megyénkben több helyütt is fellépett a Bajor Tartomá­nyi Ifjúsági Zenekar, ők a nemzetközi békeév alkalmá­ból szerepelnék hazánkban. Jelentős beruházás való­sult meg Kaposváron, ahol a hét elején átadták a felüljárót. A tüskevári közúti—vasúti felüljáró építését három év­vel ezelőtt kezdték meg, s a 135 milliós beruházás ha­táridő előtt elkészült. Ezzel a felüljáróval nemcsak a vá­ros, hanem a környékbeli települések lakóinak és az átutazóknak a közlekedése is gyorsabbá vált. Remélhetőleg hasonló ered­ményekről számolhatunk be nemsokára a posta részéről is, hiszen ezekben a napok­ban már szerelik a telefon- központot a megyeszékhe­lyen. Előreláthatóan 1988 első felében helyezik üzem­be azt az állomást, amely tizenkétezer vonal kapacitá­sú lesz, s jelentősen javít a város telefonhelyzetén. Ugyancsak a jövő évekre szóló tervék szerepeltek a Kaposvári Városi Tanács V. B. ülésén. Ezúttal a Deseda­program és a vízellátás leg­fontosabb feladatai kerültek napirendre. Az egyre nép­szerűbb üdülőhelyen a kö­zeljövőben kemping létreho­zását tervezi a Siotour. Ezt a következő szezonban nyit­ják meg, s a 30 milliós rá­fordítás után kezdetben 250, később 550 vendéget fogad­hatnak majd. Ehhez kapcsoiédott a vá­rosi tanács vb másik fontos napirendi pontja, a vízellátás helyzete is. A város vízhálózatának fejlesztésére a VII. ötéves tervben 165 millió forintot költenek. Augusztus első hetében még javában tart a vaká­ció. Sók középiskolában ezt az időt használják föl arra, hogy külföldre menjenek. En­nek egyik legjobb formája a csereüdültetés. Somogybán jártak példá­ul karlsruhei diákok, a ka­posvári Munkácsy gimnázi­um énekkara hétfőn utazik Finnországba. Ugyancsak északi rokonainkhoz men­nék a fonyódi Karikás gim­názium tanulói is. Varga István A nagyatádi (kenyérgyár teljes fölújításával befejező­dött a Somogy Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat több mint öt éve megkezdett re­konstrukciós programja. A cégnél meglevő technikai feltételek — kisebb beruhá­zásokkal és folyamatos kar­bantartással — hosszú étekig biztosíthatják a zavartalan terméLéét. Bánkuti Bélát, a vállalat igazgatóját arról kérdeztük: a technikai meg­újulás önmagában elegen­dő-e ahhoz, hogy mindig jó legyen mindennapi kenye­rünk? — Természetesen nem ele­gendő. A rekonstrukció azt biztosítja, hogy ma már mindenütt jó termékeket le­het készíteni, a mennyiségi igényeket is ki tudjuk elé­gíteni és a választók is na­gyobb lehet. Nem kell előre sütni, a hét végén is friss kenyér jut mindenhova. Csu­pán a több napos ünnepek idején lesz elősütés, de eh­hez is bevezetünk egy újí­tást. Hétvégi kenyér néven forgalomba hozunk egy új, házi jellegű kenyeret. Hosz- szú ideig elálló termék lesz ez, s attól sem kell félnünk, hogy a nyakunkon marad, mert a maradékból morzsa készül majd. Az eddig for­galmazott kenyerekből tilos volt zsemlemorzsát csinál­ni. A technika tehát jó, most már valóban csupán az emberektől — vezetőktől és beosztottaktól — függ, hogy elégedettek lesznek-e velünk a vásárlók. — A pékek hosszú ideje hiányoznak. Javult-e a mun­kaerőhelyzet? — Ma is föl tudnánk ven­ni a vállalathoz negyven pék szakmunkást. Még mindig hiányoznak. De ezelőtt né­hány évvel még nyolcvanén hiányoztak, és csökkent a létszám. Mára megállt az el­vándorlás. Igyekszünk az ál­talános iskolákban toboroz­ni, úgyhogy reméljük: egy­két év múlva nem lesz már munkaerőhiány a sütőipar­ban. Egyik gyárunkban sincs már lapátos kemence. Ezzel együtt a munkakörülmények nem rózsásak, hiszen bármit is teszünk: a pék mindig forróságban fog dolgozni. Az elvándorlást csak úgy tudtuk megállítani, hogy eredmé­nyesen gazdálkodtunk, je­lentős nyereséget értünk el az utóbbi években, így emel­ni tudtuk a fizikai munká­sok bérét. — Mi hozza a nyereséget ? — Az alaptevékenységből származó nyereség nem vol­na elegendő, de a kiegészítő tevékenységek jól jövedel­meznek. A következő öt év­ben is növekedni akarunk. A kenyérellátásnak javulnia kell, ez az alapvető felada­tunk, de „beszállunk” a ven­déglátóiparba,, idegenfor­galmi üzleteikről is vannak elképzeléseink, valamint több nyugati céggel tárgyalunk közös vállalkozásokról, ame­lyeknek talán semmi közük sem lesz a pékszakmához. Talpon kell maradni, s min­dent megragadni, ami pénzt hozhat. Egyet ígérhetünk, sőt kötelező ígérnünk: a melléktevékenységek nem vonják el majd figyelmünket a legfontosabbtól, vállalko­zásaink nem mennek a ke­nyérsütés rovására. L. P.

Next

/
Thumbnails
Contents