Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-09 / 187. szám
4 Somogyi Néplap 1986. augusztus 9., szombat Az összefogás újabb eredménye Folyékony műtrágyát készítő üzem Barcson A folyékony műtrágya használatának előnyeiről az utóbbi évtizedben egyre több szó esik hazánkban, és mind több próbálkozásnak lehetünk tanúi Somogybán is. A fejlett agrárországokban régóta- alkalmazott módszer előnyei vitathatatlanok: a nélkülözhetetlen táplálóanyagok egyenletesen kijuttathatok, lényegesen mérséklődik a veszteség. Ezeken a termelési,- gazdasági szempontokon túl a folyékony műtrágya a környezetvédelmet is szolgálja: a kemikáliákat jól hasznosítja a növény, a maradék kevésbé szennyezi a környezetet. Nem véletlen, hogy a hatodik ötéves terv idején megalakult, és ezt a módszert alkalmazó •hét társulá^közül négy a Balaton déli vízgyűjtőterületén jött létre, összefüggésben a magyar tenger vízminőségének védelmével. A meglevő alapokon A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetről ma már méltán elmondható, hogy kezdeményezője a hasznos célt, a kölcsönös előnyöket szolgáló együttműködések szervezésének. A fagazdasági, az anyag- és alkat- részfoeszerző társulás mellett indult 1 a Dráva menti Agrokémiai Gazdasági Társaság létrehozásának gondolata is. Láng László a társaság igazgatója mondja: — Hosszú idő óta működött Itt Barcson az Agróker műtrágya tárháza. Létrehozásakor (igen hasznosan szolgálta a térség mezőgazdasági nagyüzmeinek műtrágya- ellátását. Ez a telep jó alapot adott a továbblépéshez, a fejlesztéshez. Ügy is mondhatnám: kínálta a lehetőséget, hogy »korábbiaknál jobb, korszerűbb növény táplálási gyakorlat alakuljon ki ebben a térségben. ^ — A gondolat megszületésétől a gyakorlatig mennyi idő telt eil? — Ezt így pontosain megmondani nem tudnám. Az előkészítő, szervező munka már folyt tavaly is. Január elsejével hat termelőszövetkezet és az Agróker részvételével megalakult a társaság. A hat alapító szövetkezet a foabócsai, a barcsi, a csokanyaviisontai, a homok. szentgyörgyi, a lakócsai és a vízvári tsz. Alapos ismeretszerzés előzte meg a döntést, milyen is legyen a folyékony műtrágyaüzem, melyet végül is a Vegyterv és a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság tervezett és ez utóbbi gazdaság meg a Vörös Csillag Termelőszövetkezet épített. A már meglevő, régi műtrágyatároló mellett óriás tartályok, vezetékrendszer, géprendszer sorakoznak. Huszonötezer hektáron új módon — Valójában ez a telep központja a folyékony műtrágya gyártásának és tárolásának — mondja Láng László. — Innen szállítanak a társult üzemek? — Nem. A szállítási távolságok mérséklése, az észszerű, gazdaságos működés érdekében három tranzittelepet építettünk, Darányban, S zu lókban és Bolhón. Az i tt elkészített szuszpenziót az üzemék ezekbe a tranzit tárolókba szállítják, ahonnan közvetlenül vihetik a szántóföldre — Műszakilag mennyiben biztosítottak a módszer alkalmazásának feltételei? — A kijuttatás géprendszere. a szükséges eszközök minden társult üzemben rendelkezésre állnak. Felszerelésüknél, próbaüzemüknél segít a társaság. Nagyon fontosnak tartom, hogy minél kevesebb zökkenővel kezdődjön a gyakorlati alkalmazás, ami meggyőződésem szerint a jövő gyakorlata. Mindössze huszonkét ember dolgozik a társaságnál. A kétműszakos üzemelésre szervezitek a gyártást. Ha kell, ez a két műszak kétszer nyolc óra, de ha a feladatok úgy kívánják, kétszer tizen, két óra. A hat társult szövetkezet szántóterülete huszonötezer hektár. Ez év augusztusától ekkora területen kezdődhet a tápanyag-utánpótlás új, korszerű gyakorlata. önálló ágazat Az agrokémiai gazdasági társaság a barcsi szövetkezet gesztorságávalpffnűködik, önelszámoló, önálló gazdasági egység. — Az összességében hu- szonkétmiiiiós beruházással készült üzemben az idén minegy tízezer tonna folyékony műtrágyát készítünk — mondta a társaság igazgatója. — A gazdálkodó szervezetek fő célja a nyereségtermelés. Hogyan jelentkezik ez ennél a társaságnál? — A mi esetünk — az átlagostól egy kissé eltér. Megállapodásaink szerint az első időben minimális nyereséget tűztünk ki célul. Távlatilag azonban vannak céljaink, és természetesen lehetőségeink. Ez az üzem nem huszonötezer, hanem negyvenezer hektárnyi mezőgazdasági területet képes ellátni folyékony műtrágyával. Megvan tehát a lehetősége annak, hogy a társaság tagjain kívül további nagyüzemeknek biztosítsuk ezt a szolgáltatást. És ha ez sikerül, akkor gazdálkodóként is nagyobb eredményekkel számolhatunk. Minden szükséges alapanyag a telepen van. Ahogy dr. Pallér Endre, a barcsi szövetkezet elnöke mondta, az Agróker igen segítőkész, tevékeny, hasznos partner az együttműködésben. Ünnepélyes avatás nélkül, a próbaüzem után augusztustól megszaporodnak ezen a vidéken a tartályokkal fölszerelt teherautók. A megye egy jelentős területén új gyakorlat szerint végzik a talajerő- visszapótlást. Vörös Márta-Lakótársak * TARDI GÁBOR 7. — A sötétség... — kezdte akadozva a kőműves. — Köszönje a társának — akasztotta meg Pálné, s máris kezdte behúzni az ajtót. — Társaimnak? — hülede- zott a kőműves. — A másik városi úrnak. Amíg nem fizeti ki a lakbérhátralékát, nincs világ. — Énnekem ahhoz az emberhez semmi közöm sincsen — védekezett a kőműves —, miért kell, hát nekem is sötétségben gubbasztani? Nekem, aki mindig, mindenkor pontosan fizetett és fizet? — Vezeték márpedig csak egy van, ha a társától megvonom az áramot, magától is megvonom — jelentette ki Pálné. — A kettejük eim- borasága pediglen nem fog jóra vezetni — tette hozzá, — Cimborája az ördögnek! — fortyant föl a kőműves. — Ne beszéljen nekem, hallottam én, sokszor pátymalatig kerepeltek, miközben világítottak! — Talán az új ember az, aki világít, engem ne keverjen bele, jómagam már kilenckor lámpát öltök — védekezett a kőműves. — Aztán átsettenkediik a cimborájához, ahol kakasszóig kerepelnék, dáridóznak! — Az öregasszony hangja éles lett és fültépő, minit a vastömbre tekeredő rozsdás drótkötél. — Világítanak, ráadásul az egyik nem fizet! Ha olyannyira hiányzik maguknak a mulatozás, eredjenek a boltba, vásároljanak maguknak viaszgyertyát, annak világa mellett lumpolja- nak, zülljenek ... Hiszen a munka mostanság magának is büdös, úgy vettem észre! — kiáltotta még, aztán bevágta az ajtót. A kőművest nagyon bántották a szavak. Jó ideig nem mozdult, piros arccal, remegő gyomorral emésztette az igazságtalanságot; előbb arra gondolt, ismét megkocogtatja az ajtót, de aztán legyintett, letett szándékáról. Visszakullogott a nyári konyhába, levetette magát az ágyra. Ügy határozott, hogy ébren várja meg a lelkiismeretlent, aki miatt immár határozott hátránya támadt, mely hátrány tarthatatlan. Ráadásul a becsületébe gázoltak, szégyenbe hozták... Lumpen elemnek tartják, őt, a szorgalmas munkásembert, aki a szórakozásban mindig tudta, hol a határ; lumpen elemnek, naplopónak vélik a szomszédok, az egész környék, mert „az öregasszony nyilván szét- -«ójRürtölte a véleményét róla, bizonyára, nem téve hozzá, hogy kizárólag a körülmények szerencsétlen alakulásának köszönheti pillanatnyi helyzetét, nem utolsósorban a munkanélküliséget; utóbbi, Pálné parányi igazsága okozta lelkiismeretében a legnagyobb háborgást. Így hál gondolatait visszakanyarí- totta szomszédjára, de az csak nem akart megérkezni; előbb higgadtan, okos érvekkel próbálja majd meggyőzni, ám ha nem hajlik a normális beszédre, - tud ő hangot változtatni, ezt látatlanban megígéri neki... Idáig jutott az elmélkedésben, mikor rátört az álmosság, és hiába küzdött ellene, elaludt. Másnap, mint mindig, hajnalban ébredt. Kitárta az ajtaját, s helyet foglalt az ágy végében, ahonnan szemmel tarthatta a teret, ahol a hétalvónak mutatkoznia kell, ha kiteszi a lábát a vackából. Telt az idő, a diófa levelein átszűrődő napfónysá- vok egyre nagyobb szögben verték az udvar porát. A kőműves éhes volt, szomjas volt, mégsem mozdult. Várt. Déltájban végre nyikordult a szomszéd ajtó, és Bakos Ároil kitámolygott a szabadba. Amint a kőműves megpillantotta sárga selyempizsamás alakját, felugrott, hogy energikus léptekikel elé álljon, ezzel is alátámasztva határozottságát, de elmacs- kásodott lába térdben megroggyant, kis híján össze- csuklott. Bakos Áron felkapta a fejét a zajra, majd mosolyogva odasétált. — Örülök, hogy látom, Dénes úr, éppen magával szerettem volna beszélni. Hogy áll szabadidővel? , y A kőműves, miután megelőzték, hamarjában elfelejtette, milyen sorrendben akarta elmondani az előre kiagyalt mondatokat. Zavartan masszírozta a térdét. — Időm az még volna, mivel munkám az nincsen — dadogta. (Folytatjuk.) Emelkedett a szeszadó Áz idei gyümölcsből főzik a pálinkát ii A nagyatádi vámhivatal ellenőrzési területén — amely a városon és Csurgón kívül még negyven településre terjed ki — 14 szeszfőzde található. Közülük már kilencben dolgoznak. Részben még a tavalyi gyümölcsökből készült alapanyaggal, részben pedig már az idei gyümölcsökből párolják a pálinkát — hallottuk Bartó Ferenc századostól, a vámffiivatal parancsnokától,, aki ottjártunk- kor éppen reggeli megbeszélést tartott munkatársaival. — Hogyan készültek fifi az új szezonra? — A „szeszfőzdék szárpa az 1970-es«évéktől folyamatosan csökkent, mert a korszerűtlen, elavult főzdéket bezárták, a meglevőket viszont korszerűsítették és növelték kapacitásukat. Segesden teljesen új, nagy teljesítményű főzde készült. A bérfőzésben előálított pálinka mennyisége 1981-től csáknem azonos szinten van. A becslések szerint a tavalyinál jobb gyümölcstermés mutatkozik, ennek fogadására is felkészültek a községi szeszfőzdék. — Ügy tudjuk, hogy az idén módosultak a szeszfőzés föltételei, emelkedett a szeszadó. — Így igaz. Július 1-től a bérfőzés tételei megváltoztak. Egy höktoliterfok (ez két liter 50 fokos pálinka) főzéséért 125 forint adót kell fizetni. A szeszfőzési díj a szabadáras kategóriába tartozik, ezért ennek összege változó,, általában 25—30 forint hektoliterfokonként. A főzésihez szükséges tűzifát az esetek túlnyomó többségében a főzető viszi, ha nem. akkor ezért 8—10 forintot kell fizetnie két liter pálinka után. Június 10-től egy MÉM-rendelet a szeszfok felső határát is megszabta: nem haladhatja meg az 51 fokot. Pálinkát forgalomba hozni csak az állami szabványnak megfelelő minőségben szabad. A szeszfőzdékben állandóan ellenőrizni kell a pálinka minőségét, vizsgáljuk annak réz- és ciántartalmát is. Köztudomású, hogy a cián a csonthéjas gyümölcsök magjából kerül a pálinkába. Mi a szükséges szakmai tanácsokat az üzemben tartóknak megadtuk, és a szeszfőzdékben mindenütt megtalálhatók a ciánvizsgáló berendezések is. — A vámhivatal munkatársai találkoznak még tiltott szeszfőzéssel? — Az utóbbi évtizedben jóval kevesebb a zugfőzés, mint korábban volt, de aizért még most is vannak, akik így akarnak kibújod az, adókötelezettség teljesiipte alól. A múlt évben hat készüléket és 180 liter pálinkát koboztunk él„ és nyolc személy ellen indítottunk- szabálysértési eljárást. Az idei első félév adatai: 5 készülék és 66 liter pálinka, nyolc szabálysértési eljárás. Természetesen a bírságolás sem maradit el, így meggondolandó, hogy érdemes-e próbálkozni a házilag barkácsolt készülékeken a szeszfőzéssel. Az atádi vámhivatal e tevékenységén kívül a külkereskedelmi forgalom ellenőré zésében, is részt vett. A ki-, illetve a beszállított árukat ellenőrzi Nagyatádon a konzervgyárban, a cérnagyárban és a Danuviában, Csurgón a Napsugár ipari Szövetkezetnél és a SefaigsKiárábain, valamint a DéKsomogyi Mezőgazdasági Kombinátban. | __________________PIACI KORKÉP__________________ F elszöktek az árak Elvesztették a tyúkok a tojókedvüket, legalábbis erre engedett következtetni a tojásfelhozatal. Kevés vol't és drága. Volt, aki 2,20-at kért, de többnyire 2,50—2,70-ért kínálták. Sokféle élő , állat várt jobb sorsára, de nem nagyon volt keletjük. A kacsát 180-ért adnák, ha vinnék, a tyúk párja 220—230 forint, a csirke kilója 35 forint volt. A néma kacsa még méltatlankodni sem tudott, hogy senkinek sem kellett 280-ért. Pelyhes sárga, csipogó naposkacsát is árultak, darabját 35 forintért. A Haltékesítő Vállalat boltjában fickándozó tükörpontyot árultak, kilóját 72 forintért. A rántanivaló „meztelen csirkét” 100—120 forintért, a nagyobbaeslká t 130—150 forintért árultak. Meglepetés volt a piacon a csokros tuskógomba megjelenése. Ezt az általában csak ősszel található gomba- fajtát 60—70- forintért árulták, a sampinyon gombát pedig nagyságától függően 70—80—90 forintért. Kevés tejföl és túró volt, 36 és' 40 forint volt az ára. Vegyes zöldséget 6 forintért, petrezselymet 8—10 forintért árultak. A zeller csokorja 2—3 forint volt, a szép vöröshagymát 12—15 forintért kínálták. Fejes káposztát 5—6, kelkáposztát 20 forintért adtak. Az apró Karfiolt már meg 'sem kérdezték a vásárlók, indokolatlanul magas ára — 40 forint — elvette a kedvüket. A paradicsom 10—15, a zöldpaprika 20—30 forint volt. Hegyes parikát 20—25- ért, lecsónak valót 15—20 forintért lehetett kapni. A csemegeuborka 10—14, a ková- szolni váló 6—9, a salátának való 4—6 forint volt. Parajt, sóskát 20, zöldbabot 12—18 forintért adtak. Zöld tengerit, azaz főzni való kukoricát 1—3 forintért árultak, de nem nagyon volt keletje. A nyári alma 10—12, a körte 14—18, az őszibarack 20—35 forint volt. Egy helyen árultak apró sárgabarackot, 35 forintot kértek érte, el is fogyott percek alatt. Szilvát 12—20 forintért, szőlőt 25—35 forintért kínálták. Változatlanul magas az ára a tisztított diónak, 180- ért adták (volna), a héjas dió kilója (45—50) forint. Sokféle virágot árultak, borsos áruk miatt azonban többnyire bánatosan várták az enyészetet az árusok pultjain. A kardvirág szálját 12—15, a dáliát 15—16 forintért próbálták adni, az erdőn-mezőn található mimózát hatért, a vegyes csokrot 40—50 forintért. K. A.
