Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-08 / 186. szám

1986. augusztus 8., péntek Somogyi Néplap 3 Reformra készül a KGST Intenzív együttműködés,,. Ezt a ma még talán kicsit szokatlannak tetsző megfo­galmazást használta Mihail Gorbacsov budapesti látoga­tása során a KGST-tngorszá- gok közös feladataim utalva. Való igaz, az elmúlt néhány hónapban e két szó jegyében dolgoznak a KGST moszkvai székház ában is az oda dele­gált szakemberek. A szovjet fővárosiban járva Vaclav Souikuptól, a tanács titkársá­ga gazdasági információs osz~ tályának vezetőjétől liven szellemű tájékoztatást kap­hattunk. Nem arról van szó, hogy a tagországok' egyfajta KGST-n belüli autark (önel­látó) gazdaság kialakítására törekszenek, hanem arról, hogy elsősorban a tudomá­nyos műszaki komplex prog­ramra alapozva nagymérték­ben meg kell növelni a nem­zetközi élvonalba tartozó technológiák és termékek arányát. Akár úgy is, hogy valóban közös gyártmányok, eszközök jöjj jenek létre, melyeknél a megalapozó tudományos ku­tatás éppen úgy közösen fo­lyik, mint később a termelés előkészítése, megszervezése, az áru előállítása, s még az értékesítése, a szervize is. Lényeges a különbség a je­lenlegi és a tervezett gyakor­lat között Napjainkra még az jellemző, hogy az orszá­gokon belüli hazai kutatási eredményekből, rész- vagy egész gyártmányokból áll össze a produktum, melyet aztán a KGST-országok igé­nyükhöz mérten megvesznek, használnak. A későbbiekben értelemszerűen valamennyi munkafázisnak közös gazdá­ja lesz a KGST. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy valamennyi termék így készül majd. De ilyenek is lesznek. Mindez sok más kérdés megválaszo­lására, eldöntésére is készte­ti a tagországokat. Hogy a legnehezebbet említsük: a szellemi termékek áruként való kezelését elszámolását. Vaclav Soukup szerint hama­rosan felső szintű döntés szü­letik majd arról, hogy érték­arányosan ismerjék el a part­nerek a gyártmányokban, technológiákban megtestesü­lő szellemi munkahányadot. S erre a döntésre, jogi sza­bályozásra már a legközeleb" bi időkben szükség lesz, hogy a komplex program kezdésé­nek, végrehajtásának ez se legyen akadálya. Nem vitás, napjainkban a kis KGST-onszágok erőforrá­saik legjavát a cserearány- romlás ellensúlyozására, a növekvő tőkés exportra, a törlesztésekre, a belső egyen­súly megteremtésére, megőr­zésére fordítják. Ha pedig így van, akkor — látszólag — ke” vesefob áru kerül a KGST- piacra, vagy éppen az egy­más közti elszámolás megy nehezebben. Épül a gyors­forgalmi út A ferihegyi gyorsfor­galmi út újjáépítésének keretében készül Buda­pesten a Csévéző úti cso­mópont. Az idén kezdtek hozzá az új felüljáró épí­téséhez. Jelenleg a híd betonszerkezetét készítik az Aszfaltútépítő Vállalat szakemberei. Ütemesen halad a betonalap építé­se, illetve az előre gyár­tott támfalelemek felállí­tása. A munkálatokat — várhatóan — még az idén befejezik. A KGST-titkárságon abban látnak fantáziát, hogy min­den ország növelje az igazán jó minőségű, világszínvonalú termékeinek arányát, meny- nyiségét. Ekkor ugyanis más feltételrendszerben tudják egyeztetni mind a kontingen­seken belüli, mind az azokon felüli értékesítést és elszámo­lást. Ugyanez az alapgondo­lat a pénzügyi rendszer mind időszerűbbé váló továbbfej­lesztésében is. Mint hallhat­tuk moszkvai vendéglátónk­tól, a transzferábilis rubel szerepe az elmúlt évtizedek­ben minden esetben jól szol­gálta az elszámolást, sőt, vé­delmet jelentett a nemzetkö­zi pénzügyi ingadozások meg­annyi hatása ellen. De a jö­vőre nézve arra kell töreked­ni, hogy mind a KGST-or­szágok nemzeti valutái, mind a transzferábilis rubel ezáltal értékelődjön fel, hogy a je­lenleginél lényegesen több jó minőségű, világszínvonalú termék kerüljön forgalomba. Ennek jegyében és függvé­nyében várhatók magas szin­tű tárgyalások, melyeken a pénzügyi rendszer korszerű­sítését az ezredfordulóiig tar­tó komplex program szelle­mében határozzák meg. Az utóbbi egy-fcét évben mind több hazai vállalat ala­kított ki tartós, perspektivi­kus kapcsolatot valamely KGST-országé an lévő hason­ló profilú céggél. Olyannal, amilyennél a harmadik pia­con jelenhetne meg közös vagy egymást kiegészítő gyártmánnyal', technológiai egységgel. Ugyanakkor ma még eléggé rugalmatlant ne­hezen lebonyolítható ez az együttműködés. Érződik ez a feszültség a KGST titkársá­gán is, nem véletlen, hogy mind nagyobb figyelmet szentelnek a feloldására. Tavaly a végrehajtó bízott“ ság tanácskozott a vállalat- közi közvetlen kapcsolatok egységes feltételrendszerének megteremtéséről. Már folyik a jogi-működési szabályok kidolgozása. Sőt, a közös vál­lalatok alapításának lehető­ségei is napirenden szerepel­nek a testületben. Vaclav Soukup szerint nincs messze az idő, amikor a vállalatok közvetlen kapcsolata lesz a legfontosabb húzóerő a KGST szintű tervezésben, a közös feladatok meghatáro­zásában. Természetesen ah­hoz, hogy erősödjék ez a ten­dencia, az is kell, hogy a ki- sebb-nagyob'b mértékben el­térő gazdasági mechanizmu­sokon belül is megtalálják az ilyesfajta kooperáció rugal­masan kezelhető feltételeit. A KGST-titkárságon most tehát igazán nagyüzem van: az intenzív együttműködés bonyolult, s nagyon is újsze­rű feltételrendszerét kell ki­dolgozni, működőképessé ten­ni. Ezt a megújulást megala­pozni nem látványos munka. Ám a befektetés hosszú táv­ra szól. Az ezredfordulóig legalább ... Gergely László Átképzési támogatás a dolgozóknak Tavaly augusztusban jelent meg az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal rendel­kezése az átképzési támoga­tás módosításáról. Nagy le­hetőséget rejt ez magában a munkáltató és a »munkavál­laló számára egyaránt. — A központi szervek ki­emelten foglalkoznak ezzel a kérdéssel — mondta Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztályának veze­tője. — Rugalmasabb az új rendelkezés, mint az előző, vállalatonként kevesebb lét­számhoz köti a pénzügyi tá­mogatást. Furcsa ezt mon­dani, egyelőre azonban kor­látlan összeggel gazdálkod­hatunk. Minden olyan vál­lalat részére, amelyik ren­delkezik a föltételekkel, biz­tosítani tudjuk a támogatást. Azonban mintha ismeretlen lenne ez a lehetőség, eddig nem túl sdkan. vették igény­be. Átképzési támogatást ka­pott az elektroncsőgyár, a SÁÉV, a Kaposplast,, a nagy­bajomi, a szentbalázsd, a szentgáloskéri termelőszö­vetkezet, a kereskedelmi vál­lalatok közül pedig a Kapós - ker. Pedig az átképzéssel a vállalatok gazdasági fejlődé­se biztosítható, ezért szeret­nénk, ha minél többen él­nének a lehetőséggel. Eddig 1 millió 970 ezer forint tá­mogatást fizettünk ki, az első félévben például 405 ezer forintot. Ez már azt mutatja, hogy kezdik fölis­merni az átképzés lehetősé­gét a vállalatok. A Kaposker most is úttö­rő vállalkozásba fogott. A Belkereskedelmi Miniszté­riummal kitűnő kapcsolatot építettek ki,, elsőként vállal­koztak például az ügyviteli munka számítógépes prog­ramjának kipróbálására. A minisztérium munkaügyi osztályának vezetője ösztö­nözte a vállalatot az átkép­zési terv kialakítására. — Mint minden kereske­delmi vállalatnál, nálunk is súlyos gond a létszámhiány és a szakképzetlen munka­erő számának növekedése — mondta Bor Lajosné, a vál­lalat igazgatója. — Az or­szágos szinthez képest ugyan egyelőre még jól állunk a szakképzettség tekintetében — 80—83 százalék ez az arány —, azonban a Bala- ton-parti üzleteinkben már csak fele-fele arányról be­szélhetünk. Sürgősen ten­nünk kellett valamit, hogy a visszaesés folyamatát meg­állíthassuk. Az átképzési tá­mogatás több szempontból is jó lehetőség. Egyrészt bizto­sítani tudjuk a szakképzett munkaerőt, másrészt a tá­mogatás egyben bérkímélő módszer is. Vállalatunk bér- fejlesztésre évente legföl­jebb egymillió forintot tud fordítani, nem közömbös te­hát az a 136 ezer forint tá­mogatás, amelyet ugyan bér­ként használunk fel, de a költségből fedezünk. Első­ként a pénztárosok részére szerveztünk tanfolyamot, Siófokon és Kaposváron, har­mincötén szerezték szakké­pesítést. A négyhónapos in­tenzív oktatást a Belkeres­kedelmi Továbbképző Inté­zet biztosította. Mi is szer­veztünk már hasonló „házi” tanfolyamokat, azonban az így szerzett szakképesítést csak a vállalatunkhoz tarto­zó egységekben ismerhettük el. Pénztárosokból mindig nagy a hiány, ezért gondol­tunk legelőször az ő okta­tásukra. Szakképzettséget csakis felnőttkorban szerez­hetnek, mert ugyan szakmá­nak számít, de iskolában nem tanítják. Pedig nem mindegy, hogy szakkép­zetlen vagy sem a pénztá­ros, nemcsak a hozzáértése, hanem a fizetése miatt is. Ez az egyik legfárasztóbb foglalkozás a kereskedelem­ben, s nagy az anyagi fele­lőssége is. A jogszabály sze­rint szerződést kötünk azok­kal a dolgozókkal', akik át­képzésben részesültek, ezzel védjük a vállalatot is, hi­szen nem érdekünk, hogy másutt keressen állást a friss szakképzettségével. Az elmúlt években bizo­nyos átrétegződés tapasztal­ható a megyében'. Sokan ke­resnek nálunk állást, azon­ban semmilyen szakképzett­ségük nincs. Az átképzés le­hetőségét arra is fel tudjuk használni, hogy hozzásegít­sük a belépő dolgozókat a szakképzettség megszerzésé­hez. A szakmunkásképző is­kolában évente 50—60 olyan fiatal szerez bizonyítványt, aki a Kaposker ösztöndíja­sa. Munkát azonban jó, ha húszán vállalnak nálunk, so­kan a szakmában sem ma­radnak meg. Ezért szeptem­berben — egyelőre harmin­cas létszámmal — eladókat képezünk, a tanfolyam elő­reláthatólag fél évig fog tar­tani. A következő lépésünk az ügyvitel területén dolgo­zók továbbképzése lesz. Minden vállalat úgy pró­bálja megtartani a munka­erőit, hogy kisebb-nagyobb kedvezményeket nyújt. Az anyagi ösztönzésnek termé­szetesen vannak gátjai, és nem mindenütt tudnak la­kást vagy akár évente egy összegben nagyobb juttatást biztosítani a dolgozóknak. De szakmát adni, a nagyobb tu­dás megszerzésének a lehe­tőségét kínálni: ez is lehet olyan erő, amely képes el­kötelezettséget ébreszteni az emberekben. K. A. Mélysárgára érett, rezgő ikalászú zabot aratnak a kombájnok a heresznyei ha- tárrészan. Nyomukban ott ügyeskedik a tömzsi kis gép, a bálázó, szedi és óriási hengerekké kötözi a termé­sétől megfosztott szalma csí­kokat. Nem messze innen, az országút másik oldalán, a szervestrágyát szóró gépek után kát Rába rója a körö­ket. Az egyik lazítja a ta­lajt, a másik szánt — ezek a munkák már azt szolgál­ják, hogy jövő tavasszal jó magágyba kerüljön a burgo­nya. Muzsek Mihály és Mé­száros János citromsárga színű Rábája porfelhőbe burkolózik. A vízvári Kossuth Terme­lőszövetkezet alig több mint kétezer hektáros közös szántójával a megye kisebb gazdaságai közé tartozik, olyan természeti adottságok­kal, amelyek mellett a köze­pes eredményekért is kemé­nyen meg kell! dolgozni. Vida Imre elnök megtöri! a homlokát. Vida Imre sorolja, hogy a három főágazaton belül mi­lyen önelszámoló egységeket alakítottak ki, hogyan mun­kálták ki a feladatokat, és miként mérnek folyamatosan négy sarkalatos tényt: a költségeket, a bevételt, ' az ágazati eredményt és a mun­kabért. — A tavalyi jó eredmény­ben mennyiben volt része ennek a módszernek? — Tavaly hatszázalékos költségmegtakarítást, két és fél, hárammiillió forintot je­lentett ez, vagyis az elért nyereségnek csaknem a fe­le ebből származott. Az a meggyőződésem, hogy gon­dolkodásra', jobb szervezésre és természetesen a költsé­gek mérséklésére készteti ez a rendszer nemcsak a fő- ágazatvezetőket, hanem az egységek irányítóit is, de végső soron minden dolgo- izót. — Üjabb fél év telt el, és túl vagyunk egy ismétel­ten mérsékelt eredményt ho­zó aratáson. — Mint a gazdaságok többségében — vagy talán mindenütt? —, nálunk js a tervezett alatt fizetett a ke­nyérgabona. A kis területen termelt árpával együtt a veszteség csaknem egy és háromnegyed Millió. — A féléves értékelés alapján milyen feladatokat határozott meg a vezetőség? Kimutatásokat, beszámolót lapoz az elnök. — A várt eredmények el­maradása természetesen gondot okoz, ám ez a kiesés remélhetően még pótolható. Bíztató az állattenyésztés eredménye, és az is, hogy si­került tovább takarékoskod­ni a költségekkel. — Ez a szigorú takarékos­ság nem veszélyezteti a mi­nőséget? — Meggyőződésem szerint nem! Több műtrágyát hasz­náltunk fel, mint korábban, a technológiai tennivalókat következetesen elvégezzük, egyszóval fegyelmezettebb munkával, apróbb, minden­napi fogásokkal érjük el a költségek mérséklését. Nem látványos erőfeszíté­sek ezek, nagy teljesítmé­nyekben nem mérhetők. A jó közepes szintre eljutni ebben a kis szövetkezetben nem volt egyszerű, szinten maradni és a fejlődés köve­telte további kis lépéseket megtenni, talán még nehe­zebb. Ma úgy tetszik a Kos­suth Tsz-ben, hogy az ér­dekeltséghez fűződő költség­takarékossággal járható ez az út. Vörös Márta — A mi földjeink négy tonna körüli búza-, hat-hat és fél tonna kukoricahozam­ra kópesék. Ha többre töre­kednénk, az már olyan sok ráfordítást igényelne, ami nincs arányban az ered­ménnyel. Ha javítani aka­runk a gazdálkodásunkon, akkor a költségekkel való ésszerű takarékosság mód­jait kell kutatnunk. A múlt évet a korábbi át­lagnál jobb, nyolcmilliós nyereséggel zárta a Kossuth szövetkezet. Ezt két ténye­ző magyarázza. Az egyik: kidolgoztak egy belső önel­számolásos érdekeltségi rendszert, a másik — az el­nök szavaival élve —: nem eszik meg a holnapot. — Azt értem ez alatt — mondja Vida Imre —, hogy minden erőnkkel és minden módon igyekszünk megfelel­ni azoknak a 'követelmé­nyeknek, melyeket egy ilyen nagyüzem elé az ország, a népgazdaság állít. Kellő eredményit érjünk el, és a Mariska néni is értelmét lássa mindennapos munkájá­nak. Nemegyszer parázs Viták, napokig tartó tanakodások kísérik ezt az utat. Szabad-e megvenni ezt vagy azt a gé­pet, eszközt, bármilyen jó is, elkelne is — de bírja-e a gazdaság?! Hogyan térül meg, mennyit hoz? Ezek a kérdések nap nap után elő­bukkannak. — Kidolgoztunk egy, a „saját képünkre” formált bel­ső érdekeltségi rendszert. A lényege nagyon egyszerű: megállapítottuk, hogy egy forint munkabérre mennyi nyereséget kell „letenni”. A Kaposker él vele Takarékosság a holnapért Vízvári szám­vetés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents