Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-05 / 183. szám
2 Somogyi Néplap 1986. augusztus 5., kedd A csernobili szerencsétlenség újragondoikodásra késztet „Ki kell dolgozni az atomreaktorok új nemzedékét, a biztonság új koncepcióját” — hangsúlyozta Valerij Lega- szov akadémikus, a Kurcsa- tov nevét viselő moszkvai atomenergetikai intézet igazgatójának első helyettese, a csernobili szerencsétlenség okainak felderítésére és következményeinek felszámolására alakított kormánybizottság tagja a Novosztyi szovjet sajtóügynökség munkatársának adott nyilatkozatában. — A katasztrófát azok a kísérletek okozták, amelyeket a negyedik blokk személyzete végzett bűnös felelőtlenséggel, a Szovjetunióban és a nemzetközi gyakorlatban egyaránt érvényes üzemeltetési szabályzatok be nem tartásával. Gondolom senki sem kételkedik abban, hogy a szerencsétlenség okozói valamennyien megkapják a megérdemelt büntetést... Ha nem végzik el ezeket a kísérleteket, nincs katasztrófa. Az atomerőmű negyedik blokkjában történt további események azoniban azt is mutatták, hogy a meglévő automatikus biztonsági rendszerek sem tudják megakadályozni, hogy a személyzet adott esetben helytelenül cselekedjen. Erre feltétlenül kell, hogy felfigyeljenek, s nyilván fel is fognak figyelni az atomenergetikai szakemberek nemcsak a Szovjetunióban, hanem minden, atomenergiával rendelkező országban — hangoztatta a szovjet tudós. — Ebben a tekintetben a csernobili baleset nem a szovjet atomenergetikai ipar, a szovjet reaktortechnika és biztonsági rendszerek specifikus esete s végzetes lenne, ha győzedelmeskedne az efféle nézőpont. — Most is igaz, hogy a szovjet atomerőművek berendezéseinek biztonsága és megbízhatósága igen magas fokú. Az események egyik tanulsága számúinkra az, hogy a nagy potenciális veszélyt magában rejtő technika hosszas, nyugodt üzemeltetése elaltatja a személyzet éberségét és veszély- érzetét.. Ezért a tudósoknak és a szakembereknek azon kellene elgondolkodniuk, miként lehet megszervezni a dolgot''úgy, hogy ilyesmi elvben ne történhessen meg; hogy a technikai eszközök és rendszerek ne csak az operátor és a meghibásodást jelző dolgozó „tanácsadóiként” szerepeljenek, hanem eleve megakadályozzák a személyzet lehetséges hibás cselekedeteit. — Olyan atomreaktort lehet és kell létrehozni, amelynek biztonságát nem technikai rendszerek biztosítják, mint most, hanem magának a reaktornak a belső tulajdonsága lenne a „szuperfokú biztonság”. Olyan reaktor kell, amely leblokkol a normáltól való minden eltéréskor, minden alkalommal, amikor az ember szabálytalanul avatkozik be munkájába. — Mélységes meggyőződésem, hogy az emberiség haladása szempontjából nagy hiba lenne csak az atom- energetika biztonsági kérdéseire összpontosítani a figyelmet. Ebben az értelemben a problémát nem a tevékenység és nem az energiafajta jelenti, hanem az energia koncentrációja vagy az operátor kezében levő technológiai rendszerben rejlő potenciális veszély mértéke. Minden nagy technikai rendszert kritikusan kell vizsgálni a megbízhatóság és a biztonság szemszögéből. De nem kell a másik végletbe sem sodródni, s tagadni bármilyen technikai ágazat fejlesztésének szükségességét. Bármelyik technológiai irányzat kizárása aránytalanul megnövelné a többi veszélyességét — hangoztatta végül Legaszov akadémikus. Általános választásokat tartottak a héit végén Malaysiában. A képen: M ah ad fair Mohamed, az ázsiai ország miniszterelnöke adja le szavazatát (Telefoto AP—MTI—KS) Kádár-interjú Kádár János, az MSZMP főtitkára interjút adott az amerikai Time magazinnak. Az interjút a Time e héten megjelent száma közölte. Mini csúcs — maxi ellentétekkel Benazir ultimátuma Az amerikai sojtó kezdi „Fülöp-szigeteki szindróma" néven emlegetni mindazt, ami Pakisztánban történik, illetve nem történik. Egyre több kommentátor felhívja a figyelmet arra, hogy egy fontos ázsiai országban komoly erjedés indult meg, és ennek amerikai kezelése több mint vitatható. Az Egyesült Államok kormánya — mondják még kongresz- szusi körökben is —- ugyanúgy nem figyel fel ugyanis árulkodó jelekre Pakisztánban, ahogy nem figyelt fel a sah Iránjában, vagy éppen legutóbb a Fülöp-szigeteken. A pakisztáni belpolitikai erjedés legújabb híre az amerikai aggodalmaskodók álláspontját erősíti. Eszerint, a „Mozgalom a demokrácia helyreállításáért” nevű pakisztáni pártszövetség most már ultimátumszerűén, 1986. szeptember 20-ig adott határidőt Ziaul Hak&fábornok- elnöknek arra, hóffil közölje az új általános választások időpontját. Az államfő a múltban eddig nyolc ízben adott hasonló követelésekre „konkrét” választ és nyolc ízben szegte meg ígéretét. Az '1977-ben katonai puccsal hatalomra került és a törvényes kormányfőt kivégeztető főtiszt csak tavaly februárban járult hozzá az álválasztásokhoz, amelyek a pártok engedélyezése nélkül persze semmit nem oldottak meg. Maga Ziaul Hakk levetette a generálisi egyenruhát és elnök maradt, kihirdetve a katonai rezsim „végét”. Az• ország számos más vezetője Pakisztánban Benazir Bhutto új általános választásokat követel Ziaul Hakk tábornok-elnöktől is pontosan ugyanúgy» járt el: civilbe öltözött és kulcspozícióban .maradt. Ugyanakkor a rendkívüli állapot megszüntetése lehetővé tette a kivégzett Bhutto miniszterelnök lányának, Benazir- nak a hazatérését, és a pakisztáni néppárt Oxfordban végzett, rendkívül népszerű vezére a rezsim számára veszélyes kampányt folytat számos tartományban. Fura, képlékeny helyzet alakult ki: ez a nyár bizonyos értelemben a hagyományos pártok újjászületésének ideje, a rezsim erre csak ritkán — és akkor is csak fenyegetésekkel reagál. Ma úgy tűnik, két eset lehetséges. Vagy figyelembe vesszi a tábornok-elnök az ellenzék követeléseit (erre kevés a remény), vagy a régi jó recept szerint a hadsereg jön ki újra a kaszárnyákból, hogy „rendet csináljon”. Nem egy amerikai politikus szerint Washington egyik esetre sincs igazán felkészülve', ezért könnyen olyan trauma érheti, mint annak idején Iránban vagy legutóbb a Fülöp-szigeteken. Larry Speakes szóvivő nemrég azt mondta, „Ziaul Hakk nem Marcos és Benazir Bhutto nem Corozon Aquino”. Ez igaz. A világ mégis inkább a hasonmásokra, mint a különbségekre figyel. Harmat Endre Az „egy — hat ellen” felállású nemzetközösségi mini- csúcsértekezlet tegnap reggel a Dél-Afrika elleni szankciók kérdésének megvitatásával folytatta vasárnap megkezdett tanácskozását a londoni Marlborough House- ban. Az első forduló után áthidalhatatlannak tűntek az ellentétek Margaret Thatcher brit kormányfő és a találkozón résztvevő többi hat ország — Zambia, Zimbabwe, India, Kanada, Ausztrália és a Bahamai Közösség — vezetői között. Ez utóbbiak egységesek abban, hogy — ha lehetséges Nagy-Bri- tanniával együtt, ha nem, akkor nélküle — a nemzetközösségnek mindenképpen határozottan, fel kell lépnie a dél-afrikai apartheid-rezsim ellen. Sir Lynder, Pindling a háromórás vasárnap délutáni ülés után tartott sajtótájékoztatóján kijelentette: a hét vezető két dologban egyetértett, nevezetesen abban, hogy a nemzefközös- ség tavaly októberi teljes körű csúcsértekezlete óta a dél-afrikai kormányzat „nem tett kielégítő haladást az apartheid-rendszer fneg- szüntetésére”. Alig fejezte be sajtóértekezletét a bahamai kormányfő, a brit miniszterelnöki hivatal sietett helyesbíteni: Thatcher asszony ez utóbbi megítéléssel nem ért egyet, mert szerinte a Botha- kormányzatnak szándékában áll a faji megkülönböztetés megszüntetése. Brit részről a leghatározottabban elutasítják Kaunda zambiai elnöknek azt az indítványát, hogy a szankciók mellett elkötelezett nemzet- közösségi országok képviselőiből — a szankciókat ellenző brit kormány kizárásával — hozzanak létre bizottságot a büntető intézkedések egyeztetésére a fejlett tőkés országokkal. Nagy- Britannia kihagyása az „egyeztetésből” kizárná ugyanis a Thatcher-kormány számára a további időhúzó manőverek kidolgozásának és az „egyeztetett” rendszabályok felhígításának lehetőségét. Kaunda elnök és Mulroney konzervatív kanadai kormányfő — bár ez' utóbbi csak kérdés formájában — egyaránt azzal vádolta a brit kormányt, hogy számára fontosabb a dél- afrikai arany, gyémánt és platina,, ^nönt az emberi jogok. s Dollármilliókból a rr oo entoov A kölcsön-megállapodás érdekessége, hogy az összeg nagysága az olajár-változások függvénye, s amennyiben a hordónkénti ár meghaladná a 14 dollárt, akkor elapadnak a bankok pénz- csapjai is. Ez a tény is jelzi egyébként, hogy ezekkel a dolilánmilliárd okkal Mexikó korántsem lesz kint a vízből, azaz nem oldódnak meg fizetési gondjaii. Legfeljebb mentőövként tekinthetjük az újabb segélyt, amely azonban egy idő elteltével — ha az ország vezetői rosz- szul gazdálkodnak vele —, még mélyebb régiókban húzhatja le a gazdaságot. Hiszen elég csak arra emlékeztetni, hogy az új hitelekkel Mexikó rekorderként az élre tör az adósok listáján: 110 milliárdjával „ráver” a jelenleg 103 miíliárdnál tartó éllovas Brazíliára. (Ez a tény feltehetően nem doppingolja a magán bankárokat, amikor a kölcsön mértékéről kell dönteniök.) Miguel de-la Madrid elnök tehát engedményekre kényszerült, hiszen a kölcsön feltételeként az országban gazdasági >■ reformot kell(ene) megvalósítani, aminek keretében az IMF szakértői elvárják Mexikótól, hogy szorítsa vissza a költségvetési hiányt, csökkentse az állam szerepét a gazdagságban és fokozatosan építse le a hazai ipart védő kereskedelmi akadályokat. A reformok érdekében hálátlan intézkedéseket kell majd bevezetni, s ez nem tesz jót az elnök hazai renoméjának. (Várható a munkanélküliség további növekedése.) Az államfőnek sok választása nem volt, ha mandátumának lejárta, 1988 előtt a felszínen akarja tartani országát az adósságtengerben. Annál is inkább rákényszerült erre a lépésre, mert a konzervatív ellenzék, de la Madrid kudarca esetén megnövekedett eséllyel indulna a következő elnökválasztáson. Ennek jelentőségét pedig akkor érthetjük meg, ha tudA WaWe iesöpri a tüntetőket Erőszakra — erőszakkal A londoni vendéget valósággal elbűvölte a látvány. A házigazda lelkesen ecsetelte a páratlan tulajdonságokat — a méretből és teljesítményből adódó előnyöket. Friedrich Zimmermann nyugatnémet belügyminiszter nem vallott szégyent a wiesbadend rendőrakadémiára látogató brit kollégája, Giles Shaw belügyminisztériumi államtitkár előtt: a legújabb típusú, WaWe 9 kódnevű vízágyú-jármű, ez a 4 méter magas, 26 tonna összsúlyú, 9 ezer liter űrtartalmú monstrum, amely óránként 95 kilométeres sebességgel képes célpontját megközelíteni, valóban nem akármi. A csövek gombnyomásra emelkednek ki, ugyanígy állítható szagük és hozható működésbe a szivattyú, amely azután 15 bár teljesítménnyel akár 65 méter távolságba zúdítja a vizet. A teljesítmény kézi vezérléssel 25 bárig fokozható : ezzel az erővel a 30 méter távolságra levő rendbontó valósággal lesöpörhető a tererpől. Hol vannak már azok a szép hatvanas évek, amikor a diák-lázadók nevetve lubickoltak a rendőrségi zuhany alatt, s hangcsöveiken pimaszul „melegebb vizet” kértek támadóiktól. A kép ma nem ilyen kedélyes; a monstrum puszta látványa is ijesztő, s az ilyen nagy nyomású vízsugár bordát, csontot tör. A hatás fokozására a vízhez adagolt vegyszerek fertőzéseket, szembántalmakat okoznak — tanúsíthatják a húsvéti békemenetek résztvevőinek százai, akik még ma sem heverték ki a kellemetlen találkozást. A nyugatnémet rendőrség jelenleg 160 ilyen, illetve régebbi és kisebb kapacitású járművel rendelkezik. Egyelőre, mert hamarosan újabbakat kap. Zimmermann belügyminiszter a tüntetések szaporodásával indokolta a rendkívüli beszerzéseket, s a mindennapos hírek elsősorban az atommentesség ellen fellépők és a kivezényelt rendőrök közötti összecsapásokról a jelek szerint meggyőzték a honatyákat, illetve a legilletékesebbet, Gerhard Stoltenberg pénügym kosztért. Ez utóbbi, aki igazán nem a léha pénzköltésről nevezetes, mélyen benyúlt a kasszába; csak a három új óriás helikopter 20 millió márkába kerül, az egyenként 780 ezer márkás vízágyúból egyelőre 18-at rendeltek. Ehhez jönnek még az egyes tartományok saját beszerzései. ». tanában kijut a tüntetésekből, elsősorban a Wackersdorf és Brokdorf miatt. Az előbbi egy leendő nukleáris hulladéfcfeldolgozó üzem színhelye, a másik atomerőművé. A hétvégi tévéhíradókból nem maradhat ki a tudósítás az újább összecsapásokról, békésnek indult ám véressé fajult tüntetésekről. Vajon mit ér az erőszakra erőszakkal politikája? — veti fel a nyugatnémet sajtó, miközben a „ki kezdte” hagyományos kérdésére nincs is válasz. A wackersdorfi építkezést akadályozni próbáié tüntetőket hónapok óta rendszeresen elhurcolják. Később a helyszínt drótkerítéssel vették körül, tovább hergelve azokat, akik féltik a környezetet az atomhulla- dékjtól. Igaz viszont, és ezt még a mozgalom élén álló zöldek is elismerik, hogy a tüntetők közé gyakran keverednék csak a rendbontásra vágyó, zavaros elemek is. A tüntetők „jogait” tavaly óta szigorú törvény korlátozza : azonnal letartóztatható, alki közülük álarccal teszi magát fel i smerhetet 1 en né, vagy fegyverként alkalmazható tárgyat tart magánál. Más kérdés, hogy a rendőrök hajlamosak a napszemüveget is álarcnak .tékinteni — a tüntetők viszont egyszerűen _a földről felszedett kövekkel dobálják, és sebesítik meg az álig fel fegyverzett rendőröket. A túlkapásokhoz néha még különleges fegyver sem kell. Bejárta a nyugatnémet sajtót egy június 8-án Hamburgban készült fénykép: sisakos, átlátszó pajzsaikat magok élé tartó rendőrök élő kerítést alkottak 600, szinte egymáshoz préselt tüntető körül. A ketrecbezártak 12 órán át álltak, nem ehettek, nem ihattak, nem végezhették el szükség- leteikéC amíg azután a rendőrök — jelenlévők szerint szinte kajánul — az elcsigázott tömeget rohamkocsikba zsúfolták. A sajtó „chilei állapotaikat” emlegetett, Hamburg szociáldemokrata kormánya mentegető- Lange, a helyi belügyminiszter kishíján belebukott, az ötlet azonban másutt igencsak megtetszett. A kiutat egyelőre nem látni; az ősz újabb, előre beharangozott nagy tüntetéseket tartogat, s a tiltakozók tízezreit a rendőrség nagyszabású fegyverkezéséről közzétett hírek aligha riasztják el. Szászi Júlia Petri cioli pénzügyminiszter (balra) New Yorkban a Világbank képviselőjével a nagy visszhangot kiváltott megállapodás aláírása után juk: a kormányzó Intézményes Forradalmi Párt 1929 óta birtokolja az elnöki bársonyszéket. A bevezetésben említett futball-hasonlatnál maradva, úgy jellemezhetnénk az USA déli szomszédjának helyzetét, hogy a fontos gazdasági tétmérkőzésen reménytelennek tűnő állásbó vívta ki a hosszabbítást. E: mindenképpen fellélegzés jelent, ám kérdés, hogy si- kér volt-e ez? D. L
