Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
Somogyi Néplap 1986. augusztus 30., szombat ..... ................................" ■■■■■- '■ ■ '» m i !■! mm O RSZÁGOS NYOMDÁSZ IFJÜSÁGI TALÁLKOZÓ Megeredt az eső is tegnap reggelre, hideg szél söpört végig a .parton. A fodrozó vízre csak a vitorlások merészkedtek Ili. (A fonyóőligeti ifjúsági és úttörőtábor öt- száznegyven lakójának azonban semmi sem .szeghette a kedvét. A nyomdász fiatalok első országos találkozóján egymást érték a különböző rendezvények. Szakemberek, társadalmi, vezetők jöttek el, hogy véleményt cserélhessenek a harminc hazai nyomda fiataljaival, tájékoztassák őket az aktuális kérdésekről. Rét JPéterné, a Nyomda-, Papíripar, Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozóinak Szak- szervezete központi vezetőségének titkára a negyvenkettedik kongresszusukon megfogalmazott feladatokról beszélt. Bertalan László, a Nyomdaipari Egyesülés elnök- helyettese a nyomdaipar jelenéről és jövőjéről szólt. A különböző szekcióüléseken szakmai és ifjúságpolitikai kérdésekről vitáztak. S mert ifjúsági rendezvényről jván szó, nem maradhattak el a sportversenyek, a játékos vetélkedők 'és a diszkó sem. A második napon több vendég is fölkereste a tábort. A különböző nyomdák vezetői jöttek eil, hogy meghallgathassák az előadásokat, megismerkedjenek a fiatalok gondjaival. Áz ólom hanyatlása A négynapos találkozó központi vitatémája az volt, merre tart a nyomdaipar jövője, mikor várható a számítógépes nyomdatechnika elterjedése, miikor tör be a fényszedés. Nem véletlen, hogy Mészáros Tibor, a Nyomdaipari Fényszedő Központ osztályvezetője és Rúzsnak János, a Zrínyii Nyomda főosztály- vezetője — mindketten a fényszedés úttörői — előadásán nem volt könnyű széket találni'. A leginkább vitatott kérdésiben támpontokat nyújtottak, Beszéltek a legkorszerűbb szatelit-technikáróil, amellyel varázslatos gyorsaságú az információ megjelenése. Egy bőrönd nagyságú ,szerkentyű” a riport helyszínéről — műh old' vagy más közvetítőiegység segítségével — a hanganyagot és a képet egyenesen a nyomóközpont- hoz küldi. Elmarad a sok utazás, a gépelés, a kézi javítgatás, a nyomdáiba Poke's züilo munka, Ezt a technikát a legnagyobb sajtóirodák, hírügynökségek alkalmazzák. Mindkét előadó kiállt amellett, hogy nálunk elegendő lenne, ha megjelenésben., nyomdatechnikában haladnánk a korral. Ennek következő lépcsőfoka a fény- szedés, a korszerű szövegközvetítés, amelynek következtében végérvényesen nyugdíjba vonul az ólom. Ez azonjban egy sor feladatot állít a szakemberek elé. Országosan ki kell építeni olyan íényszedési rendszert, amelyek kapcsolódnak az országos központhoz. El kell érni, hogy a nyomdászfiatalok megismerjék a fényszedés technikáját. És a,mi a legnehezebb: pénzt kell előteremteni az új technológiára. Sok szó esett a bizonytalanságról is, hogy mit csinál majd az új technika alkalmazásakor az a húszezer nyomdász, aki az ólmon nevelkedett? A mai legjobbak és a jövő tehetséges generációja álljon a modern nyomdagépek és eszközök mellé — adták meg az összegezést a szakemberek. lobb hazai papír és lemez kellene Sokasodó gondokról hallottunk Bertalan Lászlótól, a Nyomdaipari Egyesülés elnökhelyettesétől, akit szakmai beszélgetésre hívtak meg a fiatalok. A hetvenes években kezdődött a nyomdaipar rekonstrukciója. Egyetlen számadatot idézzünk a vállalkozás nagyságának bizonyítására: 2,4 milliárdról 10 milliárd forintra nőtt az álállóeszköz állomány. Üj gépeket helyeztek üzembe, többek között a megyei napilapok előállítására. Ma már csaknem mindenütt ofszet technikát alkalmaznak. Ahol nem volt mód új gépek vásárlására, ott a magasnyomást korszerűsítették. A vállalkozás ellenére sem sikerült azonban célt elérni. Már az előző tervidőszakban érezhető volt, hogy nem lehet teljes egészében megvalósítani a rekonstrukciót. Ennek elsősorban a népgazdaság teherbíróképessége szabott gátat. Az ofszet technológiára való áttérés valamennyi nyomda életében számottevő változást hozott. Hogy mégis gondokról hallani, annak egyszerű oka van. A felhasznált nyomólemez nagyrészt importból származik, és devizáért kell megvásárolni az elhasználódó alkatrészeket is. A múlt évben előfordult, hogy a nyomdák csak egykét napos lemez — vagy papírkészlettel rendelkeztek. A szolnoki papírgyár ugyan teljes termelését a nyomdáik rendelkezésére bocsátja, de néha nem megfelelő a minőség. Az is igaz, hogy máskor világszínvonalú papírt adnak át. A papírszállítással azonban baj van. A nyomdák minden rendelésnek igyekszenek eleget tenni, méghozzá rövid idő alatt, ugyanakkor a papírgyártó nem tud vállalkozni kis szériák gyors elkészítésére. Pedig ez kellene. Egyre kevesebb könyvet nendelmek a kiadók. Csökkent a folyóiratok olvasottsága is. A termelés szerkezete tehát megváltozott. Manapság kis példányszámú, munkaigényes kiadványokat kérnek a megrendelők. Megnőtt az igény a számítógépeknél! alkalmazott leporellókra. Mindezt gyorsan és jó minőségben kell elkészíteni. — Mit tehet a nyomdaipar a gondok megszüntetéséért? — Minimálisra kell csökkenteni az importot. Folynak kísérletek jobb minőségű hazad festékek előállítására is, Tatabányán a Mikrolin Ipari Szövetkezet megkezdte az ofszet lemezek hazai gyártását. Elterjesztésének akadálya, hogy csak meghatározott méretet tudnak előállítani, s ez nem minden nyomógéphez jó. Keressük azokat a gyártókat, akik vák lalfcoznának a legszükségesebb alkatrészek hazai elkészítésére. Bízunk abban, hogy a mezőgazdaság és a gyógyszeripar növelni tudja exportját, s ezzel együtt megnő a csomagolóanyagok iránti igény; több és nagyobb munkát vállalhatnak a nyomdák. Természetesen a vállalatoknak is növelniük kell exportjukat, hiszen csak így lehet gépparkjukat tovább fejleszteni. Mestermunkák A fonyádliigeti táborváros egyik legnépszerűbb találkahelye az ebédlő szomszédságában lévő kiállítás, ahová harminc nyomda legszebb munkáit hozta el, hogy számot adhasson mesterségbeli tudásáról. A Zrínyi Nyomda mini könyveiből hozott valóságos gyűjteményt. Érthetően, hiszen itt van a hazai minikönyvgyártás fellegvára. A szombathelyi Sylvester János Nyomda speciális vágást igénylő mesekönyveit ámította ki. Ezek azok a né- hánylapos könyvecskék, melyeket gyorsan megszerettek a gyerekek. A Kossuth Nyomda rendkívül szép kiállítású könyvekkel. mutatkozott be. Angol nyelven jelentették meg Scherlock Holmes legújabb históriáit. Ugyancsak angolul készült el a szovjet múzeumok remekeit bemutató album. Hogy népszerűek a szakácskönyvek, arról most is meggyőződhettünk. Alig akadt olyan vállalat, amelyik ne hozott volna ínyenceknek szánt legújabb munkáiból. A somogyiak többféle meglepetéssel is szolgáltak a vendégeknek. Elhozták egyebek között Nemere István legújabb tudodmányos-fan- taszitikus könyvét, a Klauszt- ropoliszt. Korán reggel kínálták a Somogyi Néplapot, mint legfrissebb munkájukat, s jutott mindenkinek a Somogyi Nyomdász külön - számából is, amelyet a találkozó alkalmából adtak ki színes nyomtatással, színesen beszámolva nyomdánk fejlődéséről. Mike Ferenc igazgató mutatta be a vállalat fejlődését az államosítástól natpjáinkig. Nagy kelete volt a lapoknak, amelyeket természetesen nyomdász szemmel mustrálgattak a fiatalok. „Akkor én mondanám..." Á házigazdák Ha gyaloglóversenyen indultak volna a rendezők, bizonyára kevesebbet kellett volna talpalniuk, mint az ifjúsági találkozón. Volt aki papírzsebkendőt kért — hamar megindult a tüsszögés- lavina az esős időben — más egy erős feketéért könyör- gött. Egy kislány képeslapjainak keresett postaládát, a fiúk a sportszereket mustrálták. Előadókat kellett a társalgókhoz vezetni, a táborlakók gondjait kellett orvosolni. Egy séta egy kilométer. Ezt legtöbbször futva tette meg Svenda Gábor, Kovács kilométerei Gyuláné, Mezricki István, Jávori Attila, Koüétár Istvánná, Mészáros Tamás, Zsoldos László. Petrus La- josné, Fekete Mónika, Nagy Miklós és a többiek. A második nap délutánján végre segítséget is kaptak a kaposvári nyomdászfiatalok. Előkerült néhány kempingbici'kli. így egyszerűsödött a rendezők megkeresése. Aki kerékpárra] közlekedett, azt rögtön körülvették a többiek, A legfogó- sabb kérdés így hangzott: — Megmondanád, hol lehetne biciklit szerezni . . . ? Még .tartott a szakszervezet feladatairól szóló előadás az ötös altábor társalgójában, amikor odasúgtam Máté Jánosnak, a szolnoki nyomda technikusának: Kérdez-e valamit Rét Petemétől, a szakszervezet központi vezetőségének titkárától. Megrázta a fejét, pedig az előadás közben jó- néhámy gondolatát megtudtam. — És ha kérdeznie kellene! — firtattam tovább. Erre a csipkedő bosszantásra már nem haigyta magát a szolnoki fiatalember. — Azt szeretném megkérdezni: miért olyan alacsony a vidéki nyomdák dolgozóinak a bérezése, és hogyan lehetne minden napra, folyamatosan munkát adni a nyomdáiknak. Nem kellene akkor eltűrni egy sereg üresjáratot, Ami rpedig a jövőt illeti: mikor tör be végre a legkorszerűbb technika a nyomdaiparba is? Gondolok a számítógépekre, a fény- szedésre, vagy a jobb minőségű ofszetre ... Máté János egyike annak a tizennégy szolnoki nyoim- dászcsapatniak, akik megyéjüket képviselik. Minden előadáson találkoztam velük, pedig az ötszáznegyven nyomd'á&zf tatait legtöbbször csak háromnegyedük képviselte a fórumokon. Megtudtam tőlük, hogy a kötészetben vannak a legalacsonyabb bérek a szolnoki nyomdában, itt alig kerüli el a háromezer forintot a fizetés. Ne feledkezzünk meg az előadásról sem. Rét Péterné, a szakszervezet központi vezetőségének titkára azzal kezdte mondandóját, hogy ennyi fiatal nyomdász közüli valaki kitalálhatna egy rövid ebb kifejezést a szak- szervezet nevére, mert állandóan kínlódni kell a bemutatkozással. A hosszú név nem régi keletű, ám a nyomdászszakszervezet jövőre ünnepli megalakulásának 125. évfordulóját. Mégsem a nevezetes esemény fényéről beszélt a meg jelent fiataloknak az előadó, hanem projgramként azt jelölte meg: az esedékes 130 millió forintos bértámogatás elnyerése lenne az évforduló igazi eseménye. Szóba került természetesen a januári 42. ágazati kongresszus is, amely a nyemdaipar jövőjét ágyazta a társadalmi-gazdasági fejlődésbe. Rét Péterné ezután kitért valamennyi nyomdaipari anomáliára, megpróbált orvosllá'st adni ezekre, s főként az ifjúságpolitikai feladatokat vette nagyító aló. Beszélt a szakszervezeti ifjúsági tanácsok, tagozatok munkáiról, összegezésképpen elhangzott, a legfontosabb az, hogy a nyomdaipar fiataljai új munkastílust, új munkamódszert képviseljenek kellő bérezés mellett. Máté János kissé fészke- lődött ezek hallatán, de igazat adott az előadónak. Mielőtt még elhagytuk volna a termet, megjegyezte: — Akkor valószínű nekem sem kell takarító vgmk-ban kiegészítést keresnem a fizetéshez ... Ismerkedők — Kár, hogy kevés szabadidőnk van! — hallottuk a panaszos megjegyzést Kosaras Zsuzsától, a Franklin Nyomda KlSZ-títkárától, miközben újdonsült ismerőseivel a délelőtt videoszalagra rögzített előadást nézték. — A budapesti nyomdák fiataljai korábban már szerveztek találkozót Tatán, de Ott inkább csak sportrendezvényeket tartottunk. Most szakmai beszélgetéseikre is lehetőség van, ső.t vitákra is. Ma például tisztázni tudtuk, hogy mit is várnak a szak- szervezet ifjúsági tagozatától. — Jó alkalom ez egymás munkájának megismerésére is — vette át a szót Horváth Ferenc, a KSH SZÜV nyomdájának számítógép- kezelője. A vidéki nyomdák eddig kis szigeték voltak. Mi nem ismertük őket és ők sem tudtak sokat rólunk. Amikor Sződligeten megszületett az elhatározás, két jelentkező . is akadt. Az Alföldi Nyomda és a kaposváriak kérték a házigazda szerepét, örülünk, hogy a somogyiak mellett döntöttek. Mi egyébként egy kis meglepetéssel is készültünk. Kaposvárról hoztunk számítógépet, amivel bárki játszhat, Iliiéivé tanulhat, hiszen előbb-utóbb a fényszedés megköveteld a számítógépes ismeretdket. A Franklin nyomdából jött Papp Gabriella. G is ott volt a tatai találkozón, így van összehasonlítási alapja. — Érdekes programot hirdettek meg a szervezők. Kár, hogy nagyon kevés időnk van az ismerkedésre. Jóformán csak az első napi, hajnalig tartó diszkóban beszélgethettünk kötetlenül. Találkozásunk közben készültek a szellemi totó megfejtései. A rendezők három- fordulós pályázatot hirdettek. Az elsőben, amit postán kapnak meg a nevezők, ugyanúgy szákmai kérdésekből összeállított feladatlapot kellett kitölteni, mint most. Ma például a legjobb tíz csapat vetélkedőn vesz részt a táborban, hogy el dönthessék, ki a legjobb. S ha már pályázatoknál tartunk: versenyben dőlt el: kinek az emblématervét fogadják el a rendezők. A találkozó emb- lémájáként a békéscsabai Kner Nyomda grafikusának, Svecz Andrásnak az ötlete valósult meg. — Jó lett volna megmártózni a tóban — hallattuk Póta Ágnestől, a Franklin nyomda könyvkötőjétől a parton, az árválkodó csónak mellett. De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy mindannyian jól érezzük magunkat.
