Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-28 / 202. szám
Somogyi Néplap 1986. augusztus 28., csütörtök A robbantás vízválasztó Árbatov, Falin, Goldanszkij sajtóértekezlete A kísérleti atomrobbantások kérdése vízválasztó abból a szempontból, hogy az Egyesült Állaimok és a Szovjetunió a jövőben az atom- háborús készülődést fokozza-e, avagy azon fognak fáradozni', hogy a világ békésebb hely legyen — jelentette ki szerdán Moszkvában Valentyin Falin, az APN szovjet sajtóügynökség elnöke. Georgij Arbatov, az Egyesült Államokkal és Kanadával foglalkozó intézet vezetője a szovjet—amerikai kapcsolatoknak szentelt sajtókonferencián kifejtette, hogy az Egyesült Államok-az SDI-.t a Szovjetunió gazdasági rombadöntésére alkalmas eszköznek tekinti, ezért Moszkvát mindenképpen szeretné bevonni az űrfegyverkezési versenybe. Amerikai részről nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió gazdasági megingatására törekednek. Ez nem fog sikerülni, a hatalmas költségkiadásokkal viszont az Egyesült Államok alááshatja saját gazdaságát, ' jelentette ki Arbatov. A Szovjetunió képes az amerikai csillagháborús terveket egy sokkal olcsóbb és sokkal hatékonyabb rendszerrel ellensúlyozni, s ez a rendszer a nemzetközi biztonsági szempontoknak is megfelelne — jelentette ki Vi'talij Goldanszkij, a szovjet tudósok békebizottságának tagja. Műszaki szempontból nyilvánvaló, hogy stacionárius pályán (azaz-a világűrben a főid fölött egy helyben) lebegő tárgyak elpusztítása sokkal könnyebben megoldható, mint repülő tárgyaké. Valentyin Falin is utalt rá: amerikai részről kitartóan arra törekednek, hogy a Szovjetuniót új, napról napra költségesebb fegyverrendszerék gyártásába rántsák bele. Ez lényegében háború folytatása fegyverek bevetése nélkül. Az Egyesült Államokban arról beszélnek, hogy a szovjet—amerikai konzultációk következtében pozitív légkör van kialakulóban, vajon így látják-e szovjet részről is — tették fel a kérdést Arbatov- nak. A konzultációknak nem az a céljuk, hogy illúziókat keltsenek, hanem azt kell tisztázniuk, mire kész a két fél. jelentette ki az akadémikus. „Ezék a konzultációk — s itt hamisítják meg a dolgokat Amerikában — nem a csúcs, hanem a külügyminiszteri találkozó előkészítését szolgálják'’ — hangsúlyozta Arbatov. A sajtókonferencia részvevőinek föltették a kérdést: vajon a Líbia körül ismét éleződő feszültség milyen hatással van a szovjet— amerikai kapcsolatok alakulására? Az Egyesült Államok Líbia elleni fegyveres akciója következtében a Szovjetunió kénytelen volt lemondani Sevardnadze és Shultz külügyminiszterek találkozóját, emlékeztetett Arbatov, és reményét fejezte ki, hogy az eseménysor nem ismétlődik meg. A sajtókonferencián szovjet részről ismét leszögezték, hogy az esetleges szovjet— amerikai csúcstalálkozónak eredménnyel kell zárulnia, mert tartalmatlan találkozónak nincs értelme. Valentyin Falin úgy fogalmazott, létfontosságú az, hogy az Egyesült Államok elismeri-e az egyenlőség elvét vagy sem, elismeri-e a biztonságot egyetemesnek, avagy csak saját biztonsági felfogásából indul ki és más országok biztonsági érdekeit figyelmen kívül hagyja. Ezekre á kérdésekre választ, méghozzá világos választ kell kapnunk — mondotta Falin. Újságírók megkérdezték, hogy a képzeletbeli „atomórának" hol állnak most a mutatói, milyen közei vannak az atomháborút jelentő 12-eshez? Valentyin Falin kijelentette: Nyugat'Európá- ba olyan amerikai rakétákat telepítették, amelyek 6- 7 perc alatt kóp.esék elérni a Szovjetuniót, ebből következik, hogy az óra 11 óra 54 percet mutat. A csillag- háborús program megvalósítása esetén 30 másodpercnyire lennénk az atomháborúihoz, a rendszer legkisebb rezdülése, hibája világégést eredményezne. Létrehozásának megakadályozása általános emberi feladat. Sowetói összecsapások KOCSMA ELŐTT BARIKÁDOK Tizenegy halálos és legalább hatvan sebesült áldozata van azoknak a támadásoknak, amelyeket kedden este és szerdán reggel hajtott végre a dél-afriikái rendőrség Johannesburg feketék lakta negyedében, Sowetó- ban.. Az összecsapások közvetlen óka az volt, hogy a hatóságok megpróbáltak több olyan személyt kilakoltatni, aki az úgynevezett bérlőfoojkottban vesz részt. Az intézkedés ellen tiltakozók a kétmilliós negyed egyik italüzlete előtt barikádokat emeltek. Az összecsapásról kiadott hivatalos jelentés szerint a tüntetők állítólag kézigránáttal megsebesítettek négy rendőrt. A kivezényelt alakulatok ezután tüzet nyitottak, s ennek következtében hét fekete meghalt. Egy hasonló tüntetésnél szerdán hajnalban négy feketét lőttek le a rendőrök. A 11 halálesettel végződő összecsapások a június közepe óta érvényben levő szükségállapot legsúlyosabb esetei közé tartoznak. Helyi lakosok a Reuter brit hír.ügyA hozzátartozók letakarják az egyik áldozatot nökségnek telefonon elmond-, ták: a rendőrök mindenkire és mindenre lőttek, éles lőszert, gumilövedékeket és könnygázt használtak a barikád mögött tüntető tömeg szétosziatására. A bérlőbojkott majdnem pontosan két évvel ezelőtt kezdődött, amikor a ’ helyi hatóságok bejelentették, hogy fölemelik a lakásbérleti díjakat. Azóta a hatóságok és a feketék közötti összecsapásokban legalább 2100 ember — többnyire feketék —vesztették életüket. KABULI JEGYZETLAPOK SZOVJETUNIÓ Halálra ítéltek egy volt minisztert Halálos ítélettel sújtotta a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága V. Uszmanovot, az Üzbég SZSZK volt gyapotfeldolgozási miniszterét — jelentették be szerdán Moszkvában.^ A Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma megtárgyalta a volt miniszter, több helyettesének és az ágazat néhány más, felelős beosztású vezetőjének a bűnügyét, amelyet a főügyészség vizsgált ki. A volt minisztert a halálos ítélet mellett vagyonelkobzással is sújtották. A többi vádlott is szigorú büntetésben részesült, vagyonukat szintén elkobozták. Afganisztán a 9. évben Az afgán főváros völgyben fekszik. Nevét a rajta keresztül kanyargó Kabul folyócska adta. A folyó vize hatalmas kincs ebben a száraz, kopár hegyi országban, ahol az öntözés — élet. A város azonban nem csupán a völgyben kanyargó folyót követi: a vályogból és kőből épült házak f elkúsznak a dombokra, hegyekre. Ebben az országban a gazdagok laknak a völgyben és a legszegényebbek a jó kilátást nyújtó dombokon. Mint mindenütt a fejlődő világban, itt is hatalmas munka vízzel ellátni a háztartásokat. Kabulban ugyan van vízvezeték, villany, ám az évezredes technikával felhúzott vályogházak közül sokba egyik sem jut el. Itt petróleumlámpával világítanak, á vizet pedig kancsókban, vödrökben hozzák sok száz méterről. Az egyik kabuli domb tetején zöld és vörös zászlókat lobogtat a nyugtalan szél. Ez a hősök temetője. Néhány sír jeltelen földkupac, rajta csak egy vékony kőlap. Ez a hagyományos muzulmán temetkezési fnrEgy sír a hősök temetőjében Szerda «»ti kommentárunk önmagában az az apró hír, hogy mintegy ötven fős csoport kegyeleti látogatást tett elhunyt hozzátartozói sírjánál, aligha tarthatna igényt közérdeklődésre. Mégis, a napokban sűrűn találkozhattunk az eseménnyel a legnagyobb világlapok hasábjain is. Japánok utaztak a Kurili-szigetekhez tartozó szovjet régióba — olyanok, akiknek családtagjai e hajdan japán területen éltek. A Szovjetunió nemrég — nyilvánvalóan tudatos gesztusként — ismét lehetővé tette e (ráadásul vízum nélkül engedélyezett) kegyeleti látogatásokat. Nem ez volt az egyetlen témakör, ahol a szakértők örvendetes előrelépést könyvelhettek el a két szomszéd ország kapcsolatában. Sevardnadze idei tokiói látogatása nyomán, de tényr hogy a japán sajtóban legalább akkora hangsúlyt kapott, mint a kétoldalú viMásodik Helsinki? szony javításáért hozott egyéb döntések: a tudományos és gazdasági egyezmények vagy a politikai érintkezés újbóli rendszeressé tételének elhatározása. Most, hogy e megszaporodott diplomáciai találkozók újabb állomásaként Mihail Kapica szovjet külügyminiszter-helyettes folytat hivatalos tárgyalásokat a japán fővárosban, a megfigyelők jórészt arra kíváncsiak: sikerül-e a véleménykülönbségeken, nézeteltéréseken átlépve megtalálni az együttműködés kölcsönösen előnyös szféráit. E várakozások különösen azóta erősödtek meg, amióta nyilvánosságra hozták egy, esetleg már a következő év elején megvalósítható csúcstalálkozó terveit. Gorbacsov tokiói látogatásának esélyeiről valószínűleg a mostani eszmecseréken is szó esik, csakúgy, mint az SZKP KB főtitkárának közelmúltbeli vlagyi- vosztoki beszédéről. Ott a szovjet pártvezető — megkülönböztetett súlyt helyezett az ázsiai kontinens békéjére és biztonságára, s külön is kiemelte egy — szovjet javaslat alapján Hirosimában rendezendő regionális biztonsági konferencia lehetőségét. A\z egykor atomtámadás áldozatául esett és így szimbolikus színhellyé vált japán nagyváros egyfajta második Helsinki lehetne — utalt rá a szovjet politikus: kiindulópontja egy, a legnagyobb földrész jövőjét szilárdabb alapokra helyező egyezményrendszernek. Logikus tehát, hogy a megfigyelők összefüggést látnak az apró, kegyeleti gesztusok és az átfogóbb, politikai kezdeményezések között. S ugyanígy érthető az is, hogy az előttünk álló hónapokban növefcvő figyelemmel kísérik a Moszkva és Tokió közti viszony alakulásának minden részletét. Szegő Gábor ura. Más sírokon felirat, lénykép, egyiket-másikat kisebb épület védi. Kísérőm lefordítja a feliratokat: szinte mindegyik sírban fiatal ember nyugszik. Katonák, akik az elmúlt években pusztultak el a hadüzenet nélküli háború valamelyik frontján. A feliratok szerint sokan tagjai voltak az Afganisztáni Népi Demokratikus Pártnak. Az ország vezető ereje maga is fegyverben áll: tagjai akár a hadseregben, akár civilben vannak, harcolni kénytelenek továbbra is. A kabulihoz hasonló hősi temetőt szinte minden afgán városban, tartományi székhelyen megtalálni. A sírkertek soha nem üresek: egy-egy friss halomnál családok búcsúztatják elpusztult fiaikat. A nyelv száKatonák őrzik a közintézményeket momra ismeretlen volt, ám a sirató dallama, a még fiatal anya fájdalmas gesztusai érthetőek. A temetőt katonák őrzik, mint ahogy fegyveres őrök vigyázzák a közintézményeket is Afganisztánban. Ilyen intézménynek számít a mozi is, ahol ép egy indiai szerelmes-kalandos filmet vetítettek. Az ellenforradalom terrorosztagai nem válogatnak: bombáik gyakran épp olyan helyeken robbannak, ahol rengeteg ártatlan ember, kisgyerek és asszony van. Kabul egyik újabb panel-lakótelepén nem is olyan régen egy fagylaltozót robbantottak fel. A kövek alatt asszonyok, kisgyerekek maradtak. Ilyen a népi rendszer ellen folytatott „szent háború” természete. A háborúra az Egyesült Államok eddig több mintegy milliárd dollárt költött — mondják az afgán hivatalos források. A pénz nem „humanitárius segély menekülteknek”, hanem fegyver- vásárlásokra, katonai akciókra adott tőke. Százötvennél több táborban képezik ki az ellenforradalmi osztagok tagjait a szomszédos országokban. A kiképzők jó része Nyugatról, vagy az arab országok valamelyikéből származik. Gyakran az országba behatoló bandákhoz is csatlakoznak a nyugati instruktorok. A harcok ellenére a gazdaság fejlődése nem állt le. A kabuli piac zsúfolt és eleven, termelnek az üzemek, van élelmiszer, még exportra is jut. Persze Afganisztán továbbra is a világ legszegényebb országai közé tartozik, ha az egy főre jutó nemzeti jövedelem mutatóját nézzük. De talán itt nem is sokat mond a dollárban megadott kétszáz körüli összeg. Afganisztán mintegy tizenöt millió lakójának nagy része még a naturális gazdálkodás körülményei között él: dolgozik és feléli terményeit. A társadalmi fejlődés itt jónéhány száz évvel ezelőtt megakadt; a lakosság jelentős része még kapitalizmus előtti szervezetekben' él. Jelzi ezt az is, hogy az egyik legforgalmasabb kormány- hivatal a törzsi és nemzetiségi ügyek minisztériuma. A tekintélyes törzsfők, nemzetségfők megnyerése fontos politikai ügy. Ha ők felismerik a forradalom jelentőségét, könyebb lesz a népiét is mozgósítani — magyarázták vendéglátóim. Mi .is a forradalom Afganisztánban? Nos, részben háború, másrészt meg harc az emberibb életért. A forradalom úgy győzhet, ha vizet, villanyt, földet ad a embereknek. Az a paraszt, aki saját maga ura lett — egészséges vizet kap, villanyt vezethet be kunyhójába — kész fegyvert is ragadni új élete védelmében. A forradalom lehetőséget jelent számára például az írás-olvasás tanulásra, s megérti: nem igaz, hogy Afganisztánban veszély fenyegetné az iszlámot. Július utolsó napjai óta tudott, hogy még az idén hat szovjet ezredet kivonnak- Afganisztánból, s ha sikerül eredményt elérni a politikai tárgyalásokon, viszonylag rövid időn belül az összes szovjet katona távozik. Az afgán vezetés kész arra is, hogy a kormányzásba bevonjon minden hazafias erőt, olyanokat is, akik eddig külföldön voltak, de készek részt venni az ország építésében. Az egyik oldal jószándéka azonban nem elegendő. A csapatkivonás elengedhetetlen feltétele, hogy megszűnjék a beavatkozás, az ellen- forradalimárok táboraiba ne kerüljenek többé fegyverek. Lehetővé kell tenni, hogy a határokon túl rekedt nomádok, megtévesztett, földönfutóvá tett menekültek hazatérhessenek otthonaikba. Az afgán forradalom sajátossága: nem kéri számon, ki mit tett, ha belátja hibáit és kész azokat tettekkel is kijavítani. A kabuli televízió, a lapok rendszeresen beszámoltak arról, hogy a különböző ellenforradalmi csoportok (magukat iszlám pártok fegyveres osztagainak minősítik) átállnak a kormány oldalára és fegyvereiket korábbi megbízóik ellen fordítják. Különös jelentősége van a határ mind két oldalán élő pastu harcosok ilyen állásfoglalásainak. Az afgán városok utcáin rengetek a gyerek. Afganisztán fiatal ország. Sok idős embert is látni, ám egy korosztály szinte hiányzik. A háború egyenruhába kényszeríti a 18 és 40 közötti férfiakat. Közülük szedi legtöbb áldozatát is. A forradalom kilencedik évében még mindig rengeteg szenvedés jut osztályrészül ennek a szegény s egyben gazdag országnak. Az afgánok, akikkel találkoztam, mégis bizakodóak, hisznek abban, hogy mind kevesebb áldozata lesz a pusztításnak, nem szaporodnak majd a sírok a hősök temetőiben. M. G.
