Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-26 / 200. szám
2 Somogyi Néplap 1986. augusztus 26., kedd SZOVJET—AMERIKÁI MEGBESZÉLÉSEK Újabb találkozó Holnap Washingtonban kétnapos tárgyalást kezdenek a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezető szakértői regionális kérdésekről. A megbeszéléseket ez alkalommal miniszterhelyettesi szinten tartják meg. A témáik között szerepelnek a különböző feszültséggócok, regionális válságok kérdései, amelyek kihatnak a két ország kapcsolataira. Amerikai részről azonban olyan kérdéseket is meg akarnak vitatni, amelyek a Szovjetunió és harmadik államok kapcsolatait érintik. Hasonló megbeszéléseket a regionális kérdésekről már korábban is tartottak, ezúttal azonban első ízben tartják meg azokat miniszter- helyettesek részvételével. A találkozó célja a két külügyminiszter szeptember 19-én kezdődő eszmecseréjének előkészítése. Mint ismeretes: szeptember elején ugyancsak Washingtonban találkoznak a Szovjetunió és az Egyesült Államok leszerelési szakértői, a Moszkvában megkezdett konzultáció folytatására. Donald Regan, a Fehér Ház politikai apparátusának vezetője egy vasárnapi nyilatkozatában derűlátóan szólt arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonylag rövid időn belül megállapodásra juthat egyes leszerelési kérdésekben. Elnökéhez hasonlóan Regan is azzal indokolta derűlátását, hagy a Szovjetunió „gazdasági problémái miatt rákényszerül a megállapodásra”, aláhúzta azonban, hogy az Egyesült Államok „nehéz tárgyalásokra” számít és , tisztában van azzal, hogy a szovjet fél kész az Egyesült Államok által rákényszerí- tett katonai kihívás elfogadására. Washingtonban még nem hangzott el állásfoglalás a hétfőn Moszkvában megtartott sajtókonferencián kifejtett szovjet álláspontról. A nagy televíziós hálózatok azonban már ismertették Szergej Ahromejev marsallnak, a szaváét fegyveres erők vezérkari főnökének kijelentését arról, hogy a Szovjetunió adott esetben megfelelő választ képes adni az Egyesült Államok űrfegyverkezési programjára. SPD-KOHGRESSZUS A nürnbergi Frankenhaille- ban hétfőn megkezdődött a Német Szociáldemokrata Pánt (SPD) kongresszusa. Ezen körülbelül egymillió nyugatnémet szociáldemokrata képviseletében 439 sza- . vazati jogú és 181 tanácskozási jogú küldött öt napon át megvitatja a nemzetközi béke és biztonság időszerű kérdéseit, az SPD gazdaság- politikai elképzeléseit, ezek sorában a tömeges munkanélküliség enyhítésére vonatkozó javaslatait. Napirendre kerülnek a jelenlegi kormány reprivatizálási tervei is. Élénk vita várható olyan általános érdeklődésre számolt tartó kérdésekben, mint az atomenergia hasznosítása, valamint a Zöldek pántjával való kapcsolat problémaköre. A szociáldemokraták tanácskozni kívánnak az NSZK-ban tapasztalható konzervatív-nacionalista esz- meáramlatókrál is. A kongresszust Hans- Jochen Vogel, az SPD helyettes elnöke nyitotta meg. A kongresszuson először van jelen a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) küldöttsége, amelyet Günter Rettner, a Központi Bizottság póttagja, a KB osztály- vezetője vezet. Vogel kiA párt egyik vezetője, Hans-Jochen Vogel beszél emelten hangsúlyozta annak jelentőségét is, hogy megjelent az NDK állandó bonni képviseletének küldötte. A tanácskozáson az MSZMP-t Tafoajdi Csaba alosztályvezető képviseli. A kongresszus első napján szólalt fél Willy Brandt, az SPD elnöke. Szembeszállva a konzervatív köröknek a jóslataival, Brandt lehetségesnek mondotta a szociáldemokraták választási győzelmét. Felszólította az SPD tagságát, hogy egységesen támogassa Johannes Raut, az SPD kancellárjelöltjét, Észak-Rajna-Vesztfái ia miniszterelnökét. Csao Ce-jang és Falu végi Lajos megbeszélései Csao Ce-jang kínai miniszterelnök hétfőn Peking- ben fogadta a hivatalos, baráti látogatáson Kínáiban tartózkodó Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettest, az Országos Tervhivatal elnökét. Faluvégi Lajos a kínai gazdasági és pénzügyi élet számos vezető képviselőjével folytatott eddig Kínában tárgyalásokat. Fogadta' Jao Ji-lin miniszterei nők-helyettes is, aki fontosnak mondotta a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztését. Faluvégi Lajos és vendéglátója, Szung Ping államtanácsos, az Állami Tervbizottság vezetője tájékoztatta egymást a két. ország ötéves terveinek főbb célkitűzéseiről, azok végrehajtásának menetéről, a kereskedelmi, gazdasági kapcsolatokról és a gazdasági reformok időszerű kérdéseiről. A Cseng To-pinnel, a külföldi gazdasági kapcsolatok és a külkereskedelem miniszterével folytatott tárgyalásokon a két ország között, tavaly kötött hosszú távú kereskedelmi megállapodás tejlesítését tekintették át. Születhet megállapodás VORONCOV, AHROMEJEV SAJTÓÉRTEKEZLETE A hadászati paritás az Egyesült Államok és a Szovjetunió között továbbra is fennáll, annak ellenére, hogy tisztán katonai szempontból az Egyesült Államok bizonyos előnyre tett szert azzal, hogy a szovjet moratórium időtartama alatt 18 kísérleti atomrobbantást hajtott végre- — jelentette ki hétfőn Moszkvában Szergej Ahromejev marsall, a honvédelmi miniszter első helyettese, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke. A szovjet moratórium meghosszabbításával kapcsolatban tartott sajtóértekezleten Julij Voroncov, a külügyminiszter első helyettese azt hangsúlyozta, hogy a világ közvéleményének túlnyomó része a kísérleti atomrobbantások betiltása mellett foglal állást, s ezzel az akarattal lényegében csak befolyásos emberek kis csoportja szegül szembe az Egyesült Államokban. A brit kormánynak a szovjet hosz- szabbítással kapcsolatos sajnálkozása fölött pedig csak sajnálkozni lehet — mondotta. Szovjet részről szeretnék, ha az atomkísérletek tilalmáról folytatott tárgyalásokhoz Nagy-<Britannia is csatlakozna. Voroncov lehetségesnek nevezte, hogy rövid határidőn belül megállapodás szülessen az Egyesült Államokkal az atomkísérleték átfogó ellenőrzéssel egybekötött tilalmáról. Ezt a megállapítást a szovjet—amerikai csúcstalálkozón már aláírhatnák. Szovjet részről remélik, hogy Washingtonban a józan ész felülikerekedik és a történelmi lehetőség nem marad kihasználatlanul. Szergej Ahromejev kérdésre válaszolva megerősítette: a Szovjetunió valóban korszerűsíti a rakétatámadásokat előre jelző rendszerét. A korszerűsítés szigorúan a rakétaelhárító védelmi rendszerekről kötött szovjet— amerikai megállapodás korlátozásainak és lehetőségeinek figyelembe vételével történik. Az állomások a szovjet határ közelében épülnek, céljuk a korábban épült, elavult állomások felváltása újakkal. Újságírók megkérdezték, vajon elmarad-e a csúcstalálkozó, ha nincs esély meg- állapodársa? Julij Voroncov kifejtette: nem szabad eleve borúlátóan hozzáállni a kérdéshez, szovjet részről a siker érdekében tesznek nagy erőfeszítéseket. A szovjet— amerikai konzultációk sorában a kísérleti atomrobbantások kérdéséről egy eszmecserét már tartottak, s hamarosan megtartják az újabbat — mondotta. Az Egyesült Államok a robbantások ellenőrzéséről, a szovjet fél viszont a robbantások tilalmának ellenőrzéséről kíván tárgyalni. Szergej Ahromejev megerősítette, hogy az Egyesült Államok a szovjet moratórium 1985. augusztus 6-án tör- tést hatályba lépése óta végrehajtott 18 kísérlete közül hármat nem jelentett be. Julij Voroncov a Reagan- levél tartalmával kapcsolatos amerikai kiszivárogtatásokra utalva kijelentette: neki személy szerint az a véleménye, helyesebb volna nem játszadozni a kiszivárogtatásokkal, nyilvánosságra kellene hozni mind Gorbacsov főtitkár, mind pedig az amerikai elnök levelét, hogy a világ • közvéleménye megismerhesse az üzenet- váltás tartalmát. EL NEM KÖTELEZETTEK Egység a különbözőségekben Földünk területének mintegy kétharmada, népességének körülbelül fele. Méltánylandó, nem egyszer kezdeményező szerep jut nekik világunk átfogó problémáinak megoldásában és rendszeres közvetítés a különböző helyi, regionális konfliktusokban. Túlnyomó többség az ENSZ közgyűlésében — jelentős, növékvő aktivitás a nemzetközi szervezetekben. A fenti tényezők mindegyike az el nem kötelezettek áramlatához kötődik, ahhoz a mozgalomhoz, amely most kezdődő hararei csúcs- értekezletével nemcsak fontos politikai állomáshoz, hanem kerek évfordulóhoz is érkezett. A zimbabwei fővárosba sereglő delegátusok ugyanis (bár a tanácskozás időzítését egyáltalán nem ilyen „jubileumi szempontok” befolyásolták) várhatóan megemlékeznek arról is, hogy az el nem kötelezettek hivatalos zászlóbontására, első csúcstalálkozójára épp negyedszázaddal ezelőtt került sor. Annak idején, 1961- ben Belgrádiban még csupán 25 állam- és kormányfő gyűlt össze, köztük olyan kimagasló politikusok, mint Nehru, Tito, Nasszer és Szu- harto. Most, 25 év múltán már tisztán látszik a pálya íve, amelyet a mozgalom — a nemzetközi helyzet változásával, a gyarmati rendszerek fokozatos felbomlásával párhuzamosan — befutott. Tükröződött ez nemcsak a tagállamok, megfigyelőként vagy meghívott vendégként megjelent küldöttségek számának gyors gyarapodásában (II. csúcsértekezlet: 1964, Kairó — 47 tag; III. csúcs- értekezlet: 1970, Lusaka — 53 tag; IV. csúcsértekezlet: 1973, Algír — 75 tag; V, csúcsértekezlet: 1976, Colombo — 86 tag; VI. csúcsértekezlet: 1979, Havanna — 94 tag), hanem abban a szerep- váltásban is, amelyet a mozgalom a nemzetközi diplomácia színpadán betöltött. A legutóbbi, 1983-as VII. csúcs- értekezleten már száznál több tagállam vezetői, valamint felszabadítási szervezetek és intézmények képviselői foglaltak helyet az újdelhi tanácskozóterem padsoraiban. A résztvevők számának e dinamikus növekedése persze nem fedheti el, hogy az el nem kötelezettek mozgalma a mögöttünk álíő negyedszázadban számos nehézséggel kellett szembenézni. Hiszen a kibővülés természetesen a politikai és társadalmi sokszínűséget is fokozta, egymás mellé sodorSzaszebo japán városban ezrek tiltakoztak a New Jersey nevű amerikai hadihajó kikötése ellen Hétfő esti kommentárunk A hágai válasz A szovjet békekezdeményezések továbbra is a nemzetközi figyelem középpontjában állnak. Akár tetszik ez a Fehér Háznak, akár nem, a legutóbbi fejlemény, vagyis |Gorbacsov bejelentése arról, hogy a Szovjetunió 1987. január 1-ig meghosz- szabbítja az atomkísérletek szüneteltetésére vállalt egyoldalú moratóriumát, egyszerűen mem kerül le a világsajtó első oldaláról. A nem akármilyen téma körül sistergő indulatok önmagukért beszélnek. A reagálások hevessége annak megértésére utal, hogy az annyira várt fegyverzetkorlátozási folyamatot végre tettekkel ikell alátámasztani, és a Szovjetunió, a maga moratóriumával végül is pontosan ezt tette, példája követésére szólítva iföl — egyelőre hiába — az Egyesült Államokat. Hogy ez a felismerés nemcsak békemozgalmi és baloldali körökben terjed, arra ékes bizonyság ia legutóbbi, a Potomac partján aligha örömmel fogadott hír. Eszerint Willem van Eekelen holland hadügyminiszter egy vasárnapi rádióinterjújában hivatalosan bejelentette: kormánya — tehát egy NATO-ország kabinetje! — „sürgetni fogja Ronald Reagan elnököt, hogy az Amerikai Egyesült Államok csatlakozzék a kísérleti atomrobbantásokra meghirdetett szovjet moratóriumhoz”. A sorozatos szovjet kezdeményezésekre kimondott sorozatos „nem”-ekkel Reagan a saját táborában is mind nehezebb helyzetbe kerül. Nemcsak arról van szó — bár ez minőségileg új fejlemény önmagában is —, hogy egy atlanti ország vezetése hivatalosan a szovjet példa követésére szólította fel nagy szövetségesét, hanem arról is, hogy — és ezek megintcßak a holland hadügyminiszter szavai •— „az Egyesült Államok más NATO-szövetségesei is pozitívabb választ várnak a szovjet kezdeményezésre”. Hogy a tétel igaz, azt egyebek között az is bizonyítja, hogy az úgynevezett „delhi hatok” ugyancsak pozitív amerikai választ követelő csoportjának egyik tagja a szintén a NATO-hoz tartozó Görögország. Ha mindehhez hozzávesz- szűk: mást mondott Reagan és egy nap múlva a Fehér Ház második emberének tekintett Donald Regan, hogy nőnek az ellentétek a Fehér Ház és a törvényhozás, sőt a külügy- és a hadügyminisztérium (vagyis George Shultz és Caspar Weinberger) között is, összeáll a kép. S ez a kép annak a ténynek az ismeretében válik szinte teljessé, hogy az Egyesült Államokban novemberben került sor az úgynevezett félidős választásokra. Magát az elnököt ez csak közvetve érinti, de a honatyákat közvetlenül. Az, hogy ekkora az elnökkel szembeni ellenállás, arról is árulkodik, hogy a törvényhozók szerint milyen magatartással lehet voksokat szerezni a késő őszi erőpróbán. va nem egyszer ellentétes irányvonalat követő, más gazdasági és ideológiai célokat valló rendszereket. Kétségtelen, hogy ez a megosztottság, az örökölt ellentétekkel és nemegyszer új konfliktusokkal folytatott küzdelem napjainkban is az el nem kötelezettek csoportjának egyik tartós tehertétele. Ennek fel- és elismerése a politikai realitások elválaszthatatlan része. Az elmúlt években a mozgalom tevékenységének összehangolására törekvő erők egyre hangsúlyosabban hirdetik, hogy a cél nem lehet a nézetkülönbségek tagadása, hanem inkább a legfőbb kérdésekben kialakítandó egyetértés kidolgozása. Ez a konszenzus-szemlélet nyilvánvalóan a csúcsértekezletek munkáját is meghatározza, így az utóbbi hetekben, hónapokban már megfigyelhető volt a különféle egyeztető találkozók, előkészítő megbeszélések megszaporodása, vagyis a törekvés az álláspontok közelítésére. Egység a különbözőségben — ez a szándék érvényesült az eddig összeállított tervezetek, dokumentumjavaslatok megfogalmazásakor, s a hararei tanácskozás sikerét is az szabja meg. menynyire igazolják a tagországok Báli Ram Bhagat szavait. A mozgalom soros vezetőjeként eddig ténykedő India külügyminisztere a világbéke megőrzésének, a fegyverkezési hajsza visszafogásának, az elmaradottság, szegénység legyőzésének feladataira célzott, amikor kijelentette: „A kapcsolatok, amelyek bennünket összekötnek, jóval erősebbek a különbözőségeknél.” S. ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy jónéhány válsággóc (Kambodzsa, Afganisztán, Irak— Irán) ügyében a zimbabwei csúcson épp oly heves viták várhatók, mint az elmúlt esztendők során már több alkalommal. Harare kiválasztása ugyanakkor a jelek szerint erősíti a közös nevező megtalálásának esélyét. A zimbabwei főváros esetében ugyanis nem csupán a regionalitás (a megelőző karibi és ázsiai térség után egy afrikai színhely kijelölése) szerepelt szempontként, hanem az az éles válsághelyzet is, amely a fekete kontinens déli csücskén napjainkban uralkodik. Ezért joggal várható, hogy olyan — már hagyományosnak tekinthető — témák mellett, mint az új gazdasági világrend kialakítása, a segélypolitika, az úgynevezett Dél—Dél együttműködés, stb. a mostani találkozón kiemelt teret szentelnek az apartheid-rendszerrel szemben követendő politika és Namíbia függetlensége kérdésének. Szakértők szerint igen valószínű, hogy — amint a közelmúltbeli londoni nemzetközösségi „mini csúcson” Nagy-Britanniával szemben — ezúttal az összes fejlett tőkésországgal szemben fogalmaznak meg majd követeléseket a Pretoria elleni megtorló intézkedések bevezetésére. A szankciók sürgetése mellett persze a tradicionális kérdések is középpontban maradnak. A fejlődő és fejlett országok közti mélyülő szakadék, a robbanással fenyegető adósságbomba, a sok százmillió éhező, a riasztóan terjedő munkanélküliség. A mozgalom előírásai alapján egy helycserére is sor kerül: Radzsiiv Gandhi indiai miniszterelnöktől a zimbabwei kormányfő veszi át a stafétabotot. Abban máris valamennyi megfigyelő egyetért, hogy Robert Mugabe megbízatása a mozgalom soros elnöki feladataira megtisztelő, ám megterhelő is léhet... Szegő Gábor
