Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-25 / 199. szám
1986. augusztus 25., hétfő Somogyi Néplap 5 KÉPESSÉGEK KIBONTAKOZTATÁSÁÉRT Becsengetés előtt Szeptember 1-jétől hatályba lép az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény. A végrehajtását szabályozó minisztertanácsi és miniszteri rend elletek elkészültek. Jogszabály jelent meg a tankötelezettségről, az óvodák, az alapfokú és a középfokú nevelési-oktatási intézmények, valamint a zeneiskolák működéséről, a szaktanácsadásról. Az alapfokú oktatást érintő rendelkezésekről, az indulást követő első esztendő feladatairól dr. Kelemen Elemér, a Művelődési Minisztérium alapfokú nevelési főosztályának vezetője elmondta : — A most hatályba lépő oktatási törvény, és a rendelletek a közoktatási fejlesztési program célkitűzéseinek ' megfelelően tartalmi, minőségi megújulást ígérnék, az iskolai légkör demokratizálódásának lehetőségét kínálják. A tankötelezettségről szóló miniszteri rendelet legfontosabb szándéka az, hogy megóvjuk- a gyermeket azoktól a kudarcoktól, amelyek visszavetik a további fejlődésben, ha nem a megfelelő időpontban kerül az iskolába. Említhetem azt is, hogy az óvodák, és az alapfokú nevelési-oktatási intézmények működésiéről intézkedő rendeletek az eddigieknél jóval nagyobb teret nyitnak az intézményi önállóságnak. A változó körülményekhez igazodva nagyobb cselekvési lehetőséget engednek saját dolgaikban a pedagógusoknak. A rendeletek kibővítik a nevelőtestületek jogait, szakmai kérdésekben jelentős döntési, véleményezési, javaslattevő lehetőséget adva. A nevelő- testületek hatáskörébe kerül például az intézmények működési rendjének meghatározása, nyilvánvalóan a hagyományokhoz igazodó módon. A rendelet a korábbinál nagyobb teret enged a tanulói önkormányzatnak. Meghatározza a szülői munkaközösségek jogait és kötelességeit. A szülők szerepének növelése a pedagógiai munkában része annak a törekvésnek, hogy erősödjék az óvodák, iskolák úgynevezett helyi nevelési rendszere. Ezt a célt szolgálhatják az iskolatanácsok is. — Hogyan ismerkedhetnek meg a jogszabályokkal az érintettek és az érdeklődők? — A rendesetek folyamatosan látták napvilágot a Magyar Közlönyben. A minisztérium szeptember 1- jéig egységes szerkezetbe foglaltan gyűjteményes kiadásban is megjelenteti az egyes intézménytípusokra vonatkozó új jogszabályokat. A szeptember elsejei premier természetesen nem jelenti az összes jogszabály azonnali érvénybe lépését. Vannak a törvénynek és a rendeseteknek olyan részei, amelyek azonnal érvénybe lépnék, így az iskolai felvételnek, a tanulók értékelésének és osztályozásának a .továbbtanulásnak néhány ponton módosított szabályai, de a tankötelezettséggel összefüggő megváltozott rend csak az 1987/88. tanévi felvételikor lép életbe. Az új szabályozás új lehetőségeket is kínál az érdekeltek számára, ezek tartalommal való megtöltése csak fokozatos fejlődés eredménye lehet. A nevelőtestületi önállóság és a tanulói önkormányzat kiépítése nyilvánvalóan több éves munka eredményeként a helyi adottságoktól függően eltérő módon valósulhat meg. Hasonlóan vélekedünk az iskolatanácsok létrehozásáról is. Óvakodunk attól, hogy egy központilag kigondolt előírást rákényszerít- sünk az iskolákra. Vannak továbbá a törvénynek és a végrehajtási rendeleteknek olyan, hosszabb távon érvényesülő elemei, amelyeknek megvalósítása a népgazdaság teherbíró képességétől, gazdasági fejlődésünktől függ: szükség van több osztályteremre, laboratóriumra, s nem utolsósorban pedagógusra. Nyilvánvaló, hogy ezek előteremtése egyik napról a másikra nem megy. Ám az sem fordulhat meg senkinek a fejében, hogy ezek híján bezárja az iskolát. A fenntartó tanácsoknak a nevelőtestülettel együttműködve konkrét programot kell kidolgozniuk arra. hogy az előírt működési feltételeket miként lehet megteremteni az intézményekben. — Az iskola megújulásának igénye igényli azt is, hogy állítsuk helyre a pedagógustársadalom ön- és köz- megbecsülését. Az önállóság gyakorlásához is támogatásra, segítségre, megértésre van szükség. Milyen intézkedéseket terveznek ennek megvalósítására ? — Szembe kell néznünk azzal, hogy a pedagógus önállósága nem pusztán elhatározás kérdése. Ehhez számos föltétel együtt szükséges. Ilyen mindenekelőtt a nevelésben-oktatásban résztvevők korszerű szakmai felkészültsége, pedagógiai eszköztára. Fontos ezért a képzés- és a továbbképzés szakmai megújítása, tartalmi reformja, hogy a mainál magasabb szintű elméleti- és gyakorlati ismereteket nyújthasson. Ahhoz, hogy a pedagógusnak nagyobb önállósága legyen, felkészültségen kívül lehetőségre van szüksége, hogy választhasson tantervi programok, tankönyvek, új módszertani eljárások, taneszközök között. A pedagógiai tevékenység hatékonysága, a pedagógusok önbizalmának helyre állítása érdekében is intézkedések várhatók. Az Országos Pedagógiai Intézet irányításával nagyrészt elkészültek a szakmai közvélemény által régóta várt és jogosan sürgetett tantervi- korrekciós tervek. A már eddig jóváhagyott tantervi korrekciókat az iskolák a mostani tanév során folyamatosan megismerhetik. Így az 1986/87-es tanév a felkészülés éve- lehet, s a végleges tantervi korrekciók az 1987,88-as tanévtől kezdődően lépnek életbe (néhány kritikus tantárgy munkálatai azonban áthúzódhatnak a következő tanévre). — A magyar közoktatás egyik felelős irányítójaként hogyan vélekedik az idei változásokról ? — Az iskolai munka minősége, a gyermek közérzete, fejlődése, továbbhaladása elsősorban .nem jogszabály kérdése, hanem a pedagógiai tevékenység légkörének jobbításán, a pedagógusok szakmai hozzáállásán és közérzetén, az iskola és a család minél jobb, felelősségteljesebb együttműködésén múlik. Az előkészületek és a nekibuzdulás alapján remélem, hogy az új törvény és a végrehajtási rendeletek olyan változásoknak nyitnak utat a magyar oktatásügyben, amelyek gyermek- szabásúbb iskola jövőjét ígérik. Dráguló gyógyszerkutatás Az utóbbi évékben rohamosan nőttek az egy-egy gyógyszer kifejlesztésére jutó költségek. Egy angliai gyógyszergyár felmérése szerint ez meghaladja a 300 millió svájci frankot. E hatalmas összegből 48 millió svájci frank jut a hatóanyag elkészítésére, 42 millió a sorozatban végzett biológiai kísértetekre, 83 millió a klinikai kipróbálást megelőző első, és 93 millió a másodpróbákra. majd mintegy 35 millió a klinikai vizsgálatokra. Az Egyesült Államok gyógyszergyárosainalk szövetsége 160 millió svájci frankra becsüli egy-egy új gyógyszer létrehozásának a költségét. „A JÓ HÍRÉRT, Borünnep „Ah, a bor az felvidít, lelkesít, elméssé tesz, bátorságra hevít, szerelmet költ, kiszínezi, szivárványossá ezt a szürke világot, eltemeti a bút, feltámasztja a reményt, demokratává teszi a nagy- urat, úrrá a szegényt." A meghívó „elmés" Jókai-idé- zetét olvasom, s igazat adok a nagy mesemondónak, aki maga is szőlősgazda volt, s természetesen büszke saját termésű borára. A bogiári szüret elnevezésű kétnapos népünnepély — Borünnep — közepe táján tartunk, s a szabadtéri színpadon éppen a buzsákiak népi együttese szerepel. A színes forgatagban találkozom Mészáros Győzővel, a Bogiári Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatójával. — A kétnapos rendezvény célja ugyanaz, mint a világ más szőlőtermő vidékein a hagyományos borünnepeknek — mondja. — Mindenekelőtt a szőlőtermelők, a borkezelők szakértelmének, lelkiismeretes munkájának a megbecsülését fejezi ki, ugyanakkor népszerűsíti általa termékeinket, hiszen ilyenkor rengeteg külföldi tartózkodik még városunkban. A bogiári kombinát 1300 hektár termőszőlő tulajdonosa, de a Viticoop társulás révén feldolgozzuk még 14 tsz, illetve szakcsoport termését is. A partnergazdaságok ösz- szesen 1700 hektáron termelnek szőlőt. Ha a dél-balatoni borvidékről beszélünk, ezeknek a tsz-eknek szakcsoportoknak az ültetvényeire gondolunk, ugyanakkor azokra a szőlészeti, borászati hagyományokra is, amely e vidékre jellemzőek. A délbalatoni borvidék központja természetesen a gesztor gazdaság, vagyis a Balatonbog- lári Mezőgazdasági Kombinát, amely ennek a rendezvénynek is a gazdája. Reméljük, hogy a jövőben a partnergazdaságok is részt vállaljanak a rendezésben, hiszen nekik is érdekük, hogy jó hírünk, nevünk legyen a világban ... — Milyen lesz az idei szüret? — Sajnos, nem jó. A múlt évben is, az idén is keményen elbánt a szőlőkkel a fagy. A virágzáskor sem volt szerencsénk az időjárással. Az illatos fajták különösen érzékenyek virágzáskor, a hidegre. Az 1986. évi megyei borverseny díjait hagyományosan a bogiári szüreti ünnepség alkalmával adta át a nyerteseknek Mészáros GyőNÉVÉRT...” Bogláron ző. A zsűri véleménye az idén elbírált borokfól igen kedvező volt. Megállapítása szerint a fehér borokban nagyon jó a fajtaösszetétel, s ennek megfelelően a kezelés színvonala is lényegesen javult. Ma — állapította meg a zsűri —, országos szinten is kiemelkedő a megye borainak minősége. A bogiári kombinát például 20 féle borral nevezett és ebből 13 aranyérmet kapott, s elnyerte a megyei tanács különdí- ját. Ugyancsak a megyei tanács különdíjára vált érdemessé a leilei Balaton gyöngye Tsz, valamint a kéthelyi Aranykalász Termelőszövetkezet termése is. Utóbbi a Viticoop különdíját is megkapta. A Somogy Megyei Teszöv különdíjában részesült a nagyberki Kaposvölgye, valamint a szárszói Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Utóbbi a Viticoop díját is magáénak mondhatja. A mezőgazdasági kombinát kü- löndíja a szőlősgyöröki Béke Termelőszövetkezeté. Sok magántermelő is részt vett a borversenyen. Közülük a megyei tanács különdíját Ho- nyár József,- ifj. Légii Ottó, Rajkai Sándor, a Viticoop különdíját pedig Bödök Lajos, Horváth Károly, Spantes Márton és Tóth László kapta. A díjazott borokat- is megkóstolhatták a szüreti rendezvény vendégei, akárcsak a kombinát sokféle külföldön is ismert és kedvelt termékét, a többi között a BJB pezsgőt. Szabadban főzték a bográcsgulyást, a birkapörköltet, a halászlét, sütötték az omlós csülköt és a szabadtéri színpadon egymást váltották a hagyományőrző és néptáncegyüttesek és a különböző zenekarok. A Dunántúlról sok együttes érkezett a bogiári borünnepre. És több ismert somogyi öntevékeny művészeti csoport is fellépett. A többi között a leilei táncegyüttes, a szül oki német nemzetiségi, a buzsáki hagyományőrző, a szentgyörgyi Kis-Bala- ton, a siófoki Balaton, az őcsényi hagyományőrző együttes, valamint a fonyó- di gimnázium tánccsoportja szórakoztatta a nézőket. Eljött a dél-zalai, a zengővár- konyi, a dunaföldvári tánc- együttes is vendégszerepelni, valamint egy lengyel néptánccsoport. Nagy sikert aratott a kaposvári honvéd fúvószenekar, valamint a tamási művelődési ház fúvószenekara. A Platán soron népi iparművészeti kirakodó vásár volt, a rendezvény centruma melleti csarnokban bor-, gyümölcs-, virág-, vadászati és kézimunka kiállítást nézhettek meg az érdeklődők. Mindkét napon üzemlátogatásokon ismerkedhetett a közönség a Ba- latonboglári Mezőgazdasági Kombinát létesítményeivel, tevékenységével. Sz. A. 1*. Aztán széles mosolyt erőltetett az arcára, s teleszívta a mellkasát levegővel; büszkeség töltötte el, hogy koccinthat ezzel a mutatós nővel; mielőtt szájához emelte volna a poharat, megfordult, és diadalittasan körülnézett. — Háromezer forintra feltétlen szükségem van — folytatta a fiatalember. — S azt ne gondolja, hogy csupán szórakozásra kérem ezt az összeget... — Bakos Áron igyekezett bizalomkeltően nézni, szemét elkerekítette, közben foga közé szorította alsó ajkát, nehogy elnevesse magát. — időnként jólesik az ember gyomrának a meleg étel. — Ne mondja már, hogy meleg ételre kell magának ez a temérdek pénz — fogta halkabbra a hangját a kőműves. — De bizony! Egy tányér levesre, ha úgy tetszik. És csak kölcsönről van szó. — Gyorsan hozzátette: — Baráti kölcsönről... A kőműves habozott. — Aztán mikor adná meg? — Fizetéskor! — vágta rá Bakos Áron. — Fizetéskor úgy éljek, hiánytalanul visz- szafizetem. — Na és mikor van bérkifizetés azoknál a mentőcsónakosoknál? — érdeklődött tovább a kőműves. — Két hétre rá... — mondta a fiatalember, és nyelt egy nagyot. — Ez meg hogy értendő? — Természetesen a mun- kábaállás után. A kőművést ismét a vértolulás fenyegette. — Ezek szerint még be se lépett?! S van képe kölcsö- nért kuncsorogni, mikor még munkahelye sincsen? — A kőműves mondandójának egy része hangtalan hápogásba fulladt. — Mondja, miből élt maga ezidáig? Kinek a zsírján élősködött? — Ezt visszautasítom! — Valakit csak kihasznált ... — Ha éppen tudni akarja, a tartalékaimat éltem fel. — Voltak tartalékai? — hitetlenkedett a kőműves. — Egész télen robotoltam, hogy néhány gondtalan napot tölthessek el a nyaralótelepen — hajtotta le a fejét a fiatalember. — Most meg kifogyott a tartalékaiból — állapította meg, nem kis kárörömmel a kőműves. Hangos, fájdalmas szussza- nások közepette zsebébe mé- lyesztette a kezét, s kitapogatott egyet az ezerforintosok közül. — Na, idefigyeljen, jóember — kezdte, magas hangon. — Kap tőlem egy ezrest, de csak kölcsönbe; részint azért, mert akárhogy is nézzük, szolgálatot tett nekem, másrészt pediglen azért, hogy lássa, kivel yan dolga. Bakos Áron egykedvűen, rezzenéstelen arccal tette el a pénzt. Lecsúszott a bárszékről, ujjával jelezte a pultosnőnek, hogy visszajönnek; a nő leeresztette a pilláit, s az üveget betette a hűtőládába. — Most meg hová igyekszik annyira? — fortyantföl a kőműves, kétségbeesetten nézve a pezsgő után. — Átsétálunk a hotel éttermébe, egy tányér meleg levesre — válaszolta a fiatalember. — Láthatja: én nem a levegőbe beszélek ... — Muszáj magának ilyen parádés helyen zabálni?! — fakadt ki a kőműves, amint meglátta a diszkrét-félhomályos teremben rendben felállított asztalokat a csillogó tányérokkal, evőeszközökkel. A helyiségben még kevesen voltak, ez mégin- kább feszélyezte. (Folytatjuk.)
