Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-25 / 199. szám
2 Somogyi Néplap 1986. augusztus 25., hétfő Milyen legyen a győzelmi emlékmű? A szovjet emberek azt szeretnék, ha a nagy honvédő háború Moszkvában épülő győzelmi emlékműve ünnepélyes, érzelmeket keltő, de egyben mértéktartó is lenne — kifejezné a szovjet nép hatalmas hőstettét és az utódok háláját, tiszteletét azok iránt, akik helytálltak és győzelmet arattak. Az SZKP KB PB a napokban megtartott ülésén a széles körű társadalmi vita eredményeit, valamint a felmerült bírálatokat figyelembe véve úgy döntött, hogy új, nyitott pályázatot kell meghirdetni az emlékmű-együttes központi szoborcsoportjának tervére. Kikötésként szerepel, hogy a pályázóknak terveikben számolniuk kein a már folyamatban levő előkészítő munkálatokkal. A moszkvai Poklonnaja- hegyen felépítendő győzelmi emlékmű-együttes megvalósításának gondolata nem most született. A Szovjetunióban az e célra nyitott csekkszámlára már hosszú évek óta érkeznek a különböző vállalati kollektívák és magánszemélyek adományai. Az emlékmű tervének kiválasztásakor az illetékes művészeti szervek megvizsgálták az 1959 és 1979 közötti időszakban az össz-szövet- ségi nyílt pályázatokra, valamint rendélésekre beérkezett munkáikat. Alaptervként a Nyifcolaj Tomszkij szobrászművész vezette alkotóközösség javaslatát fogadták él. Tomszkij 1984-ben bekövetkezett halála után újabb neves művészeket vontok be a tervezésbe. Az eredeti elgondolás szerint épületek és szoborcsoportok együttese alkotná az emlékműrendszert. E terv szerint a központi emlékmű lengő lenini zásziló alatt ábrázolná a győztes szovjet népét, itt kapna helyet a nagy honvédő háború múzeuma a dicsőség termével. Az épületrendszer előtti téren „Kelj fel, hatalmas ország!” címmel szoborkompozíciót helyeznének el. A bejárattól az emlékmű-együttes fő teréig vezető díszsétány két oldalát a háború éveit megörökítő szoborcsoportok díszítenék. Már a tervezés ideje alatt sok kifogás merült fel az elfogadott változattal szemben. Ezeket az alkotók a részletes tervezéskor igyekeztek figyelembe venni. A Minszki út mellett, a szovjet főváros történelmi részében elkezdődtek a munkálatok: ma már kirajzolódtok a múzeum alapjának körvonalai. Eközben a leendő emlékmű tervének módosítását követelő hangok egyre erősödtek. A párt- és állami szervekhez, a tömegtájékoztatási eszközökhöz számtalan levél érkezett az emlékmű ügyében. Ekkor az illetékesek társadalmi vitát indítottak a tervezetről, amelyet kiállításon is bemutattok. A Nemzeti Képtárban mintegy másfél hónapig voltaik megszemlélnietőek a tervek és az emlékmű-együttes kicsinyített mása. Több mint 15 ezren tekintették meg a bemutatót. Ez a számadat jól példázza azt a nagy társadalmi érdeklődést, amelyet az emlékmű terve a Szovjetunióban kiváltott. Szinte senki sem távozott anélkül, hogy véleményéről ne írt volna pár sort a látogatók könyvébe. A bemutatót megtekintő emberek, valamint azok, akik az illetékesekhez és a lapokhoz, televízióhoz juttatták el a véleményüket, elismerték az alkotók eddig végzett munkáját, ám kifogásolták azt, hoigy nem kellő a kompozíciók kifejező ereje, az emlékmű-rendszer építészeti és szobrászati részei nincsenek megfelelő összhangban. Különösen sok bírálatot kapott a központi emlékmű terve. Az volt az egybehangzó vélemény, hogy a szobor- csoportban nem fedezhető fel a győzelem átszellemült művészeti ábrázolása. A most meghirdetett nyílt pályázattól az illetékesek azt várják, hogy az ország neves építészei és szobrászai mellett a művészeti élet fiatal tehetségei is tevékenyen részt vesznek a szovjet nép győzelmét megörökíteni hivatott emlékmű megalkotásában. Eltemették az amerikai Lawton őrült postai alkalmazottjának áldozatait. (AP—MTI—KS) Földünk védelme a leszerelés .............................. .........................................................—...................................mmmmmmtrß» G orbacsov válasza Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára az úgynevezett Űj-Delhi Hatokhoz intézett válaszüzenetében leszögezte: teljes mértékben egyetért -azzal a megállapítással, hogy földünk védelméért minden nép egyaránt felelős. A szovjet vezető üzenetét a moszkvai televízió szombat esti híradójában hozták nyilvánosságra. Argentína, Görögország, India, Mexikó, Svédország és Tanzánia államfői augusztus elején a mexikói Ixtepában megtartott tanácskozásuk befejeztével felhívást intéztek Mihail Gorbacsovhoz és Ronald Reagan amerikai elnökhöz, s ebben azt javasolták: a Szovjetunió hosszabbítsa meg a nukleáris robbantásokra egyoldalúan meghirdetett moratóriumát, s ehhez csatlakozzon az Egyesült Államok is, legalább a következő szovjet—amerikai csúcs- találkozóig. (A Szovjetunió egyébként a napokban 1987. január 1-jéig meghosszabbította a moratóriumot.) Ma nincs fontosabb feladat, mint a nukleáris kísérletek beszüntetése — állapította meg Mihail Gorbacsov válaszában és rámutatott: ezt a célt kell szolgálniuk a Genfben megkezdett szovjet—amerikai tárgyalásoknak. A kérdésről folytatott sokoldalú megbeszélésék fontos fóruma lehet a leszerelési értekezlet, amennyiben megszűnnek azok a mesterséges akadályok, amelyek a mindenfajta kísérleti robbantást betiltó megállapodás tervezete hatékony előkészítésének útjában állnak. Az Egyesült Nemzetek Szervezete — amelynek napirendjén több mint 30 esztendeje szerepel a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek betiltásának kérdése, nem merítette ki még lehetőségeit a kérdés megoldásában, s ezeket a lehetőségeket tevékenyebben kellene kihasználni. Az erőfeszítéseket minden irányban meg kell tenni — vélekedett válaszában Mihail Gorbacsov. „Akárcsak önöknek, nekünk is meggyőződésünk, hogy a világűrt kizárólag békés célókra, az egész emberiség javára szabad felhasználni” — hangsúlyozta a szovjet vezető. A Szovjetunió sítoraszáTl a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló megállapodás előírásainak megszilárdítása mellett. Mihail Gorbacsov szólt üzenetében arFól is, hogy a Szovjetunió egy újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozó mellett van, ennek azonban a két ország közötti kapcsolatok normalizálását, a nemzetközi légkör javulását, a fegyverzetek csökkentéséről folyó tárgyalások menetének meggyorsítását kell szolgálnia. Újabb véres összecsapások Pakisztánban Továbbra is tiltakozás Üjult erővel robbantak ki a hét végén a zavargások Pakisztánban. A biztonsági erők pénteken több helyütt tüzet nyitottak az államfő, Ziaul Hakk államfő lemondását követelő tüntetőkre. Két embert halálra sebeztek — a hivatalos kormánystatisztika szerint ezzel huszonkilencre emelkedett a tizenegyedik napja tartó ösz- szecsapások halálos áldozatainak száma. Ziaul Hakk nyilatkozatát közli szombati számában a Szaúd-Arábiában angol nyelven megjelenő Arab News című újság. Hakk az interjúban kifejtette: véleménye szerint a parlament jelenleg „nincs olyan helyzetben, hogy választásokat írhatna ki.” Benazir Bhutto és több más ellenzéki vezető letartóztatására utalva Hakk kijelentette: „Aki megsérti a törvényeket, elnyeri büntetését”, s ez mindenkire vonatkozik. Az országban dúló zavargások ókát az államfő a rendkívüli állapot nemrégiben történt feloldásában vélte megtalálni, de hozzátette: a nyugtalanság „legkésőbb Vasárnap esti kommentárunk Namíbia napja Kereken tíz évvel ezelőtt döntött úgy az ENSZ Na- míbia-tanácsa, hogy minden esztendő augusztus 26-át Namíbia napjává nyilvánítja. A Délnyugat-afrikai Felszabadítást Szervezet, a SWAPO ugyanis 1966. augusztus 26-án intézte első fegyveres támadását a megszálló dél-afrikai csapatok ellen. Bár az ENSZ ritkán szokott katonai akciók évfordulójának megünneplésére felszólítani, most mégis ez történt: ha úgy tetszik, a Namíbia-tanács ezzel jogosnak ismerte el a megszálló dél-afrikai katonák elleni fegyveres harcot. A volt német gyarmat fölötti védnökséget egykor maga a világ- szervezet juttatta a Dél-afrikai Köztársaságnak, de később ugyanez a világszervezet szólította föl Pretoriát csapatainak kivonására, a namíbiai függetlenség garantálására. Az egymást váltó dél-afrikai kormányok azonban süketnek tetették magukat, s erre jó okuk volt. A fajüldöző rezsim urai jókora hasznot húznak Namíbia természeti kincseinek kiaknázásából, az ottani mélyvízi kikötők forgalmából. Ráadásul felhasználják az országot a környező frontállamok, így Angola, Botswana,, Zambia és Zimbabwe elleni „büntető hadjárataikhoz”. A világ figyelme most elsősorban a Dél-Afrikában lejátszódó véres eseményekre irányul. Az apartheid fennállása óta nem volt ekkora össztűznek kitéve, mint most. Belül egyre harciasabb fekete tömegek tüntetnek az utcákon, s a mérsékeltnek ismert vezetők is radikális megoldást sürgetnek. Kívülről — az Egyesült Államok és néhány más vezető tőkés politikája súlyosabb ország képmutató ellenére — mind gazdasági és politikai szankciók elfogadásáról számolnak be a hírközlő eszközök. A kettős nyomás alatt álló Botha-kormányt ráadásul még a szélsőjobboldal is támadja állítólagos „erélyte- lensége” miatt. Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság belpolitikai válsága között szoros az összefüggés: alig hihető, hogy a fekete többség hatalomra kerülése után sokáig kellene várni a jelenlegi legnagyobb gyarmat függetlenné válására. Namíbia problémája nem oldható meg elszigetelten, különválasztva a dél-afrikai kérdéstől. De ahogy közeledik — feltartóztathatatlanul közeledik — az apartheid utolsó órája, úgy kerül egyre közelebb a függetlenséghez Namíbia népe is. Horváth Gábor három héten belül teljesen lecsillapodik”. Benazir Bhutto, a pakisztáni ellenzék letartóztatott vezetője és nyolc társa ellen vizsgálatot folytatnak a kormány megdöntésére szőtt összeesküvés gyanújával — jelentette be a karacsi rendőrség. A hírügynökségek rámutatnak, hogy vádemelés esetén halálbüntetéssel is sújthatják az ellenzéki vezetőket. Benazir Bhuttót, a legnagyobb ellenzéki erőt képviselő pakisztáni néppárt vezetőjét augusztus 14-én, az ország függetlenségének 39. évfordulója alkalmából tartott ellenzéki nagygyűlésen tartóztatták le, s a gyülekezeti és tüntetési tilalom megsértéséért 30 napi elzárásra ítélték. A kormány előző nap betiltott mindenféle tüntetést és mintegy 500 ellenzéki politikus letartóztatását rendelte el, hogy megakadályozza a függetlenségi napra meghirdetett országos tiltakozó megmozdulásokat. A hétvégén sem csillapodtak a tiltakozó megmozdulások és erőszakos kilengések. A dél-pakisztáni Szakkurban és Kotrlban az államfő, Ziaul Hakk lemondását követelő tömeg épületeket gyújtott föl. A rendőrség Larkanában szétvert egy tüntetést. A letartóztatottak száma — a hírügynökségi jelentések szerint — azóta elérte a tízezret. A biztonsági erők és a tüntetők közötti összecsapások halálos áldozatainak számát hatvanra teszik. .NINCS BENNEM BOSSZÚVÁGY 99 A szép és elszánt Benazii Nem az erő, ellenkezőleg, a nyugtalanság, a félelem jele az, ami mostanság Pakisztánban történik. Ha Ziaul Hakk tábornok-elnök veszély teilen ellenfélnek tekintené az ellenzéket, nem lépne fel ellene ilyen keményen. Az ország függetlenségi napjának előestéjén betiltották a politikai gyűléseket, felvonulásókat, a demokrácia helyreállításáért küzdő mozgalom mintegy ezer vezető személyiségét őrizetbe vették. A nagyvárosokban azonban a tilalom ellenére is összegyűltek az emberek, számos helyen ösz- szetűzések robbantak ki a demokratikus jogok helyre- állítását követelő tüntetők és az ellenük kivezényelt rendőrök között. Pakisztánban a rendkívüli állapotot tavaly decemberben függesztették fel. Engedélyezték az ellenzéki pártok működését, ám ez a gyakorlatban csak pophintésnek bizonyult. A kormányellenes erők lehetőségei változatlanul rendkívül korlátozottak. Amint kiéleződik a helyzet — miként a napi események mutatják — a rezsim habozás nélkül újra az erőszak eszközéhez nyúl. S van egy szép, fiatal nő Pakisztánban, akinek személye újabban nagyon idegesíti Ziaul Hafckot. Ali Bhuttó lánya, Benazir négy hónappal ezelőtt tért haza. A 33 esztendős poBtikusnőt soha nem látott tömeg, félmillió ember várta, s bárhová ment az országban, mindenütt ünnepelték, lesték a szavát. Tévedtek tehát, akik azt hitték, hogy e fiatal nő csak egy illuzórikus jelkép. Hakk, miután 1977-ben puccsal megszerezte a hatalmai, legfőbb politikai ellenfelét, Ali Bhuttót, a pakisztáni néppárt vezetőjét, a volt kormányfőt kivégeztette. Benazirt, apja letartóztatása után házi őrizetbe helyezték, börtönbe zárták, 1984-tőí angliai száműzetésben élt. Családja Sind tartomány egyik leggazdagabb nagybirtokos famíliája volt. A szülők angol nevelőnői szerződtettek négy gyerekük mellé, Benazirt később Ka- racsiban ír apácák tanították. 16 évesen az amerikai Radcliffe College-ban folytatta tanulmányait, majd Oxfordiban politikai tudományokkal, filozófiával és közgazdaságtannal foglalkozott. Felkészültségének elismerésére utal, hogy a tekintélyes oxfordi diákvita- klub elnökévé választották. Politikai pályafutása apja bebörtönzésévöl, kivégzésével kezdődik. „Nincs bennem bosszúvágy” — hangoztatta sokszor. Pártja a békés változások programját hirdette meg. Demokratának tartja magát, gazdaságpolitikai tervében a bankok, az acélipar, a hajózás államosítása, mérsékelt földreform szerepei. Hazatérése előtt az Egyesült Államokba a, a Szovjetunióban, Szaúd-Arábiában járt. Jó kapcsolatot szeretne tartani a nagyhatalmakkal, s a szomszédos országokkal. Meglepő, hogy az afganisztáni helyzettel kapcsolatban hasonló nézeteket vall, mint a'tábornokelnök. Hatalomra jutás esetén továbbra is megengedné, hogy az ellenforradalmá- rok bázisként használják az országot. Az amerikai segélyekre is igényt tart. Lehet, hogy ezekkel a megnyilatkozásaival Washington támogatását akarja elnyerni, akárcsak Corazon Aquino tette a Fülöp-szigeteken. Az Egyesült Államok számára Pakisztán rendkívül fontos. Törökország és Thaiföld között az egyetlen biztos szövetséges. a legfontosabb kö- z ép-keleti stratégiai bázis. Hogyan állhat egy nő a férfiak uralta mohamedán Pakisztánban egy párt élére? Benazir Bhutto kerüli a nyugati stílust, hithű mohamedán nőhöz illően házukba a „női bejáraton” át lép be, ha utazik, női kísérője van, pakisztáni nőii viseletét ölt magára, sosincs hajadonfőtt. Kitűnő szónok, „beszélgetni” tud a tömeggel, s a szónak egy olyan országban, ahol a lakosság 75 százaléka íirni- oíVasni nem tud, nagyon nagy a jelentősége. Apja korán tudatosította benne: nemcsak angolul kell választékosán beszélni, urdu az anyanyélve, azt is tökéletesen tudnia keik Nyolc és félévi illegalitás után léphetett ismét a politikai színtérre a néppárt. Életképességét bebizonyította, és vezetője, Benazir Bhutto ma a legnépszerűbb politikusnak tűnik az országban. A tábornok-elnök azt remélte, hogy a nép csak kíváncsiságból lesi-várja az ellenzék vezetőjét, hogy néhány hét múlva megunják szónoklatait. Az államilag ellenőrzött tévé és rádió nem közvetíti beszédeit, mégis egyre nagyobb a tábora. Abban is reménykedtek, hogy a néppárt belső viszályai szétzilálják e csoportosulást. Benazir Bhutto politikai törekvései számára a hadsereg jelenti a legnagyobb fenyegetést. Ugyanakkor számolnia kell az iszlám fun- damen listákkal is, ezek az ellenzék legelszántabb ellenségei, 1977-től, a katonai puccstól kezdve együttműködtek Ziaul Hakk tábornokkal. A 98 milliós ország lakosságának 97 százaléka mohamedán, az „iszlámosí- tás” azonban növekvő ellenállásba ütközik. Az ellenzék legfőbb követelése: tartsanak szabad vá- választásokait. „Akkor majd kitűnik, mit is akar a nép!” — mutatott rá Benazir Bhutto. A tábornok-elnök hallani sem akar róla, majd 1990- ben — ígéri —, akkor jár le elnöki megbízatása. Ha biztos lenne a győzelemben, nem halogatná az urnákhoz járulást. — szilágyi — Bhutto lányát mindig mindenütt sokan várták
