Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-18 / 194. szám

2 Somogyi Néplap 1986. augusztus 18., hétfő Szakértői megbeszélés Az amerikai külügymi­nisztérium épületében pén­teken befejeződött a kétol­dalú kapcsolatok kérdéseiről rendezett szovjet—amerikai szakértői tárgyalások, ame­lyek több napon át tartot­tak — a szeptemberi kül­ügyminiszteri tárgyalás elő­készítése végett. A kétoldalú kapcsolataikat, ezen belül elsősorban kon­zuli ügyeket, valamint a kit ország közötti tudományos, kulturális együttműködés és sportkapcsolatok fejlesztésié­nek lehetőségeit vitatták meg a küldöttségek. Szovjet részről Vita'lij Mikolcsak, a szovjet külügyminisztérium Egyesült Államok Kanada osztályának helyettes veze­tőije, amerikai részről pedig Thomas Simons, szovjet és kelet-európai ügyekben ille­tékes külügyi államtitkár­helyettes vezette a tárgyaló­küldöttséget. Bernard Kalb amerikai külügyi szóvd/vő a megbeszé­léseket „építő szelleműnek és 'tárgyszerűnek” minősítet­te. Szakszervezeti szolidaritás MEGSZÁLLTÁK A MICHELIN BRÜSSZELI GYÁRÁT A gumiipari munkások nyugat-európai szakszerve­zetei közös nemzetközi ak­ciót határoztak el a Michelin transznacionális cég belgiumi gyárának bezárása és dol­gozói elbocsátása ellen. A tiltakozó akcióhoz más szak- tnai szervezetek is csatlakoz­nak — jelentették be a nyu­gat-európai gumiipari szak- szervezeteket tömörítő bi­zottság hét végén Brüsszel­ben megtartott tanácskozása Után. Augusztus elején, amikor a Michelin brüsszeli gyárának munkásai szabadságra men­tek és az üzem leállt nyári szünetre, a nagyvállalat egy­szerre közölte: a gyárat be­zárja és az 1100 dolgozót el­bocsátja. A hírre a munká­sok nagyrésze megszakította szabadságát, és tiltakozásul megszállta a gyárat. Az igazgatóság előbb el­zárkózott a tárgyalásoktól is, később a Michelin francia- országi és hollandiai munká­sai szolidaritása és a belga közvélemény nyomására, to­vábbá a belga munkaügyi minisztérium közbenjárásá­ra mégis tárgyalóasztalhoz ült, de döntését nem volt hajlandó megmásítani. Ezt azzal indokolta, hogy a bel­ga üzemben gyártott sze­mélyautógumik előállítása nem gazdaságos. Az igazga­tóság arra sem volt hajlan­dó, hogy a munkásokat sza­badságon lévőknek tekintse és bérüket ez idő alatt fo­lyósítsa. A gyárbezárás vég­leges, a munkások ügye nem gazdasági, hanem szociális kérdés, fizessen az állam munkanélküli segélyt — mondta. A felháborodott dolgozók erre megszállták a cég iro­daházát is a brüsszeli belvá­rosban. Ebben a légkörben ült össze a belga fővárosban a szocialista szakszervezeti központban a nyugat-euró­pai országok gumiipari szak- szervezeteinek bizottsága. A bizottság elítélte a Michelin igazgatóságát, a gyár bezárá­sát indokolatlannak minősí­tette, és jogtalannak azt, hogy a bezárást és a dolgo­zók elbocsátását előzetes tárgyalás nélkül határozták el. A kollektív szerződés leg­alább két hónapos előzetes bejelentési kötelezettséget ír elő ilyen esetben. A gyár eljárását a belga parlament, és a nyugat-eu­rópai közösség parlamentje is elítélte. A bizottság úgy döntött, szolidaritásra hívja fel a Michelin más országúkban működő üzemeinek dolgozó­it, továbbá az autó-, a ka­mion- és repülőgépgyárak munkásait, hogy tagadják meg a Michelin gyártmá­nyok szerelését, a szállító- munkásokat pedig arra, hogy ne rakják ki és be azokat. Ha az akció megvalósul, ez lesz az eddigi legnagyobb nemzetközi szakszervezeti . megmozdulás egy multina­cionális cég ellen. Pakisztáni zavargások Újabb tüntetés, közelharc Negyedik napja tartanak az utcai harcok a pakisztá­ni városokban a rohamrend- órök és a tüntetők között. Szombaton Karacsihan a bebörtönzött ellenzéki veze­tő, Benazir Bhutto több szál hívie csapott össze a kivezé­nyelt biztonsági osztagok­kal. Legkevesebb öt ember megsérült az összetűzések­ben. A tüntetők még pénteken a Szándih tartománybeli Tat­tá városban megrohamoztak egy börtönt és kiszabadítot­tak huszonnégy foglyot. A politikai zavargások csütörtökön, az ország füg­getlenségiének évfordulóján robbantak ki, miután a ha­tóságok betiltották az ellen­zék tervezett nagygyűléseit. Az összecsapásokban a ro- hamrendörök megöltek öt embert, a sebesültek száma több százra tehető. A bör­tönbe vetettek száma meg­haladja az ezret: köztük vannak az új általános vá­lasztásokat követelő ellenzé­ki pártszövetség vezetői. A hadsereg egységeit ve­zényelték ki a pakisztáni Szindh tartományban a rendszerellenes tüntetések és zavargások megfékezésére. A katonai törvénykezés ta­valy december végi feloldá­sa óta első ízben támaszko­dott a kormány a hadsereg­re rendfenntartó céllal. Karacsiiból. Lahoréból és Ravalpindifoöl szombaton egésznapos utcai összecsapá­sokról érkeztek jelentések. A három városiban, a ro­hamrendőrséggel szembesze­gülve, százak vonultak fed a csütörtöki hatósági támadás A tüntetést a rendőri erők kegyetlenül igyekeztek szét­verni Hozzátartozóit sirató libanoni asszony a legutóbbi bejrúti pokolgépes merénylet színhelyén Amerikai vádaskodás Washington azzal vádolja a Szovjetuniót, hogy folya­matosan megsérti a bakté­rium- és toxinfegyiverek be­tiltásáról és megsemmisíté­séről szóló 1972-es genfi szerződést. A Pentagon szombaton nyilvánosságra hozott jelentése szerint — amelyet a múlt héten ter­jesztettek a képviselőház egyik bizottsága elé — „a tudomány fejlődése lehetővé teszi, hagy gyorsan, kis költ­séggel állítsanak elő katonai célokra alkalmazható bak­teriológiai termékeket, ame­lyek ellenőrzése viszont gya­korlatilag lehetetlen”. A jelentés összeállítója, Douglas Feith hadügyi ál­lamtitkár-helyettes azt ál­lítja. hogy a Pentagon „megbízható értesülése,, sze­rint a Szovjetunióban „leg­alább hét. katonai ellenőrzés alatt álló központban.” foglal­koznak bakténiumfegyverek kifejlesztésével és gyártásá­val, Ugyancsak „.bizonyíté­kokkal” rendelkeznek arról, hagy Afganisztánban alkal­maztak is ilyen fegyvereket, s a Szovjetunió „délkelet- ázsiai szövetségeseit is ellát­ta baktérium fegyverekkel”. Feith „elavultnak és az újabb eszközök ellenőrzésé­re alkalmatlannak” minősíti a genfi szerződést. A jelen­tés szerint az Egyesült Álla­mok fel fogja vetni ezt a kérdést szeptemberben Genfiben, az 1972-es szerző­dés aláíróinak újabb tanács­kozásán. halálos áldozatainak emlé­kére. A tüntetők több he­lyütt épületeket, bankokat, vasútállomásokat gyújtottak fel, és a mecset felé vonul­tak. A rendőrség szétverte a tüntetést. összecsapások voltak Ka- racsi szegény negyed ében. Lyariban is; ott letartózta­tása előtt Benazir Btnüto el­lenzéki vezető mondott be­szédet a nagygyűlésen. összesítések szerint a kö­zelharcokban csaknem hat- vanan sebesültek meg. A rohaimrendőrck lőfegyvere­ket, könnyfakasztó gránáto­kat és botokat használtak a tüntetőkkel szemben, akik kövekkel és husángokkal vé­dekeztek. Áz ellenzéki pár'.szcvri­ség, amelynek vezetőit a hét közepén bebörtönözték, hétfőre országos tiltakozási napot hirdetett. Dominika UJ ELNÖK Szombaton letette a hiva­tali esküt Joaquin Balaguer, a Dominikai Köztársaság májusban megválasztott új államfője. Balaguer, aki a választásokon a konzervatív reformpárt színeiben indult. Jorge Blancót, a Dominikai Forradalmi Párt vezetőjét váltja fel az elnöki székben. NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG Vita a koalícióban Franz Josef Strauss igen népszerű politikus szűkebb pátriájában. A Keresztény- szociiáliis Unió (CSU) elnö­két, az NSZK bajor szabad- államkénit emlegetett leg- nlagyobb tartományának kor­mányfőjét azonban országo­san is ismerik. Politikai ér­zéke, felikészültsége, a tör­ténelemben, a közgazdaság- tanban és a fizikában való jártassága, szónoki képessé­ge, parlamenti vitakészsége mindenütt elismerést éb­reszt. Csák lehengerlő mo­dora, harcias stílusa bántó néha, és ezért még szövetsé­gesei is sokszor kényelmet­len partnernek tartják. Két­ségtelenül nagyratörö ambí­ciók fűtik, s az is köziismert, hogy még koalíciós partne­rei között is nehezen tűr meg maga mellett valódi vagy vélt vetélytársákat. lárpedig Hans-Dietrich Genscher szabaddemokrata párti (FDP) alkancellár és külügyminiszter megelőzi őt abban a közvélemény-kuta­tási kimutatásban, amelynek szerkesztői azt vizsgálták, hogy egyes politikusok mi­lyen népszerűek nemcsak saját pártjuk szavazóinál, hanem más pártok támoga­tóinál is. Gensohert nagyon széles körben tisztelet övezi — jóval az FDP keretein kí­vül is. Érthető tehát, hogy a CSU vezetője az egész koa­lícióban éles vitát kavart egy olyan tévényilatkozatá­val, amelyben — Genscher szerinte immáron túlságosan hosszú megbízatására hi­vatkozva — sürgette a kül­ügyminiszter távozását a nyugatnémet diplomácia élé­ről. A bajor kormányfő óvást emelt a külügyminiszternek azzal a kijelentésével szem­ben, hogy a moszkvai láto­gatása alkalmával a közel­múltban aláírt szovjet—nyu­gatnémet műszaki-tudomá­nyos együttműködési meg­állapodás az enyhülési poli­tika előmozdítását szolgálja. Strauss úgy véli. hogy Gen­scher eltúlozza a megálla­podás jelentőségét, s külön­ben is nem eléggé tudato­sítja, hagy az NSZK fő szö­vetségese az Egyesült Álla­mok. Vajon milyen célt szol­gáltak ezek a megjegyzései? Vagy az a Kohl kancellár­nak adott tanácsa, hogy a Genscher által állítólag most is képviselt korábbi szociál- liberális diplomáciai irány­vonal helyett ideje lenne a külpolitikában is végrehaj­tani a KaM-kormányzat ha­talomra kerülésével bekövet­kezett fordulatot? Strausisról — bár erősen konzervatív szemléletű — általában nem tételezik fel, hogy az NDK-val való jobb megértés, s a Szovjetunióval és a többi kelet-európai or­szággal való együttműködés ellenfeleként kívánna fel­lépni. Az utóbbi években ki­fejtett tevékenysége, meg­Vasárnap esti kommentárunk Befejezéséhez közeledik egy hosszú tárgyalássorozat. Stockholmban kedden foly­tatódik az európai bizalom- és biztonságerősítő konfe­rencia 12. és egyben utolsó fordulója. Az eddigi megbe­szélések eredménye >— vagy éppen eredménytelensége — véglegessé válhat. Nem mindegy, nekünk, európaiaknak pedig éppen­séggel nagyon nem mindegy, mit hoz az utolsó menet “ svéd fővárosban. Bár a tár­gyalások során többször is felcsillant a megegyezés esé­lye, eddig nem sikerült olyan kölcsönösen elfogadható for­mulákat találni, amelyek a résztvevő harminchárom eu­rópai és két észak-amerikai ország minden igényét ki­elégíthették volna. A szocia­lista országok indítványait a NATO-tagok sorra elutasí­tották, és a semlegesek cso­portja sem tudta jelentősen közelíteni egymáshoz a két álláspontot. A záró forduló Az utolsó menet előtt mégsem teljesen re­ménytelen a megállapodás elérése — erre utalnak az utóbbi hónapok világpoliti­kai eseményei s az előző megbeszéléseken tapasztalt javuló légkör is. A stockholmi megállapo­dás elsősorban természete­sen a szovjet—amerikai vi­szony mindenkori állapotá­tól függ. Márpedig a soro­zatos szakértői tárgyalások, Sevardnadze és Shultz talál­kozójának bejelentése és a lehetséges Gorbacsov—Rea­gan megbeszélések előkészí­tése kifejezetten jó irányban befolyásolja a két ország kapcsolatát. Ha az Egyesült Államok hajlandó komoly megfontolás tárgyává tenni a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más tagjai által tett kompromisszumos ja­vaslatokat — a szocialista országok sok tekintetben elé­be mentek az amerikai kö­veteléseknek a helyszíni el­lenőrzés ügyében és több más problémás kérdésben —, ágy nyilvánvalóvá válik azok kölcsönösen előnyös jellege. Bécsben már dolgoznak a következő tanácskozássoro­zat elé kerülő osztrák javas­latokon, A másfél évtizedes múltra visszatekintő helsinki folyamat tehát továbbra sem szakad meg. Akár sike­rül a megállapodás Stock­holmban, akár nem, az élet megy tovább. Mert meg­egyezni csak a tárgyaláso­kon, az érdekeket és a szem­pontokat ütköztetve, a komp­romisszumokat keresve le­het. Az emberiség további fejlődésére. — egyáltalán: fennmaradására — az egyet­len garancia a megegyezés korunk legégetőbb kérdésé­ben. Béke vagy háború? Fegy­verkezés vagy leszerelés? Bizalom vagy kétkedő gya­nakvás? Akárhogy fogalma­zunk is, Stockholmban most csak részleges választ kap­hatunk. Horváth Gábor nyilatkozásai nem erre mu­tattak, s úgy látszott, leve­tette magáról a korábbi hi­degháborús köntöst. Bonni hírmagyarázók inkább arra a feltételezésre hajlanak, hogy a CSU befolyásos el­nöke ily módon kívánta újra jelezni igényét Genscher ■tisztségére. Ám a vehemens bajor mi­niszterelnök tengelyt akasz­tott a másik, egyben legfon­tosabb koalíciós partnerével, a Kereszténydemokrata Unió­val (CDU) is. Amikor ugyan­is Volker Hübe, a CDU vi­szonylag fiatal, 44 éves kül­politikai szóvivője, a CDU/ CSU parlamenti csoportjá­nak helyettes vezetője, kiállt a koalíció közös irányvona­lát képviselő Genscher mel­lett, a CSU vezérkarából — ez alkalommal nem Strauss maga — a Genscher elleni támadások hátteréről sokat eláruló szemrehányásokkal válaszoltak. A pártjában sokak véle­ménye szerint fényes jövő elébe néző és Kohl kancellár által nagyra tartott CDU- politikusnak fejére olvasták „régi bűneit”. Így azt. hogy tavaly a szövetségi gyűlés­ben, a Bundestagban, állást foglalt a keleti határok vég­legessége mellett s ez ellen annak idején hevesen tilta­koztak az „Elűzöttek szövet­ségei” néven működő revan- sista szervezetek. Genschér­nék is szemére vetették: le­het. hogy amit mond, az tet­szik a lengyeleknek, de „el­bizonytalanítja” ezeket a szervezeteket. Tehát talán innen fúj a szél — írták te­kintélyes lapok. Októberben tartományi választásokat tartanak Ba­jorországban, s a CSU úgy. ítéli meg, hogy szüksége van a fenti szövetségek minden tagjának szavazatára is. Nem mintha mindenben egyetértene e szavazóréteg politikái igényeivel. Strauss hatalma Bajorországban megingathatatlanul szilárd, de presztízSokokból már azt is nehezen viselné el, ha a korábbinál rosszabbul ütne ki a választás. A legtöbb po­litikai megfigyelő úgy véli, a CSU a választásokon hasz­not óhajt húzni abból, hogy szavakban keménységet ta­núsít a keleti politikában és ezért lép fel Genscherrel szemben, s Strauss külügy­miniszteri ambíciói ,mellett ez a másik oka a koalíción belül most fellobbant újabb vitának. Flesch István (Bonn) Peru hitelképtelen Perut hitelképtelennek nyilvánította a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Ez any- nyit jelent, hogy nem kap­hat újabb kölcsönöket a szervezettől. Az IMF végre­hajtó szerve, az igazgatóta­nács indokolása szerint Pe­ru nagyon elmaradt adóssá­gainak törlesztésében. Peru az első eladósodott latin-amerikai ország, az IMF tagországok sorában pe­dig (Szudán, Guyana, Viet­nam és Libéria után) az ötödik, amelyet az IMF al­kalmatlannak nyilvánított újabb kölcsönök felvételére. Peru az IMF-nek összesen 730 millió dollárral, ameri­kai és más külföldi kereske­delmi bankoknak, kormá­nyoknak és a Világbanknak pedig összesen 14 milliárd dollárral tartozik. Az IMF- nek az idén esedékes 180 millió dolláros adósságából (augusztus 15-ig lejáró ha­táridővel) csak 35 millió dollárt törlesztett. Alan Garcia perui elnök pénteken Limában közölte: országa nehéz pénzügyi hely­zete miatt nem hajlandó fel­áldozni teljes valutartartalé- kát, ezért csak „jelképesnek” mondható összeget, 35 mil­lió dollárt fizetett vissza az idén esedékes IMF-tartozásá- ból.

Next

/
Thumbnails
Contents