Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-18 / 194. szám

1986. augusztus 18., hétfő Somogyi Néplap 3 A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉRVÉNYESÜLÉSE Társadalmi aktivitás Szocialista rendszerünk legjelemzőbb vonása a nagy többség érdekeinek követke­zetes érvényesítése. A -meg­határozó törekvésekben -ki­alakult egyetértésen belül azonban- sokféle és szerte­ágazó célokat követő réte­gek, csoportok vannak. Ki­ki foglalkozásától, munka­helyétől, lakhelyétől — és még hosszan folytathatnánk a felsorolást — függően másra helyezi a hangsúlyt, különböző megoldásokat tant helyesnek, ha vélemé­nyét kérik vagy dönteni kell. A szocializmus eddigi épí­tése során bebizonyosodott, ho§y a társadalomban, a szocialista viszonyok talaján is létrejönnek az érdekkü­lönbségek. Ezek akkor vál­nak felismerhetővé, ha az erre szolgáló intézmények­ben — a társadalmi és tö­megszervezetek, az állami testületek, az országgyűlés és a tanácsok, valamint az állampolgárok különböző közösségi fórumain megfele­lően felszínre kerülhetnek, igénnyé formálódhatnak. A szocialista demokrácia fejlesztése ebben az össze­függésben azt célozza, hogy viták, párbeszéd-, a széles körű nyilvánosság kereté­ben -kapjanak teret a társa­dalom különböző rétegeiben lezajló érdekm-oagások, s ezék egyeztetésével az elő­térbe kerülő érdekék tényle­gesen érvényesüljenek. A társadalom nyitottsága, ä -politikai és állami intéz­mények problémaérzékeny­sége, az érdekkülönbségek feltárása hozzásegít a 'konf­liktusok feloldásához. A szocialista demokrácia tar­talmi és formai fejlesztései azonban nem az a taktika inspirálja, hogy az emberek mondják csak a -magukét, s ezzel megnyugszanak, fe­szültségeiket levezetik, az­tán maradhat minden a ré­giben. Ellenkezőleg: az cél, hogy a vitákban, a lakóte­rületi és munkahelyi fóru­mokon közvetített vélemé­nyekből összességében végül is a többség akaratát hűen kifejező elhatározások, dön­tések szülessenek. A minél több vélemény­nyel számoló döntések nem­csak azzal az előnnyel jár­nak. hogy könnyebben meg- érthetőik és elfogadhatók, hanem azzal is, hogy növek­szik a mellettük kiálló és végrehajtásukért tenni kész emberek tábora. Ha tudatosul bennünk, hogy a mindannyiunk érde­keivel számoló közös célo­kon keresztül valósítjuk meg a magunk szándékait, olyan erőtartalékok szabadulnak fel, amelyek megsokszoroz­zák a társadalom teljesítő- képességét. Az eredmények, igazolva a nagyohb erőfe­szítések értelmét, visszahat­nak a tömegek tudatára és tenniakarásáira. Erre a tár­sadalmi aktivitásra szükség van ahhoz, hogy a közös cé­lok megvalósítására egyálta­lán esélyünk legyén. Igaz, a társadalmi aktivi­tás nem független az anya­gi érdekeltségtől. Nem sza- ban azonban figyelmen kí­vül hagyni, hogy a társada­lom életének bár meghatá­rozó, de korántsem kizáróla­gos szférája a termelőtevé­kenység és általában a köz­vetlenül pénzben, anyagiak­ban kifejezésre jutó társa­dalmi cselekvés. Sok más terület van, ahol. az alkotó­készség 'kibontakozása azon is múlik, ihlogy a szocialista demokrácia révén milyen mozgástér teremtődik a job­bító szándékok, az igénye­sebb munka számára. A tudományos kutatásban, a műszaki fejlesztésben, az oktatásiban, a közművelődés területén, az egészségügyi ellátásban, a közigazgatásban dolgozók számára sem kö­zömbös, hogy beleszólhat­nak-e az őket körülvevő, a munkájukhoz feltétlenül szolgáló környezet dolgaiba. Az anyagi érdekeltséget il­letően nem szabad megfe­ledkezni arról, hogy a he­lyes arányokat, a nagyobb teljesítményeket elismerő bér- és jövedelemszabályo- zás is csak úgy lehetséges, ha jól működnek azok a mechanizmusok, amelyek ál­landó visszajelzéseket ad­nak az intézikedések fogad­tatásáról és tényleges hatá­sáról. Nem beszélve a mun­kahelyi demokrácia fórum­rendszeréről, amelynek egyik fontos funkciója, hogy érvényesüljön a közösség értékrendje, a valódi telje­sítményeket azok nagysága szerint 'honoráló anyagi el­ismerés. Demokráciánk osztálytar- talmábói következik, hogy miközben szót akarunk ér­teni mindenkivel, aki a nép, a nemzet sorsáért felelőssé­get érez, annak jobbításáért cselekedni kész, határozot­tan fellépünk azokikal szem­ben. akik akár áttételesen is a párbeszédet, a véle­ménynyilvánítás szabadságé: bármely indítékból a szocia­lizmus általánosan elfoga­dott értékeinek, vívmányai­nak és célkitűzéseinek meg­kérdőjelezésére szeretnék felhasználni, (Folytatjuk.) Dr. Bálint Tibor ZSÁKOLOK Szombat délelőtt. A ka­posvári nagymalom szokat­lanul csöndes. Bár itt is, ott is emberek tűnnek fel, mosolyra fakasztó fehér maszkban, liisztporral borí­tott, fakókékké szelídült munkásruhában, mégis más világ ez, mint a hétköznapi. Hiányzik az őrlőgépek, a sziták puha, mély dobogása, amelyből az avatott fül azonnal kiszűri a disszonan­ciát, a betolakodó, oda nem ülő hangokat. Pedig munka folyik most is. Csak ez — talán azért, mert ez egy minden mozzanatában isme­rős, mégis rejtélyes folya­mat végét jelenti — már nem olyan ámulatba ejtő. Ugyan mi szép is van ab­ban, hogy egy futószalag megállás nélkül Tiszteszsá- kokkal etet egy — legalább­is a kezdetben így látszó — soha jóllakni nem akaró vasúti vagont ? Egy idő után örülök, hogy a kérdést nem mondtam ki, mert mint ki­derül: a szépséget nem. a gépekben kell keresni. S ahogy hallgatom a nyugodt, megfontolt mozgással dolgo­zó embereket, be kell lát­nom: itt is van min elámul- ni. — Ez most már nem is olyan nehéz munka — mu­tat a targoncán lévő zsá­kokra egyikük. — Mikor ide­kerültem, egy zsák 85 kilós volt, ennek kétszerese. És nem volt ilyen gépesítés. Kézzel raktuk föl a zsákot, egészen a tízes magasságig. A derekam most is érzS, pe­dig egy ideje csak alkal­manként zsákolok. Ha szól­nak, mint most is, szívesen bejövök. A vállalat érdeke az én érdekem is. Hogy ez a kettős érdek nem mai keletű, kiderül ab­ból, hogy Máté József más­fél évtizede dolgozik a ma­lomban. Előbb zsákoló volt, később elvégezte a szak­A tervezők és építők dicsérete FONYÓD A DÉLI PART YASÜTI KÖZPONTÚ LESZ Új állomásépület Új állomásépület Fonyódon (Folytatás az 1. oldalról.) Bevezetőként — nosztal­gia ntélkül — a múltra em­lékezett az ünnepségen Fé­nyes József, a MÁV pécsi igazgatóságának vezetője. Formailag jelentést tett a MÁV vezérigíazgató jónak, mégis inkább összefoglaló- értékelő ünnepi beszédként emlékezhetünk mondandó­jára. Azért, mert méltatta a tettek sokaságának jelentő­ségét, első helyen a helyi vezetők, azután a vezérigaz­gatóság, a tervezők és az építőik „sietségét”, erőfeszí­téseit és színvonalas munká­ját, — szerényen háttérbe szorítva az általa vezetett, igazgatóság cselekedeteit. S azért, mert szavaiból érző­dött: legalább úgy örül en­nek a létesítménynek, -mint a helyi vasutasok, s az uta­zóközönség, Somogy lakói és vezetői. A múltat nem idézzük fel közismert a számunkra. A lényeg: ideje voíitt, hogy Fo­nyód jelentőségéhez és ide­genforgalmához méltóan — e nem elhanyagoiható terü­leten, a vasúti közlekedés lebonyolításában is — felnő­jön vállalt kötelezettségei­hez. Áldatlan volt az átmeneti időszak, a feladat sürgető, és példamutató a megvalósí­tás. Fényes József szavaiból fényesen derült ki: a MÁV Tervező Intézete Steffler Im­re építész-tervező, és az ál­mait megvalósító Zala Me­gyei Tanács Magas- és Mély­építő Vállalat vezetői, dolgo­zói gyors, pontos és elisme­résre méltó munkát végez­ték. Végtére is — az elvi döntésen, a pénzügyi fede­zet megteremtésén, az Össze­fogáson kívül az ő munká­júéi émjelzi ezt_ a minden igényt kielégítő állomásépü­letet. Az építők tavaly kezdték meg a munkát és a határidő előtt másfél hónappal tet­ték le szerszámaikat. S hogy mindössze 37,4 millió forint­ba került a létesítmény — kevesebbe, mint amennyire tervezték — ez kétségkívül az ő érdemük. A dicséret és elismerés többször, s a sza­vakon kívül másban is meg­nyilvánult. De beszéljünk a házról, amelyet — bár tíz órakor vélt az avatás, már reggel nyolckor ostromoltak (vol­na) az utasok. A jelentésből megtudtuk, hogy az épület hasznos alapterülete 1600 négyzetméter. Ebből 1200 szolgálja a vasút céljait, ahól az utasforgalmi és üzemviteli feladatokat látják el. 200 négyzetmétert foglal el a bisztró és a kiskereske­delmi pavilon az Utasellátó kezelésében, s végre méltó, szemre és funkcionálisan is kielégítő, ragyogóan beren­dezett helyet kapott itt a Siotour utazási irodája. S hogy teljes legyen a kép: szombattól itt „székel” a Kapos Volán is, az igények­nek megfelelő irányítóhe­lyiségében. Mindez termé­szetesen nem valamiféle adomány. A MÁV 30 millió forintját az Utasellátó 4,5, a Siotour 2,4; a Kapos Volán 0,5 millió forinttal egészítet­te ki. S ahogy az avatóün­nepségen érzékeltük: jó] fogják érezni magukat itt az ügyfelek, a dolgozók. A ház egyébként otthont teremt a jövő számára is. Nem véletlenül említettük, hagy a fejlődés ,niem áll meg. Az avatás — örömünkre ugyanis egy fejlődési sza­kasz lezárása csupán az elő­rehaladás grádicsán. Meg­kezdődött az állomásépület korszerű biztosítóberende­zéseinek szerelése, s a mű­szaki szakemberek azt ígé­rik, hogy az 1987. évi me­netrendváltozás idejére üzembe is helyezik. Hátra van a szociális épületek lét­rehozása, s még ebben a tervidőszakban bővítik a vá­gányhálózatot, s a villamo­sítást megelőzően új utaspe- ront építenek Fonyódon. Na­gyobb költségekkel jár, de remény van rá, hogy megva­lósul a régóta tervezett gya­logos aluljáró, amely nem másodlagos a biztonság szempontjából. S ezzel még mindig nem reked meg a vasúti fejlesztés. A tervek szerint — igaz, ez csak a következő tervciklus célkitű­zése lehet — (s az új épület erre már lehetőséget te­remt) : Fonyód a Balaton dé­li partja vasúti közlekedésé­nek irányítóközpontja lesz... S hogy őszintén örül en­nek Erdei Zoltán állomásfő­nök és mintegy 150 mun­katársa, az természetes. De örülhet hazánk lakossága is, azok, akik a tó déli partján akarják tölteni vikendjei- ket, szabadságukat. Fényes József azt mondta: aíz állomás új felvételi épü­lete legalább annyira a nagyközség lakóié, az üdülő­ké. mint a vasutas dolgo­zóké. Mindnyájukat kérte: figyeljenek rá, óvják, vi­gyázzák, mint a sajátjukat. Az avatóbeszéd után ter­mészetesen nem maradhatott el a szalaigvágás, s a vezér- igazgató Kiváló Dolgozó ki­tüntetéseket dokumentált, d;cséretekót és jutalmakat adott át a tervezésben, az építésben élenjáróknak. munkásképzőt és most fő­koptató. Ezen einevetem ma­gam, mire ő — anélkül, hogy kioktatásnak szánná — elmagyarázza, hogy mit je­lent ez a beosztás. — Tulajdonképpen a mi feladatunk a gabona előké­szítése az őrlésre. Nagy a felelősségünk, mert jórészt ebtől függ, milyen lesz a liszt minősége. Azért zsákolni sem felejtettem el, sőt dél­után még a kertbe is kime­gyek, hogy kiszedjem a krumplit. öt vagon megnafcása a mai feladat. Ez majdnem 3000 zsák megmozgatását je­lenti. Igaz, a targonca ki­hozza a raktárból, de a sza­lagra kézzel rakják fel, és a végén is kézzel keli le­emelni. öten vannak erre a munkára. — Tudja, aki régóta csi­nálja ezt, annak mindnek van valami baja — szól köz­be egy idősebb férfi, a cso­portvezető. — Most is hiány­zik két zsákoló a nyolcból, de hamarosan kiegészülünk, már leszereltek. Nem sokan jönnek a fiatalok közűi. Álltak a gépek, míg be­szélgettünk. Többen is oda­jöttek és ha többel nem is, egy-egy mondattal elmond­ták a véleményüket. A lé­nyegük az volt, ha nem dol­goznak, nincs pénz se. Tel­jesítményben fizetik őket. Bár nem volt ez célzás, mégis elköszöntünk, hiszen a munkaidő végéig még két vagont kellett berakniuk. Az új kenyérnek való liszt nagy részét egyébként Bog- 1 áriéi!éré és Kaposvárra szál­lítják, de jut belőle a szom­szédos Tolna megyébe és a fővárosba is. A zsákolókon kívül rend­kívüli karbantartási műsza­kot tartottak a szerelők. A háromműszakos folyamatos termelés biztosításához most tisztították meg az őrle­ményt szállító rendszert. Nagy Zsóka

Next

/
Thumbnails
Contents