Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-18 / 194. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA XLII. évfolyam, 194. szám Ara: 1,80 Ft 1986. augusztus 18., hétfő Á zene szárnyain A zene népeket 'köt össze. Olyan nemzetközi nyelv, amelyet minden nemzet fia megért, átszellemülhet hall­gatása közben, eggyé válhat társaival a közös muzsiká­lás során. Mégsem csak kö­zösségi műfaj. lAki otthon, egyedül, egy elsötétített szo­bában élvezi a felcsendülő melódiákat, éppúgy útra kel­het a zene szárnyán, meg­nyugodhat a zajos nappalok után. fte tegyük a kezünket a szivünkre: hányszor hódo­lunk ennek a lelket nyug­tató, személyiséget gazdagí­tó időtöltésnek? A fiatalok körében nagy teret hódított a diszkó, a könnyűzene, ta­lán bizonyos körökben á népdalokat is szívesen hall­gatják. A komolyzene azon­ban egyre inkább kiszorul a szórakozások közül. Aggasz­tó, hogy a sokszor magas színvonalú koncerteken több­nyire mindig ugyanazokat az arcokat látni: a 'hozzáér­tő kévésekét. A zene kissé elszigetelő­dött közönségétől. Régen a barátok közös muzsikálása, a térzene, a katonazeneka­rok felvonulása a mindenna­pi szórakozás része volt egy- egy közösség életében. A kö­zös muzsikálás ma már nem szokás. Alkalmakat kell te­remteni hozzá! Jó lehetősé­get kínálhat erre egy fesz­tivál vagy olyan esemény, amelynek rangja, neve van. A múlt héten zárult bar­csi rendezvénysorozat erre is jó példát mutatott. A réz­fúvós kamarazenélésnek ren­geteg nemzetközi szaktekin­télye vett részt a két hétig tartó eseményeken. Az esz­mecserék a versenyen termé­szetesen elsősorban a szak­ma „magánügyei” voltak. A Dráva-parti szervezők azon­ban kihasználták ezt az alkalmat — az esemény min­denkit odafigyelésre késztető súlyát. Kivitték a zenét a hangversenyteremből, s az avatottak a nehezen befo­gadható művek helyett in­dulókat, népzenét, ragtime- ot játszottak szabad téren. Ide a szabadtérre már el­jött a város apraja-nagyja; élvezték, s bizonyára még sokáig megőrzik emlékeze­tükben ezt az estét. Hogy a népszerű zene vagy a nem­zetközileg elismert nevek vonzották-e őket, azt nem tudni. Bizonyára mindkettő. S talán ebben van az em­berek megnyerése rejtélyé­nek a kulcsa. Legyen a zene közérthető, s hangszerének kiváló mestere az előadó. A harmadik pedig az, hogy en­gedjen egy kcisdt elveiből a komolyzenét művelő, eléggé elzárt „társadalom”. Ma már több elvont művészeti ág kényszerül tudomásul venni, hogy ha Mohammed nem megy a hegyhez, akkor a hegy menjen Mohammedhez. S ez utóbbira van okunk. A zenei műveltségben sem já­runk az élen.... Nyitásra van szükség, közelebb kell lépni a közönséghez, elébe­menni érdeklődésének. Még­pedig a színvonal csökkené­se nélkül! Kényes, hajszálon egyen­súlyozó művelet ez, de meg­éri. Mert, ha csak egy-két fiatal is odasétált kíváncsi­ságból, s ha valami csalo­gató megfogta, talán legkö­zelebb már kinyitja a rá­diót, ha az ismert nevet vagy zeneművet fedezi föl a műsorban. Innen pedig csak egy lépés, hogy a hangver­senyterembe is bemerész­kedjék. Tersztyánszky Krisztina mm yam . ~ ......... Határidő •lőtt MAPWAL-KONGRESSZUS Békefelhívás a záró napon Bókefelhívás elfogadásával befejezte munkáját az Orosz Nyelv- és Irodalom­tanárok Nemzetközi Szövet­ségének VI. világkongresz- szusa. A Budapest kongresz- szusi központban megtartott záró, plenáris ülésen Pócs Ilona, a MAPRJAL alelnöke köszöntötte a hatnapos ta­nácskozás mintegy kétezer résztvevőjét. Ezt követően a világ min­den táját képviselő orosz nyelvtanárok Vitai!,j Koszto- marovnak, a nemzetközi szövetség főtitkárának, Er­vin Wedel NSZK-beli és Kurt Gab ka NDK-beli pro­fesszornak, a MAPRJAL, al- elnökeinek, valamint Olga Mitrofanovának, a moszkvai Puskin Orosz Nyelvi Intézet igazgatóhelyettesének elő­adásában meghallgatták a szekciók munkájáról szóló összefoglaló jelentéseket. A beszámolók hangsúlyoz­ták: a nyitó plenáris ülést követően 16 szekcióban, ke- rekasztal-konferenciákon és tudományos tanácskozásaikon vitatták meg a rasszisták a nyelvoktatás tudományos módszereinek, az orosz nyelv- és irodalom oktatása új irányzatainak kérdéseit, s cseréltek alkotó vélemény- cserét a nyelvtanítás idősze­rű tennivalóiról, A világ 66 (Folytatás az 5. oldalon.) TÖBB MINT FÉL ÉVSZÁZAD UTÁN Új állomás, új színfolt Fonyódon A FEJLŐDÉS NEM ÁLL MEG Mindössze tizenkét nap telt el a Kaposvár tüskevári közúti-vasúti felüljáró ava­tása óta, s a közlekedési ágazat újabb nagyszerű lé­tesítményit adott át az uta­zóközönség és dolgozói szá­mára. Ha hozzátesszük eh­hez, hogy néhány nap múl­va összekötő út avatásáról tájékoztathatjuk az olvasót, igazán eflégedettek lehetünk a közlekedés fejlesztésével Somogybán. Szombaton. — az Alkot­mány közelgő ünnepének tiszteletére — átadták ren­deltetésének a fanyódi állo­más új felvételi épületét. Határidő előtt, a tervezettnél alacsonyabb költséggel! S ezzel a fejlődés nem állt meg. A feiliobogózott, esztétikai­lag vonzó és korszerű épület átadásán részt vettek: dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke, dr. Várszegi Gyula, a MÁV vezérigazga­tója, dr. Fenyő István, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője, dr. Sebes Miklós, az Utasellátó Vállalat vezér­igazgatója, dr. Fodor János, a Siotour igazgatója, a helyi párt-, állami és tömegszer­vezetek első számú vezetői, a tervezők és építők képvi­selői, és nagy számú érdek­lődő, akik alig várták már — és okkal —, hogy a meg­sokszorozódott fanyódi vas­úti forgalom résztvevői az igényeknek megfelelő állo­másépületet tudhassanak magukénak. A Himnusz vezette be ezt az örömteli ünnepet. Részle­teiről lapunk 3. oldalán szá­molunk be.----- ­B ALATONI HÉTVÉGE •-> M;- " , ‘ jfC'Vo •. Á-' /. _ / Sziszifuszi szolgálat Fárad a táj. Csaknem két hónapja tart az aszály, de a tópart .növényzetét nem­csak a szárazság gyilkolja. Az aszály itt zavartalan strandidőit jelent: felüdülni vágyó százezrek lepik el plédjeikkel, gumimatracaik­kal a kiszáradt pázsitot. Sió­fok hosszú partszakaszán, zegzugos, több kisebb telepü­lésből összeférceit területén valójában Zamárditól Aligá- ig sziszifuszi küzdelmet foly­tat a tisztaságért, a déli parit fővárosának esztétikai ar­culatáért (és sok más egyéb­ért) felelős költségvetési üzem. A dolgozók kéthar­mad része úgynevezett kom­munális tevékenységet vé­gez, vagyis szemetet szállít, parkot gondoz, virágot, cse­metét ültet, illetve kaszál, elszáradt, megvénült fákat termel ki, nyesedéket, füvet hord el stb. (Az üzem évi ár­bevételi terve másfélmillió forint, s ennek 72,8 száza­léka az említett tevékenység révén jön össze.) Hajnali 4 órakor indulnak a szemét­szállító gépek, s naponta tíz-tizenöt fordulót kell ten­niük, hogy az a 8—9C0 köb­méter hulladék a szemétte­lepre kerüljön. A négy köb­méteres konténereket 11, a 110 literes kukák tartalmát nyolc járművel szállítják el (naponta mintegy tízezer ku­kát ürítenek ki), ezen kívül három utcaseprő- és két lo­csolóautó szolgál állandóan éjféltől hajnalig. A rendsze­res — az állampolgárok ál­tal fizetett — szemétszállí­tás körén kívül rekedt terü­leteken, mint például Sza­badi-Sóstón, ahol rengeteg az üdülő és rengeteg a hul­ladék, közületinek mondják a szemétszállítást: ez. pedig úgy történik, hogy konténe­reket helyeznek el a telepü­lés különböző pontjain, de sajnos a konténerek mellett, és tőlük távolabb szemétku­pacok keletkeznek, amelye­ket ugyancsak el kell szállí­tani három önrakodós teher­autó, markoló gép és egyéb eszközök segítségével. — Gépparkunk nem a legkorszerűbb — mondta Okváth Miklós, a siófoki költségvetési üzem igazga­tója. — Fontos célgépek hiá­nyoznak. Különböző, kézi erővel már nem pótolható műveletek (például a járda­seprés) elvégzésére kellené­nek ezek a gépek. Forintunk is volna rá, de valutával kellene fizetnünk érte, az pedig nincsen. Parkfenntar­tó részlegünk is méltán hiá­nyolja a kaszáléfkot felszedő fűnyíró gépet. Ezt is csak valutáért szerelhetnénk be. Ehhez csak annyit: csak­nem kétmillió négyzetméter­nyi zöldterületet gondoznak — csökkenő létszámmal, nem megfelelő gépparkkal —, és hozzátehetjük: kerthez, park­hoz értő szakmunkásokban sem bővelkednek. Mint is­meretes, a Balaiton-parti vá­ros parkjai meglehetősen el­használódtak, felújításra szo­rulnak. A kikötő-közeij hí­res Rózsa-park is, akárcsak a 100 esztendős Dimitrov- piark, amelyet a VII. ötéves terv időszakában felújíttat a város. Fárad a táj, fakul, elvesz­ti üdeségét a zöldterület. De nemcsak az aszály gyilkolja a pánkot, a virágágyásokat, hanem az ember is. A szál­lodák, kempingek, üdülők változatlanul télé vannak tu­ristával, s ennyi ember kö­zött nem ritka a notórius parkromgáló, virágtépő, cse­metetördelő, a gátlástalanul szemetelő. Ókváth Miklós és munkatársai naponta neki­veselkednek a feladatnak: megpróbálják tisztántartani a várost. Szapudi András Tenyészszemle Kaposváron Az utóbbi években, meg­állni látszik a hazai lóte­nyésztés sorvadása. Űjra éledték az állami ménesek, de örvendetes az is, hogy egyre több egyéni lótenyész­tőt tartanak számon az or­szágban. Az első és jelentős lépás az volt, amikor 1984-ben megalakult a Somogy Me­gyei Lótenyésztési Egyesület. (Jelenleg 53 tagja van, meg­alakulása óta majd kétszere­sére nőtt a számuk.) Most isimét magúkra hívták a szakemberek és a lovakat kedvelők figyelmét. Te- nyészszemlét tartottak szom­baton Kaposváron, amelyre minden egyesületi tag el­hozta egy vagy akár több lovát is, hogy megméresse őket. Az egyesület elnökének, Rádoki Józsefnek a neve ismerősen cseng lovasber­keken kívpl is. Sokat tett és tesz ma is a valamikor vi­lágszerte híres magyar ló- tenyésztés fellendítéséért. Tőle kértünk szakvéle­ményt a tenyészszemléről. — A gazdák 37 lovat ne­veztek be. Elbírálásúikat a származás és a küllemi je­gyek alapján végeztük. Ez utóbbinál 12 szempontot vet­tünk figyelembe, így többéit között a méreteket, a ló tartását. Nagyon lényeges­nek tartom, hogy ilyen szemle 1932-ben volt utoljá­ra Magyarországon, s most ismét sikerült megszervezni. — Az arra érdemes lovak és gazdáik dicsősége mellet: mit jelent ez a szemle az egyéni lótenyésztésben? — Nagyon, sokat! Például megismerik egymás lovait a tagok. Még lényegesebb, hogy fel tudtuk mérni az egyéni lótartók tenyészálla­tait, s ennek alapján létre tudunk hozni egy — leg­alább húsz lóból álló — törzsállományt. Az ország egyetlen lótenyésztési egye­sülete nemcsak somogyiak­ból áll. Különböző helyekről jelentkeztek, hogy szeretné­nek részt venni a közöli munkában. — Miért fontos, hogy az egyesületnek legyen törzs- tenyészete? — Mert akkor mi is része­sülhetünk állami támogatás­ban és adhatunk el te­nyészállatokat, többek közöl: a külföldi partnereknek is. — A bírálat eredménye alapján bizakodó? — Feltétlenül, hiszen leg­alább tíz olyan lovat mutat­tak be, amely alkalmas erre a célra. A tenyészszemlén több ka­tegóriában bírálták el a lo­vakat. A kancák közül dr. Kurdi György lova nyerte el az első helyet. Winkler Ildi­kó egyéves és Gasztonyi Fe­renc kétéves kanca csikó ja szintén kategóriagyőztes lett. A kanca család ok versenyé­ben ugyancsak Winkler Ildi­kó lovai vitték el a pálmát, míg a pónik közül Vida End­re tenyészállata lett az első. N. Zs. A tenyészszemle egyik díjazott kancája, csikajával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents