Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-29 / 177. szám

TV-NÉZŐ UJ SZERZEMÉNY Gandhi Új televíziós produkciók Kameraközeiben Oppen­heimer Julius Robert Oppenhei­mer neve valószínűleg nem sokat mond a mai fiatalok jelentős részének. így hát hézagpótló műnek is tekint­hető az a kétrészes, angol — a BBC által készített — filmsorozat, amelynek da­rabjait hetente két alka­lommal sugározza televí­ziónk. A sorozat a világhírű fizikus életének 1938 őszétől 1953 decemberéig terjedő szakaszát öleli fel. Azt a szakaszt, amely a fiatal ame­rikai fizikaprofesszort egy óriási kutatási és fejlesztési program vezetőjévé, az „atombomba atyjává”, majd megbélyegzett, magányos emberré tette. Amikor tudottá vált, hogy a 'maghasadás bomba készí­tésére is alkalmazható, a szövetségesek számára lét- fontosságúvá vált, hogy meg­előzzék a náci Németorszá­got. Oppenheimer rövidesen arra a belátásra jutott, hogy ez már az emberiség létét fenyegeti. A világhírű tudós nyíltan hirdetett nézetei ve­szélyessé váltak az USA hi­degháborús politikája sza­mara, ezért rövidesen ő is azok közé a tudósok, művé­szek közé került, akiket az Amerika-ellenes Tevékeny­séget Vizsgáló Bizottság ül­dözni kezdett. A tévétfilmsorozatban Op­penheimer életének több ré­tege — a magánemberi, a tudós és a politikus — vál­takozik. Megszemélyesítője a filmben Sam Waterson, magyar hangja Dunai Ta­más. A második legjelentő­sebb szerep, Groves tábor­nok alakítója Manning Red­wood, őt Szalbó Ottó szólal­tatja' meg magyarul, A sorozat írója Peter Prince, operatőre Peter Hall, rendezője Davis Bar­ry. A kísérőzenét Carl Da­vis szerezte. Az Oppenheimer című hét­részes angol sorozat első ré­szét ma este 20 óra 05 per­ces kezdettel sugározza a tévé az 1-es programban. # * Uj magyar— román szótár Üj magyar—román szótár jelent meg a napokban Bu­karestben., a didaktikai és pedagógiai kiadó gondozá­séiban. A szótár —amelyet elsősorban iskolai tanulók számára készítettek — ösz- szesen mintegy 25 ezer szó­cikket tartalmaz, s felöleld a tudományos és műszaki szó­kincset is. A brit iskolások megköny- nyeblbülten sóhajthattak fel, amikor megtudták, hogy megszűnik az iskolákban a testi fenyítés — igaz, csak 1987-től és nem is mindenki számára. ■Az ősi — és ósdi — fe­gyelmezési módszer eltörlé­séről a brit parlament alsó­háza csak egyetlen szavazat­nyi többséggel döntött. ’Ez is mutatja, mennyi híve le­het .még Nagy-Britanniában a nádpálcának. A konzerva­tív párti kormány is csak annyiban akart enyhíteni a jelenlegi rendszeren, hogy a szülőkre, illetve az iskolák­ra bízta volna, ' alkalmaz­zák-e a verést. Azzal, hogy lemond erről az elavult nevelési módszer­ről, amely bizonyos oktatási intézmények hírnevét — vagy hírhedtségét — meg­alapozta, a hagyománytisz- telő Nagy-Britannia is fel­sorakozik a többi európai ország mellé. A verést már tórábban megtiltották Ang­A magyar irodalom egyik kiemelkedő művéből, Né­meth László Égető Eszter cimű regényéből televíziós változat készül a napokban a Mafilm műtermében. Az író 1956-ban született alko­tása egy asszony életét vé­gigkövetve 50 esztendő ma­gyar történelmét idézi fel. A nagy terjedelmű nemzedék- regény Hintsek György ren­dezésében elevenedik meg, főszereplője a neves szovjet színésznő, Irma Csurikova. Ugyancsak irodalmi alap­anyagból, Kodolányi János két korai novellájából ké­szül a drámai főszerkesztő­ség Gyermek születik című produkciója. A század első évtizedeiben, azonos hely­színen, az Ormánságban játszódó két írásból — a Gyermek születik és a Bö­bék Samu búcsúja címűből — Horváth Tibor rendező é.s Zahora Mária dramaturg lia és Wales közoktatási körzeteinek egynegyedében, illetve a skóciai iskolák 90 százalékában. Másutt azon­ban — főleg a fiúiskolák­ban — továbbra is dívik a kormos és a nadrágolás. A fenyítés leggyakrabban al­kalmazott eszköze a rette­gett nádpálca, de gyakran suhog a nadrágszíj. A verést ellenző pedagó­gusok társasága évek óta hangoztatja, hogy az ilyen büntetések nem nevelnek, hanem kárt okoznak a gyer­mek fizikai, érzelmi és sze­xuális fejlődésében, erős szado-mazoehdsta hajlamo­kat alakíthatnak ki a testi fenyítés áldozataiban, vagy akárcsak szemtanúiban. A testi fenyítés fenntartásának szószó'ói viszont abból in­dulnak ki, hogy a gyermekek „nem automatikusan jók”, s a verés „megelőző” hatásá­ról értekeznék. „A pálca megalázza a tanulót, és sok­kal hatékonyabb, mint a sértések vagy az ordítozás” formál egységes tévéfilmet. A Szerepéket egyenes: kö­zött Kun Vilmos, Kovács Mária, Horváth József, Mol­nár Piroska, Körtvélyesi Zsolt, 'fomaneik Gábor, Hor­váth Teri és Berek Kati alakítja. Már elkészült, s augusztus 8-án a 2-es műsorban lát-' ható Félistenek párviadala címmel, a külpolitikai szer­kesztőség filmje, amelyet Sugár András készített a sakk világhírű nagymesteré­vel. Karpowal és Kaszpa- rowal, A televízió Natura forga­tócsoportja újabb expedíció­ra indul Vietnamba, hogy a közép-vietnami partsáv víz alatti élővilágáró1 készítsen sorozatot. Az ötrészas, a Vietnami Televízióval közö­sen létrejövő produkcióban a biológusok mellett archeo­lógus és hadtörténész szak- érteik is részt vesznek. NAGY-RBITANNIA — bizonygatta egy vaskala­pos konzervatív képviselő, maga is egykori iskolaigaz­gató. A brit sajtó éppen az alsó­házi szavazás előtt számolt be arról, milyen lelki törést és fizikai fájdalmaikat okoz egy 13 éves fiúnak az, hogy az iskolában — egyetlen rossz .Beleletért — véresre verték. Mindenesetre a nagy port felverő parlamenti döntés egyéves haladékot adott a fenyítés híveinek, azzal ér­velve, hogy az iskolaigazga­tóknak idő kell ahhoz, hogy „megfelelő pótbüntetéseket” találjanak ki. Ráadásul a honatyák határozata csak az állami iskolákra vonatkozik, így a brit magániskolákban továbbra is suhoghat a nád­pálca. A hagyományokat e tekintetben is tisztelő szü­lőknek tehát borsos árat kell fizetniük, ha úgy vélik, hogy csak az ősi „csattanás” módszerrel lehet embert fa­ragni csemetéikből. Egy régi album került a marcali helytörténe­ti múzeumba: lengyel menekültek készítették — hazánkban — a II. világháború idején. Fából faragott borító­ját a lengyel sas díszí­ti, az albumban pedig művészi tollrajzok ta­lálhatók szülőhazájuk egy-egy városáról. Hatvan évvel ezelőtt Ke­mény János író levélben hívta meg marosvécsii kasté­lyába' baráti eszmecserére az erdélyi irodaiam számos képviselőijét. A találkozóra 1926. július 16—18. között került sor, s a házigazdán kívül huszonheten vettek rajta részt, többek között Áprilly Lajosi, Bánffy Mik­lós., Kós Károly, Kuncz Ala­dár, Makkal " Sándor, Tamá­si Áron, Tompa László. A találkozó célja voltaképpen az volt, hogy a világháború utáni rendkívül nehéz hely­zetben csak igen laissan for­málódó erdiély.i magyar szel­lemi élet számára az eszme- esete alapján kibontakozó cselekvési programmal segít­séget adijoni. Az ilyen célki­tűzések ritkán szoktak sike­rülni. E;z esetben azonban másként történt. A maros- vécsii találkozót évről évre megrendezték, s csak a má­sodik világháború zárta le történetüket. A találkozás irodalomtör­téneti jelentőségűvé vált. Ali|glh|amem annak köszönhe­tően., hogy programjuk reális volt. Nem illúziókat próbál­tak kergetni, hanem a lehe­tőségeket számba venni. Eh­hez mindenekelőtt az kellett, hogy felismerjék a jó érte­lemben kompromisszumos politika szükségességét. Hogy nem azt kel.l az adott hely­zetben keresni, ami szétvá­laszt, hanem azt, ami össze­köt. Ami összeköti a külön­böző világnézetű, különböző művészeti elveket valló ma- gylar írókat, és ami összeköti Erdély népeit. Az Erdélyi Helikon a meg­békélés cselekvő atkiaratánalk széliemében jött létre. Sike­rüknek eredője volt az is. Kellemes meglepetésként olvastam a múlt heti Rá­dió- és Tedevízióújságban, hogy a képernyőn is bemu­tatják a Gandhit. A mozik­ban óriási siker volt a nyolc Oscar-díjjal jutalmazott in­diai—angol film. 1982-ben készült el, Richard Atten- borugh rendező nevét a né­zők azonnal megjegyezték, nem szólva a Gandhit nem­csak külsőleg, formailag, de belülről is .szinte megszólalá­sig hűen megformáló Ben Kingsleyről, aki egy csapás­ra világhírű lett. A mozivásznon ez a szé­lesvásznú szuperprodukció lenyűgöző volt, hiszen érvé­nyesült mindaz, amit a fil­mes alkotócsoport csak el­képzelt. Az indiai—angol közös vállalkozás talán jelképes­nek is mondható: az angol elnyomás ellen küzdő, a füg­getlenségért harcoló Gandhi­ról ki más készíthetett vol­na ennyire őszinte filmet. De leginkább az angolok csinál­ták a filmet, hiszen rende­zője, főszereplője brit, s hogy mégis megállja helyét a koprodukció fogalma, indiai beleegyezés, megjegyzés nél­kül aligha született volna meg az utóbbi évek vülág- filmtermésének egyik leg­kiválóbb ja. Gandhiról filmet kellett csinálná. Arról az emberről, akit a filmbeli indiai egy­szerű emberék különféle ki­váltságos jelzőkkel neveznek meg, arról a politikusról, aki elvetve a fegyveres harcot, az emberi méltóság erejével szállt szembe az idegennel, • az angol nagyhatalommal. Kiszámítható volt, hogy mi­ként cselekszik, diplomáciája a tisztesség volt, mégsem tudták megtörni, sem legyőz­ni. A film hosszú órák után is tovább pereg, már a tv- híradót vetítik. Az egyik hogy nem kezdtek el szer- vezetesdiit játszani. A Heli­kon íróközötssége teljesen kötetlen, „népfrontos” tár­sulás volt. Csak lazán kap­csolódott hozzá két nagyon fontos, az írói mimika lét­feltételeit biztosító szervezet: az Erdélyi Szépmíves Céh nevű, 1924-ben alakult könyvkiadó és az Erdélyi Helikon című folyóirat (1928—1944). A könyvkiadó teremtette meg voltaképpen az erdélyi magyar irodalom fellendülésének lehetőségét. Ez a bizonytalan anyagi alapokkal induló vállalkozás az írócsoport megszarvező- dése után, éppen az írók ak­tív munkájával lendült ' fel, s vált a kát világháború kö­zötti korszak egyik legjelen­tősebb kiadójává, elsősorban Kós Károlyinak köszönhe­tőén. Ugyancsak az első maros- vécsi találkozón határoztak arról, hogy irodalmi folyó­iratot kell életre hívni. En­nek az anyagi feltételei csak 1928 tavaszára teremtődtek meg. A lap főszerkesztője Bánifify Miklós volt, első szerkesztője Áprilly Lajos. Sem a folyóirat, sem az írótalálkozók sorozata nem tudott minden erdélyi írót maga köré tömöríteni. Ez talán célja sem volt, s vala­miféle statisztikai teljesség­nek értelme se lett volna. Mégis azt lehet mondaná, hogy a többség folyamato­san jelen volt, főleg a lap­ban. s hogy az újabb nem­zedékek képviselőit is be­kapcsolták a munkáiba. S akikkel vitában voltak — főleg Gaál Gáborral és a Korunk című folyóirattal. —, azokkal sémi ellenségként, hanem ellenfélként vitatkoz­képsor éppen az indiai ese­ményekről szól, a belső bé­kétlenségről, a mű tehát, amelyet Gandhi eltervezett, még koránt' sincs befejezve. A költészet hatalmáról vallott a televíziónézőknek a Ganigbi-film előtt pár órá­val Tornai József. Ilyenkor talán kevesebb verset olva­sunk, a nyári hónapokban jobban 'szolgálja a kikapcso­lódást a krími (a jó krimi), a kalandregény, a bestseller, az útleírás, kinek-kdmek íz­lése, igénye szerint. Ám ha a korán esteledő napokra szánjuk a polcon sorjázó versesköteteket, meghall­gatni érdemes volt, mit mond a költő az alkotói, a művészi etikáról, az emberi magatartásról, a kettő kap­csolatáról. , A költészet ma is vállalja azt, amit szerepe szerint vállalnia kell: ki­mondja, amit csak a lírikus lát meg, s a vers képes megfogalmazni, megörökíte­ni mások számára. . Jelentős vállalkozása volt a televíziónak az önkény— Nemeskürthy-műnék, a Hol­tak hallgatásának a bemu­tatása. Szinte szokatlan idő­ben, a könnyed nyári műso­rok között találtuk meg ezt a rendkívüli drámát, a 2. magyar hadseregről szóló requáamet. Nemcsak Ör­kényt, az orosz hadszíntéren katonaként járt írót, hanem a nála jóval fiatalabb Ne- meskürthyt is izgatta, a té­ma, a 2. magyar hadsereg pusztulásának körülményei. A történész Nemesteürthy a levéltárakat kutatva jutott eredményire, kettejük közös vállalkozásaként született meg a Holtak hallgatása, hogy elmondják a történetet, kimondják a holtak nevé­ben, amit ők már nem be­szélhetnek el, pedig tudnunk kell róla. Horányi Barna itaik. A haladásra képes erők­nek az a fajta tragikus megosztottsága, amely a har­mincas évek magyarországi szellemi életére olyannyira rányomta bélyegét, Erdély­ben szerencsére nem alakult ki. Végül is szűkebb értelem­ben két évtized erdélyi iro­dalmának volt igazi nyitá­nya az első marosvécsi ta­lálkozó. Tágabb értelemben viszont nemcsak e két év­tizednek, hanem a kisebbsé­gi sorba került romániai magyarság szellemi életé­nek, önálló irodalmának ad­ta meg a kezdő lökést. Tet­te ezt a transsylvanizmius sokat vitatott, de alapve­tően pozitív szándékával is. Erdély,. Transsylvania törté­nelmi, kulturális önállóságá­nak tétele nem az elzárkó­zást kívánta szolgálni, ha­nem a történelmi realitások figyélemlbevételét, s a pasz- szílv visszahúzódás helyett a társadalmi hasznú cselek­vést. A Helikon írótailálkozója valóban jelkép lett. Ahogy Dsida Jenő írta egyik versé­ben a „honfoglaló nagy író- nemzedék” -ről: „A veletek való baráti lét / avatta szép­pé életem felét”, s „A tér­képen kereszttel / jelölik majdi, hot áll a vécsi vár / s tanítják: itt volt az erdélyi Keszthely / és fényt vétett egy elborult, sivár /' világ­ba.” (Tükör előtt.) Az Erdélyi Helikonra való visszaemlékezésnek nemcsak irodalomtörténeti jelentősé­ge van. Az emlékidézés ta­nulságot is kínál számunk­ra: a különböző nézetű em­berek párbeszédének és együttműködésének példáját. Vasy Géza Félre a nádpálcával! Az együttműködés példája AZ ERDÉLYI HELIKON 60. ÉVFORDULÓJA

Next

/
Thumbnails
Contents