Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-04 / 156. szám

Ismét Jaruzelskit választották a LEMP első titkárává (Folytatás az 1. oldalról.) terv kidolgozását. A tervet ősszel fogadja el a parla­ment. A kongresszus — szintén egyhangúan — nyilatkozatot szavazott meg az európai biztonság és együttműködés kérdéséről. A küldöttek korábban, még a -kongresszus második napján elfogadták a szerve­zeti szabályzat módosítását és a párton belüli válasz­tások új szabályait. A szer­vezeti szabályzat a módosí­tásokkal erősíti a LEMP m-unkásjellegét, új intéz­ményes formákat teremt a pártt és a párton kívüliek kapcsolatainak erősítésére. A választási szabályzat ki­mondja, ihogy egy személy ugyanazt a párttiszcséget megszakítás nélkül legfel­jebb csak két, választási időszakon keresztül töltheti be. Harmadszor csak rend­kívüli esetben jelöltetheti magát. A választási időszak minden tisztség esetében öt év. A LEMP X. kongresszusa egy korszak végén és egy új szakasz elejét jelenti Len­gyelországban — állapította meg kongresszusi zárszavá­ban Wojciech Jaruzelski. Ki­emelte, hogy a kongresszus határozatainak megfelelően meggyorsítják a gazdasági és társadalmi fejlődést, ennek érdekében megkezdik az öt éve meghirdetett reformok második szakaszát, és min­denekelőtt racionalizálják a munkaerő felhasználását. Nagyra értékelte, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára ellátogatott a LEMP kongresszusára. Jaruzelski köszönetét mon­dott azoknak, akik eddig ve­zető tisztségeket viseltek a pártban, de nem kerültek be ismét a központi szervekbe. Kiemelte, hogy ők a legne­hezebb időszakban dolgoztak posztjukon. Jaruzelski végül berekesz­tette a kongresszust, és a küldöttek elénekelték az In- ternaeionálét és a lengyel himnuszt. ■ • • Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára csü­törtökön a maga és az SZKP Központi Bizottsága nevében üdvözölte Wojciech Jaru­zelskit abból az alkalomból, hogy ismét megválasztották a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkárává. * * * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára táviratban fejezte ki jókívánságait Wojciech Ja- ruzelskinék a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárává történő újraválasztása alkal­mából. * * * A Lengyel Egyesült Mun­káspárt X. kongresszusán résztvevő magyar párfikül- döttség, amelyet Grósz Ká­roly, az MSZMP PB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára vezet, csütörtökön a többi küldöttséghez hason­lóan vidéki programon vett részt. Délután a varsói ma­gyar nagykövetségen talál­kozott a helyi magyar ko­lónia tagjaival. A magyar pártküldöttség csütörtökön a késő esti órákban hazautazott Buda­pestre. Néhány chilei menekült rövid időre megszállta Hamburg­ban Chile konzulátusát tiltakozásul a Pinoohet-rezsim ter­rorja ellen (Telefotó — AP—MTI—<KS) Megelégelték a libanoni háborút Liibaniomibam csütörtök reg­gel hiét órakor kezdődött meg a hálborúellenes és az életfieüitíételek javítását kö­vetető 24 órás álitalájnios satiréljlk. A megmozdulást kiviétől nélkül mindén fele­kezeti,’ palújtfiikad erő támo­gatja, de annak céljáról, ki­váltó oHaaátróüi élesen éttér­nek a vélemények. A Liba­noni Erőik nevű keresztény milícia szerda estére időzí­tette uilitiimáltumáit: a koro- -miámy haMm napon, belül üljön össze, lásson hozzá a felhalmozódott tennivalóik initézéisiéhez — ellenkező eset­ben tekintse magát menesz­tettnek. A kormány lemoindálsának ötl'dtét maga Rasid Karami minisziteneliniölk vetette fel — ám azzal a kikötéssel, hogy egyidejűleg mondjon le Amin Dzsemajel államfő is. Csütörtök reggel Bejrutban nem húzták fel a redőnyö­ket, az ujtcáik kihaltak. A ráldiiállomáisok szerint a mo­zik, éttermek is zárva ma­radtak, sőt, a közönséget felkérték, hogy a strandiok­ra, a tengerpartra se men­jen ki. Néhány rádióadó a déMőtjt folyamán 10 perces jelképes némasággal csatija1 koaoift a sztrájkhoz, az álla­mi televízió nem sugároz műsort. A sztrájkkal' kapcsolatban alaposan bírálták a libanoni szakszervezeteiket, és Antoi­ne Besarát, a Libanoni Dol­gozók Áttaljános Szövetségé­nek (CGTL) elnökét: szemé­re veiteSttélk, hiogy a több mint 11 éve dúld háborúban a szakszervezetek tétlenek maradtak ás most, az „utol­só pillanatban” kezdemé­nyeznek ilyen, méretű akciót. Besara szerint a szakszer­vezetek éppen úgy megosz­tották voltak, mint a liba­noni társadlajlom,, az akciót ez .gátolta. A muzulmán és a haladó érők a sztrájkban saját tö- .rdkyebeik igazolásait, kifeje­zéslét látják — a keresztény- jolbbolidal.i táborban pedig a megmozdlulálst saját javukra írják Elodázott döntések Hágában A békés Hollandiában rit­kán lehet hasonlóan szigorú biztonsági intézkedéseket látni, mint a közös piaci ál­lam- és kormányfők hágai csúcsértekezlete előtt és alatt. Kétezer, jórészt más­honnan átvezényelt rendőr ügyelt a magas rangú ven­dégek nyugalmára, cement­tel töltött konténereket he­lyeztek az esetleges öngyil­kos merénylők útjába, és tíz kilométernyi fémkorláttal vették körül a legkényesebb körzeteket. Meglehet, a hol­land fővárosban példa nél­külinek számító előkészüle­tek túlzottnak tűntek, ám napjainkban a hasonlóan magas szintű találkozók ese­tében a „jobb félni, mint megijedni” az alapszabály. • Előtérben: a szankciók A hágai tanácskozás — ha külsőségeiben nem is, de — — tartalmát tekintve némi­leg eltért a nyugat-európai gazdasági közösség korábbi csúcsértekezleteitől. Azokon ugyanis legtöbbször az EGK belső problémái, a kereske­delem és más, ütközőpontot jelentő kérdések álltak elő­térben. Most azonban a nemzetközi politika aktuális fejleményei, mindenekelőtt a dél-afrikai helyzet, illetve a Pretoriával szemben alkal­mazandó — vagy épp nem alkalmazandó — szankciók ügye volt a meghatározó. Arról ugyan nem beszél­hetünk, hogy a hágai csúcs napirendje erre az egyetlen, jókora vitát kiváltó témára szűkült volna, de az tény, hogy a fekete kontinens vál­ság sújtotta déli csücske minden mást háttérbe szorí­tott a „kötetlen beszélgeté­sek”, munkavacsorák során, és a többi fórumon. Sőt, a szankciók ügye dominált már a közösség külügymi­nisztereinek előkészítő meg­beszélésein is, ahol többszö­ri próbálkozás ellenére sem sikerült egységes véleményt kialakítani. így, más megol­dás nem lévén, a külügymi­niszterek „áttolták” a nyit­va maradt kérdéseket az ál­lam- és kormányfők testüle­té elé. A fő ellentét itt is a meg­torló intézkedéseket sürge­tő csoport, illetve a még oly jelképes szankciókat is el­lenző országok (elsősorban Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság és bizonyos fokig Portugália) között alakult ki. Az ered­mény, amint az várható volt, egyfajta erőtlen kompro­misszum: az EGK háromhó- napos haladékot adott Pre­toriának a „faji elkülönítés rendszerének felszámolásá­ra”, csak ezután hajlandó fontolóra venni korlátozott jellegű szankciók elrendelé­sét. A csúcson emellett ha­tározat született: Sir Geoff­rey Howe külügyminiszter — a szervezet soros elnöki megtartását átvevő Nagy- Britannia képviseletében — „közvetítsen” a pretoriai kormány és az apartheid-el­lenes szervezetek között. Éles reagálások A jelek szerint ez a meg­lehetősen felvizezett szöve­gezés, az elodázott döntés senkit sem elégített ki iga­zán. A szankciók ellenzői to­vábbra is elzárkóznak a ha­tározottabb büntető intéz­kedésektől, támogatói vi­szont feleslegesnek tartják az újabb „türelmi időt”. Még jobban érezhető ez a csalódás a Brit Nemzetkö­zösség egyes államaiban: máris tárgyalások kezdődtek arról, hogyan reagáljanak London felemás szerepére, megalkuvónak tekintett ma­gatartására, s több tagor­szág épp a szankciók elma­radása miatt sürget szank­ciókat — ezúttal Angliával szemben. Érthetően még na­gyobb a felháborodás az apartheid felszámolásáért harcoló, a fegyveres küzde­A hágai találkozó résztvevői — a holland királynővel lemtől sem elzárkózó Afri­kai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezérkarában. Pretoria számára azonban még ez az enyhe kompro­misszum is soknak bizo­nyult. A dél-afrikai külügy­miniszter például éles han­gú nyilatkozatban utasítot­ta vissza a beavatkozást or­szága belügyeitae”. „Nem hagyjuk magunkat megfé­lemlíteni” — jelentette ki Roelof (Pák) Botha, hozzá­téve: az EGK jobban tenné, ha inkább a saját problé­máival foglalkozna. Kereskedelmi háborúskodás? •Valószínűleg ugyanez volt a véleménye azoknak a tün­tetőknek, akik Hágában, (az említett sok-kilométeres fémkorlátok mögött) a kö­zösség szállítási és mezőgaz­dasági politikája ellen tilta­koztak. A legutóbbi csúcso­kon kétségtelenül jelentős határozatok születtek az el­vi célként megjelölt „egysé­ges, korlátozásoktól mentes piac” megteremtésére, ám a legkülönbözőbb ügyekben (agrárpolitika, vám- és pénzügyek) fel-fetmerülő konfliktusok azt jelzik: sok még a teendő, ha a határok nélküli belső térség” létre­hozásának 1992-re kitűzött határidejét be akarják tar­tani. Ellentmondásos maradt egy másik napirendi pont le­zárása, az Egyesült Államok­kal felmerült kereskedelmi ellentétek ügye is. A csúcs- értekezlet résztvevői leszö­gezték: mindenképpen el akarják kerülni az esetleges kereskedelmi háborúsko­dást, ugyanakkor az is kide­rült, hogy az EGK bármi­lyen amerikai beviteli korlá­tozásra kész hasonló vám- szigorítással válaszolni. Molotov boldog napjai A kilencvenhat esztendős Vj acseszlav Molotov, aki 1930 és 1941 között a szov­jet kormány élén. állt, majd 1957-ig miniszterelnök-he­lyettes és külügyminiszter volt, ma Moszkva közelé­ben, az Arhangelszkoje felé vezető út melletti festői Zsukkovka faluban él, két­szintes házban. A több nyel­ven megjelenő Moszkovszki- je Novosztyi legutóbb beszá­molt arról, hogyan tölti napjait. Molotov minden reggel fél hétkor kel, húsz percig tor­názik a szabad levegőn, a reggeli Után egyórás erdei séta következik, majd átol­vassa a napilapokat. Két óra pihenés után ismét a dolgozószobába megy, olva­sás következik. — Ismerem az események menetét, követem őket. Lel­kesítenek azok a változások, amelyek az országunk életé­ben végbemennek. Sajnálom, hogy egészségem nem teszi lehetővé, hogy tevékenyen részt vegyek bennük. Minél idősebb az ember, annál in­kább szeretne hasznos lenni a társadalom számára. Az írás beszámol arról, hogy Molotov mindig szere­tett a moszkvai utcákon sé­tálni, elsősorban a könyves­boltok érdeklik. Bár otthon hatalmas könyvtára van, szinte mindig vásárolt köny­vet. Az utóbbi időben gyakran fáj a lába, ezért le kellett a hosszú sétákról mondania. Ma lánya, Szvetlána vagy veje, Alekszej Nyikonov vá­sárol számára könyveket. Ritkán ül- a tv elé, csak a délutáni híradást és az esti híradót nézi rendszeresen. Mindig nagyon várja a szombatokat, ilyenkor el­jönnek az unokák és a déd­unokák, feléled a ház. Gya­korta jönnek a barátok is látogatóba. — Boldog öregkorom van, szeretnék száz évig elélni — mondotta Vjacsevíav Molo­tov. Ciprus görög polgárai tüntettek amiatt, hogy a szigetországban látogatást tett Turgut Özal török miniszterelnök (Telefotó — AP—MTI—KS) Jellemző némiként az is, milyen témák rekedtek kí­vül sz állam- és kormány­fők megbeszélésein. Nem foglalkoztak például a le­szerelési kérdésekkel (bár bizonyos vonatkozásban szó­ba kerültek a kelet—nyugati kapcsolatok), mondván, hogy „az más fórumra tartozik”. Ugyancsak háttérbe szorult — bármennyire elsődleges­nek ítélik is a szakértők — az EGK-n belüli munkanél­küliség helyzete. Közismert, hogy Spanyolország és Por­tugália év eleji csatlakozá­sával a Közös Piac gazdasá­gi gondjai aligha csökken­tek, inkább növekedtek. A két ibériai ország belépésé­vel az állástalanok 13 milli­ós serege további hárommil­lióval szaporodott, s ezt a szintet az illetékes brüsszeli bizottság jelentése is „elfo­gadhatatlannak” minősítet­te. Mégis, a hágai csúcs után úgy tűnik, hogy — amint a nemzetközi diplomácia terü­letén — a belső teendők jó részével kapcsolatban is a szükséges lépések elodázása melett döntöttek. Szegő Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents