Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-04 / 156. szám
Ismét Jaruzelskit választották a LEMP első titkárává (Folytatás az 1. oldalról.) terv kidolgozását. A tervet ősszel fogadja el a parlament. A kongresszus — szintén egyhangúan — nyilatkozatot szavazott meg az európai biztonság és együttműködés kérdéséről. A küldöttek korábban, még a -kongresszus második napján elfogadták a szervezeti szabályzat módosítását és a párton belüli választások új szabályait. A szervezeti szabályzat a módosításokkal erősíti a LEMP m-unkásjellegét, új intézményes formákat teremt a pártt és a párton kívüliek kapcsolatainak erősítésére. A választási szabályzat kimondja, ihogy egy személy ugyanazt a párttiszcséget megszakítás nélkül legfeljebb csak két, választási időszakon keresztül töltheti be. Harmadszor csak rendkívüli esetben jelöltetheti magát. A választási időszak minden tisztség esetében öt év. A LEMP X. kongresszusa egy korszak végén és egy új szakasz elejét jelenti Lengyelországban — állapította meg kongresszusi zárszavában Wojciech Jaruzelski. Kiemelte, hogy a kongresszus határozatainak megfelelően meggyorsítják a gazdasági és társadalmi fejlődést, ennek érdekében megkezdik az öt éve meghirdetett reformok második szakaszát, és mindenekelőtt racionalizálják a munkaerő felhasználását. Nagyra értékelte, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára ellátogatott a LEMP kongresszusára. Jaruzelski köszönetét mondott azoknak, akik eddig vezető tisztségeket viseltek a pártban, de nem kerültek be ismét a központi szervekbe. Kiemelte, hogy ők a legnehezebb időszakban dolgoztak posztjukon. Jaruzelski végül berekesztette a kongresszust, és a küldöttek elénekelték az In- ternaeionálét és a lengyel himnuszt. ■ • • Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára csütörtökön a maga és az SZKP Központi Bizottsága nevében üdvözölte Wojciech Jaruzelskit abból az alkalomból, hogy ismét megválasztották a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárává. * * * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára táviratban fejezte ki jókívánságait Wojciech Ja- ruzelskinék a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárává történő újraválasztása alkalmából. * * * A Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusán résztvevő magyar párfikül- döttség, amelyet Grósz Károly, az MSZMP PB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára vezet, csütörtökön a többi küldöttséghez hasonlóan vidéki programon vett részt. Délután a varsói magyar nagykövetségen találkozott a helyi magyar kolónia tagjaival. A magyar pártküldöttség csütörtökön a késő esti órákban hazautazott Budapestre. Néhány chilei menekült rövid időre megszállta Hamburgban Chile konzulátusát tiltakozásul a Pinoohet-rezsim terrorja ellen (Telefotó — AP—MTI—<KS) Megelégelték a libanoni háborút Liibaniomibam csütörtök reggel hiét órakor kezdődött meg a hálborúellenes és az életfieüitíételek javítását követető 24 órás álitalájnios satiréljlk. A megmozdulást kiviétől nélkül mindén felekezeti,’ palújtfiikad erő támogatja, de annak céljáról, kiváltó oHaaátróüi élesen éttérnek a vélemények. A Libanoni Erőik nevű keresztény milícia szerda estére időzítette uilitiimáltumáit: a koro- -miámy haMm napon, belül üljön össze, lásson hozzá a felhalmozódott tennivalóik initézéisiéhez — ellenkező esetben tekintse magát menesztettnek. A kormány lemoindálsának ötl'dtét maga Rasid Karami minisziteneliniölk vetette fel — ám azzal a kikötéssel, hogy egyidejűleg mondjon le Amin Dzsemajel államfő is. Csütörtök reggel Bejrutban nem húzták fel a redőnyöket, az ujtcáik kihaltak. A ráldiiállomáisok szerint a mozik, éttermek is zárva maradtak, sőt, a közönséget felkérték, hogy a strandiokra, a tengerpartra se menjen ki. Néhány rádióadó a déMőtjt folyamán 10 perces jelképes némasággal csatija1 koaoift a sztrájkhoz, az állami televízió nem sugároz műsort. A sztrájkkal' kapcsolatban alaposan bírálták a libanoni szakszervezeteiket, és Antoine Besarát, a Libanoni Dolgozók Áttaljános Szövetségének (CGTL) elnökét: szemére veiteSttélk, hiogy a több mint 11 éve dúld háborúban a szakszervezetek tétlenek maradtak ás most, az „utolsó pillanatban” kezdeményeznek ilyen, méretű akciót. Besara szerint a szakszervezetek éppen úgy megosztották voltak, mint a libanoni társadlajlom,, az akciót ez .gátolta. A muzulmán és a haladó érők a sztrájkban saját tö- .rdkyebeik igazolásait, kifejezéslét látják — a keresztény- jolbbolidal.i táborban pedig a megmozdlulálst saját javukra írják Elodázott döntések Hágában A békés Hollandiában ritkán lehet hasonlóan szigorú biztonsági intézkedéseket látni, mint a közös piaci állam- és kormányfők hágai csúcsértekezlete előtt és alatt. Kétezer, jórészt máshonnan átvezényelt rendőr ügyelt a magas rangú vendégek nyugalmára, cementtel töltött konténereket helyeztek az esetleges öngyilkos merénylők útjába, és tíz kilométernyi fémkorláttal vették körül a legkényesebb körzeteket. Meglehet, a holland fővárosban példa nélkülinek számító előkészületek túlzottnak tűntek, ám napjainkban a hasonlóan magas szintű találkozók esetében a „jobb félni, mint megijedni” az alapszabály. • Előtérben: a szankciók A hágai tanácskozás — ha külsőségeiben nem is, de — — tartalmát tekintve némileg eltért a nyugat-európai gazdasági közösség korábbi csúcsértekezleteitől. Azokon ugyanis legtöbbször az EGK belső problémái, a kereskedelem és más, ütközőpontot jelentő kérdések álltak előtérben. Most azonban a nemzetközi politika aktuális fejleményei, mindenekelőtt a dél-afrikai helyzet, illetve a Pretoriával szemben alkalmazandó — vagy épp nem alkalmazandó — szankciók ügye volt a meghatározó. Arról ugyan nem beszélhetünk, hogy a hágai csúcs napirendje erre az egyetlen, jókora vitát kiváltó témára szűkült volna, de az tény, hogy a fekete kontinens válság sújtotta déli csücske minden mást háttérbe szorított a „kötetlen beszélgetések”, munkavacsorák során, és a többi fórumon. Sőt, a szankciók ügye dominált már a közösség külügyminisztereinek előkészítő megbeszélésein is, ahol többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült egységes véleményt kialakítani. így, más megoldás nem lévén, a külügyminiszterek „áttolták” a nyitva maradt kérdéseket az állam- és kormányfők testületé elé. A fő ellentét itt is a megtorló intézkedéseket sürgető csoport, illetve a még oly jelképes szankciókat is ellenző országok (elsősorban Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság és bizonyos fokig Portugália) között alakult ki. Az eredmény, amint az várható volt, egyfajta erőtlen kompromisszum: az EGK háromhó- napos haladékot adott Pretoriának a „faji elkülönítés rendszerének felszámolására”, csak ezután hajlandó fontolóra venni korlátozott jellegű szankciók elrendelését. A csúcson emellett határozat született: Sir Geoffrey Howe külügyminiszter — a szervezet soros elnöki megtartását átvevő Nagy- Britannia képviseletében — „közvetítsen” a pretoriai kormány és az apartheid-ellenes szervezetek között. Éles reagálások A jelek szerint ez a meglehetősen felvizezett szövegezés, az elodázott döntés senkit sem elégített ki igazán. A szankciók ellenzői továbbra is elzárkóznak a határozottabb büntető intézkedésektől, támogatói viszont feleslegesnek tartják az újabb „türelmi időt”. Még jobban érezhető ez a csalódás a Brit Nemzetközösség egyes államaiban: máris tárgyalások kezdődtek arról, hogyan reagáljanak London felemás szerepére, megalkuvónak tekintett magatartására, s több tagország épp a szankciók elmaradása miatt sürget szankciókat — ezúttal Angliával szemben. Érthetően még nagyobb a felháborodás az apartheid felszámolásáért harcoló, a fegyveres küzdeA hágai találkozó résztvevői — a holland királynővel lemtől sem elzárkózó Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezérkarában. Pretoria számára azonban még ez az enyhe kompromisszum is soknak bizonyult. A dél-afrikai külügyminiszter például éles hangú nyilatkozatban utasította vissza a beavatkozást országa belügyeitae”. „Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni” — jelentette ki Roelof (Pák) Botha, hozzátéve: az EGK jobban tenné, ha inkább a saját problémáival foglalkozna. Kereskedelmi háborúskodás? •Valószínűleg ugyanez volt a véleménye azoknak a tüntetőknek, akik Hágában, (az említett sok-kilométeres fémkorlátok mögött) a közösség szállítási és mezőgazdasági politikája ellen tiltakoztak. A legutóbbi csúcsokon kétségtelenül jelentős határozatok születtek az elvi célként megjelölt „egységes, korlátozásoktól mentes piac” megteremtésére, ám a legkülönbözőbb ügyekben (agrárpolitika, vám- és pénzügyek) fel-fetmerülő konfliktusok azt jelzik: sok még a teendő, ha a határok nélküli belső térség” létrehozásának 1992-re kitűzött határidejét be akarják tartani. Ellentmondásos maradt egy másik napirendi pont lezárása, az Egyesült Államokkal felmerült kereskedelmi ellentétek ügye is. A csúcs- értekezlet résztvevői leszögezték: mindenképpen el akarják kerülni az esetleges kereskedelmi háborúskodást, ugyanakkor az is kiderült, hogy az EGK bármilyen amerikai beviteli korlátozásra kész hasonló vám- szigorítással válaszolni. Molotov boldog napjai A kilencvenhat esztendős Vj acseszlav Molotov, aki 1930 és 1941 között a szovjet kormány élén. állt, majd 1957-ig miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter volt, ma Moszkva közelében, az Arhangelszkoje felé vezető út melletti festői Zsukkovka faluban él, kétszintes házban. A több nyelven megjelenő Moszkovszki- je Novosztyi legutóbb beszámolt arról, hogyan tölti napjait. Molotov minden reggel fél hétkor kel, húsz percig tornázik a szabad levegőn, a reggeli Után egyórás erdei séta következik, majd átolvassa a napilapokat. Két óra pihenés után ismét a dolgozószobába megy, olvasás következik. — Ismerem az események menetét, követem őket. Lelkesítenek azok a változások, amelyek az országunk életében végbemennek. Sajnálom, hogy egészségem nem teszi lehetővé, hogy tevékenyen részt vegyek bennük. Minél idősebb az ember, annál inkább szeretne hasznos lenni a társadalom számára. Az írás beszámol arról, hogy Molotov mindig szeretett a moszkvai utcákon sétálni, elsősorban a könyvesboltok érdeklik. Bár otthon hatalmas könyvtára van, szinte mindig vásárolt könyvet. Az utóbbi időben gyakran fáj a lába, ezért le kellett a hosszú sétákról mondania. Ma lánya, Szvetlána vagy veje, Alekszej Nyikonov vásárol számára könyveket. Ritkán ül- a tv elé, csak a délutáni híradást és az esti híradót nézi rendszeresen. Mindig nagyon várja a szombatokat, ilyenkor eljönnek az unokák és a dédunokák, feléled a ház. Gyakorta jönnek a barátok is látogatóba. — Boldog öregkorom van, szeretnék száz évig elélni — mondotta Vjacsevíav Molotov. Ciprus görög polgárai tüntettek amiatt, hogy a szigetországban látogatást tett Turgut Özal török miniszterelnök (Telefotó — AP—MTI—KS) Jellemző némiként az is, milyen témák rekedtek kívül sz állam- és kormányfők megbeszélésein. Nem foglalkoztak például a leszerelési kérdésekkel (bár bizonyos vonatkozásban szóba kerültek a kelet—nyugati kapcsolatok), mondván, hogy „az más fórumra tartozik”. Ugyancsak háttérbe szorult — bármennyire elsődlegesnek ítélik is a szakértők — az EGK-n belüli munkanélküliség helyzete. Közismert, hogy Spanyolország és Portugália év eleji csatlakozásával a Közös Piac gazdasági gondjai aligha csökkentek, inkább növekedtek. A két ibériai ország belépésével az állástalanok 13 milliós serege további hárommillióval szaporodott, s ezt a szintet az illetékes brüsszeli bizottság jelentése is „elfogadhatatlannak” minősítette. Mégis, a hágai csúcs után úgy tűnik, hogy — amint a nemzetközi diplomácia területén — a belső teendők jó részével kapcsolatban is a szükséges lépések elodázása melett döntöttek. Szegő Gábor
