Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-04 / 156. szám
Félévi gyorsmérleg az árakról Öt százaléknál tartunk Elérkezett a félév; épp ideje tehát ismét, ahogy szoktuk, mérleget vonni. Mit sikerült elérni a terv időarányos célkitűzéseiből, mely területen maradtunk adósak teljesítésével. Mindennapi életünkben természetesen az árnövekedés ütemére figyelünk leginkább; arra, hogy mennyivel többet fizetünk ugyanazért az áruért bevásárlásaink során, avagy hány hónapig, netalán évig kell takarékoskodnunk egy színes tévére. Az idei esztendő minden tekintetben fordulópont a gazdasági reform történetében, hiszen a kormányzat a korábban meghirdetett antiinflációs politika részeként 'a fogyasztói áremelkedést '5 százalékos szinten kívánja tartani a hatóságilag szabályozott, tehát kötött árak- * nál. Időarányosan teljesült Mi teljesült ebből? Az első félév statisztikái nagyjából égyező, időarányos ár emel- kedést mutattak, alig vala- mivel több mint 5 százalékkal növekedtek a hatósági- lag szabályozott fogyasztói árak. Ez mindenképpen megfelel tehát a tervezett szintnek, ám nagy hiba lenne, ha pusztán egyetlen szám alapján bírálnánk el, vajon megvalósult-e az antiinflációs gazdaságpolitika, vagy sem. Hiszen éppen a magyar gazdaságtörténet isimer olyan időszakokat, amikor a hatóságilag szabályozott, tehát kötött árak nem emelkedtek, viszont alig sorakozott áru az üzletek pultjain. (S olykor alapvető termékeket hivatalos áron nem lehetett kapni, a szabadpiacon viszont a megállapítottnál sokkal többért árulták. Ez az úgynevezett rejtett infláció, amely szétzilálja a gazdaság belső struktúráját, mert felmérhetetlen, irányít- hatatlan.) Az antiinflációs gazdaságpolitika — amelyet tavaly hirdetett meg a kormány — célja, hogy több mint fél évtizedes sorozatos áremelkedés után a gazdaság növekedésére, a hatékonyság javulására alapozva teremtse meg hosszabb távra is az árak növekedését mérséklő mechanizmust. Kínálkozott egy másik lehetőség is: az árstop, amikor az árak befagyasztásával szintén a kívánt mértékre lehetett volna csökkenteni az áremelkedést. Ám ez nem alakította volna át a gazdaság szerkezetét, ami nélkül elképzelhetetlen mindenfajta antiinflációs politika sikere. A hangsúly tehát a gazdaság teljesítményének növekedésén, a belső szerkezet átalakulásán van. Ha az antiinflációs politikáról beszélünk, annak sikeres vagy sikertelen voltát próbáljuk megítélni, akkor ezeket a mutatókat kell szemügyre venni. Kevesebb munka, több fizetés? Sajnos, ebből a szempontból már nem egyértelműen pozitív a kép: az állami szektor első féléves teljesítménye elmarad a tervezett- tői. Nem elsősorban a naturális mutatók alakultak a vártnál rosszabbul, inkább nagyon nehezen halad a hatékonyság növelése, a nyersanyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazása, a munkaidő jobb kihasználása, s»a sort folytathatnánk tovább. A gazdaságpolitika másik fő célja teljesült, a külső egyensúly megmaradt, de az export emelkedése bizony elmarad a várttól, ahogy a cserearányok sem javultak. Vagyis, mind több és több termék exportálása révén érhetik el a vállalatok a korábbi bevételt. Tehát kevesebb áru marad itthon, miközben a vásárlóerő a teljesítményeket és a tervezettet is jócskán meghaladó ütemben áramlik ki. Nem véletlen, hogy a kormányzat néhány közvetlen intézkedéssel próbálta megakadályozni a teljesítménnyel nem arányos jövedelmek kiáramlását. Ha az így vásárlóerőként kiáramló milliárdok mögött nem áll megfelelő teljesítmény, akkor veszélybe kerül az antiinflációs politika, sőt megindult az áremelkedés. Talán e néhány probléma felvázolásából is jól látható, milyen nehéz a gazdaság adott helyzete mellett az* egymásnak olykor ellentmondó célokat megvalósítani. De az teljesen egyértelmű, hogy akár az egyensúly megőrzéséről, akár az antiinflációs politika sikeréről beszélünk, csak a gazdaság teljesítményének radikális növelése, a szerkezetátalakítás felgyorsítása hozhat hosszabb távon eredményt. Éneikül elképzelhetetlen, hogy akár a legtökéletesebb szabályozás elérje, amire vásárlóként mindany- nyian várunk: az üzletben legalább a kötött árak hónapokra, sőt, netalán évekre stabilak maradjanak. Lakatos Mária VÁLLALKOZÓK — JÓ ÜGYÉRT Angóragyapjú exportra Hír: A szennai Zselici Táj téesz elnyert egy, az export bővítésére kiirt pályázatot. 'Az angóranyúl- tenyésztés fejlesztésére tizenötmillió forintot fordítanak. Az előzmények: A kifejezetten exportot 'termelő, hófehér nyuszik 1981 végén jelentek meg a szennai szövetkezetben. A kedvezőtlen adottságú, jobbára veszteséggel működő szövetkezetben számottevő váltást jelentett ez a tény. Keresztes Jenő, az akkori — ma már nyugdíjas — elnök mondja: —• A nehézségek egyik fő forrása, a húsmarha tenyésztésének megszüntetésével épületek szabadultak fel; kezdeményeznünk kellett valamit. Valami olyan tevékenységet, amely előnyös a szövetkezetnek, egybeesik a népgazdaság igényeivel és állattenyésztés. így jelent meg Somogy nagyüzemei közül először itt az angóranyúl. Átalakították a régi istállót, három emelet magasságban ketrecek kerültek az épületekbe, is az ágazat régi dolgozói itanullni kezdték a nyuszik nyírásának mesterségét.’ — Mivel az első pillanattól nyereséges volt ez a tevékenység — mondja Bieter János főkönyvelő —, évről évre gyarapodott az állomány. Bekapcsolódott a termelésbe a háztáji is. 1985-ben mintegy húsz család foglalkozott már a háztájiban angónanyúldal, az akkorra tízezerre szaporodott állománynak mintegy a fele náluk volt. A szövetkezet integrációja kiterÜj körülmények között, új technológia a nagyüzemben jedt a takarmányozásra, a nyírásra, az egészségügyi ellátásra. És ez az ágazat száztíz—százíti zenegyezer dollár értékű export mellett másfél millió forint nyereséget 'hozott a szövetkezetnek. A kezdeményezés: Volt egy alap, ami kínálta a továbblépés lehetőségét. Dr. Csima Ferenc, a szövetkezet elnöke: — Az egyedi rendezés, a gazdaság helyzetének megszilárdítása megkövetelte a fejlesztést. Az állattenyésztésen bélül — amelynek föllendítése nemcsak üzemi, hanem megyei igény is — ez olyan ágazat, amely kifejezetten exportra termel. Mivel országosan támogatásban részesülnek az exportbővítő fejlesztések, ez év tavaszán beadtuk rá pályázatunkat. A termelőszövetkezetek közül Somogybán egyedül a szennai téesz fordult ilyen pályázattal a tárcaközi bizottsághoz. Tizenötmilliós rekonstrukciós fejlesztést határoztak el. A dátum figyelemre érdemes: egy hónap alatt igenlő választ kaptak igényükre. — öt és fél millió forintos saját forrásukhoz négy és fél millió állami alapjuttatást és ötmillió hitelt kaptak. Ez az igen kedvező pénzügyi lehetőség mire kötelezi a szövetkezetét? — Ezzel a fejlesztéssel az eddigi száztízezer dolláros ^exportot száznyolovanöt- ezer dollárra növeljük. Ennek érdekében a jövő év nyarára be kell fejeznünk a beruházásokat, a pályázat szerint huszonháromezerre kell növelnünk az állományt, de ábban bízunk, hogy a jövő év végére már harmincezer nyúl termel. Mi ad alapot bizalomra? A végrehajtás. Példának illő a lendület a szövetkezetben. Amikor Székely Gábor állattenyésztő, az ágazat vezetője mutatja a folyamatban levő rekonstrukciót, akaratlanul is újra az --------------------------------------F óliaház, ahol valutát termelő nyuszik nevelődnek eszembe villan: május ötödikén nyújtották be a pályázatot. A rekonstrukcióval járó technológiai korszerűsítést az épület egy részében már elvégezték. Így van mód az összehasonlításra: milyen körülmények között folyt a munka a három emelet magasságban sorakozó ketreces tartáskor, és mit hoz az új technológia. — A munka termelékenysége legalább ötszörösére nő — mondja Székely Gábor —; tisztább, higiénikusabb, áttekinthetőbb itt minden. ötszázharmincnyolc nyuszi már ilyen korszerű körülmények között neveli utódait. A két szomszédos, eddig kihasználatlan szarvasmarha-istállóban is javában tart az átalakítás. Rövidesen ide is nyulak kerülnek. — Az állomány nagy arányú növelését a háztáji integráció szélesítésével valósítjuk meg — mondja dr. Csima Ferenc. — Van iránta érdeklődés? — Ott tartunk, hogy sorba állnak a jelentkezők. A régi technológiánál használt ketrecek kikerülnek a háztájiba, de ott is próbálkoznak az újjal. Székely Gábor Patcán levő szolgálati lakásának udvarán huszonhat méter hosszú fóliáház emelkedik. Csakhogy ebben a fóliaházban nem zöldség, hanem ugyancsak valutát termelő nyuszi nevelődik rövidesen. Saját tervezés, saját kivitelezés; hazai tapasztalatok és külföldi szakirodalom alapján készült e létesítmény. A szövetkezet is tervezi, hogy a fejlesztés során alkalmazza ezt a módszert. Lehet, hogy egy-két év múlva a zselici dombok között húzódó falvak házainak udvarán szaporodni kezdenek majd ezek a sajátos fóliaházak... Vörös Márta A vártnál kevesebbet hozott a zöldborsó A száraz homok gyümölcse ígéretes lecsószezon kínálkozik Jónak ígérkezett az idei zöldborsószezon a Nagyatádi Konzervgyárban. A szakemberek kedvező termésátlagokról beszéltek, de ma már cseppet sem optimisták. A gyár új főmérnöke, Fodor Árpád szerint a szerződött 733 vagon szemből jó ha 650 vagonnyit át tudnak venni. A huszonnegyedik napja tartó szezonban voltak olyan esték és hajnalok, amikor borsóval megrakott gépkocsisorok vártak bebocsátásra, ám 32—33 -vagonnál többet nem tudtak feldolgozni egyetlen nap alatt. Tervezik, hogy jövőre 35 vagonra bővítik kapacitásukat, hogy a termésesúszáfeok idején is biztonsággal tartósíthassák a beérkező nyersanyagot. Egyébként már az idén több változtatást hajítottak végre: üzembe állítottak egy Hu- náster típusú hőkezelőt, s felszereltek egy NSZK-ból vásárolt dobozzáró berendezést is. A gépek most majdnem kihasználatlanul állnak. Az első szakaszban elvetett borsót már betakarították, a következő pedig még nem teljesen érett be. Gond az. például Kaposmérőben, hogy az újonnan vásárolt betaka- rítógép meghibásodott, rozsdagomba támadta meg a növény szárát, s a záporokkal, zivatarokkal tarkított idő sem kedvez. Pedig kellene a jó termés, hiszen jó piaca van, a Szovjetunióba már százhatvan vagonnyi új zöld- borsókonzervet szállítottak ki. Az előzetes becslések ellenére bőven van meggy. Ötvenkét vagonnyit főztek be eddig kompótnak, illetve magozva nyugati exportra. Az NSZK-iból érdeklődtek a málnabefőtt iránt. A kísérleti laboratóriumiban most készültek el az első termékek, ha megnyeri a vásárló tetszését, akkor jövőre már tetemes mennyiséget lehetne feldolgozni, ha lenne málna. Egyelőre úgy tűnik, hogy nincsen. Bár a környéken sokan foglalkoznak vele, konzervgyári tartósításra mégsem jut belőle. Pedig az Egyesült Államokból és Kanadából' lenne vevő málnadzsemre az idén, de alap- anyaghiány miatt kétséges az elkészítése. A jövő héten már tököt és zöldbabot, illetve őszibarackot is tartósítanak Nagyatádon. Várják az uborkát, ötszázötven vagonnyira kötöttek szerződést, s ha a tavalyihoz ■ hasonló fertőzés nem üti föl a fejét, akkor bőven jut majd külföldre és a hazai boltokba is. — Lesz-e az idén lecsószezon ? — kérdeztük. — Bízunk benne — mondja Fodor Árpád, s mindjárt hozzáteszi, hogy az eddigi hírek kedvezőek. A paradicsom az elmúlt éveknél korábban fog beérni, s a paprikával sem lehet gond. Egyébként a .paradicsomszüret idejére üzembe állítanak egy olasz sűrítőgépet, amelynek jó hasznát vehetik majd az alma feldolgozásánál is. A berendezés a lizingdíjjal együtt tizennyolcmillió forintba került, naponta harminc vagon nyersanyagot lehet vele feldolgozni. Megállás nélkül tart a nagy befőzés a Nagyatádi Konzervgyárban. A héten negyven építőtáborozó diák, közülük harminc Lengyelországból érkezett segíteni, es felvettek több mint száz környékbeli fiatalt is. Nagy Jenő Szedésre érett a görögdinnye hazánk legdélibb termőtáján: az Ormánságban. A következő napokban, hetekben mintegy hatmillió kilogrammot szednek fel a homokról a termelők. Elsősorban a nagyvárosokba és a fürdőhelyekre, mindenekelőtt a Balaton partjára szállítják a termést. Ritka eset a mezőgazdaság történetében, hogy „tetten érhető” egy új termőtáj megszületése, kibontakozása. Az ormánsági dinnyetermelés kezdete ilyen kivételnek számít, hiszen évre- hónapra pontosan rögztthe- íő: 1982 tavaszán vert gyökeret — a szó szoros és átvitt értelmében — az új növényi kultúra a Vajszló és Sellye környéki falvakban. A száraz homdk mind mostanáig átka volt a dél-baranyai tájnak. Az itt élő emberek nagy felfedezése, hogy a sovány földjeiken is kiválóan megél a dinnye, sőt: minősége vetekszik a híres hevesi dinnyéével, koraiságá- ban pedig meg is előzi azt. Az Ormánság ugyanis hazánk legdélibb vidéke, ahol két-lhárom héttel' korábban tavaszodik, mint az északi tájakon, s ezt a különleges éghajlati adottságot használják ki a dinnyetermelők. Évről évre gyarapszik a dinnye termőterülete a kis baranyai falvak határában. A mostani nyáron körülbelül négyszáz hektáron púposodnak már a zöldhéjú gyümölcsök. A nagyüzemektől bérelt vagy háztájiként művelt földeken egy-egy család általában egy—másfél hektárnyi dinnyével foglalatoskodik. Sok a munka és tetemes a költség, de tisztes a haszon is.
