Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-28 / 176. szám

Washington elküldte a választ (Folytatás az 1. oldalról.) jnény. — „Igen nagyra érté­keli levélváltását Gorbacsov főtitkárral a két ország kö­zötti jdbfo megértés útjának keresésében. Reméljük, hogy erőfeszítéseink megálla^p- dáshoz vezetnek, nem- csu­pán a fegyverzetellenőrzés területén, hanem - szoknak a fontos regionális és kétolda­lú kérdéseknek rendezésében is, amelyek gyakorta jelente­nek feszültségforrást az Egyesült Államok és a Szov­jetunió között. A Fehér Ház állásfoglalá­sa szerint „az Egyesült Álla­mok továbbra is elkötelezi magát a támadó nukleáris fegyverék, a nagy hatótávol­ságú hadászati rakéták és a közepes hatótávolságú nuk­leáris erők nagyszabású csökkentésiének célkitűzése Gorbacsov Vlagyivosztokban A SZOVJET HADITENGERÉSZET NAPJA mellett”. A nyilatkozat azon­ban azt is leszögezi, hogy az Egyesült Államok továbbra is „energikus erőfeszítése­ket” tesz majd annak érde­kében, hogy „megfelelő vé­delmet találjon az ilyen tö­megpusztító fegyverek el­len” — vagyis folytassa az űrfegyverkezési program megválón tását. Reagan egyébként szemé­lyesen is kijelentette a hét­végén hogy Washington „nem tdkániti ,al;ku tárgyá­nak” az űrfegyverkezési programot. Az amerikai lé­gió ifjúsági szervezetének küldötteivel találkozva az elnök azt mondotta, hogy „nem adhat ugyan felvilágo­sítást egyes fejleményekről”, amelyek a jelenlegi tárgya,- láisökkal_ függenek össze, de -kezdettől fogva viiá'gossá tette: nem tartja ésszerűnek az olyan védelmi terveket”, aimelyék a kölcsönös elret­tentésen alapulnak. Egy másik kérdésre vála­szolva az amerikai elnök „modern embernek” nevezte Mihail .Gorbacsov,at, ugyan­akkor megismételve azt a korántsem helytálló — ko­rábbi kijelentését, hogy Gor­bacsov „az első olyan szov­jet vezető, alki felajánlotta a Szovjetunió fegyvered egy jelentős részének megsem­misítését”. Mihail Gorbacsov, az SZKP K® főtitkára és fele­sége vasárnap Vlagyivosz­tokban részt viett a szovjet haditengerészet napja alkal­maiból rendezett ünnepsége­ken: megtekintette a csen­des-óceáni flotta díszszemlé­jét, s az azt követő vízi- sportünnepélyt. Jelen volt Vlagyimir Cserndvin flotta- tenigernagy, a- Szovjetunió haditengerészetének főpa­rancsnoka. Az SZ-.KÍP KB ífitiiíkjára előzőleg egy gyorsnaszádon körbejárta a felsorakozott haj ólegységeket, látogatásit tett a Frunze atomhajtómű- ves ralkétahordozó cirkálón, és a fedélzetén elbeszélgetett a haditengerészekkel. A Nlagy Péter-öbölben fel­sorakozott hadihajók dísz­szemléje kezdetén Vlagyimir Szidorov tengernagy, a csen­des-óceáni flotta parancsno­ka tartott szemlét az egysé­geknél, egyebek között a Frunze fedélzetén. A hadlilkilkötő a szitáiló köd ellenére szímpompás ünnep­ség színhelye vélt: tűadkárió szörnyet formáló hajóján megjelent Neptun-isten is és vízi alattvalói kíséretében átadta a tengetek jelképes -kulcsát a csendes-óceáni flotta egyik tisztjének. A hadd tenger észet száraz­föld!i dísszemléjiét követően felvonultak a partdknál a flotta felszíni hajói, a kü­lönböző hajóosztályok kép­viselői is. Valóságos rögtön­zött flottaigyakoriatot tartot­ták a kikötői tribün előtt a tengeralaittjáró-elihárító és a toirpedóvető naszádok; gya­korló lövészetet is bemutat­tak. A part menti emelvény­ről a nézők — közöttük Mi­hail Gorbacsov — jól láthat­ták, amint egy sebesen ér­kező szárnyas gyorsnaszád torpedót vetve a vízbe igen rövid idő alatt elpusztította vízen úszó célpontját. Miegjelenték az atomhaj- tóműves tengeralattjárók és a deszanthajók is. Az egyik nagyméretű deszamithajó belsejéből kétéltű harckocsik gördülitek a vízbe, s a liba- soriban úszó páncélosok fo­lyamatosan lőtték „célpont­jukat”. A bemutató csúcspontját az atomba j tóműves Frunze rakétáéi rká lónak, a táVol- k el éti szovjet flotta büszke­ségének felbukkanása jelen­tette. Az impozánsan tova- úszó hatalmas méretű hadi­hajó fedélzetén fehér egyen­ruháiban felsorakozva állt az egész legénység. A létező legkorszerűbb fegyvereikkel felszerelt cir­kálót egy másik óriás, a Mjintszk helikopterhordozó cár,káló követte. A parton a tengerészgyá- logosdk spor tgyakor Iátokká 1,, majd késekkel vívott szín­lelt kézitusával és téglatörő karateakoióival folytatták a bemutatót, miközben a part mellett társaik teljes felsze­relésben tempóztaik a tenger vizében. A háttérben ott áll­tak felsorakozva a flotta hajóit, előttük pedig apró gyorsnaszádok cikáztak ke- resztüHkasu! az öböl vázén. Bizonyos dolgokban meg kell állapodni Az ünnepség zenés-táncos vidám élőképekkel, alakza­tok bemutatásával és színes r zászlós felvonulással zárult. — A Nyugatot és a Kele­tet összefűzik bizonyos szá­lak és nem szabad megen­gedni, hogy a köztük fenn­álló különbségek valaha is összecsapáshoz vezessenek — jelentette ki Margaret Thatcher brit kormányfő a The Sunday Telegraph-mák adott exkluzív nyilatkozatá­ban. A tekintélyes kormánypár­ti lap újságírójának kérdésé­re, hogy nem kellene-e Lon­donnak „újfajta brit—szov­jet viszony kialakítására tö­rekednie”, Thatcher kijelen­tette: „Nem vonzódom a kommunizmushoz ... Vilá­gossá tettük, hogy ha szük­séges, minden rendelkezé­sünkre álló eszközzel harcol­ni fogunk, de ez olyan há­ború, amelyet senki sem nyerhet meg, olyan össze­csapás, amelyet megindítani sem érdemes”. Ezután rámu­tatott: Megerősítette, hogy „bár nem abban az értelemben, mint Kohlt” (az NSZK kan­cellárját) vagy Mitterrand-t (a francia elnököt), de „jó tárgyalópartnernek” tekinti Mihail Gorbacsovot; „bizo­nyos dolgokban meg lehet és meg kell állapodni” vele. Mangaretih Thatchert az interjú során főként dél-af­rikai irányvonaláról, a pre­toriai rezsim elleni szank­ciókat makacsul ellenző ál­láspontjáról, a nemzetközös­ség emiatt fenyegető felbom­lásának lehetőségéről és bel­politikai kérdésekről, saját eddigi kormányfői pályafu­tásáról, a legkésőbb 1988 júniusában esedékes általá­nos választásokkal kapcsola­tos terveiről faggatták. A kormányfő el isimerte, hogy „aggasztja” a küszöbönálló nemzetközösségi mini-csúcs — a Dél^Afrikáiban járt.nem­zetközösségi közvetítő misz- szió tagjait delegált országok vezetőinek augusztus 3-án Londonban összeülő értekez­lete. Thatcher asszonyt az nyugtalan,ttja, vajon meg tudja-e győzni partnereit ar­ról, hogy a szakciókkal kap­csolatban az övé „az egye­dül ésszerű álláspont”. A nemzetközösség széthullósá- hak fenyegetését „teljesen abszurdnak” minősítette. Vasárnap esti kommentárunk Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára* a ten- germelléken tett látogatása második napján, a haditen­gerészet napja alkalmából rendezett víziparádé megte­kintése után meglátogatta a távol-keleti hadiflotta em- lék|műkomplexuimát, és vi­rágot helyezett el az örök­mécsesnél. A főtitkár később fölke­reste az Okean országos út­törőtábort, amely a szovjet Távol-Kelet legnagyobb, egyidejűleg 1000 úttörő fo­gadására alkalmas gyermek­létesítménye. Mihail Gorba­csov tiszteletére a tábor ifjú muzsikai koncertet ad,tlak. Milliók és Két emberöltő a világpolitikában AVERELL HARRIMAN HALÁLÁRA Hosszas betegség után szombaton elhunyt William Ave- rell Harriman, az Egyesült Államok egyik legismertebb diplomatája, aki a második világháborúban Moszkvá­ban képviselte kormányát-, majd utána is sokat tett a szovjet—amerikai kapcsolatok javításáért. 94 éves veit. Kilencvennégy éves korá­ban elhunyt egy diplomata, politikus, üzletember, akinek a neve 50 éven át összeforrt az amerikai politikával, há­borúiban és békében egy­aránt, aki szovjet vezetők egész sorát tekinthette sze­mélyes ismerősének. Wil­liam Averell Harriman-nek hívták. Harriman 1891. november 15-én, született New Yorkban. Családja a leghatalmasabb amerikai vasúttársaság, az Union Pacific Railroad tu­lajdonosa volt. Az ifjú Har­riman is a társaságnál kezd­te üzleti pályafutását a Yale egyetem elvégzése után. 1915 és 1940 között egy nagy New Yotk-i biztosító társa­ság elnöke volt, 1928-ig — a családi hagyományóknak megfelelően — a Republiká­nus- Pártot támogatta, majd Csatlakozott gyermekkori ba­rátja, Franklin D. Roosevelt Demokrata Pártjához. 1933- ban Roosevelt mellett keres­kedelmi mitnisizter lett, és a New Deal együk kulcsfigura­jg(. A ll. világháború kitörése után Roosevelt elnök 1941- ben Londoniba küldte nagy­követnek. Harriman . részt vett az Atlanti Charta meg­fogalmazásában, majd két évvel később ő lett hazájá­nak moszkvai nagykövete Vé­gig a minél aktívabb ameri­kai részvétel melllett szállt síkra a fasizmus ellen vívott háborúiban. Truman elnök alatt lon­doni nagykövet, majd keres­kedelmi miniszter volt, ő irányí totta a Marsh all-'terv ikidotgazását. 1952-ben és 1956-,ban ered­ménytelenül pályázott az el­nökjelöltségre. 1954-iben New York kormányzójává válasz­tották, de 1958-ban alulma­radt egy másik multimillio­mossal, Nelson Rockefellerrel szemben. Harrimant 1961-ben Ken­nedy elnök hívta vissza Wa­shingtonba. Először utazó nagykövetként, majd a tá­vol-keleti ügyek külügyi ál­lamtitkáraként tevékenyke­dett. Nevéhez fűződik az 1962-es laoszi megállapodás. Egy évvel később — már külügyminiszter-helyettes­ként — ő írta alá az Egye­sült Államok nevében a moszkvai atomcsend- egyez­ményt. Az ő tekintélyét vetette latba a Jahnsan-lkonmány, amikor 1968 végén Párizsba küldte, hogy előkészítse a béketárgyalásokat az Egye­sült ÁllaimOk és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között. A Ndxon-kormány alatt Harriman nem vállalt tiszt­séget, de a demokrata párti Jimmy Carter ismét számít­hatott szolgálataira. 1977-ben Moszkváiban járt, hogy elő­készítse Leonyid Brezsnyev és Jimmy Carter csúcstalál­kozóját. Harriman, aki 1971-ben könyvet írt a szovjet—ame­rikai kapcsoiátóikiról, majd a II. világháborús diplomá­ciáról, élete utolsó éveiben elsősorban e kapcsolatok ja­vításain munkálkodott. 1982- ben 10 millió dollár,os ala­pítványt tett a Columbia egyetem orosz intézetének, a Szovjetunió tanulmányozá­sának fejlesztésére. Egy évvel később — immár 92 évesen — újra Moszkvába utazott, hogy a két nagyha­talom párbeszédét kimoz­dítsa a holtpontról. Fogadta őt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára is. Bírálta a Reagan-kanmány konfrontá- oiós politikáját, a SALT—II. szerződés védői közé tarto­zott. Támogatta azt a szov­jet javaslatot, hogy mindkét fél csökkentse 50—50 száza­lékkal hadászati támadó fegyvereit. Tisztáiban volt az­zal, hogy a fegyverkezési hajsza fokozása az emberi­ség utolsó háborújához ve­zethet. A Szovjetunióban nem fe­lejtették el mindazt, amit az antifasiszta koalícióért, majd később a lkaiét—nyugati kap­csolatokért tett. 1985-ben, a II. világháború befejezésé­nek 40. évfordulóján a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa a Nagy Honvédő Háború ér­demrend első fokozatával tüntette ki Averell Harri- mant. Harriman élete utolsó hó­napjáig megőrizte fizikai erejét, széttárni frissesógét, s még azt tervezte, hogy részt vesz a Demokrata Pártnak az 1988-as elnökválasztások­ra való felkészítésében. milliárdok Az Arab Liga főtitkára csúcstalálkozót javasol Sedili Kl'iibi, az Arab Liga főtitkára csúcstalálkozó sür­gős megtartására szállította fel az arab államok vezetőit a marokkói—izraeli tárgya­lások mogyiitatására. Tunisz­ban szombaton közzétett nyilatkozatában Kliibi nem bírálta közvetlenül II. Hasz- szán marokkói királyt, amiért találkozott Peresz iz­raeli kormányfővel, de hang­súlyozta: a megbeszélések ismét megmutatták, hogy Izrael nem hajlandó sem elismerni a Palesztinái Fel­szabadítást Szervezetet, sem kivonulni a megszállt terü­letekről. Szíria felfüggesztette légi­társasága rabatt járatait és megvonta a marokkói légi­társaság. damaszkuszi leszál­lási engedélyét. Izraelben bejelentették: Peresz kormányfő gratuláló üzenetet kapott Ronald Rea­gantól. Az amerikai elnök történelmi kezdeményezés­nek nevezte Peresz marok­kói látogatását. George Bush amerikai al- elnök a hétvégén Washing­toniból tíznapos közel-keleti körútra indult, s ennek so­rán Izraelbe, Jordániába és Egyiptomba is ellátogat. A miniszteri szintű előké­szítés után Addisz Abebá- ban ma kezdődik az Afrikai Egységszervezet XXII. csúcs­értekezlete. Ez a fekete kon­tinens országait érintő poli­tikai és gazdasági problémák megoldásában próbál segíte­ni vagy legalábbis megpró­bálja kijelölni az utat. Az ötven tagországot tö­mörítő szervezet előtt álló legfontosabb feladat ma az egység erősítése, a gazdasági függetlenség megteremtésé érdekében. Hiszen csak így tudnák mielőbb orvosolni a kontinenst sújtó bajokat, például a 175 milliárd dol­láros eladósodást, a millió­kat éhezésre kárhoztató élel­mezési gondokat.. Csupán érzékeltetésül két adat: egyes szegényebb afrikai országok éves exportjuk 60 százalékát kénytelenek adósságtörlesz­tésre fordítani, s 34 AESZ­államban pedig élelmiszer- hiánnyal kell szembenézni. (Mindehhez járul az utóbbi években a példátlan méretű aszály, amely a kontinensen tovább rontotta a gazdasági kilábalás esélyeit.) A mostani gazdasági el­maradottságért, az egyenlőtlen helyzetért kétségtelen: nagy­mértékben a gyarmati rend­szer hibáztatható, amely az értékeket kiszipolyozva, mo­nokultúrás gazdaságot eről­tetve igen kevés fejlett tech­nológiát hagyott hátra á függetlenséget előbb-utóbb kivívó afrikai államoknak. Így a politikai önállóság mellett gazdasági téren meglehetősen nagy még a kényszerű gazdasági függő­ség a legfejlettebb nyugati hatalmaktól, az egykori gyarmattartóktól. Eme néhai fehér biroda­lom utolsó bástyája a Dél­afrikai Köztársaság, amely­nek fajüldöző politikája, a szomszédos államok elleni agressziós cselekedetei és ezzel kapcsolatban Namíbia ügye — természetesen a gaz­dasági helyzet mellett — szintén kiemelt napirendi pontként szerepelnek az ál­lam- és kormányfők etiópiai tanácskozásán. Nem tudhat­juk még, miként döntenek e kérdésekben a legfőbb veze­tők, az azonban már ismert, hogy a külügyminiszterek az előkészítő konferencián ha­tározatban ítélték el az Egyesült Államokat, Nagy- Britanniát és a többi nyu­gati államot, mert nem haj­landók gazdasági tilalmakra és ezzel haladékot adnak a pretoriai rendszerek. Felte­hetően szóba kerül majd több konkrét büntetőeszköz alkalmazása is Dél-Afriká­val szemben. Elvben döntés született, s születhet a gya­korlatban is egy összafrikai védelmi bizottság létrehozá­sáról — főként a Pretóriá- hal szomszédos frontorszá­gok kezdeményezték ezt. E témákon túl is lesz még miről tárgyalniuk Afrika politikusainak, hiszen évek óta megosztja a tagállamo­kat például Csád vagy Nyu- gat-Szahara ügye, s már ha­todik éve folyik a vita az úgynevezett afrikai valuta alap megalakításáról. Ez ki­induló lépcsője lehetne a bevezetőben már említett gazdasági egység összeková­csolásának. A tavalyi csúcs- találkozó nagy lendületet adott a kontinens ügyeinek rendezéséhez. Remélhetőleg ez a lendület most sem törik meg. Daróczi László

Next

/
Thumbnails
Contents