Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-25 / 174. szám
Közélet munkaidőben? Ismét divatba jöhetne a munkanap-f ényképezés. Mindenesetre jó - lenne tudni., hagy mit csinálunk munkaidő alatt, amikor nem dolgozunk. Magánügyet intézünk, telefonon., vagy személyesen „házon kívül” Gyakran anyagra, szerszámra, feladatba várunk, s előfordul', hogy értekezünk, közéletet élűnk. A jó fényképen azután a részleték kinagyíthatok, a veszteségek elemezhetők. Ezúttal csupán egy kérdésbe keressük a választ. Miért gyakoriiák a társadalmi rendezvények, az értekezletek munkaidő alatt? A felelet kézenfekvő: felértékelődött a szabadidő és leértékelődött a munkaidő. A szabadidő ára forintban is kifejeződik a vállalati gazdasági munkaközösségek mintegy 2,5-szeres bérszorzóival. Sóik család rákényszerül különmunkák végzésére, hogy korlátozott jövedelemforrásait ezáltal bővítse. Mindenki rohan munkaidő után. Különböző céllal, eltérő indíttatással ugyan, de stílus- és ritmusváltás történt. Ami nyóle órán át mellékes volt, az egyszerre fontossá vált, és fordítva. A munkaügyi szakemberek mind határozottabban fölvetik, hogy a munkaerőnek nem lehet kettős ára: egy magas szabadpiaci, és egy nyomott „állami”. A főidős munkabérek föl kell zárkózzanak a vgm-k, a kisvállalkozások és más külön munkák színvonalára. Csak így lehet — állítják — rendet, fegyelmet, teljesítményt követelni, a „vatta” munkaerőt kiszorítani. Bizonyos felfogások szerint a munka és a politizálás eleve kizárják egymást. Vannak, akik az erőteljes ösztönzésben, valamiféle bérmunkás mentalitás kialakításában. látják a megoldást. Bedig a közéletiség problematikája, , az értekezések ügye nem rendezhető automatikusan a főmunkaidő és a munkaerő felértékel és év el. A szocialista gazdaság nem mondhat le a dolgozók magas fokú tudatosságáról, érzelmi, politikai elkötelezettségéről. A gazdasági fejlődés élénkítéséhez ugyanis nem elég a fegyelmezett végrehajtás, hanem minden szinten öntevékeny, kezdeményező, felelős magatartás szükséges, olyan vezetők és beosztottaik kellenek, akik megértik és vállalják korunk parancsoló követelményeit. Nem véletlen, hogy a vállalati kollektívák túlnyomó többsége éppen napjainkban önkormányzatra, az igazgatók megválasztására, nagy horderejű ügyek eldöntésére kapott lehetőséget. A demokratizmus érvényesítése pedig minden munkahelyen és minden politikai-társadalmi testületben idő- és fórumigényes. Ha érdemi eredményeket ■akarunk elérni, nemcsak a gazdaságöt, hanem a közéletet is új fejlődési pályára szükséges állítani. Itt is szakítani kell a mennyiségi szemlélettel, a rendezvény- centrikussággal és mindennemű öncóiúsággai, merevséggel. A közélet legyen lé- nyegretörő, vonzó, ne általában segítse az országos politikai célok megismertetését, elfogadtatását, hanem a helyi politikával szoros egységben. Eleve a politikai, társadalmi rendezvényék. értekezletek kritikája, ha rájuk munkaidőben kerül sor, mert máskor nem jön össze a kellő számú résztvevő. Komolytalanná válik minden jó szándékú érvelés például a fegyelmezett, szervezett, hatékony munka mellett, ha az valamilyen munkaidőt rabló rendezvényein hangzik el. Hasonló a helyzet, mint amikor az alvó embertől kérdezik meg, hogy félébresz- szék-e? Nem szabad a régi sémákban gondolkodni, a tájékoztatást, a tudatformái ási feladatokat értekezletek szervezésével „kipipálni”. Előfordulhat — mondjuk meg, nem is ritkán —, hogy nincs más alkalmas közlési löhe- tőség, fórum. A testület tájékoztatása, állásfoglalása, a demokratikus vita nélküle elképztelllhetetlen. Ilyenkor viszont aiz izgalmas, közérdekű téma, az érdekes előadásmód legyen a- munkaidőn kívüli tanácskozásra a közönségcsalogató. Természetes dolog, hogy lakógyűlést, tanácstagi, képviselői beszámolót nem lehet szervezni csak akkor, amikor az állampolgár ráér. Volt idő, amikor lasszóval fogták az embereket. Mostanában már égyre gyakoribbak az érdéklődést felkeltő, felelősséget, beleszólási igényt felébresztő lakóhelyi összejövetelek. Az idő pénz — tartja a szólásmondás, s a szabadidős rendezvényt joggal a szerint értékelik az emberék, megérte-e rá elmenni avagy sem? Sokfelé mégis mintha az idő nem lenne pénz. A fölösleges tanácskozások sorát rendezik házon belül és kívül, kizárólag munkaidőben, tehát ott és akikor, amikor az idő bérköltségekben, teljesítéskiesésben mérhető. Kimutatható törvényszerűség: a hierarchia szintjével, a beosztás nagyságával egyenes arányiban nő az értekezletek Száma és haszna. Érdemes egy-egy tanácskozáson gyors- fényképet, „.kasszát” csinálni, összeadni a jelenlevők egy órára vagy egy percre jutó keresetét. így mechanikusan mérhetővé válik, hogy mibe kerül a tanácskozás, egy-egy felszólalás. (Azért csak mechanikusan, mert az idő- veszteség okozta teljesít- ményfciesás hatása nem mutatható ki pontosan.) Országos és megyei rendezvényekre már sor került néhányszor hét végi szünnapokon. A munlkahélyéken, szakmai körökben az ilyen gyakorlat ma még nagyon ritka. Ha olykor találkozni is társadalmi-politikai ösz- szejövetelekkél munkaidő előtt vagy után. „A szakmai, a hivatali tanácskozás az munka, így beleszámít a nyugdíjba” — mondják. A társadalmi és a szakmai munkát általában könnyű megkülönböztetni egymástól. A szembeállítás, az értekezletek igényszintjének egyoldalú leszállítása arra hivatkozva, hogy a.z egyik „munka”, a másik társadalmi elfoglaltság, nem szerencsés. Nemcsak azért, mert a végiggondolatlan és haszontalan szakmai értekezéseknek szintén van bérköltség- és vesz- teségvonzata, hanem azért, mert a követelmények lazításával löhasztják a, társadalmi aktivitást, az értelmes áldozatvállalást hiúsítják meg. A munka és a közélet szoros egységben léteznék, csak egymást segítve, erősítve, a negatív hatásokat kölcsönösen nyesegetve fejlődhetnek. Kovács József 1876 óta most Ötvenhármad szór nyitotta meg kapuit a Szegedi ippri Vásár. 550 hazai és külföldi cég mutat be újdonságokat. Képünkön: a nagykanizsai üveggyár termékei és a Taurus pavilonja. „Bizakodva készülünk a kongresszusra" A többség állva marad El tudták-e látni megfelélő minőségű és mennyiségű áruval a falusi, .tanyasi lakosságot? Hogyan gazdagították a városok kínálatát? Miképpen vették ki részüket az ipari, mezőgazda- sági termelésből és a szolgáltatásokból ? A többi között ezekre a kérdésekre is válaszolnak majd a fogyasztási szövetkezetek ez évben megrendezendő kongresszusán. Dr. Szlameniczky Istvánt, a Szövösz elnökét, az MSZMP KB tagját kértük előzetes számvetésre. — Űj és még újabb áruházak épülnek szerte az országban, egyre bővül a szövetkezeti áruházi lánc, de mintha a fejlődés kizárólag csak a városokban járna látványos eredménnyel. Nem hagyták cserben az áfészek a kisebb településeket, a tanyaközpontokait, falvakat, községeket? — A tömegek mindenütt a világon a város felé áramlanak — hát még, ha doppingolják is ezt, mint Magyarországon ! Az urbanizációra hazánkban a szövetkezetek azzal válaszoltak, hogy tagjaik után „mentek”. De vajon tehettek-e mást? Egy kisebb falusi vegyesboltban — gazdasági Okokból — nehéz helyzetbe kerül a legjobb áfész is; szaküzletet, nagyáruházát nem tart el az ottani kereslet. Egyébként a falviak lakód is nyerték e boltokkal, mert száz szövetkezeti boltból 85 továbbra is kisvárosban vagy nagyközségben rriűködik, faluközeiben. A városi megjelenés azért is előnyös volt, mert versenyt indított a SkálaCoop és a Centrum áruházaik között. — A szövetkezeti kereskedelem fejlődési üteme elmarad az állami kereskedelemétől. Miiért? — A forgalom növekedésének dinamikája valóban mérséklődött, az okok szerteágazóak. Tíz éve — az V. ötéves tervidőszakban — még az új üzletek 55 százalékát építették szövetkezeti forintokból, a most befejeződött VI. ötéves tervciklusban azonban 30 százalékra csökkent a részesedésünk. Ezt résziben így ákartuk, tudván azt, hogy nem lehet számítani arra, hogy társadalmi méretekben nő a lakosság vásárlóereje. Űj üzletek építése hélyett energiánkat a meglévők fenntartására, koncentráltuk, sőt erőforrásaink egy részét átcsoportosítottuk a termelésbe. így többet kereshettünk, másrészt hozzájárultunk az árualap bővítéséhez is. Az így felhalmozott tiszta jövedelemből idővel vissza lehet juttatni a kereskedelem fejlesztésére, ha végre növekszik az életszínvonli 1 és új boltokra lesz szükség. Erre számítottunk, de például a szabályozók egyné- melyikének változása elég váratlanul érte hálózatunkat, tetézve a sok fogyasztói áremelésből következő egyéb hatásokkal. Az árrések szűkülése a falvakban okoz gondokat a mai napig, hiszen ott kizárólag az áfé- szék forgalmaznak élelmiszert. A nagykereskedelem erről nem sokat tud. mert haszankulcsa, eleve magasabb, majdnem duplája, mint a kiskereskedelemé. Napjainkra azért már itt is sok a változás, mert a kormányzat ma. arra biztatja a kiskereskedőket, hogy ki&keres- kedjenek — a nagykereskedelem kiskereskedelmi forgalma az elmúlt években 25 százalékkal nőtt... — E közben jelentős versenytárs lett a szövetkezetek vállalata, a Skála-Coop is. — Igen, hetven áruház tartozik hozzá, tagja csaknem 200 áfész. Ne feledje azonban, hogy 170 milliárdos forgalmukból alig 12 milliárd származik nagykereskedelmi tevékenységből. Ez nem túl sok, de arra alkalmas, hogy élezze a versenyt. Ahol például területi raktárt létesített ai Skálá- Coop, ott mozgékonyabbá vált az állami kereskedelem is. Az országban csaknem 100 fogyasztási szövetkezet kért és kapott nagykereskedelmi jogot — ezek derűlátásra adnak okot a továbbiakat illetően. — A közelgő kongresszuson nyilván a szövetkezeti mozgalom jövőjét is felvázolják, ez pedig természetszerűleg a szövetkezetek lehetőségeitől függ. ön szerint milyenék a kilátások? — Van olyan áfész, amelynék 4 milliárd a forgalma és van olyan, amelynek alig 30 millió, de ezzel semmit sem mondtam, mert akad köztük 150—200 milliós forgalmú kiváltó és vergődő milliárdos. Talán túl egyszerűinek hangzik, de általában ott nincsenek gondok, ahol jó a vezetés, pontos a munkavégzés, helyesek a döntések. A fejlesztés esélyei — a jövő — azonban ezeken túl a szövetkezet nagyságától is függnek, mert korszerűsítő befektetésre, amiből bővített újratermelésre is futja, csak a nagy nyereséget produkáló szövetkezetiek képesek. A tetemes központi elvonás miatt a kicsiknek a lehullott vakolat pótlása is (gondot okozhat — Eggyel több ok, hogy egyesüljenek. A baj csak az, hogy időnként ez nem saját ákaratunkból történt... — Nem lehet taígaüni, hogy volt egyesülés parancsra, szubjektív indítékokból is — sajnos. Ettől függetlenül azt kell mondjam, nagy haszna az egyesülésnek, hogy koncentrálódtak a fejlesztési források, és olyan szövetkezeti áruházi lánc alakult ki, amelyre egyébként nem lett volna állami pénz. — Mos.tanában divatos dolog minden bajért a szabályozókat okolni. Mi a véleményük min dérről a szövet- kezeteknék ? — Általában véve jó logikájuk van a szabályozóknak, bár nem mindegyik következetes. Helyes és célszerű az erőforrásokat, tehát munkaerőit, az eszközt adóztatni, az ezekből származó nyereség helyett. Most van, aki nyer ezen, van, aki veszít — a dolog lényege az, hogy megkétszereződött az átrendezés, az eddiginél erőteljesebb differenciálódás. Az biztos, hogy fehéren-féketón ki fog derülni, ki képes állni a sarat és ki nem. Én abban bízom, hogy a többség állva marad ... * Farkas P. József Sertéstenyésztés Iharosberényben Évekkel, ezelőtt szarvas- marha-, sertés- és csibehiz- lalóssal foglalkozott az állat- tenyésztési főágazatom belül az iharosfoerényi November 7. Termelőszövetkezet Aztán úgy hozták a körülmények, hogy a húsmarhát — miután milliókra rúgott a vesztesége és igazi hagyománya sem volt — „kikapcsolták”, s mostanra csak a sertés meg a csirke maradt a gazdaságban. — Ennek a kettőnek a jövedelmezőségében mindig bíztunk, jóllehet az 1981-ben bővített, átalakított sertéstelepen eddig az évig ráfizetéses volt a termelés, tavaly például félmillió volt ott a. veszteségünk. Az idén viszont öt hónap alatt már 41 ezer forint hasznot könyvelhettünk el, ami számításaink szerint év végéig félmillióra nőhet, tehát egy év alatt egymilliós fordulat áll be. Hogy a változást minek tulajdonítjuk? Elsősorban a felvásárlási ár kedvező alakulása és a takarmány minőségének a javulása segített, de más körülményök is közrejátszottak: jobb a szaporulat, fiatal agrármérnökünk' szorgalommal és nagy hozzáértéssel irányítja az ágazatot — Harmadás Lajos a téesz ösztöndíjasaiként szerzett diplomát —, s hogy egészséges az állomány, az faképp a hatósági állatorvosnak, dr. Kondor Jánosnak köszönhető: naponta megjelenik a telepen, „kézben tartja” a megéiőző és a gyógyító munkát. A gondozók érdeme ugyancsak vitathatatlan a biztató eredményekben, abban, hogy javult az állatok minősége, hogy sikerült „súlyra hizlalni” az egyede- ket, vagyis alig akad súly alatti vagy feletti állát az értékesítésnél, kövekezés- képp az átadott hízók zöme első és másodosztályú minősítést kap. A legutóbbi átadásnál például sertésenként átlagosan csaknem 5000 forintot kaptunk a vállalattól ... Horváth László elnök így összegezi a Hungahyb sertésékről alkotott véleményét, s ha ez a vélemény most ilyen kedvező, érthető, hogy a szövetkezetben az ágazat továbbfejlesztését tervezik. Pogányszentp éteren jövőre elkezdődik — az Agrober tervei alapján — a magasdi sertéstelep rekonstrukciója. Saját pénzükből ás állami támogatásból fordítanak rá jefllentős összeget, s a megyei tanácstól is kaptak erre a célra 2,4 millió forintot. A munka lényegében a még meglevő, régi épületekre épül — összesen több mint 9 millió forintot vesz igénybe —, 600 férőhelyes hizlaldát alakítanak ki, s azért, hogy maguk készíthessék el az eleséget, korszerű — konténeres — takarmánykeverőt állítanak majd üzembe. Szükség lesz fúrt kútra, kerítésre is a magasdi rekonstrukciónál. — Az ágazat fejlesztési elképzeléseiben fontos szerep jut a háztáji sertéstenyésztésnek — mondja Horváth László. — Elmegyünk Hantára és megnézzük, ott hogyan vonják be a gazdákat ebbe a munkába, s amit lehet, átveszünk az ő módszereikből. Ügy tervezzük, hogy a vem- hesítés után az anyakocákat kihelyezzük a háztájiba, aztán a leválasztott malacokat visszavesszük és a közösben meghíztál juk. Most kétszáz anyakocánk van, ezeknek a száma a VII. ötéves terv végére több mint kétszeresére, nő: addigra felújítjuk és bővítjük a hizlaldáinkat, elkészül a telep rekonstrukciója és régebbi, használaton VESZTESÉG UTÁN ISMÉT NYERESÉG kívüli szarvasmarha-férőhelyeket is igénybe veszünk sertéshizlalás céljára. A háztáji sertések takarmányellátását tovább javítjuk: Iha- rosberényben, Iharosban és Pogányszentpéteren a saját terményértékesítő helyeinken beszerezhetik állataiknak az eleséget a gazdák, ugyanide llaijttal tejsavót is viszünk majd. A háztájiban sertéseket tartók részére lucernát telepítünk a három faluban, ahol a kimért parcellák termését igény szerint etethetik ... Nemcsak szépek, biztatóak, de megalapozottak is a sertéstenyésztést és -hizlalást célzó tervek a November 7. Tsz-ben. Egy ágazat újraéled. megizmosodik és — ebben rendületlenül hisznek az i harosberény iek — ismét meghatározó szerephez jut a szövetkezet gazdálkodásában. Hernesz Ferenc
