Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-25 / 174. szám

Kádár János egy napja Nógrád megyében Japán külpolitika (Folytatás az 1. oldalról) Az MSZMP főtitkára dél­után a mintegy 6500 hektá­ron gazdálkodó Karancs Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezetet kereste föl. A közös gazdaság központ­jának bejáratánál Gergely Sándor tsz-elnök és Fedor Iván párttitkár köszöntötte a vendéget, s javaslatukra a látogatást — a gyülekező felhőik miatt — mindjárt aratási szemlével kezdték. A karancslapujtői tsz 768 hektáron termeszt őszi búzát, az aratást július 15-én kezd­ték később, mint a déli me­gyékben, hiszen itt északon alig egy hete lett kombájn­érett a kenyérnek való. Az év legjelentősebb mezőgaz­dasági kampányában je­lenleg hat saját és négy tiszaiöld vári kombájn vesz részt, a mun­kát a jövő ihét közepére befejezik. Ezt megerősítették a táblán dolgozók is, akikikel — köztük Baksa Sándor kom- bájnossal, Klement Gyula traktorossal. Nagy Vince ti- szaföldvári kombájnvezető­vel — a főtitkár hosszasab­ban is elbeszélgetett. A ti- szaföldváriiakat — akik most a karancslapujtőiek néhány héttel ezelőtti aratási szol­gálatait viszonozzák — arról faggatta: gondoskodik-e 'a tsz, hogy a nehéz munka után megfelelő ellátásban részesüljenek. Kádár Jánost néhány perc múlva az aratámunkások gyűrűje vette körül: arról folyt a beszélgetés, hogy ezek a gépek olyan drágák, de ölyan jók is. hogy másként, mint kitűnően, nem szabad velük dolgozni. Kádár János elismeréssel szólt a szerve­zett munkáról, a korszerű arató-cséplő gépekről, mond­ván: íme, a bizonyíték, nem véletlen, hogy hazánkban huszonöt év alatt megkétsze­reztük a terméshozamokat. Az aratási szemle után a párt főtitkára a tsz-központ- ban tájékoztatót hallgatott meg. A Karancs-állj i földek minősége gyenge, a tsz mégis évek óta — egyre emelkedő — nyereséggel dolgozik. Kö­szönhető ez a fegyelmezett munkának és a korszerű, in­tenzív termesztési technoló­giák alka Ima zás ának. Emel­lett a termelőszövetkezet — az országban az elsők között — az egyéni kezdeményezés­re és felelősségre apelláló jö­vedelemérdekeltségi rend­szert is kidolgozott. Beveze­tése nyomán tavaly hatmil­lió forintos nyereségtöbblet keletkezett. A gazdaság szé­les körű és jövedelmező mel­léküzemági tevékenységgel egészíti ki alaptevékenységét. Említést érdemel az évi nyolcvanmillió forint értékű árut kibocsátó Agrofa fafel­dolgozó üzem, amely minde­nekelőtt az akácfa hasznosí­tásában vállalt úttörő szere­pet. A Karancs termelőszö­vetkezet mezőgazdasági és ipari szolgáltató tevékenysé­ge mellett felelősséget érez a falu jövőjének alakításáért is. Ennek egyik ékes példá­ja, hogy a palóc népi építé­szeti hagyományok megőr­zésére kezdeményezte hatvan pirostetős, fehérre festett, fa- tornácos családiházból álló palóc falu megépítését. A terv megvalósításához már hozzáláttak, az első házak az idén el is készülnek. Kádár János elismeréssel szólt ai szövetkezet gazdálko­dásáról, hasznosnak ítélte a melléküzemágak létrehozá­sát, hiszen ezzel munkaal­kalmat és jobb megélhetést teremtettek dolgozóiknak. Karaneslapujtőről Salgó­tarjánba visszatérve a me­gyei pártbizottságon aktíva- értekezlettel folytatódott a program. A vendégeket és a meghívottakat — a megye párt-, állami és tömegszer­vezeti tisztségviselőit, több vállalat és termelőszövetke­zet vezetőjét, a munkások, a tsz-dolgozók, az értelmisé­giek képviselőit — Géczi Já­nos köszöntötte, majd rész­letes tájékoztatást adott az időszerű tennivalókról. A pártaktíván Kádár Já­nos is szót kért. Az ország időszerű belpolitikai kérdé­seiről szólva rámutatott: eredményeink — egyebek között a nógrádi tapaszta­latok is — bizonyítják, hogy nincs igazuk azoknak, akik kétségbe vonják terveink megvalósíthatóságát, fejlődé­sünket, távlatainkat. Rendel­kezünk a szocialista fejlődés olyan reális programjaival, mint a XIII. kongresszus ha­tározata és a VII. ötéves terv. Azért kell dolgoznunk, hogy ezekből jó munkával minél többet és minél jobb színvo­nalon tud junk megvalósítani, s hasznosítsuk erőforrásain­kat. Ennek érdekében meg kell tanulnunk rriég jobban gazdálkodni. Alapvető követelmény a hatékony termelőmunka, mert csakis ez teremtheti meg a bővülő fogyasztás fel­tételeit. Nekünk — hangoz­tatta — mindig elsősorban a termelés növelésére kell tö­rekednünk, mert ettől függ, hogy mit lehet elosztani. De a jó gazdálkodáshoz az is hozzá tartozik, hogy minden­ki úgy törődjön a köz javá­val, úgy takarékoskodjon anyaggal és energiával, mint a sajátjával, s tartsa kötelességének, hogy teljes munkaidejét fegyelmezett munkával töltse. E feladatok végrehajtásá­ért — mint mondta — job­ban kell dolgozniuk a köz­ponti irányító szerveknek. Sok múlik a vállalatokon is, hiszen nagyobb önállóságuk szélesebb döntési lehetősé­geket biztosít számukra. Változnia kell a gazdaság kérdéseivel kapcsolatos tár­sadalmi magatartásinak, szemléletnek is. E tekintet­ben fontos teendőik vannak a pártszervezeteknek éppúgy, mint a szakszervezeteknek, vagy a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. S minél ha­marabb következik be a várt pozitív irányú változás, an­nál gyorsabban jutunk előre gazdasági tennivalóink vég­rehajtásában is. Az alkotó munkának még korántsem használtuk ki minden tarta­lékát. A párt, a kormány politi­káját — ez nap nap után ta­pasztalható — a magyar nép helyesli, terveinkkel általá­nos az egyetértés. Ám az el­képzelések, a tervek önma- guktól' nem valósulnak meg. Tenni, dolgozni kell értük, s ki kell állni politikánk mel­lett. A pártszervezetek sokat tehetnek azért, hogy széle­sedjen politikánk tömegbá­zisa, javuljon a közerkölcs, terjedjen a munka szerinti differenciált bérezés, vagyis aki többet és jobban dolgo­zik, az többet is kapjon. Külpolitikai kérdésekről szólva Kádár János méltat­ta a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja XXVII. kongresz- szusának jelentőségét. Rá­mutatott, hogy a Varsói Szer­ződés tagállamai következe­tesen föllépnek a fegyverke­zési hajsza megállítása, a le­szerelés előmozdítása, a fe­szültség csökkentése érdeké­ben, s erre vonatkozóan a reális javaslatok egész sorát terjesztették elő. Ebben a széles körű nemzetközi tevé­kenységben — zárta beszé­dét az MSZMP főtitkára — hazánk is aktívan részt vesz, a párt és a kormány mindent megtesz azért, hogy népünk békében élvezhesse szocialis­ta alkotómunkájának ered­ményéit. A közvetlen hangulatú ak­tívaértekezlet után Kádár János elköszönt a vendéglá­tóktól. A párt főtitkára az esti órákban visszautazott Budapestre. Moszkvai sajtóértekezlet A Szovjetunió augusztus közepén a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) rendelkezésére bo­csátja a csernobili szeren­csétlenség részleteit ismer­tető jelentést — közölte csü­törtöki moszkvai sajtóérte­kezletén Gennagyij Geraszi- mov, a szovjet külügymi­nisztérium sajtófőosztályá- nak vezetője. Geras ziimov utalt arra, hogy az SZKP KB Politikai Bizottsága részletesen meg­vitatta a kormánybizottság jelentését, s már befejezésé­hez közeledik az IAEA elé terjesztendő több száz olda­las dokumentum kidolgozá­sa. A súlyos balesetet oko­zó éjszakai kísérlet céljáról néhány újabb műszaki rész­letet is megemlített. Vé­gül is egy közönséges műszaki kísérletről volt szó, nem pedig katonairól, mint azt egyes nyugati sajtóorgá­numok állították. Nem a kí­sérlet maga, hanem a biz­tonsági előírások megszegé­se, a nem megfelelő előké­szítés vezetett balesethez — jelentette ki Geraszimov. Nők békenagygyűlóse a moszkvai Luzsnyiki Stadionban (Telefotó — TASZSZ—MTI—KS) Konzultációk a válaszról Néhány órás villámlátoga­tást tett szerdán este Wa­shingtonban Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszter. Amerikai kol­légáját, George Shultzot tá­jékoztatta Moszkvában foly­tatott tárgyalásairól s egy­ben kifejtette a bonni állás­pontot Reagan Mihail Gor- bacsovhoz intézendő válasz­levele tervezetéről. A wa­shingtoni kormány — mint hírlik — néhány napon be­lül el akarja juttatni a szov­jet vezető Legutóbbi üzeneté­re adandó válaszát Moszk­vába, s erről konzultál most s zö vetséges ei v el. Genscher és Shultz meg­beszéléséről nem adtak ki érdemleges tájékoztatást, washingtoni körökben azon­ban úgy tudják, hogy Bonn — ahogy azt a nyugatnémet kormány szóvivője koráb­ban kijelentette — „kompro­misszumos megoldást” java­solt Reagannak. A The New York Times úgy értesült: Reagan „komp­romisszumos” javaslata sze­rint Washington hajlandó kötelezni magát arra, hogy „öt-hét évig” nem telepít az űrbe rakétaelhárító fegyve­reket és fegyverrendszereket, de ennek fejében azt köve­teld, hogy a fegyverek össze­tevőit kipróbálhassa. A SALT—I. szerződés bizonyos laboratóriumi kísérleteket lehetővé tesz, s ezt a Szov­jetunió új javaslata is tudo­másul veszi. Az amerikai ér­telmezés szerint azonban a kísérletekhez hozzá tartozik a kipróbálás is. A lap megismétli azt a ko­rábbi — meg nem erősített — értesülését is, hogy a vá­lasz összefüggésbe hozza majd a nukleáris fegyverkí­sérleteket a hadászati táma­dófegyverek számának je­lentős csökkentésével. A cikk szerint az Egyesült Ál­lamok a csökkentés fejében hajlandó tárgyalni a fegy­verkísérletek számának csök­kentéséről, de nem fogadja el azok teljes eltiltását, ahogy azt a Szovjetunió javasolta. James Abrahamson tábor­nok, az űrfegyverkezési prog­ram — SDI — igazgatója a Egyesült Államok — leszerelés CBS televíziós hálózatnak adott nyilatkozatában kije­lentette: a csapásmérő űr­fegyverek telepítése legko­rábban a kilencvenes évek második felében kezdődhet­ne meg — vagyis nem szük­séges külön kötelezettséget vállalni a telepítés eltiltásá­ra. Abrahamson azt mondta, hogy a kongresszusnak és az akkori elnöknek majd 1992- ben kell döntenie arról, egyáltalán megkezdjék-e a tapasztalatok alapján az „űrvédelmi” rendszer kiépí­tését, így az ilyen fegyverek telepítése legföljebb csak tíz év múlva kezdődhet meg. FEJEZETEK A „KÉK KÖNYVBŐL” A Japánt kormányzó, ma­gát „liberális demokratá­nak” nevező konzervatív párt elsöprő választási győ­zelmiét követően Tokióban diplomáciai „Kék könyvet” bocsátóttlalk ki. Ez a több mint hátszáz oldala* doku­mentum nem tartalmaz kü­lönösebb változtatásit a Na- kaszone miniszterelnök ál­tal irányított japán külpoli­tika eddigi vonalához ké­pest. Az elmúlt éviek bebizonyí­tották: Nakaszone, aki a konzervatív párt jobbszár­nyát képviseli, a jelenlegi amerikai politikához szoro­san illeszkedő vonalat dol­gozott ki. Washington és Tokio (személyesen Naka­szone és Reagan elnök) kö­zött olyan szoros és össze­hangolt kapcsolat alakult ki az elmúlt években, amelyre a második világháború utá­ni amerikai megszállást kö­vető évtizedekben sem volt példa. A Kék könyv ennek megfelelően! legfőbb fel­adatnak nevezi az amerikai —japán szövetség erősítését. A jelek szerint a Kék könyviben az a legfontosabb, ami nincs benne. Nevezete­sen: a Nakaszone által veze­tett konzervatív szárnynak az a törekvése, hogy a gaz­daságilag immár világhata- lomnak számító Japánt ka­tonailag is számottevő hata­lommá tegye. Nakaszone voltaiképpen politikai pályafutásának kezdete óta ezt az álláspon­tot képviseli. A Washington Post tokiói tudósítója rend­kívül érdekes je'lemzést ad a japán kormány vezetőjé­nek mélyebb politikai gon­dolkodásáról, „Nakaszone szerint — írja — a japán alkotmány akadályozza egy katonailag erős Japán létre­hozását. Ezért Nakaszone végső soron az alkotmány revízióját tűzte ki céljául.” Az alkotmány rendelkezé­seinek következtében az egymást követő konzervatív japán kormányok mindig a bruttó nemzeti össztermék egy százalékánál alacso­nyabb szint alatt tartották a katonai költségvetést. Ez nemzetközi összehasonlítás­ban valóiban rendkívül ala­csony. Az Egyesült Államok esetében aiz arány 6, az NSZK-mál 3,4, Nagy-Britan- niánál 5,4 százalék. A Naka- szone-kormány már a múlt év áprilisában elfogadott egy öt évre szóló védelmi tervét, amely szerint reál­értékben (tehát az infláció hatásának beszámításával) évente legalább 5,5 száza­lékkal kell emelni a katonai kiadásokat. Ennék a tervnek a végrehajtása jóval az 1 százalékos határ fölé tolhat­ja a japán katonai költség­vetést. A valósáigban azonban en­né] sokkal lényegesebb az, amit számokban nem lehet kifejezni. A miniszterelnök ugyanis valaha a „Japán Viédelmi Ügynökség” vezető­je volt. Ez volták éppen a hadügyminisztériumot jelen­ti. Már ebben a minőségében lándzsát tört amellett, hogy Japánnak katonai értelem­ben távol-keleti regionális nagyhatalomként kell fel­lépnie. Pillaniatnydlag két olyan stratégiai terület van, ahol lemérhető lesz a japán ka­tonapolitika mozgása. Az egyik Suzuki volt miniszter­elnök még 1981-ben nyilvá­nosságra hozott stratégiai elgondolásának jövője. Ak­kor kidolgoztak egy olyan tervet, amely szerint Japán­nak katonailag képesnek kell lennie arra, hogy az or­szág partjaitól 1790 kilomé­teres sugarú körben „meg- védihesse a stratégiai tenge­ri vonalakat.” Ez természe­tesen feltételezi a japán flotta és légierő nagyszabá­sú kiépítését. A második ka­tonapolitikai kérdés: Japán kapcsolata az amerikai stra­tégiai védelmi kezdeménye­zésihez, közismertebb nevén Reagan „osillagháborús” tervéhez. Feltehető, hogy még jóné- hány hónap múlik el, amíg ezekre a kérdésekre végle­ges válasz érkezik. A japán politika egyik sajátossága ugyanis:, hogy nagyszabású választási győzelme ellenére a Nlalfcaszone pozíciója nem tekinthető véglegesen meg­oldottnak. Tecihmiikiailag októberben Nakaszone — választási győ­zelme ellenére — távozik a miniszterelnöki székből és meg kell várnia, amíg a kormányzó párt új elnököt választ. Jelenleg Nakaszone immár második pártelnöki időszakát tölti, Természete­sen a választási győzelem után komoly esélye van ar­ra, hogy a kormányzó párt kongresszusa harmadik pe­riódusra is elnökké választ­ja, és így megtarthatja a miniszterelnöki tisztséget is. Ez nagyon valószínű, de azért nem lehet teljesen bi­zonyos, hiszen a hagyomá­nyosan frakciókra szabdalt kormánypárton belül a mi­niszterelnöknek igen komoly ellenfeléi és riválisiai van­nak. A valószínűség mindamel­lett az, hogy a következő néhány hónap csialk ,'.léleg­zetvételnyi” szünet. Október után a világnak alighanem szembe kell néznie azzal, hogy Japán, a gazdasági szuper Hatalom legalábbis távol-keleti regionális kato­nai hatalomként fokozato­san megjelenik a küzdőté­ren. Amerikai katonai támaszpont Okinawán DE CUELLAR SZÍVMŰTÉTJE Szívműtétet hajtottak vég­re csütörtökön reggel New Yorkban Javier Perez de Cuellar ENSZ-íőtitkáron. A főtitkár a hét elején lemond­ta egy tervezett útját szív­panaszai miatt, s kivizsgá­lásra vonult be a kórházba. Az orvosok az azonnali mű­tét mellett döntöttek. A mű­tét során az elzáródott ko­ronaeret iktatták ki. A kórház egyelőre nem adott ki részletes jelentést Pérez de Cuellar állapotá­ról, de a műtétet sikeresnek minősítették.

Next

/
Thumbnails
Contents