Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-25 / 174. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XUI. évfolayam, 174. szám Ára: 1,80 Ft 1986. július 25., péntek Kádár János egy napja Nógrád megyében Látogatás a kohászati üzemekben és a Karancs termelőszövetkezetben Kádár János üdvözli a szocialista brigád tagjait Pályamódosítások A most végzett szakmunkástanulók közül vajon hányán maradnak választott szákmájuknál, s hányán a szakmát oktató vállalatnál, lényegében első munkahelyükön? Az eddigi tapasztalatok szerint két-három év alatt a végzősöknek több mint a íele hagyja ott az oktatást vállaló munkahelyet, s közülük sokan tanult szakmájuknak is hátat fordítanak. Sok minden van e mögött és nem feltétlenül csak a munkahelyhez való hűtlenség. A szakmunkásképzőkbe történt „beiskolázás” alapja a vállalatok által évenként bejelentett — és a tanácsok által úgy-ahogy összehangolt — létszámigény. Ez persze egyrészt jóval meghaladja a demográfiailag lehetséges és a középfokú képzés szerkezete által meghatározott korlátokat. Másrészt a létszámigények és a mögöttük meghúzódó szakma- struktúra töbnyire már nem érvényes akkor, amikor az iskola a végzős diákokat az útjukra bocsátja. A tanulók 85 százaléka a termelő munkahelyeken — és csak részben a tanműhelyekben — sajátítja el a szakma gyakorlati tudnivalóit. Ez azt is jelenti, hogy a tanműhelyhálózat szélesítése elsősorban vállalati pénzből történik, és a finanszírozók — befektetéseik ellentételeként — gyorsan hasznosítható eredményekre törekszenek. Számukra nem az a fontos, hogy (esetle» egyébként sem létező) gazdálkodási és fejlesztési stratégiájukhoz igazodó, sokoldalúan használható szakmunkás-utánpótlást neveljenek föl; sokkal inkább az, hogy a náluk tanuló diákokat mihamarabb produktív munkára foghassák. Ez ügyben fura kettősség jellemzi a vállalati magatartást. Egyfelől: a tanműhelyi termeléssel 80 százalékban értékesíthető termékekhez jutnak; másfelől pedig a vállalatok nagy részénél nem élnek azzal a törvényes lehetőséggel, hogy a végzős tanulókat — a szokásos bérezéssel — olyan munkahelyeken foglalkoztassák, ahol majd a szakmunkás- vizsga után dolgoznának. S ami a legfurcsább, a régi inas- vagy tanoncidőkre emlékeztető gyakorlat, hogy a műhelyek világába bejutó szakmunkástanuló mindenekelőtt takarító, reggeli- és tízórai-beszerző, küldönc és fullajtár, jó esetben is csak segédmunkás... Mindez a munkahelyen kijelölt oktatók felügyeletével és szemet hunyó jóváhagyásával történik, mert számukra végül is oly mindegy, hogy a rájuk bízott tanulók mit és hogyan csinálnak. Többségük teljesítménybérben dolgozik, tehát se idejük, se energiájuk az oktatásra, mi több: a munkára nevelésre sem. Így aztán nem csoda, hogy a pályakezdő szakmunkások nagy többsége az oklevél átvétele és a munkába állás után csak 3—4 év múlva sajátíthatja el a munkavégzéshez nélkülözhetetlen legfontosabb szakmai tudnivalókat, gyakorlati készséget és jártasságot. Már aki elsajátítja. Mert nagyon sokan — s főleg a szakközépiskolát végzettek — meg sem várják, hogy valódi és a munkáltatók számára is reményteljes pályakezdőkké váljanak. Annyi sok reform, a szakmunkásképzés megújításával kapcsolatos annyi törekvés és próbálkozás után — itt tartunk... Vértes Csaba Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön Nógrád magye életével ismerkedett, tájékozódott a csaknem 240 ezer embernek otthont, munkát adó északi országrész politikai ^s gazdasági eredményeiről, az ott élők sikereiről, gondjairól. Kádár János délelőtt fél 11-kor érkezett meg a megyeszékhelyre, Salgótarjánba. A főtitkárt az MSZMP Nógrád megyéi bizottságának épületénél Petravszki István, a Központi Bizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője, Géczi János, a megyei pártbizottság első titkára és Szalai László, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkára fogadta. Az üdvözlő szavakat követően a házigazdák rövid tájékoztatást adtak a nógrácji medence politikai és gazdasági helyzetének — időszerűségét tekintve — legfontosabb fényeiről. A mintegy bemutatkozásnak szánt helyzetelemzés, tájékozódás után az MSZMP főtitkára — vendéglátói kíséretében — felkereste a salgótarjáni kohászati üzemeket. Itt kapcsolódott a programhoz Brutyó János, az MSZMP KB tagja, Salgótarján 2. választókerületének országgyűlési képviselője. A nagyüzem bejáratánál C. Becker Judit, Salgótarján tanácselnöke, Szabó István vezérigazgató, Krajcsi József, a gyár pártbizottságának titkára, Ná- dai István, a vállalati tanács elnöke, Merlák Ervin szakszervezeti és Kovács Nándor, az üzemi KISZ-bi- zottság titkára köszöntötte Kádár Jánost, aki tájékoztatót hallgatott meg a kohászati vállalat tevékenységéről. A 3500 dolgozót foglalkoztató üzemet 120 évvel ezelőttt alapította a rimamurányi részvénytársaság. Évi termelési értékük ma már megközelíti a négy és félmi,lliárd forintot. A műhelyből kikerülő szalagacélok, huzalok, szegek, kovácsolt és sajtolt termékek, raktári állványszerkezetek, szállítórendszerék, csövek határainkon kívül is 'keresettek. Gyártmányaik csaknem 20 százalékát külpiacokon értékesítik. Miint elhangzott; a SKÜ- ben jó a politikai légkör, a kollektívát a ten niakar ás, a kezdeményezőkészség, a saját sorsáért érzett felelősség erősödése jellemzi. A VI. ötéves tervben tovább folytatódott a vállalat konstrukciója, amely még 1961- ben, az új hideghengermű megépítésekor kezdődött. A hetvenes évek elején a huzalmű újult meg, majd megszüntették az acélöntődét, s helyébe úgynevezett süllyesz- tékes kavácsüzemet létesítettek, s meghonosították a görgős szállítópáiyák gyártását is. Ennek a tudatos szerkezetátalakító programnak az eredménye, hogy a vállalat meg tudta őrizni jövedelmezőségét. Az első féléves eredmények kissé elmaradtak a tervezetttői, aminek vállalaton kívüli és belső okai egyaránt vannak. így többek között gondot okoz az anyagellátás mennyisége és minősége, de hiba az is, hogy még mindig hiányzik a kellő rugalmasság, s a vevőket is lehetne jobban' tisztelni. Itt is több a megengedettnél a munkaidőkiesés, s a fegyelem sem a legszilárdabb. Az év hátralevő részében mindenekelőtt az exportelmaradások pótlására helyezik a legnagyobb hangsúlyt, s további előrelépésre van szükség a termelékenység és a termékek minőségének javítása terén. Ezek szem előtt tartásával fogalmazták meg a gyárban az egész tervciklusra érvényes feladatokat is. Céljaik elérésében döntő szerepet tulajdonítanak annak, hogy tovább emelkedjen a vezetés színvonala, s kialakuljon a szükséges változtatásokat támogató értékrend. A. politikai munkáról szólva elmondták, hogy a gyár kilencszáz kommunistájának fontos feladata volt az utóbbi időben; megértetni dolgozótársaikkal a gazdaságtalan termelés megszüntetéséből adódó problémákat. Jellemző az is, hogy a pártfórumokon egyre gyakrabban szerepelnek gazdaságpolitikai témák, bár még jelentős fejlődésre van szükség a vitakultúrában. Kádár János megköszönve a szíves fogadtatást és a tájékoztatást, szólt arról, hogy a hagyományos gyárlátogatások, a személyes találkozások eredményesen egészítik ki a jelentésekből nyert ismereteket. A továbbiakban — az elhangzottakhoz kapcsolódva — megállapította: a salgótarjáni üzem exporttermelésének növekedése az össztermelésen belül népgazdasági szinten is rendkívül fontos. Emellett azonban komoly figyelmet kell fordítani a hazai igények kielégítésére is, hiszen — mint mondotta; az önök termékeire az országnak szükségé van. Az általános foglalkoztatás témakörét említve kiemelte: a gazdaságosabb termelés érdekében meg kell valósítani az üzemen és a népgazdaságon belüli munkaerő-átcsoportosítást. Ennek megértetése, elfogadtatása alapvető feladat A program üzemlátogatással folytatódott. Ha nem is az előírt technológiai sorrendet követve, de a főtitkár szinte valamennyi üzemrészlegbe bepillantott. Elsőként a huzalműben egy horganyzóberendezést nézett meg, amely egyidőben 40 drótszál felületi kezelését végzi, majd az a csarnokrész következett, amelyben a vashuzalokból folyamatos nyújtással kialakul a drót végleges vastagsága. Itt Kádár János — eleget téve Menus Ferencné, az Alkotmány brigád vezetője szíves kérésének — néhány sornyit írt a Magyar Népköztársaság kiváló brigádja címmel kitüntetett, nőkiből szerveződött kollektíva naplójába. Ezután a hideghengermű gyárrészlegben folytatódott a látogatás, majd az új szegverő üzemet keresték fel. A Viharos erejű széllel érkezett megyénkbe tegnap a délutáni órákban a meteorológiai előrejelzés szerinti hidegfront. Mint arról dr. Bartha Imre, a siófoki meteorológiai obszervatórium főmumkatár- sa tájékoztatott, tegnap a hajnali óráikban nyugati, északnyugati .irányból hidegfront közelítette meg hazánk észaiknyygati határait, s röviddel öt óra után már elrendelték a piros jelzést a tónál. Időközben lelassult a frantálzóna mozgása, s ennek megfelelően módosították a reggel kiadott előrejelzést: a szélvihar érkezését a délutáni órákra mondták, s átmenetileg a piros jelzést negyed tizenegykor sárgára változtatták. A Balaton Rádió fél tizenkettes élő adásában felhívták a figyelmet a délután várható szélviharra — mint később kiderült, nem mindenki hallgatott az intő szóra —, és arra, hogy újból kiadják a piros jelzést. Erre a Balaton és a Velencei tó térségében két órákor került soir, miután az időjárási raházigazdák nem kis büszkeséggel mutatták be a legújabb berendezéseket, egyebek között azt a szegtisztító és csomagoló automata gépsort, amely már kiküszöböli a csomagolással járó megerőltető fizikai munkát. A kovácsalóüzemben az úgynevezett hidegfolytatásos technológiára hívták fel a figyelmet a gyáriak, amit a gépipari technológiai intézettel közösen fejlesztettek ki. Az üzemi séta a szerszámkészítő gyárrészlegben fejeződött be, A gyárlátogatás során — a munkapadok mellett és a műhelyekben, mindenütt — sokan köszöntötték Kádár Jánost, aki szót váltva a dolgozókkal, érdeklődött élet- és munkakörülményeikről. (Folytatás a 2. oldalon) darmérések azt mutatták, hogy a zivataros hidegfront keleti, délkeleti irányú mozgása felgyorsult. Az első viharos erejű széllökések három órakor érkeztek Keszthely felől, s háromnegyed négykor már a Balaton egész térségében óránként 65 és 110 kilométer közötti erősségű széllökéseket mértek. Az északi szél legerősebben fél négy után fújt Siófokon, ekkor a széllökések ereje ott elérte az óránkénti 90 kilométert. A szélvihart csak Keszthelyen kísérte csapadék: a zalai városban zápor öntözte az utcákat. (A záporból később Somogy egyes területeire is jutott.) A siófóki vízi rendészettől kapott tájékoztatás szerint az idejében elrendelt piros jelzés és a járőrök figyelmeztetése ellenére több bejelentés érkezett, sokan szorultak mentésre a Balatonon. A késő délutáni órákban kaptuk a hírt arról, hogy a viharos erejű szél Balaton- szentgyörgyön fát döntött az útra: a fát a marcali tűzoltók távolították el. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke az Országházban fogadta a luxemburgi parlamenti küldöttséget (MTI-fotó, Kovács Attila felv. — Telefotó — KS) Kádár János cmléksorokat irt a brigádnaplóba Viharral érkezett a hidegfront 90-es széllökések — csapadék nélkül — Siófokon
