Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
1986. június 28., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Riatxtás csak a tó mellől Yiharjelzés a Balatonnál A viharok korbácsolta víz, a tomboló hullámok mindig nagy veszedelmet jelentettek a Balatonon hajózók, a halászok, a vitorlázók, a csónakosok számára. A Keszthelyi Hírlap 1896. május 31—i számában a Balaton szentgyörgyhegyi partjánál „látható” víztölcsérről tudósított, s ugyanez a lap 1896. augusztus 9-i számában megrázó beszámolót közölt a Propper János nagyváradi kereskedő „Alma” nevű jachtján történt eseményekről. A viharjelzés igénye már a század- forduló elején felvetődött a Balatonnál. Európában számos viharjelző szolgálat működött akkoriban; Hollandiában 1860, Angliában 1861, a Bodeni tónál 1880 ótai A Nemzetközi Vöröskereszt Egylet 1930- as kongresszusa javasolta, hogy a nagyobb látogatottságul tavakon szervezzenek vihar- jelzést, Hazánkban a repülőgépek számára már működött veszélyjelző hálózat. 1931. szeptember 5-én heves vihar csapott le a Balatonra, és a vízi-repülőisfcola öt hidroplánját tette tönkre. A Légügyi Hivatal ekkor felkérte Hille Alfréd légiforgalmi aligazgatót, hogy foglalkozzék a balatoni viharok meteorológiai előrejelzésével. Hille megállapította: „A balatoni viharok a közhiedelemmel ellentétben nem orozva törnek be, hanem jól követhetők az időjárási térképeken.” Eredményeit az Aviatika című folyóiratban tette közzé „Viharjelzést a Balaton számára” címmel. A végső döntést azonban csak az újabb tragikus események kényszerítették ki. 1933 júliusában két váratlan, heves szélvihar tönt a Balatonra; áldozatokat szedett és súlyos anyagi kárt okozott. 1934-ben a Magyar Vöröskereszt Egylet önkéntes motoros testületé megalakította a „vízről mentő” szolgálatot; ez négy körzetben 15 riasztó állomással kezdett működni. Siófokon Iszer István, Balatonlellén dr. Bo- czán Elemér, Balatonfüreden Sebők Sándor lett a vezetője, Balatonalmádi térségében még keresték a megfelelő személyt. A felszerelés motorcsónakból, viharágyúból, szirénáikból és jelzőko6arakból állt. A viharjelző szolgálat kiszolgálását a Légügyi Hivatal meteorológusai látták el. A veszélyjelző szolgálatban egyébként húsz hazai állomás vett részt. Aujeszky László osztályme- teorológus és Hille Alfréd 1934 nyarán beszámoltak a balatoni és dunai viharjelző szolgálat működéséről. Hille 1936. november 11-én a Magyar Vöröskereszt Érdemkeresztjét kapta a viharjelző szolgálat beindításáért. Már az első években kiderült, hogy a helyi jellegű viharok sikeres előrejelzése és a riasztás csak a tó mellől oldható meg. Réthy Antal írta „A Balaton környékének éghajlata” című munkájában, hogy „a legnagyobb kellemetlenségek, sőt szerencsétlenségek a déli hidegbetörések alkalmával történnek, kezdetben élénk, majd viharossá váló széllel a Balatonnál”. A helyi jellegű folyamatokról ma már tudjuk, hogy a közismert dólies hidegbetörések esetén a szlovén instabilitási vonalak szélrohamaival találkozhatunk. Bo- dolai és munkatársai kutatása nyomán az eredményeket 1975-ben publikálták. giai kiszolgálásának tökéletesítésével. Bodo- lai István, Tanczer Tibor, Götz Gusztáv, Ambróczy Pál, Bodolayné Jakus Emma és sokan mások tudományos alapokra helyezték a zivatarok előrejelzését, a kifutószelek meghatározását. A tudományos publikációk száma e témában meghaladja a százat. A szakembereknek módjukban állt külföldön ta1. ábra: A balatoni szél előrejelzések tízéves (1975- 84) beválása, szélső értékeinek feltüntetésével. 2. ábra: A balatoni csapadékelőrejelzések tízéves (1975-84) beválása, szélső értékei feltüntetésével. 3. ábra: A balatoni maximum hőmérséklet-előrejelzésének tízéves (1975—84) beválása, szélső értékeinek feltüntetésével. más üzemelt Balatonfüredről. Elektromos vízhőmérőt helyezték ki, távmérőt és nedvességmérőt. A műszaki fejlődés Mezősi Miklós és munkatársai tevékenysége nyomán tovább gyarapodott. A szinoptikus viharjelző géptávírón kapta Budapestről a talajközeli és magaslégköri anyagokat. Megindulhatott az Offenbachból sugárzott térképek vétele fakszimilével. Mindmáig a legnagyobb műszaki fejlesztés azonban az URH rádiótelefon-hálózat kiépítése volt. Az újszerű és gyorsjelentő kapcsolat ma már nélkülözhetetlen. Egy idényben 1500 körüli távirat érkezik; ez a radarinfor- rnációk azonnali továbbításához is szükséges. Az észlelők megfigyeléseit így juttathatják el a központba és Siófokra. A szolgálat meteorológiai kiszolgálásának eredményeit, 86 százalék körüli beválását 1972-ben ismertettük. Az együttműködés eredményei és a vízi rendészet fejlődése a nevezetes 1967. augusztus 5-i viharnál is jól megmutatkozott: 108 embert mentettek ki, mert a vihar előrejelzése időben megtörtént. A 70-es évékben folytatódott a műszaki fejlődés. Közvetlen fakszimile összeköttetés jött létre a KEI és Siófok között. A párhuzamos munkát megszüntettük, új módszereket vezettünk be. Ma egy 12 órás szolgálat alatt csaknem 30 térkép, illetve topográfia, talajtérkép, előrejelzés, indexszámítás stb. áll a viharjelző szinoptikus rendelkezésére Siófokon. A számítógépes programok felhasználása is megkezdődött az Azóri-orrhelyzetök felismertetésével Bartha, Rábai és Vissy munkája nyomán. Az időjárási radaradatok megjelenése is erre az időszakra esik. A radarral felderített zivatarok adatait kezdetben a Magyar Néphadsereg egyik bázisától kapták a vihar4. ábra: A balatoni minimum hőmérséklet-előrejelzésének tízéves (1975—84) beválása, szélső értékeinek feltüntetésével. 5. ábra: A Balatonnál kiadott I. fokú (sárga) riasztások tízéves (1975-84) beválása, szélső értékeinek feltüntetésével. 6. ábra: A Balatonnál kiadott Jl. fokú (piros) riasztások tízéves (1975-84) beválása, szélső értékeinek feltüntetésével. 7. ábra: A viharjelző szinoptikusok szakmai tevékenységének értékelése (1975-84). jelzők, de ma már a szolgálat időjárási radaradatait használják fel. Nevezetesen a Szentgotthárd—Farkasfa Radarmeteorológiai Obszervatórium munkáját, eredményeit alkalmazzák. A 80-as évekre elértük, hogy az időjárási viszonyokról előrejelzéseket tudjunk adni a Balaton térségében, és riasztásokat a legkorszerűbb technika segítségével. A nagyközönség számára a rádió közvetíti az előrejelzést. A rakétás riasztás — ötvenéves múltja van — már nem alkalmas a gyors és folyamatos riasztásra, valamint a feloldásra. A Balatoni Intéző Bizottság anyagi támogatásával 1982—83-ban kiépült a hat helyen üzemelő fényjelző. Az ötvenedik évforduló alkalmából a Központi Előrejelző Intézet meghirdette a „Nyitott kapukat” Siófokon, 1984. október 19-én és 20-án. A felújított létesítmény a terveknek megfelelően elkészült. A prognózisok értékelése a hatvanas évektől rendszeresen folyik. 1. ábránkon a balatoni szélélőrejelzések tízéves (1975—84.) beválását ábrázoltuk, a szélső értékek feltüntetésével. A legrosszabb júniusi hónap beválása is 62 százalék körül alakult. A szélprognózisok beválása pedig átlagosan 85—87 százalék körül. A 2. ábrán a 'balatoni csapadékelőrejelzések tízéves beválása olvasható le a szélső értékek feltüntetésével. A 3. és 4. ábrán a maximum hőmérsékletek, illetve a minimum hőmérsékletek előrejelzésének beválása látható, a szélső értékek feltüntetésével. Az 5. ábrán a Balatonnál kiadott sárga riasztások tízéves beválása szemlélhető, a 6. ábrán pedig a piros rakétás riasztások tízéves beválását ábrázoltuk a szélső értékek feltüntetésével. Ez utóbbiakból megállapíthatjuk, hogy a balatoni viharjelzés hatékonysága 85 százalék körül mozog. Tehát jónak mondható. Az 1970-es évek után lendületes fejlődés indult meg az időjárás-radaradatok és a táv- szélmérő-adatök felhasználásával, a meteorológiai műholdak belépésével. A meteorológia tudományának fejlődése ma egy „nowcasting” rendszerű fejlődés irányába mutat. Ez a kifejezés azt takarja, hogy a rövid távú, igen rövid távú előrejelzések elkészítéséhez a számítógépek a meteorológiai radaradatokat, a meteorológiai műholdtérképeket, a talajmegfigyelési adatokat egyszerre használják fel. Ily módon módosíthatók az előrejelzések. A magyar meteorológiai szolgálatban már megvannak egy ilyen rendszer elemei: a viharjelző szolgálat is saját műholdvevővel és számítógéppel rendelkezik Siófokon. A fejlődés nem állhat meg. Reméljük és várjuk, hogy megyénk központjában is megvalósul egy hivatásos meteorológiai főállomás, még ebben az ötéves tervben. Dr. Böjti Béla a siófoki obszervatórium vezetője A balatoni viharjelző szolgálat első szakasza kilenc évig tartott, s a második világháború vetett véget működésének. A felszabadulást követően eleven, pezsgő élet kezdődött a Balaton mellett. 1948—49- ben Zách Alfréd kezdeményezte a balatoni viharjelző szolgálat újjászervezését. Ez 1951. június 30-án meg is indult. A meteorológiai kiszolgálást Siófokon a Mahart Balatoni Üzemigazgatóságának területén levő munkatársai látták el, majd bekapcsolódott a munkába a Ferihegyi repülőidőjelző osztály is. 1952-ben az Országos Tervhivatal hitelt biztosított a siófoki Balaton-kutató és Viharjelző Obszervatórium megtervezésére. 1954. június 8-án kezdték el építeni Molnár Péter mérnök tervei alapján. A létesítményt 1956. december 31-én adták át rendeltetésének. Közben gyorsan peregtek az események. A viharjelzés technikai részleteit szabályozó megállapodást 1958. május 12-én írták alá a BM és a Meteorológiai Intézet képviselői. Megújítására 1978. február 23-án került sor. 1962-től fiatal meteorológusok, lelkes kutatók foglalkoztak a viharjelzés meteorolónulmányozni a viharjelzési módszereket. A kutatók megismerték, hogy a balatoni viharok három nagy csoportba sorolhatók: 1. a légtömegcserével járó, úgynevezett frontális viharok; 2. az egyensúlyi helyzet felbomlásából származó viharok, zivatarok, instabilitási vonalak; 3. a légnyomási gradiens következtében fellépő viharok. A kutatási eredmények nyomán megkezdődött a műszerezettség fejlesztése, a szél- műszerek telepítése. Kijelöltük az optimális riasztási szintékét. Nem önkényesen, hanem a nemzetközi hagyományoknak megfelelően, a vitorláshajók menettulajdonságait és biztonságát figyelembe véve állapították meg a határokat. A sárga — első fokú — jelzésnél 100 N/m2, a piros jelzésnél már 200 N/m2 vagy azt meghaladó nyomóerő lehet. A 60-as években gyors fejlődésnek indult a balatoni viharjelző szolgálat megfigyelési és távközlési technikája. Siófokra települt a Közép-európai Szfériksz Iránymérő Hálózat egyik állomása, ötcsatomás villámszámlálót helyeztek üzembe. 1965-től távszélmérő-állo-
