Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
8 Somogyi Néplap 1986. június 28., szombat PPBliWI i M IRODALOM, MŰVÉSZÉT, K At olvasótáborokról SZOMJÜSÁGRA - FRISS VÍZ összeült a bíróság, az ügyész ismentette a vádiratot. A per anyaiga meglehetősen rendhagyó: voltaképp egy másik perrel — vagy válóperrel — kapcsolatban kell állást foglalnia a bíróságnak. A házasság, amelynek a felbontása az eredeti per anyagát képezi, szerelmi házasságnak indult, és hosszú évekig sikeresnek látszott, szeretetben, megértésben éltek a házasfelek, két kisiskolás gyermekük is van, kiteljesedett tehát a család. Ám egyszer csak a férj találkozott egy másik nővel, szerelmi kapcsolat szövődött köztük ... Ott van tehát három ember, s egész életüket megnyomoríthatja, ha a családjuk szétesik. Lehet itt egyáltalán igazságot tenni? Sok mindenről szó esett ezen a különös bírósági tárgyaláson. S a bíróság a kérdésekre elvi állásfoglalással válaszolt: a nemek kapcsolatának csakis az a formája életképes, tehát korszerűnek is csak az tekinthető, amely az életet — kellő mennyiségben és a kor legjobb minőségi szintjén — adja tovább. Tényeket, adatokat is idéz a bíróság, s ezekből kiviláglik: ma is a házasság az egyedül életképes forma. Az egyéb kísérleti formák — a statisztika bizonysága szerint — meg sem közelítik. Márpedig a nemek kapcsolatának, együttélésének az a formája, amely az életet nem adja tovább a kellő szinten, az nemcsak korszerűtlen, antiszociális. Éspedig annál inkább az, minél inkább divatba hozzák... S így tovább ... Ennyiből is sejthető, hogy nem hivatásos bírák, ügyészek, ügyvédek közreműködésével, és talán nem is per- rendtartásszerűen zajlott le. Egyik nyáron Körmenden voltam tevékeny részese és tanúja a szép, öreg, történelmi várkastélyban, szakmunkástanulók olvasótáborában. Két részre szakadt a közönség. Jó fele a váddal rokonszenvezett, a többiek a védelemmel. Természetesen a szószólók is közülük kerültek ki; bizony, nehezen kerekedett az okfejtés, küszködve keresték a szavakat, szükség volt olykor némi besegítésre, de a játékos bírósági tárgyalás mégis szemlátomást egy áramkörbe kapcsolta be a résztvevőket — élményükké vált valami, méghozzá valami nagyon fontos, őket majdan személyesen is érintő emberi probléma, melyet sem a családban, sem az iskolában az órákon, sem baráti körben nem szokás ilyen teljességében terítékre hozni. A hatvanas évek végén rendezték meg az első olvasótábort Felsőtárkány- ban, általános iskolásoknak, 40 résztvevővel. Fiatal írók — akkor még fiatalabbak — kezdeményezték, vezették; ide kívánkozik a nevük: Varga Csaba, Ratkó József, Kovács István, Mózsi Ferenc, Vasy Géza... és Fábián Zoltán mint az Írószövetség akkori titkára. Az elmúlt években már 120—140 olvasótábort szerveztek nyaranta szerte az országban, 7—9 ezer résztvevővel. Némiképp félrevezető adatok ezek, mert a valamikori fel- sőtárkányi kezdeményezés sikerének csak mennyiségi mutatói, holott — olvasó táborokról lévén szó — az eredeti szándék szerint is olyannyira a minőség a lényeg, hogy máris időszerű beiktatni a további tervekbe az ilyen és hasonló nemes vállalkozások elmaradhatatlan mottóját: inkább kevesebbet, de jobban. Íme, a jó kezdeményezés országos mozgalommá nőtt a Népfront — az olvasó népért mozgalom — gondozásában, és ezernyi tanár, könyvtáros, népművelő, író (újabban túl kevés író!), művész szán rá heteket a nyarából olvasótábori munkára; az innen-onnan összeverődött táborozókat valamelyest közösséggé formálni, a kiscsoportokba lelket oltani. Két hét nem nagy idő, túlzás volna az olvasótáboroktól csodákat várni; még teljes siker esetén is csak keveset pótolhatnak abból, ami a családi, az iskolai nevelésből, a baráti, a környezeti hatásokból odáig hiányzott. Ami rossz viszont megvolt az addigi nevelkedésben, azt mindenki magával hozza a táborba: hibás beidegzettségek, üres pózok, öncentrikus magatartás, gondolkozás, olcsó vásári divatok az ízlésben, a szórakozásban. S a nevelők körében is működnek más környezetből, olykor az iskolából hozott, ide nem való reflexek, s megesik, hogy a nevelő a saját ízlését, felfogását, szemléletét igyekszik ráerőltetni a kis csoportjára. Holott nyilvánvaló, az olvasótáboroknak nem lehet az célja, hogy két hét alatt átgyúrja, megváltoztassa a lakóit, hiszen ennél sokkal fontosabb célja van: oltsa beléjük a küzdelmes öntörvényű változás, fejlődés, művelődés igényét. Nem valami új találmány az olvasótábor; módszereiben jó érzékkel válogat a nevelés és önnevelés legjobb hagyományaiból Szokratész- től és Comeniustól Németh Lászlóig, a népfőiskolákig, a népi kollégiumokig. Természetesen nem kovácsolhatja tartós közösségbe a más-más iskolából, másmás környezetből érkező gyerekeket a kéthetes táborozás, de azzal is nagyot tehet — nagyon nagyot! —, ha a mindennapos szabad vitákkal, kitárulkozó esti beszélgetésekkel, játékos „bírósági tárgyalásokkal” igényt kelt bennünk az együvétartozás, a kisközösség fészekmelegére. Természetesen nem adhat műveltséget a tábor, de szomjúságot igen, csillapíthatatlant, az önművelésre. Természetesen nem nyújthat örök érvényű eligazítást a magánélet s a közélet bonyolult ügyeiben-gondjaiban, de olyan összefüggésekre villanthat fényt, melyek iránytűként szolgálhatnak majd az eligazodáshoz, az önálló ítéletalkotáshoz, mert kilépve megszokott szűköcs- ke magánvilágukból ezek a fiatalok ráébredhetnek arra, mit jelent közösségben — népben, nemzetbén, emberiségben — gondolkozni. Fekete Gyula SZÉPEN MAGYARUL - SZÉPEN EMBERÜL Kifejezetten érdekes ? Kifejezetten? Német hatásra elterjedt módhatározó. Nem német eredete miatt vagyunk ellene, hanem mert zsargonszerű, elszürkátő divatszó lett. „Kifejezetten” azzá lett. Pedig ami kifejezetten csinos, ellenszenves, beteg, törekvő stb., az határozottan, kétségkívül, valóban, igazán, jellegzetesen, szembetűnően, nyilvánvalóan az. És ami divatszóval érdekes, az lebilincselő, megkapó, magával ragadó, figyelmet keltő, fontos, különös, furcsa, hasznos, jelentékeny. Tehát ami kifejezetten érdekes, az esetleg csak valóban fontos. Ilyen divatos, sablonos, elszünkítő közhelyek, klisék teszik stílusunkat színtelenné. Ezeket a divatos szavakat éppen azért kell kerülnünk, ment használatuk sok kifejezőbb szót kiszorít mindennapi beszédünkből. Ezek közül sorolunk most fel néhány nagyon él tér j ed- tet, amelyeket gazdag szókincsünkből válogatva megfelelőbb szavakkal helyettesíthetünk. Gyakran használt divatszó az átütő. Idegen szemlélete ellenére meghonosodott, sőt elkoptatott, gépies sablonszóvá lett. Az átütő erejű siker, átütő győzelem helyett stílusunk élénkítésére sokkal jobb szavaikat találhatunk. Például az átütő erejű helyett kirobbanó sikerűt mondjunk; az átütő siker ragyogó, fényes, nagy siker, az átütő győzelem pedig hatalmas, elsöprő, döntő győzelem. Az igényel a hivatali és keresekdelmi nyelvben gyakran használt szó: lakást igényel, anyagigénylés, jegyigénylők. Ilyen használatát elfogadjuk. De ellene vagyunk, ha olyankor is felbukkan, amikor egyszerűbb, természetesebb megoldás is lehetséges. Részletes elemzést, magyarázatot igényel helyett mondjuk azt, hogy magyarázatot kíván, vagy magyarázatra szorul. A jelent ige használata legtöbbször puszta szószaporítás, legfeljebb a választékosság látszatát kelti, de legtöbbször csak henye toldalék. Például előrehaladást jelent. Egyszerűbben a jelent ige elhagyásával fejezhetjük ki: valami előrehaladás. Sok ilyen kifejezést egyszerűsíthetünk: eredményt. fejlődést, gondot, kárt, meglepetést, nehézséget, veszélyt jelent valami. Egyszerűen csak valami fejlődés, gond, kár ... Az állandósult szókapcsolatokban is sok a sablon; az elkoptatott szólam. Ezekre is felhívjuk a figyelmet. Ha lehet, mondjunk helyettük mást. Például: teljesség igénye nélkül; halvány gőzöm sincs róla; ez van, ezt kell szeretni; vannak még hibák; a .távozás hímes mezejére lép; minden alapot nélkülöz; elismeréssel adózik valakinek vagy valaminek (megdicséri, elismeri érdemeit, értelmét). A mindennapi köznyelvből valók a következő közhely- kifejezések: (Andersen meghalt), nincs mese); el van maradva egy brosúrával; itt állok megfürödve, a berendezés (vagy más egyéb) marad; igyekszik a dolgozó; csak elhalálozási sorrendben; jobb, ha tőlem tudod meg; na lássuk, miből élünk (kártyázása műszó). Nem kifejezetten érdekesek, azaz nem éppen magával ragadóak. Ne használjuk őket nyakra-főre. Kiss István Prométheuszként egy éjszaka ellopta a lángot Es elvitte nektek botladozva a sötétség bokrai között Elvitte nektek a rettegés présében doboló szívvel Elvitte nektek a lángot s ti hajnalban csóvát dobtatok a házára — Máglyára kötöztétek őt VALLATÓ GÉZA: Prométheuszként Székely Tamás fotói Párizs — az Eifell-torony társasutazásokkal. S út közben rácsodálkozik a világra. Megörökíti egzotikumait, ünnepeit és hétköznapjait, természeti csodáit és műemlékeit, az embereket. Szereti a sivatagokat, a Szaharát, a Góbit, a Kara- kumot, a Kizilkumot, Neva- dát, a dél-amerikai homok- pusztákat. A hegyeket: a Himaláját, az Alpokat, a Tátrát, az Andokat. Jó megfigyelő, jó szemű riporter. Észreveszi az idegenforgalmi látványosságok mellett a furcsát, a szokatlant, a különlegeset. Rio de Janeiro elegáns utcáin egy összetört autó teremtette disszonanciát. New York felhőkarcolói közt feltűnik a magányos ember. Az argentin főváros forgataga, az algériai berber falvak zárt világa, mesebeli török táj, a csillogó koreai hegyek — csupa olyan téma, amiért időt, energiát áldozott a fotóriporter. Megjelennek felvételein a szokványos idgenforgalmi témák is — az Eifell-torony, a Szent Péter Bazilika, a Syd- ney-i Operaház, a Moszkvai Kreml, az egyiptomi piramisok, a Grand Canon — a fotós egyénisége, sajátos látásmódja miatt mégis különbözve a turista-fotóktól. Vitorlások a Níluson Pálcikával (Koreában) A közhelyeket hol szellemes képkivágásokkal, hol furcsa téma-párosítással oldja fel. Az Eiffel-torony fölé Foch marsall szobra magasodik, a Sydney-i Opera vitorlaszerű épület-elemeit a víz felől közelíti meg. A londoni Pi- caddllyn a csókolózó szerelmesek válnak központi figurává. Idővel, türelemmel kiharcolja a nem szokványosat, az egyedit, az egyénit. A válogatásból is kitűnik: legkedvesebb, a fotós és a néző számára is élményt jelentő képek Nepálról, Indiáról, Peruról, Törökországról, a Báli-szigetekről készültek. Legtávolabb Űj-Zélandon fényképezett, s legközelebbi fotók Csehszlovákiából, Bécsből valók. Legelső útja a Szovjetunióba vezetett. Huszonöt évvel ezelőtt a felfedezők örömével járta körül kamerájával Moszkva, Kijev és Leningrád szépségeit. Azóta is gyakori úticélja a hatalmas és változatos ország; a Balti államok, a Szovjet Távol-Kelet, a Kaukázus, vagy a Kaukázuson túli köztársaságok és Szovjet Közóp-Ázsia megannyi fotótéma az utazó riporternek. S ami praktikum, ide viszonylag olcsón és gyakran eljuthat az utazó. K. M. A Néprajzi Múzeum, amely gyakran ad helyet idegen- forgalmi kiállításnak, most különleges fotó-bemutatót rendezett első emeleti körgalériájában. öt világrész, ötven országából hozott emléket kamerája segítségével Székely Tamás fotóriporter. A sok ezer kép közül alig több mint 200 kerül most a tárlatra, amelynek találóan az Űt közben címet adták a rendezők. Hiszen Székely Tamás rengeteget utazik. Saját pénzén, Peru, Machu Picchu SZIRMAY ENDRE: Megújulunk Lengő lombok szőke szélnek üde zsongással zenélnek haja, haja a világon titkot ringat a virágom zöld a füvek zsenge szála zöld-ezüst a platán ága haja, haja tócsák fénye fölkúszott a kék repkényre színek szava, muzsikája simogatón muzsikálja haja, haja megújulunk a selymes lomb meleg dalunk
