Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-27 / 150. szám
2 Somogyi Néplap 1986. június 27., péntek Tanácskozott az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) program nélkül a bajba jutott vállalatok nem jutnak pénzügyi kisegítéshez. A mezőgazdasági termelőszövetkezeteket nem számítva — mintegy 100 pénzügyileg hiányos vállalatnak legfeljebb egyötödénél vállalunk központi rendezést, illetve szanálást. A kormány intézkedéseinek fő célja, hogy a prioritásokat: a fizetőképesség megtartásához szükséges aktív külkereskedelmi mérleget, továbbá a reálbérek stabilizálását a teljesítmények művelésére alapozva a korábbinál mérsékeltebb árszínvonal-emelkedés mellett legyünk képesek biztosítani. A pénzügyminiszter végezetül kérte az Országgyűlést, hogy a zárszámadási törvény jóváhagyásával egyidejűleg erősítse meg a kormányt abban, hogy a beszámolóban is elhangzottaknak megfelelően szolgálja a gazdasági kibontakozást. A Hetényi István beszámolója feletti vitában elsőként felszólaló Novák Béla (Pest m. 18. vk.), az Ország- gyűlés terv- és költségvetési bizottságának tagja, a törvényjavaslat bizottsági előadója a bizottság véleményét összegezte. Elmondotta: az exportképesség javítására az első lépések megtörténtek. A külgazdasági egyensúly, a vállalatok jövedelemtermelő képességének javításához azonban további intézkedésekre van szükség. A legfontosabb olyan szabályozás kialakítása, amely kikényszeríti a szükséges termelési szerkezetváltást. Ezután az Országgyűlés bizottságai nevében elfogadásra ajánlotta a törvényjavaslatot. Szót kapott ezután Vida Miklós budapesti, Z sídet Istvánná Heves megyei, Tóth György Szolnok megyei és Polgárdi József Pest megyei képviselő, majd Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Marjai József felszólalása Elöljáróban rámutatott: az elmúlt év végén egyúttal egy ötéves időszakot is lezártunk, s ez módot ad arra, hogy az Országgyűlés szélesebb kitekintésben foglalkozzék gazdasági helyzetünkkel, teendőinkkel. A nemzetközi munkamegosztásiba való sokrétű és egész gazdaságunkat átható beépülésünk nélkülözhetetlen tényezője létünknek és fejlődésünknek. Számunkra továbbra is meghatározó helyünk és szerepünk a szocialista integrációban. A szocialista országok pártjaival és kormányaival közös az a törekvésünk, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségek maximális kihasználásával meggyorsítsuk országaink gazdasági-társadalmi fejlődését, felzárkózzunk a világ élenjáró tudományos-műszaki színvonalához és ezen az alapon minőségi változást érjünk el népeink anyagi és szellemi felemelkedésében. Ez a stratégiai irányvonal — amelyet a legfelső szintű gazdasági értekezlet, valamint pártjaink kongresszusai erősítettek meg —, napjainkban már széles körű konkrét intézkedések kidolgozásáig jutott pl. Hazánk legközvetlenebb érdeke ennek az új stratégiának az eredményes megvalósítása. Pártunk és kormányunk maximális mértékben támogatja a célkitűzéseket és minden lehetőségünket felhasználva részt veszünk a közös munkában. A szocialista közösség országaival folytatandó ilyen együttműködés növekvő mértékben segíthet többletforrásokat létrehozni népgazdaságunk fejlődéséhez és egyben szilárdabb pozíciókat biztosít a világgazdaság más részeivel való kölcsönösen előnyös együttműködéshez. A kormány kiterjedt és aktív munkát folytat a nemzetközi szervezetekben, a regionális integrációk irányában és a kétoldalú kapcsolatok terén annak érdekében, hogy felszámoljuk a magyar termékekkel szemben meglévő mesterséges piaci akadályokat, csökkentsük vámhátrányainkat — mindenekelőtt tradicionális nagy piacokon: Nyugat- Európában, a Közös Piac országaiban —, jobb feltételeket biztosítsunk vállalataink tevékenysége számára. Gazdasági kapcsolataink súlypontjait oda helyezzük, ahol korrekt, a kölcsönös előnyök alapján együttműködni kész partnerekre lelünk, ahol kedvező körülmények között tudunk dolgozni. Az elmúlt időszakban olyan kereteket teremtettünk amelyek lehetővé teszik, hogy az eddigi hitel-töke igénybevétel mellett és részben ahelyett, növekvő szerepe legyen a külföldi működő tóke közös vállalatok, vállalkozások formájában történő bevonásának — hangsúlyozta Marjai József, majd a gazdálkodásról, továbbhaladásunk követelményeiről szólt. Mindenki számára és mindenkor egyformán kedvező feltételeket teremtő terv és szobályozás nem létezik. Programjaink reálisak, megvalósíthatók, de a célokban szigorú rangsorolást, a megvalósítás folyamatában pedig az eszközök határozott összpontosítását követelik meg. S éppen ez az, amiben nem vagyunk elég következetesek, ami arra figyelmeztet, hogy mind a tervezésben, mind a gazdaságirányítás egészében nagyobb rugalmasságra, a reál- folyamatok pontosabb számbavételére és fokozott gyakorlatiasságra van szükség. A Minisztertanács elnök- helyettese ezután emlékeztetett arra, hogy az 1986. évi népgazdasági tervhez és költségvetéshez kapcsolódva, majd azok jóváhagyását követően a kormányzat több intézkedést tett a fő gazdaságpolitikai célok alátámasztására, a céloknak megfelelő tevékenységek erőteljesebb ösztönzésére, segítésére. Az intézkedések egy részét a gazdaságos kivitelt ösztönző, az ehhez szüksér ges termelést élénkítő, a strukturális változtatásokat elősegítő lépések jelentették. Egy másik része a meglévő kapacitásokkal megtermelhető kivitel ösztönzését szolgálja. Az intézkedésekhez széles körben erőteljes gazdaságszervező munka kapcsolódott és kapcsolódik. Mindezek céljukat, irányukat tekintve megfelelnek a kormányprogramban, ötéves tervünkben megfogalmazott törekvéseknek; a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a hazánkhoz hasonló adottságú országok csak a szelektív fejlesztési politikára alapozott, gazdaságos export növelésével biztosíthatják az előrehaladás forrásait. Nem halasztbatjuk tovább a munkafegyelem megszilárdítását. Az állampolgári fegyelem lazaságának következményei komoly károkat okoznak közvetlenül és közvetve a gazdasági építőmunkában is. Kötelezettségünk határozottabban fellépni — ha gazdasági eszközökkel önmagában nem oldható meg, úgy szükség esetén adminisztratív intézkedések alkalmazásával is — a munka nélküli jövedelemszerzés, a harácsolás, a korrupció, a nyerészkedés jelenségeivel szemben. Szigorúbban kell bánnunk a kiadásokkal is. Ez a költségvetésből gazdálkodó hivatalokra, ■ az intézményekre és a gazdálkodó szervekre egyaránt érvényes. Az elmúlt időszakban több területen romlottak a vállalatok közötti kooperációs, szállítási kapcsolatok. Ahhoz, hogy a hatékonyság terén a terveinkben előirányzott javulás valóban bekövetkezzék, elengedhetetlen a belső kooperációs kapcsolatok javítása, a fegyelmezettebb és tisztességesebb együttműködés a vállalatok között. A nemzetközi piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás — a mai gyorsan változó világban — különösen nagy követelményeket támaszt az irányítással szemben. Meg kell mondani, hogy a mi viszonyaink, feltételeink és a rendelkezésre álló eszközök miatt csak több lépcsőben lehet e kérdéseket megoldani. Az előkészítés folyik és az év folyamán az egész kérdéskört, rendezi a kormányzat. Marjai József ezután a gazdasági szabályozásról szólt, hangsúlyozva, hogy az egészében rugalmasabbá, ésszerűbbé vált, de a megérett változtatásokról nem lehet lemondani a továbbiakban sem. Cselekedeteinket annak kell irányítania: hogyan, mivel háríthatjuk el az alkotóerők még jobb kibontakozása előtt álló akadályokat.. Mert nem vagyunk gazdagok anyagi erőforrásokban, de annál gazdagabbak vagyunk az emberi alkotóerőben, tenniakarásban, áldozatkészségben. Nem építhetünk másra, mint erre — mondotta befejezésül Marja József elfogadásra ajánlva a törvényjavaslatot. Ezt követően Reidl János (Somogy m., 5. vk.), a Videoton tabi gyáregységének csoportvezetője kapott szót. Reidl János felszólalása — Olyan témáról kívánok szólni, amely közvetlenül vagy közvetve mindany- nyiunkat, az ország egész lakosságát érinti. Vizsgáljuk meg, kinek mennyibe kerül ma Magyar- országon 1 kWh villamos energia a jelenlegi árak szerint! Budapesten 1 forintba kerül, megyei jogú városainkban 1 forint 45 fillérbe, a többi városban 1 forint 80 fillérbe és a községekben 2 forint 20 fillérbe. Nos, ez a tetemes árkülönbözet az, ami a falun élő embereket bántja. E témát szeretném most az alkotmányjogi tanács figyeLméfbe is ajánlani, mert esetünkben az egész országra kiterjedő, alapvető állami szolgáltatásról van szó és semmi nem indokolja, hogy e vonatkozásban ilyen indokolatlan, megkülönböztető ár- differencia legyen. A villamos energiát a Magyar Villamossági Művek Tröszt állítja elő és forgalmazza. s a tröszt az Ipari Minisztériumhoz tartozik. A villamos energia árát az Anyag- és Ánhivatal állapítja meg. A közületi felhasználók egységes árat fizetnek egységnyi villamos energiáért. Például a ‘közvilágítás, az általános árarmdíj, a teljesítménydíjas árszabás, a közösségi díjszabás stb. egységes tarifa szerint fizetendő. A lakossági fogyasztói áron belül az éjszakai áram díja is egységesen 70 fillér. Ez is a nappali fogyasztói ár egységesítése mellett szól. A legutóbbi áremelést alapul véve, amikor egységesen 25 fillérrel drágult mind a négy árkategóriában, látszik: ez a törekvés a jövőben sem fog érvényesülni. Pár mondatban szót kell: ejteni az áramszolgáltatás minőségéről is. Ügy gondolom, nem nevezhető még csak hasonlónak sem, a több mint kétszeres ár ellenére a községi, a városi és a fővárosi áramszolgáltatáshoz viszonyítva. Választókerületemben szinte mindenütt gond a gyakori áraimkimaradás és áramingadozás. Az ebből adódó bosszúságról és termeléskiesésről már nem is beszélek. Nincs szándékomban a témát úgy megközelíteni, hogy szembeállítsam a falut a várossal, netán a fővárossal, de szólni kell arról a téma kapcsán, hogy van egy igen jó terület- és településfejlesztési koncepciónk, amelyét az elmúlt ciklus végén fogadott el az Országgyűlés. Ez kimondja: „Folytatódjon a városok és falvak közti különbségek mérséklődése’ ’; „...erősíteni kell a falusi térségek, illetőleg az arra alkalmas községek népességmegtartó képességét, mérsékelni a városba áramlást,” Ügy vélem, szervesen illeszthető ide a villamos áram lakossági fogyasztói árának egységesítése. Ez összhangban van a határozatokkal, s nagyban hozzájárulna a falvak népességmegtartó képességének erősítéséhez. Épp ezért javaslom, hogy az illetékesek — az Ipari Minisztérium, az Anyag- és Árhivatal — s mivel valószínű, hogy ehhez nemcsak gazdasági, hanem politikai döntés is szükséges, a kormány is vitassa meg ezt, dolgozza ki a megfelelő javaslatot és hozzon határozatot: miként lehetne a villamos áram lakossági fogyasztói árát még ebben a tervidőszakban egységesíteni. Véleményem szerint — mondotta végül — az 1,80-as városi árhoz kellene fokozatosan fölemelni a fővárosi és megyei jogú városokban levő árat, illetve a községekben levőt kellene leszállítani. így az állam összbevétele nem csökkenne, s a lakosság zöme, kb. 75 százaléka megelégedéssel fogadná ezt az intézkedést. Mivel a napirendhez több hozzászóló nem jelentkezett, Hetényi látván összegezte a vitában elihlamgzottakait. Ezuitán szavazás következett: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1985. elvi fcölfsógivetáséniefc és a tanácsok 1981—1985. évi pénzügyi tenvénék végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot álltaién Osságban és részleteiben, a benyújtott eredeti szöveg szerint egyhangúiéig elfogadta. Ezután a második napd- rendi téma tárgyalása 'következett : Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter tantötta meg beszámolóját a honvédelemről sízóló 1976. évi I. törvény végrehajtásáról. A honvédelemről végrehajtásáról — Megtisztelő feladatomnak .teszek eleget, amikor a kormány megbízásából beszámoltok a tíz évvel ezelőtt megalkotott, s elfogadott honvjédíeimi törvény végrehajtásáról, s annak fontosabb tapasztalatairól — mondotta elöljáróban a miniszter. — Most, egy évitized tapasztalatai alapján jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a törvény minden vonatkozásban jól szolgálja a haiza védelmének ügyét, biztosítja védelmi képességünk maigás színvonalát és hatékonyságát. Ez idő alatt egész társadalmunkban még- inlkáibb elfogadottá vált, hogy a haiza vádieflime az egész nép ügye, dolga. Azt a tény, hogy a törvény módosítására az elmúlt 10 év során mindösszesen egy alkalommal — és akkor is nagy közmegelégedésre a a soilkatonai szolgálat idő- tartamáinalk 24 hónapról 18 hónapra mérséklése miatt — kerülik sor, önmagában is mutatja, hogy előírásai idő- állóalk és teljesíthetők. A honviédelimi törvény elő- í rúpiáinak '.megfelelően kiépült és megszilárdult a honvédelem irányításának rendszere, amély a kormányzati szervek munkájától kezdve a helyi tanácsokig bezárólag jól funkcionál. Az Országgyűlés és honvédelmi bizottsága az elmúlt éveikben rendszeresen, érdemben foiglalikoizoítt a törvény végrehajtásának kérdéseivel. Az ötéves tervtörvény, valjalmimt az éves költségvetési tervek tárgyalása során meghatározta a honvédelemre fordítható anyagi-pénzügyi kereteket. A múlt évben az Ország- gyűlés állásit foglalt olyan fontos kérdésben, mint hazánk részvételiének megerősítése közös védelmi szövetségünkben, a Varsói Szerződés Szervezetében. A Minisztertanács a reális szükségleteket számba véve rendszeresen állást foglalt a hadseregfej lesztós és fellkásizítée, a honvédelmi költségvetés és a honvédelmi készenlét minden oldalú biztosítottságának kérdéseiben. A közelmúltban intézkedést fogadott él annak érdekében1, hogy a gazdaságirányítás rendjének továbbié illesztése közepette is biztosítva legyenek a termelés területén' a honvédelem érdékei. A törvény előírásai alapján jelentős előrelépés történt az államigazgatási 'tevékenység minden területén szóló törvény a honvédelmet érintő kérdések érdemi', tartalmi feladatainak kimunkálásában, a hatáskörök meghatározásában:, a gyakorlati tevékenység összehangolásában. Kárpáté Ferenc ezután a fegyveres erők és testületek állapotáról, felkészültségükről, munkájukról szólt. Az MSZMP XIII. kongresszusán, 'társadalmi valóságunk értéke lésének rés zeként elismerő megfogalmazás hangzott el: „A Magyar NéfpköZtálrsaság fegyveres erői és testüLetei, a néphadsereg, a határőrség, a rendőrség, a munkásőrség és más fegyveres testületek egymással szorosan együttműködve, népünk támogatásával eredményesen járulnak hozzá a béke megőrzéséhez, belső rendünk biztosításához.”. E tömör megfogalmazás szálmos tényező gondos számbavételén, elemzésén alapszik. Jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy fegyveres erőink és testületéin k között jó szellemű* bensőséges egy üttműk ödés van és tevékenységünkben összehangolt, célirányos munikamegosiztás valósul meg. Az elmúlt évtized során tovább folytattuk néphadseregünk korszerűsítését, minőségi fejlesztését.. A tervszerű és céltudatos munka eredményéként hadseregünk korszerű fegyverzettel éá hairci-technikai eszközökkel van ellátva, Hivatásos állományunk, a parancsnoki kar felkészültsége magas színvonalú és nagy hozzáértéssel teljesíti hivatását. Az ő áldozatkész munkájuk nyomán a felkészítés, a kifcép- zettség, a hadrafoghatóság keflilő szimvotnalon áll. (Folytatás a 3. oldalon.)
