Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
4 Somogyi Néplap 1986. május 10., szombat Rangot jelent-e a közért dolgozni? Hívás nélkül is lehet I Jöjjön velünk! Csak nyerhet! TURISTAUTAKON Régóta motoszkált fejemben a gondolat: a mai pénzközpontú világban mi késztet embereket arra, hogy önzetlenül, fizetség nélkül dolgozzanak a közért. Ha erről olyanoknak beszéltem, akik mindent forintokban mértek — nem jutottam sokkal előrébb. Egy sanda mosoly azt jelentette, az ingyenes közkatonákat kissé „beütésesek- nek” tartják. Hát van annak józan esze, aki szabadidejét feláldozva, a feleség vagy a férj, máskor pedig a gyerekek morgását elhallgatva másokért dolgozik pénz nélkül? Pénz, pénz, pénz ... Mindenünnen a pénz vigyorog ránk? Ez a magunk által teremtett érték, ez a kerek vaskorong, ez az ábrákkal díszített papírlap fölfalhat minden évezredes értéket? Eltűnhet a küzdés a közösért, a baráti segítségadás, az önzetlen jobbnyújtás? Mielőtt messzire érnék ezen az úton, hallgassuk meg két ember véleményét. Oda kopogtattam be, ahol az önzetlen ember terem. A barcsi V örös Csillag Termelőszövetkezet két dolgozója április negyedikén kiváló társadalmi munkáért kitüntetést vett át. Ceglédi Magdolna konyhavezetővel és Csamási József gépjármű-villamossági -műszerésszel beszélgettem erről. — Rangot jelent ma ez a kitüntetés? Ceglédi Magdolna nem mosolyog a kérdésen, ő nem az emberi kicsinyesség bugyrába dugja az elismerést. — Az bizonyos, hogy ettől nem változik meg gyökeresen az életem és tulajdonképpen nem jelent országos hírnevet sem, hiszen nem Budapesten kaptuk kézhez ezt az elismerést. Sőt nem járt egy forint jutalommal sem. S hogy látszólag hihetetlent mondjak, ennek a kitüntetésnek pont ezek az ismérvek az érdemei. Ott kaptuk, ahol megdolgoztunk érte, az a közösség adta, melyért dolgoztunk, és végtére a társadalmi munkáért nem jár pénz ... Csamási József úgy gondolja, nem kell ebből nagy ügyet csinálni. — Van rangja a kitüntetésnek, de azért nem kell öltúlozni. Nem vagyok híve a rangkórságnak. Dolgozni kell becsületesen és kész. Ha az ember látja, hogy a közösség, amelyért dolgozik, ezt semmibe veszi, akkor úgyis elmegy a kedve a munkától. Ügy gondolom, hogy mi olyan helyen lakunk, ahol érdemes dolgozni az emberékért. Magdi is ezer szállal kötődik szülőfalujához, Darányhoz, s én is Drávatamás-iban — bármilyen kicsi falu is — érzem leginkább otthon magam. — Sohasem lehet belefáradni az önzetlenségbe? Nincs ami elvegye a kedvüket? Vajon a kitüntetés után is ugyanolyan lendülettel dolgoznak majd? — A negyedik X felé közelítek, és nem vagyok még férjnél — mondja Magdi. — Egyesek szerint ez „megszól- nivaló". Nem érzem annak. Tömérdek sok az elfoglaltság ma is, lassan már két évtizede, hogy nonstop élek. Voltam KISZ-titikár, hosszú ideig klu-bos, népfrontos, vöröskeresztes vezetőségi tag, részt vettem a Magyar— Szovjet Baráti Társaság — tagcsoportjának tevékenységében, a tanácsi munkában és nem sorolom tovább, mert ma is több szervezetben dolgozom. Hadd tegyem hozzá: szívesen. Hiszen a falumért teszem. Ha mindezek mellett otthon még hozzájutok egy könyv olvasásához, akkor valóban jó napom v-an. Hogy ezután csinálom-e? A kitüntetéssel nem lehet takaróim! Az ember annyitér, amennyit a munkája, így hát továbbra is számíthatnak rám. — Nem volt annál szebb, mint amikor Drávatamási- ban valamiben előre tudtunk lépni — mondja Csamási József. — Így építettük a kultúrházhoz a könnyűszerkezetű, tetőt, így a bolthoz a göngyölegtárolót és a tüzifás kamrát, és még sorolhatnám. Most a víz a beszédtéma, akár ásóval vagy éppen szerelési munkával, de szívesen segítenék csak, hogy egészséges vize legyen a falunak. Ígéretet kaptunk rá. Hasonlóan voltam, mint a kolléganőm. Annyiban, hogy olyan közösségért dolgozok szívesen, amit nagyon szeretek. S most hogy már mindhárom lányom férjhez ment, az idom is több. Nekem is van vagy tíz tisztségem, sokszor úgy érzem, sok is! Kevés a tészta, híg a leves, vagyis a sok vállalás a munkám rovására megy... A két társadalmi munkás nem hitte el, hogy többet végeztek az elmúlt években, mint embertársaik. Hogy mindaz, amit önzetlenül csináltak a falujukért, az példaszámba megy. Azt vallják: nagyszerű valami jót kitalálni, ami a töhbieknek is a hasznára van. Elsőként elkezdeni és úgy formáim egy közösséget, hogy ki-ki hívás nélkül is tudja a dolgát. Erre az álláspontra érdemes figyelni... Békés József PIACI KÖRKÉP DACOS TOJÁSÁ Nyárias napok után bőséges volt a tegnapi kaposvári hetipiac kínálata. A fejessalátával Dunát lehetett volna rekeszteni. A termelők 3-ért, a Zöldért 1,50-ért adta, mégsem volt kapós ... A primőrpiac legjobb híre, hogy 40-ért mérték az uborkát. A kiskereskedők még 160-ra tartották a paradicsomot, a Zöld értnél azonban már 100-ért is beszerezhettük. A legszemreva- lóbb zöldpaprika darabja 15 forint, a gyengébb példányokból azonban 2—3 forintért is kaptunk. 5,50 a valamirevaló hegyes erős paprika darabja. Ennyiért jutottunk egy csomó hónaposretekhez is. Négyért kínálták a zöldhagyma csomóját, 6 forint a zsenge karalábé darabja. A télről maradt zöldségféléknek megkérték az árát. Egyaránt 20 forint volt a fejeskáposzta és a vegyeszöldség kilója. 12—14-ért alig láttunk főzőhagymát, 6,50-ért burgonyát. A sóska és a spenót csomója 3—4-et kóstált, a petrezselymet forintért adták. * A legkeresettebb portéka most is a palánta volt, ezeket 2 és 16 forint közötti árakon kínálták. Az alma 15—18 forintba került. Nem az ár váltotta ki a vásárlók közönyét, hiszen a 8-ért vesztegetett léalma sem kellett. A tojásárusok egyöntetűen 2 forintot kértek a rántotténak valóért. A szerencsésebb vásárlók mégis hozzájutottak 1,50-ért is. A baromfipiac különlegessége a 100 forintos gyöngytyúk volt. 140-et szerettek volna kapni egy méla kakasért, 180-at egy fehér csirkepárért. Ballagás előtt kelendő volt a virág. A szálanként 20 és 12 forintos szegfű között nem volt különbség. Szem- revaló tulipánból 8-ért kis csokrot adtak. 6 forint volt egy gyöngyvirágbukéta. Fele ennyiért is vehettünk pünkösdi rózsát és orgonát. B. F. Együtt a Somogyi Néplappal — Fórum a fák alatt — Aki nyersanyagot hoz — főzhet Mint megírtuk, egy újszerű kezdeményezés résztvevői lehetnek olvasóink május derekán. A Természetbarátok Turista Egyesülete és a Somogyi Néplap szerkesztősége szövetséget kötött, hogy közösen egy kellemes nap élményében részesíthesse Kaposvár és a környék lakóit. Nos, úgy gondoljuk: érdemes a figyelemre ea a program, amelyen nemcsak túrázni, barátkozni, jó levegőt szívni, hanem még nyerni is lehet. Aki részt vesz a túrán, csak nyerhet! Még akkor is, ha rejtvénysoroza- turik megfejtése után nem mosolyog rá a szerencse. Május 18-án, vasárnap zselici túrát szervezünk, egésznapos, változatos programmal. A hátizsákot cipelő férfiak (ámbár a reklámszatyor is megteszi!) és a magassarkú cipőt ezúttal mellőző hölgyek reggel 8 órakor találkoznak a donnert Jókai-ligetben. Innen az út — ha nem is egészen egyenesen — a töröcs- kei úttörőtáborba vezet. (A kerékpárokat, motorokat, autókat ezúttal pihentetni kell, hiszen gyalogtúráról van szó!) Kilenc órakor (ha ódaérünk addigra) nagyon röviden (s ezt az előadó megígérte), dr. Tarján Lászióné környezetvédelmi titkár emlékezik meg a természet- barát mozgalomról és a környezetvédelemről. Ezután csapatokat alakítanak, s megkezdődik a túraverseny a gyertyános-völgyi turistaházhoz. 11 órakor e szép környezetben fórumot rendezünk a természetjárásról, a turista mozgalomról. A kíváncsiak a turistaegyesületek vezetőit, a megyei természetbarát szövetség képviselőit — és reméljük: más kaposvári, megyei vezetőket is megostromolhatnak kérdéseikkel. (Itt osztjuk ki egyébként a rejtvényverseny díjait is), amelyekkel a Természetbarátok Turista Egyesülete és a Somogy Megyei Lapkiadó Vállalat látja el a szerencséseket. Lezajlik a túraverseny értékelése is, majd fellobbannak a tüzék — persze csak a kijelölt helyeken. A szabad tűzhelyen ki-ki azt süt, főz magának, ami-, hez kedve van, persze csak akkor, ha hoz magával nyersanyagot. Ebéd után számos gyermekjáték, sárkánykészítés várja az apróságokat, s ameddig csak jólesik, vidáman, természetszerető A töröcskei erdő és tó közösségben tölthetjük ezt a remélhetőleg napsütéses vasárnapot. REJTVÉNY (Harmadik forduló) Az elmúlt években Kaposvár környékén több parkerdőt létesítettek. Ezekben számos turista létesítmény épült (turistaiházak, források, kilátó, erdei tavak), melyekhez turistautak vezetnek. A zselici erdők felé négy színjelzésű út is vezet: a kék, a piros, a sárga és a zöld jelzésű turistaút, s ezeket jelezték ja Zselic turistatérképen is. KÉRDÉSEINK: 1. Mi a neve a Szekszárdiéi Kaposvárig vezető, kék jelzésű turistaútnak, melynek a gyertyánosvölgyi turistaháznál van az egyik igazoló pontja? 2. A sárga jelzésű út a vasútállomásról indul, és számos, városhoz közeli erdőt érintve ugyanide tér vissza. Milyen erdőket érint? Milyen nevezetességeket találunk a róla leágazó „L” jelzésű mellékúton? 3. A piros jelzésű útvonalon milyen nevezetességek vannak Kaposvár és Kapos- szerdahely között? A válaszokat nyílt levelezőlapon TÜRAREJTVÉNY felirattal — kérjük május 15-ig beküldeni szerkesztőségünk címére. (Somogyi Néplap Szerkesztősége, Kaposvár, Latinca ü. 2. Postafiók 31.) Sorrendet készített a tanács Beosztják a pénzt Mesztegnyön Á Mesztegnyői Községi Közös Tanácsnak a település- csoport — Mesztegnyő és a társközségek: Kelevíz, Ga- dány, Hosszúvíz — fejlesztésére a pénz mennyiségét tekintve nagyobbak a lehetőségei. A tervek megvalósítását illetően azonban sok még a bizonytalanság. Az új tanácsi gazdálkodásban akiadások lehetősége erősen kapcsolódik a bevételek alakulásához. A nagyközségi tanács, amikor ezt a témát megvitatta, egyetértett azzal a központilag is ajánlott gyakorlattal, hogy legelőször az alapellátás (az oktatás, az egészségügy, a művelődés, a szociális gondoskodás, a kommunális feladatok) működéséhez kell biztosítani a pénzt. A tervezett bevételből várható kieséseket ellensúlyozni kell elsősorban a tartalék felhasználásával, ezt követően pedig a felújítás és fejlesztések elhagyásával, vég- sősoron a megkezdett munkák leállításával is. Ugyanakkor azt is kimondta a tanács, hogy a többlet bevételekre való törekvés legyen alapvető érdeke a tanácsnak és intézményeinek. A tanácstagok arra is felszólították a tanácsi vezetőket, hogy fékezzék a „pénz- kiáramlást”: gondolják meg még jobban, hogy mire adják a forintot. Az új szabályozás szerint döntően a helyi tanács bevételeit jelentik azok a pénzösszegek, amelyeket eddig a vállalatok, a szövetkezetek a központi költségvetésbe fizettek be. Gondjainkat növeli, hogy eziknek a bevételeknek a teljesítése nincs biztosítva. A tanács pedig csak a befolyt összegekkel tud gazdálkodni. Ezekből következik az is, hogy a tanács csak ükkor tud fizetni, ha tervezett bevételeihez már hozzájutott. Mesztegnyön és a társközségekben a felügyeleti szervek segítségével, a lakossággal összefogva, jelentős gondokat szüntetett meg a tanács. Egyebek között hozzáfogott az iskola több évtizede húzódó bővítéséhez, felújításához. Erre és a fejlesztésre több mint húszmillió forintot költött. A külső tereprendezés és a parkosítás van már csak hátra. Gázfűtést kapott az óvoda és az iskola, s gázzal főznek a 300 adagos napközis konyhában. Sor került az 1963-ban épült körzeti művelődési ház felújítására is: az Országos Közművelődési Tanács egymillió forintos támogatásán kívül hárommillió forintot költött az épületre a tanács. Volt pénz új könyvtárra és házasságkötő teremre is. Több évtizedes terv vált valóra a társközségekben, amikor megalakult a vízmű- társulat és 24 millió forintos beruházás eredményeként november 7-re üzembe helyezzük a kisregionális vízmüvet, amely a mesztegnyői rendszerrel összeköti Ga- dányt, Kelevízt, Bizét, Hosz- szúvizet és megoldja vízellátásukat. A kisebb — néhány százezer forintos — feladatokat nem is számolva a felszólalásból kiderül, hogy a tanács erején és lehetőségein felül is vállalkozott a VI. ötéves tervben arra, hogy a legfontosabb fejlesztéseket megvalósítsa. Szükség van azonban arra, hogy a nagy erőfeszítések után az 1986— 1987-es években pénzügyileg megerősödjön a tanács. Ez a feltétele, hogy a VII. ötéves terv további három évében ismét lendületet vegyen a fejlődés. Már 1986-tól — lehetőségeinktől függően — javítani akarjuk a községben a szolgálati lakások állományát, és négy újat építünk megyei céltámogatással 1990-ig. Pályázatot készítettünk és adtunk be a faluház felújítására, és tervezzük a körzeti orvosi rendelő tatarozását is. A településfejlesztési hozzájárulást — a lakosság döntésének megfelelően — többek között a járdák felújítására és építésére, valamint a községi temetők rendbe tételére fordítjuk. Több kisebb feladat megoldását is tervezzük: egyebek között intézményeink fölszereltségének további javítását, a kereskedelmi ellátás fejlesztését. Mindebből az is kiderül, hogy az eredményes VI. ötéves terv után a mesztegnyői tanácsnak — az új beruházásokat tekintve — szerényebb VII. ötéves tervre van módja. Végsősoron azonban a helyi üzemek, intézmények és a lakosság közreműködésétől, munkájának minőségétől is függ, hogy a tervekből mi és milyen ütemben valósul meg. A VII. ötéves tervben tervezett több kisebb feladat megvalósulása után szinte az egész lakosságot szolgálja. Benkes László tanácselnök
