Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-08 / 107. szám
2 Somogyi Néplap 1986. május 8., csütörtök Tokióban Reagan amerikai elnök sajtóértekezletet tartott a hét legfejlettebb tőkés ország csúcstalálkozójának eredményeiről (Télefotó — AP—MTI—KS) A többi közúti átkelőhely nyjtva van Újabb torlaszok Nickelsdorfnál A tüntető burgenlandi gazdák szerdára virradóra újra elzárták Nickelsdonf— Hegyeshalom határátkelőhelynél az utat. A többi köziúti átkelőhely az osztrák—magyar határon nyitva van. A tüntetők szerdától akadályozzák a forgalmat az osztrák—jugoszláv határon, Lavamündnél, s bejelentésük szerint lezárják majd a közlekedést a nagy forgalmú thörli átkelőhelyen is, az olasz határnál. CSERNOBILI HELYZETKÉP Megalapozatlan borúlátásra nincs ok Erőltetett ütemben folynak a munkák a csernobili szerencsétlenség következményeinek felszámolására, a fertőzött körzetek sugármentesítése érdekében. A helyzet egyelőre súlyos, de nincs ok megalapozatlan borúlátásra — jelentette szerdán a Taszsz hírügynökség két kü- löntudósítója a csernobili atomerőmű körzetéből. A reaktorokat leállították, de továbbra is fenntartják a szükséges munkarendet, változatlanul ügyeletet tartanak az erőműben. Az atomerőmű dolgozóit folyamatosan vizsgálják az orvosok, felügyelik egészségi állapotukat. Gennagyij Karjáka, a pártbizottság helyettes titkárának szavai szerint a szerencsétlenség idején az emberek önfeláldozóan cselekedtek, mindenki teljesítette kötelességét. Az embereik nem kímélték magúikat — írják a Taszsz különtudósí- tói. Szavaikból kiderült, Véget ért a nagy harangzúgással reklámozott hetes csúcs, a leggazdagabb tőkés országok immár hagyományos állam- és kormányfőinek találkozója. A moszkvai Pravda joggal mutat rá a mostani ülés egy nem akármilyen jellegzetességére, amint más világlapok is szó- vátesznek. „A tókés csúcstalálkozók — írja az SZKP központi lapja — az eredeti elképzeléseket módosítva gazdasági csúcsokból egyre nyíltabban politikai csúcsokká válnak — méghozzá olyanokká, amelyeket az Egyesült Államok arra kíván felhasználni, hogy ne csak a huszadik század végéig, hanem azon túl is szövetségeseire erőltesse akaratát.” A felkelő nap országának fővárosában valóban tömény politikai „étrend” került az asztalra, és végig az a törekvés tűnt uralkodónak, hogy „amerikai fogásokkal,, teljen meg a többségükben vonakodó vendégek „tányérja”. Ha az ember visszagondol a korábbi ilyen csúcsokra (például az emlékezetes velenceire, ahová gondolákkal érkeztek a résztvevők) válóban az tűnik fel, hogy akkor jórészt az energiagondok, az infláció és a munkanélküliség dilemmái jegyében gazdaságcentrikus volt a tárgyalások karaktere. Bár az ismert okokból a nyugati világ néhány mutatója valóban kedvezőbb lett, a helyzet távolról sem indokolja, hogy e találkozók eredeti célját egyhogy nem éreztek félelmet. Rendkívüli helyzet következett be, amire mindig készen kell állniuk az atomerőmű dolgozóinak. A szerencsétlenséget követően azonnal kiürítették Pripjaty települést. Az atomerőmű dolgozóinak családtagjai most új helyen élnek. A dolgozók egy része még nem kapott bírt családtagjairól. Nem könnyű azonnal kapcsolatot teremteni velük, hiszen több tízezer embert költöztették új helyre. Ez természetesen sokakat nyugtalanít, de az atomerőműben szolgálatot teljesítő dolgozók tudják, hogy megfelelően gondoskodnak hozzátartozóikról. Az atomerőmű címére naponta érkeznek táviratok, amelyekben az emberek felajánlják segítségüket. A segítőkészség nem kevésbé fontos a szerencsétlenség következményeinek felszámolásában, mint a műszaki megoldások, mert ebben a nehéz helyzetben — amely szerűen a politikai témáktól roskadozó asztal alá seperjék. A dolog lényege ugyanis az, hogy miközben Ronald Reagan amerikai elnöknek sikerült, ráadásul Líbia megnevezésével, a többi résztvevőre erőltetnie a nemzetközi terrorizmussal kapcsolatos amerikai álláspontot (jórészt megintcsak Margaret Thatcher brit kormányfő hathatós közreműködésével), a ma is húsbavágó gazdasági témák példátlanul elsikkadtak. Pedig a terrorizmus kétségtelenül komoly dilemmája enyhén szólva nem oldható meg ünnepélyes nyilatkozatokban deklarált (részben Moszkva címére is intézett) vádaskodásokkal, arról nem is beszélve, hogy ettől bizony nem tűnik el sem a japán—amerikai viszonylatban létező ötvenmilliárd (!) dolláros kereskedelmi deficit, sem a vezető tőkés hatalmak egyéb gazdasági ellentéteinek szövevénye. Miközben Reagan a nuilat- kozatot — nyilván az év végi részleges amerikai választásokra gondolva — nagy diadalnak minősíti, mind japán, mind amerikai üzleti körökben egyértelmű csalódással fogadták azt a hírt, hogy a számukra legfontosabb területen egyszerűen nem történt semmi. Szinte jelképes jelenségnek tekinthető, hogy a konferencia befejezésével egyidőben a tőzsdéken a jenhez képest mélypontot ért el az amerikai dollár. H. E. először fordult elő — nemcsak tapasztalatra és tudásra van szükség, hanem helytállásra is. Különösen sok munkájuk van most a szállításban dolgozóknak. A főbb közlekedési csomópontokon sugárzásmérőkkel felszerelt szakemberek dolgoznak. Az övezetből elszállítják a szarvasmarhákat, a lovakat, az egyéb állatokat. A fogadó gazdaságokban már felhúzták a nyári karámokat. A helyi rádióadó rendszeresen tájékoztat a kitelepítésről és a sugárhelyzetről. Pániknak, munkamegtagadásnak nincs nyoma — írják a helyszínről a Taszsz tudósítói. Mindenki, aki járt az atomerőmű körül kialakított 30 kilométeres övezetben, speciális közegészségügyi kezelésben részesült. Hivatalos adatok szerint a kitelepítettek döntő többségének egészségéit nem fenyegeti veszély. A kitelepítettek ellátása érdekében minden szükséges intézkedést megtették. Grigorij Revenko, a kijevi területi pártbizottság első titkára a Taszsz tudósítóinak nyilatkozva kijelentette: a szerencsétlenség következményeinek felszámolásában részt vesz az egész kijevi terület, az egész ország. Mindent meg kell tenni a termelés zavartalanságának biztosítása érdekében, nagy figyelmet fordítva a vetési és egyéb mezőgazdasági munkákra. „Még nem jött el az ideje, hogy levonjuk az általános következtetéseket — jelentette ki Revenko, hozzátéve: több tényre, pontos helyzetfelmérésre van szükség”. A Taszsz tudósítói elismeréssel számolnak be az orvosok munkájáról, akiknek más szakemberekkel együtt mindent ellenőrizniük kell: a vetések, a talaj, a vizek és a levegő állapotát. Az üzletekbe induló összes szállítmányt ellenőrzik. A városokba szállított zöldséget kétszer is: a földeken és az üzletek pultjainál. A kijevi területen folyamatosan mossák az utakat, erre a célra több száz különleges locsolóautót állítottak forgalomba. * * * Az utóbbi napokban a szél irányának és erősségének változása miatt Kijev- ben és a kijevi terület egyes járásaiban a radioaktivitás szintjének bizonyos növekedését lehetett észlelni — közölte A. E. Romanyenko, Ukrajna egészségügyi minisztere a Taszsz különtudó- sítóival. A lakosság egészségét közvetlen veszély nem fenyegeti — hangsúlyozta. A sugárzás szintje az egészségre nem veszélyes és nem akadályozza a munkatevékenységet. Szerda »ti kommentár ■' •• ■ Tokiói mérleg Á Vatikán és a felszabadítás teológiája A chilei püspöki kar minden eddiginél keményebb hangon szólította fel Pinochet diktátort, hogy tartsanak általános választásokat és állítsák helyre a demokratikus szabadságjogokat. A püspökök határozott fellépése nyilván a „felszabadítás teológiájáról” szóló második vatikáni dokumentum következménye. A dokumentumot a Római Kúria és a brazil püspöki kar márciusi találkozóját követően hozták nyilvánosságra. Nem véletlen ez, hiszen Brazíliában 125 millió katolikus él, az ország 365 fős püspöki konferenciája a legnagyobb a világon. Botff atya újságírók gyűrűjében A felszabadítás teológiája Latin-Amerikában született, azon a földrészen, ahol az évszázados spanyol és portugál uralom következményeként a világ katolikusainak 40 százalékát találjuk. Az évszázadok során az egyház kebelében mindig voltak olyanok, alkik a kisemmizettek és elnyomottak pártját fogták. A kapitalizmus általános válsága talaján Latin-Ame- rikában különösen kiéleződtek a társadalmi ellentétek. Kudarcot vallott az ipari fejlődés latin-amerikai modellje, amely a transznacionalista társaságok fokozott behatolásának esett áldozatul és ennek következtében nagymértékben rosszabbodott a dolgozó tömegek helyzete. A vagyonos osztályok már nem voltak képesek a régi módszerekkel kormányozni. Ebben az időszakban Argentínában, Bolíviában, Uru- guayban és Chilében a forradalmi fellendülés elnyomására katonai diktatúrák kerültek hatalomra. A hatvanas évek elején csaknem valamennyi latinamerikai országban elindult az a folyamat, amelynek során a néptömegek gyorsan felismerték az elmaradottság igazi okait. Ilyen körülmények között nem kerülhette el a mélyreható változásokat az egyház sem. Az új vallásgyakorlat elutasítja a polgári társadalom igazságtalanságát és erkölcstelenségét. A megélénkült teológiai gondolkodás eredményeképpen az alsópapság egy része kidolgozta ama nézetek rendszerét, amely mint a „felszabadítás teológiája” vált ismeretessé. Megalapítóinak egyike, Gustavo Gutiérrez perui pap szerint abból a tényből kell kiindulni, hogy a keresztények többsége „ahhoz a társadalmi osztályhoz tartozik, amelyet egy másik osztály kizsákmányol”. Leonardo Boff brazil ferences rendi teológus 1982-ben írt könyvében arról ír, hogy az egyház „nem lehet közömbös az igazságos vagy igazságtalan ügy dolgában, nem hallgathat, amikor nyíltan kizsákmányolják a népet, nem lehet semleges ebben az esetben”. És mi volt a Szentszék álláspontja? A Vatikán a hatvanas évek elején XXIII. János és VI. Pál pápa uralkodása idején megtartott II. zsinata (1962—65) a modernizálás jegyében zajlott, és az egyházi szervezetet igyekezett hozzáigazítani századunk második felének realitásaihoz. Ezt követően azonban Róma visszatérni látszott a korábbi ultrakonzervatív álláspontjához. Létrehozták a Hittan! kongregációt, amelynek fő feladatává tették a felszabadítás teológiája elleni harcot. 1984- ben Boff atyát beidézték „beszélgetésre” a Vatikánba. Bár munkáit hivatalosan nem ítélték el, de őt magát egy évi szileneiumra kényszerítették. A pápa szankciókat léptetett életbe Ernesto Cardenal és Miguel D’Es- coto nicaraguai papok ellen, megtiltotta nekik, hogy lelkipásztori funkciókat lássanak el, mert nem voltak hajlandók kilépni Nicaragua forradalmi kormányából. Az utóbbi időben azonban — úgy tűnik — változott a Szentszék és a pápa taktikája. „Újragondolta” a felszabadítás teológiáját, Boff atya büntetését pedig jóval a határidő előtt visszavonta. A most közzétett, a Keresztényi szabadság és felszabadítás című dokumentum már D’Escoto Nicaragua békéjéért folytatott 'böjtje után nem szorítkozik a felszabadítás teológiája bírálatára, hanem kidolgozza annak hivatalos változatát. Az egyház eszeirnt is elutasítja az osztályharcot, és a problémák megoldásának útját a párbeszédben és a reformokban látja. A diktatúrák elleni harc eszközéül a polgári elégedetlenség módszerét javasolja, ahogy azt a Fülöp-szigetek egyháza alkalmazta Marcos rendszere ellen. Bizonyos végső esetekben azonban a fegyveres harc jogosságát is elismeri az egyház, ha „nyilvánvaló és tartós zsarnokságról” van szó. A Szentszék dokumentuma azt is leszögezi, hogy „a munka jelenti a társadalmi problémák kulcsát”. A Vatikán a most kidolgozott elvi álláspontját tekinti irányadónak a latin-amerikai lelkipásztori tevékenység számára. Róma kétségtelenül engedett korábbi merev, elutasító álláspontjából a felszabadítás teológiáját illetően. Nem lehet véletlen, hogy ez éppen a brazil püspökökkel való tárgyalásokat követően történt. Azt jelzi ez, hogy Latin-Amerikában ma már nemcsak az alsópapság, de a főpapok jelentős része is felismerte, hogy az egyháznak a jogaiért harcoló, elnyomott tömegek mellett a helye. És ez nem maradhatott hatás nélkül a Vatikánra sem. Gáti István A SZOT Ezüstpart üdülő éves munkára felvesz: FELSZOLGÁLÓT, SZAKÁCSOT, CUKRÁSZT, FÖRAKTÁROST, RAKTÁROST, PROGRAMSZERVEZŐT, TAKARÍTÓNŐT, GÉP ÉS GYORSÍRÓT Béir megegyezés szerint. Jelentkezni lehet az üdülőben: Balatons zéplak-felső, Liszt F. sétány 3. (82528) A földrengés következtében elhunyt gyermekeit siratja egy asszony Törökországban (Telefotó — AP—MTI—KS)
