Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-08 / 107. szám

2 Somogyi Néplap 1986. május 8., csütörtök Tokióban Reagan amerikai elnök sajtóértekezletet tartott a hét legfejlettebb tőkés ország csúcstalálkozójának eredmé­nyeiről (Télefotó — AP—MTI—KS) A többi közúti átkelőhely nyjtva van Újabb torlaszok Nickelsdorfnál A tüntető burgenlandi gazdák szerdára virradóra újra elzárták Nickelsdonf— Hegyeshalom határátkelő­helynél az utat. A többi köziúti átkelőhely az oszt­rák—magyar határon nyitva van. A tüntetők szerdától akadályozzák a forgalmat az osztrák—jugoszláv határon, Lavamündnél, s bejelenté­sük szerint lezárják majd a közlekedést a nagy forgalmú thörli átkelőhelyen is, az olasz határnál. CSERNOBILI HELYZETKÉP Megalapozatlan borúlátásra nincs ok Erőltetett ütemben foly­nak a munkák a csernobili szerencsétlenség következ­ményeinek felszámolására, a fertőzött körzetek sugármen­tesítése érdekében. A hely­zet egyelőre súlyos, de nincs ok megalapozatlan borúlá­tásra — jelentette szerdán a Taszsz hírügynökség két kü- löntudósítója a csernobili atomerőmű körzetéből. A reaktorokat leállították, de továbbra is fenntartják a szükséges munkarendet, vál­tozatlanul ügyeletet tarta­nak az erőműben. Az atom­erőmű dolgozóit folyamato­san vizsgálják az orvosok, felügyelik egészségi állapo­tukat. Gennagyij Karjáka, a pártbizottság helyettes tit­kárának szavai szerint a szerencsétlenség idején az emberek önfeláldozóan cse­lekedtek, mindenki teljesítet­te kötelességét. Az embereik nem kí­mélték magúikat — ír­ják a Taszsz különtudósí- tói. Szavaikból kiderült, Véget ért a nagy harang­zúgással reklámozott hetes csúcs, a leggazdagabb tőkés országok immár hagyomá­nyos állam- és kormányfői­nek találkozója. A moszkvai Pravda joggal mutat rá a mostani ülés egy nem akár­milyen jellegzetességére, amint más világlapok is szó- vátesznek. „A tókés csúcsta­lálkozók — írja az SZKP köz­ponti lapja — az eredeti el­képzeléseket módosítva gaz­dasági csúcsokból egyre nyíl­tabban politikai csúcsokká válnak — méghozzá olyanok­ká, amelyeket az Egyesült Ál­lamok arra kíván felhasznál­ni, hogy ne csak a huszadik század végéig, hanem azon túl is szövetségeseire erőltes­se akaratát.” A felkelő nap országának fővárosában valóban tömény politikai „étrend” került az asztalra, és végig az a törek­vés tűnt uralkodónak, hogy „amerikai fogásokkal,, teljen meg a többségükben vona­kodó vendégek „tányérja”. Ha az ember visszagondol a korábbi ilyen csúcsokra (pél­dául az emlékezetes velen­ceire, ahová gondolákkal ér­keztek a résztvevők) válóban az tűnik fel, hogy akkor jó­részt az energiagondok, az infláció és a munkanélküliség dilemmái jegyében gazdaság­centrikus volt a tárgyalások karaktere. Bár az ismert okokból a nyugati világ né­hány mutatója valóban ked­vezőbb lett, a helyzet távol­ról sem indokolja, hogy e találkozók eredeti célját egy­hogy nem éreztek félelmet. Rendkívüli helyzet követke­zett be, amire mindig ké­szen kell állniuk az atom­erőmű dolgozóinak. A szerencsétlenséget kö­vetően azonnal kiürítették Pripjaty települést. Az atom­erőmű dolgozóinak család­tagjai most új helyen élnek. A dolgozók egy része még nem kapott bírt családtag­jairól. Nem könnyű azonnal kapcsolatot teremteni ve­lük, hiszen több tízezer em­bert költöztették új helyre. Ez természetesen sokakat nyugtalanít, de az atomerő­műben szolgálatot teljesítő dolgozók tudják, hogy meg­felelően gondoskodnak hoz­zátartozóikról. Az atomerőmű címére na­ponta érkeznek táviratok, amelyekben az emberek fel­ajánlják segítségüket. A se­gítőkészség nem kevésbé fontos a szerencsétlenség kö­vetkezményeinek felszámo­lásában, mint a műszaki megoldások, mert ebben a nehéz helyzetben — amely szerűen a politikai témáktól roskadozó asztal alá seper­jék. A dolog lényege ugyan­is az, hogy miközben Ronald Reagan amerikai elnöknek sikerült, ráadásul Líbia meg­nevezésével, a többi résztve­vőre erőltetnie a nemzetkö­zi terrorizmussal kapcsolatos amerikai álláspontot (jórészt megintcsak Margaret Thatcher brit kormányfő hathatós közreműködésével), a ma is húsbavágó gazdasági témák példátlanul elsikkad­tak. Pedig a terrorizmus két­ségtelenül komoly dilemmája enyhén szólva nem oldható meg ünnepélyes nyilatkoza­tokban deklarált (részben Moszkva címére is intézett) vádaskodásokkal, arról nem is beszélve, hogy ettől bi­zony nem tűnik el sem a ja­pán—amerikai viszonylatban létező ötvenmilliárd (!) dol­láros kereskedelmi deficit, sem a vezető tőkés hatalmak egyéb gazdasági ellentéteinek szövevénye. Miközben Reagan a nuilat- kozatot — nyilván az év vé­gi részleges amerikai válasz­tásokra gondolva — nagy diadalnak minősíti, mind japán, mind amerikai üzleti körökben egyértelmű csaló­dással fogadták azt a hírt, hogy a számukra legfonto­sabb területen egyszerűen nem történt semmi. Szinte jelképes jelenségnek tekint­hető, hogy a konferencia be­fejezésével egyidőben a tőzs­déken a jenhez képest mély­pontot ért el az amerikai dollár. H. E. először fordult elő — nem­csak tapasztalatra és tudás­ra van szükség, hanem helytállásra is. Különösen sok munkájuk van most a szállításban dol­gozóknak. A főbb közleke­dési csomópontokon sugár­zásmérőkkel felszerelt szak­emberek dolgoznak. Az öve­zetből elszállítják a szarvas­marhákat, a lovakat, az egyéb állatokat. A fogadó gazdaságokban már felhúz­ták a nyári karámokat. A helyi rádióadó rendsze­resen tájékoztat a kitelepí­tésről és a sugárhelyzetről. Pániknak, munkamegtaga­dásnak nincs nyoma — ír­ják a helyszínről a Taszsz tudósítói. Mindenki, aki járt az atomerőmű körül kialakított 30 kilométeres övezetben, speciális közegészségügyi kezelésben részesült. Hivata­los adatok szerint a kitele­pítettek döntő többségé­nek egészségéit nem fe­nyegeti veszély. A kitelepí­tettek ellátása érdekében minden szükséges intézke­dést megtették. Grigorij Revenko, a kijevi területi pártbizottság első titkára a Taszsz tudósítóinak nyilatkozva kijelentette: a szerencsétlenség következ­ményeinek felszámolásában részt vesz az egész kijevi te­rület, az egész ország. Min­dent meg kell tenni a terme­lés zavartalanságának biz­tosítása érdekében, nagy fi­gyelmet fordítva a vetési és egyéb mezőgazdasági mun­kákra. „Még nem jött el az ideje, hogy levonjuk az ál­talános következtetéseket — jelentette ki Revenko, hozzátéve: több tényre, pon­tos helyzetfelmérésre van szükség”. A Taszsz tudósítói elisme­réssel számolnak be az or­vosok munkájáról, akiknek más szakemberekkel együtt mindent ellenőrizniük kell: a vetések, a talaj, a vizek és a levegő állapotát. Az üzle­tekbe induló összes szállít­mányt ellenőrzik. A váro­sokba szállított zöldséget kétszer is: a földeken és az üzletek pultjainál. A kijevi területen folyamatosan mos­sák az utakat, erre a célra több száz különleges locso­lóautót állítottak forgalom­ba. * * * Az utóbbi napokban a szél irányának és erősségé­nek változása miatt Kijev- ben és a kijevi terület egyes járásaiban a radioaktivitás szintjének bizonyos növeke­dését lehetett észlelni — kö­zölte A. E. Romanyenko, Ukrajna egészségügyi mi­nisztere a Taszsz különtudó- sítóival. A lakosság egészségét köz­vetlen veszély nem fenyege­ti — hangsúlyozta. A sugár­zás szintje az egészségre nem veszélyes és nem aka­dályozza a munkatevékeny­séget. Szerda »ti kommentár ■' •• ■ Tokiói mérleg Á Vatikán és a felszabadítás teológiája A chilei püspöki kar min­den eddiginél keményebb hangon szólította fel Pi­nochet diktátort, hogy tart­sanak általános választáso­kat és állítsák helyre a de­mokratikus szabadságjo­gokat. A püspökök határo­zott fellépése nyilván a „fel­szabadítás teológiájáról” szóló második vatikáni do­kumentum következménye. A dokumentumot a Római Kúria és a brazil püspöki kar márciusi találkozóját követően hozták nyilvános­ságra. Nem véletlen ez, hi­szen Brazíliában 125 millió katolikus él, az ország 365 fős püspöki konferenciája a legnagyobb a világon. Botff atya újságírók gyűrűjében A felszabadítás teológiája Latin-Amerikában szüle­tett, azon a földrészen, ahol az évszázados spanyol és portugál uralom következ­ményeként a világ katoliku­sainak 40 százalékát talál­juk. Az évszázadok során az egyház kebelében mindig voltak olyanok, alkik a ki­semmizettek és elnyomottak pártját fogták. A kapitalizmus általános válsága talaján Latin-Ame- rikában különösen kiéleződ­tek a társadalmi ellentétek. Kudarcot vallott az ipari fejlődés latin-amerikai mo­dellje, amely a transznacio­nalista társaságok fokozott behatolásának esett áldoza­tul és ennek következtében nagymértékben rosszabbodott a dolgozó tömegek helyzete. A vagyonos osztályok már nem voltak képesek a régi módszerekkel kormányozni. Ebben az időszakban Argen­tínában, Bolíviában, Uru- guayban és Chilében a for­radalmi fellendülés elnyomá­sára katonai diktatúrák ke­rültek hatalomra. A hatvanas évek elején csaknem valamennyi latin­amerikai országban elindult az a folyamat, amelynek során a néptömegek gyor­san felismerték az elmara­dottság igazi okait. Ilyen körülmények között nem kerülhette el a mélyreható változásokat az egyház sem. Az új vallásgyakorlat eluta­sítja a polgári társadalom igazságtalanságát és erkölcs­telenségét. A megélénkült teológiai gondolkodás ered­ményeképpen az alsópapság egy része kidolgozta ama nézetek rendszerét, amely mint a „felszabadítás teoló­giája” vált ismeretessé. Meg­alapítóinak egyike, Gustavo Gutiérrez perui pap szerint abból a tényből kell kiin­dulni, hogy a keresztények többsége „ahhoz a társadal­mi osztályhoz tartozik, ame­lyet egy másik osztály ki­zsákmányol”. Leonardo Boff brazil ferences rendi teoló­gus 1982-ben írt könyvében arról ír, hogy az egyház „nem lehet közömbös az igazságos vagy igazságtalan ügy dolgában, nem hallgat­hat, amikor nyíltan kizsák­mányolják a népet, nem le­het semleges ebben az eset­ben”. És mi volt a Szentszék álláspontja? A Vatikán a hatvanas évek elején XXIII. János és VI. Pál pápa ural­kodása idején megtartott II. zsinata (1962—65) a moder­nizálás jegyében zajlott, és az egyházi szervezetet igye­kezett hozzáigazítani száza­dunk második felének re­alitásaihoz. Ezt követően azonban Róma visszatérni látszott a korábbi ultrakon­zervatív álláspontjához. Lét­rehozták a Hittan! kongre­gációt, amelynek fő felada­tává tették a felszabadítás teológiája elleni harcot. 1984- ben Boff atyát beidézték „beszélgetésre” a Vatikánba. Bár munkáit hivatalosan nem ítélték el, de őt magát egy évi szileneiumra kény­szerítették. A pápa szankció­kat léptetett életbe Ernesto Cardenal és Miguel D’Es- coto nicaraguai papok ellen, megtiltotta nekik, hogy lel­kipásztori funkciókat lássa­nak el, mert nem voltak hajlandók kilépni Nicaragua forradalmi kormányából. Az utóbbi időben azonban — úgy tűnik — változott a Szentszék és a pápa takti­kája. „Újragondolta” a fel­szabadítás teológiáját, Boff atya büntetését pedig jóval a határidő előtt visszavonta. A most közzétett, a Keresz­tényi szabadság és felszaba­dítás című dokumentum már D’Escoto Nicaragua békéjé­ért folytatott 'böjtje után nem szorítkozik a felszaba­dítás teológiája bírálatára, hanem kidolgozza annak hi­vatalos változatát. Az egy­ház eszeirnt is elutasítja az osztályharcot, és a problé­mák megoldásának útját a párbeszédben és a refor­mokban látja. A diktatúrák elleni harc eszközéül a pol­gári elégedetlenség módsze­rét javasolja, ahogy azt a Fülöp-szigetek egyháza al­kalmazta Marcos rendszere ellen. Bizonyos végső ese­tekben azonban a fegyveres harc jogosságát is elismeri az egyház, ha „nyilvánvaló és tartós zsarnokságról” van szó. A Szentszék dokumen­tuma azt is leszögezi, hogy „a munka jelenti a társa­dalmi problémák kulcsát”. A Vatikán a most kidolgozott elvi álláspontját tekinti irányadónak a latin-ameri­kai lelkipásztori tevékenység számára. Róma kétségtelenül engedett korábbi merev, elutasító ál­láspontjából a felszabadítás teológiáját illetően. Nem le­het véletlen, hogy ez éppen a brazil püspökökkel való tárgyalásokat követően történt. Azt jelzi ez, hogy Latin-Amerikában ma már nemcsak az alsópapság, de a főpapok jelentős része is felismerte, hogy az egyház­nak a jogaiért harcoló, el­nyomott tömegek mellett a helye. És ez nem maradha­tott hatás nélkül a Vatikán­ra sem. Gáti István A SZOT Ezüstpart üdülő éves munkára felvesz: FELSZOLGÁLÓT, SZAKÁCSOT, CUKRÁSZT, FÖRAKTÁROST, RAKTÁROST, PROGRAM­SZERVEZŐT, TAKARÍTÓNŐT, GÉP ÉS GYORSÍRÓT Béir megegyezés szerint. Jelentkezni lehet az üdülőben: Balatons zéplak-felső, Liszt F. sétány 3. (82528) A földrengés következtében elhunyt gyermekeit siratja egy asszony Törökországban (Telefotó — AP—MTI—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents