Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-05 / 104. szám
1986. május 5., hétfő Somogyi Néplap 5 Dramatikus játszóház Új játék a kisiskolásoknak A napközisek veszik a kabátjukat, és átvonulnak a művelődési házba. Tudják-e, sejtik-e, miben lesz részük a következő egy-két órában ? Nemigen sejthetik. Még ha a játszóház fogalma nem is teljesen idegen a számukra — bizonyára mindannyian belekóstoltak már a hétvégi rajzolásba-vagdosásba- ragasztgatásba és a saját készítésű tárgyakkal való játékba —, a dramatikus játszóházról aligha lehet elképzelésük, hiszen ez a játékforma csak a legutóbbi hónapokban kezd szélesebb körben elterjedni. De hát mi is ez voltaképpen? Könnyen megértjük, ha követjük a napköziseket. Kabátjukat, csizmájukat lerakják a ruhatárban, és a tanító nénúlk vezetéséve’1 bevonulnak a terembe. Itt mesealakok jelmezébe öltözött, jobbára fiatal férfiak és nők fogadják őket barátsággal, szeretettel. A padlószőnyegen több kupacban fölhalmozott színes papírok, vágó-, ragasztó- és rajzeszközök, rongyok, pálcák. A gyerekek könnyen eloszolnak a kupacok között, és a jelmezes felnőttek biztatására örömmel munkához kezdenek. A felnőttek halkan duruzsolnak, a gyerekek egyre elmélyültebben munkálkodnak, s jó félóra múlva egy mesejáték öt-hat helyszínének díszletei emelkednek a magasba. Megszólal a zene: valami váratlan és izgalmas dolognak kell következnie. A felnőttek — mintha varázsütésre .történne — a jeli- mezüknek megfelelően kezdenek élni, mozogni, beszélni. A szegényasszony kunyhójának minden zugába bekukkant, hangos szóval keresi a fiait; a dajka a királylányt hívja, a királyné a királyt szólongatja. A gyerekek pillanatok alatt megértik, hogy a keresett személyek közöttük rejtőznek. Amikor a szegényasszony „rátalál” a fiaira, csak a néhány pillanatig tartó derültségnek kell elülnie, a „fiúk” hetyke kiáltással vállalják a szerepüket. A „királylány” is csak egy percig pironkodik, aztán egyre bátrabban teszi, amit „dajkája” sugalmaz neki. Csodálatosképpen még a „király” is elszántan vállalja a „sorsát” házsártos, hamis, egy kis gonoszságért sem a szomszédba futó „hitvese” mellett. A legkisebb fiú az igazság győzelmét szolgálva —, ha a gyerekek váratlan helyzeteket teremtenek. De mi más jelezné jobban a felnőtt erőfeszítések eredményességét, mint az, hogy a gyermeki képzelet önálló életre kel, és felnőtt ésszel nem kiszámítható fordulatokkal lepi meg a beavatottakat? Lehet-e nagyobb örömünk — és ez minden bizakodásunknak az alapja —, hogy a gyerekeink okosabbak nálunk? Hogy olyat tudhatnak, ami nekünk meg sem fordult a fejünkben? Képzett vezetők Az efféle élményekkel kecsegtető játszóházak most vannak terjedőben. A vezetésükhöz szükséges ismereteket jelenleg a budapesti Derkovits ifjúsági kiiublbe'd országos hatókörű tanfolyamon lehet elsajátítani. A dramatikus játszóház-vezetők első nemzedéke már dolgozik az országban; jeles napokon, nemzeti ünnepeken, farsangi és egyéb hétvégeken szerveznek történelmi, irodalmi és néphagyományokon, népmeséken alapuló dramatikus játékalkalmakat. A második tanfolyam nemrég kezdődött. Egy esztendő alatt huszonegynéhá- nyan ismerkednek meg e személyiséggazdagító játék szervezésének, vezetésének a fortélyaival. E képzett vezetők aztán lakó- és munkahelyükön továbbadhatják tudásukat, pedagógusokból, népművelőkből, diákokból, amatőr színjátszókból vagy egyenesen a játszóházi közreműködésre jelentkező fiatalokból alakíthatnak játékirányító közösségeket, felig idegen szóval animútor- csoportokat. E játékforma egyelőre az alsótagozatos gyerekek életkori sajátosságaihoz igazodik. Megmarad-e ennél a korosztálynál, vagy kialakulnák felső tagozatosok számára is vonzó modelljei? Jó lenne hinnünk a folyamatosságban, de egyelőre örülhetünk a biztató kezdetnek is. Trcnesényi Imre „Hatvan TÉVÉFESZTIVÁL MISKOLCON mum Soproniaké a fődíj Befejeződtek a diákszínjátszó napok A háromnapos csurgói diákszínjátszó találkozón nem kevés izgalommal vártuk az utolsó napot, hiszen ekkor lépett színpadra a kaposvári Táncsics diákszínpad is. A szombat délelőtti produkciók előtt az előző napi bemutatók közül a Gyerünk doktor Zirr-Zurr-hoz! című Lázár Ervin-darabról beszéltek a legtöbbet. A soproni Széchenyi István Gimnázium előadása kapcsán is helyénvaló zajos sikerről kell beszélnünk. A saját maguk által írt ironikus játék a fajsúlyos mondanivalót sem két kiállítást — a televíziós záróakkordjaként ismét a szentesiek léptek színpadra, és nagy vihart kavart előadással bizonyították tagjai: a show-műfajban is profi szinten képesek dolgozni. Ez volt az az előadás, amikor szétvált a zsűri és a közönség véleménye. Szombaton este Debreceni Tibor, a zsűri elnöke összegezte a tizedik országos diáknapok tapasztalatait, majd Gál Endre tanácselnök köszönt el a nagyközség nevében a vendégektől. Az eredményhirdetéskor legboldogabbnak a soproniak lehettek, az Éljen a felvonulás című darabjuk ugyanis elnyerte a fesztivál fődíját, valamint ötezer forintot. A zsűri javasolta, hegy egy nemzetközi bemutatóra is élvi'.h essék az előadást. Ugyancsak fődíjat kapott a szentesiek Lázár Ervin művéből színpadra állított mesejátéka. Hat együttes részesült külön dicséretben. V. I. Huszonhatodik: alkalommal rendezik meg a miskolci tévéi eisati/váilt május 8. és 14. között. Ezúttal is az elmúlt év televíziós dokumentum- és riiportfilimjei szerepelnek a versenyben. Az előzsűri 15 szerkesztőség 173 alkotásából választotta ki a fesativálfilmeiket — így 12 szerkesztőség 49 munkáját láthatja a közönség 1654 percben. E filmekből választja ki a neves szakemberekből álló zsűri a legjobbakat, ítéli oda a fesztivál 15 díját. A hagyományoknak megfelelően az idén is működik a társadalmi zsűri, amely a közönségdíjról dönt. Emlékezetes filmek, dokumentumok, portrék, riportok, híradók sorakoznak a műsorban. Olyanok, mint az Amerigo Tot 75. születésnapjára készült A mag, mint a József Attila kortársai: Marosán György, az Üj Reflektor Magazin, a Kék fény, a Stúdió, a Parabola, a Kalendárium egy-egy részlete. De sorolhatnánk az oly sok vitát kiváltó Végállomás Nagyfa, a Pályaelhagyóik, az Importból a MÉH-tbe című filmeket. Történelmünkről (Válság és kibontakozás, Ah. Amerika, Hűségesek (politikai eseményeik ml (Holtpont. India: indulatok, erőpróbák), társadalmi, gazdasági élatünkrőil (a. Rolitson-szto- ri, Művdlődés és gazdaságosság), érdekes emberekről (Kicsoda ön, And,reasz Papandreu?), Dávid Putt- nam, Beszélgetés Günter Grossa!) szólnak a versenyművek, sokoldalúan, sokféleképpen. Olyan népszerű tévések jelennek meg a képernyőn, mint Chrudi- nák Alajos, Baló György, Kalmár György, D. Fehér Zsuzsa, Ilkái Csaba, Árkus József. Olyan rendezők fémjelzik a színvonalat, miint Jancsó Miklós és Born Adóm. Ez alkalommal először Miskolcon televíziós rek- lámfilm versenyt rendeznek, ugyancsak értékes díjakkal jutalmazva a legérdekesebbeket. Számos egyéb program gazdagítja a tévéfesztivál napjait. Lesz negyven közönségtalálkozó Miskolcon és a könnyező városokban, községekben. Május 10-én és 11-én fesztivált rendeznek a gyerekeiknek. Megnyitnak két kiállítást — a televíziós amatőr alkotóművészeik kiállítását és a Milyennek látom én a televíziót? című gyermelkrajz-Jbemu tatot. Szakmai vitákon a kábeltelevíziózásról, a televízió művészeti ismeretterjesztő szerepéről és műsorpolitiká- járól lesz szó neves szakemberek közreműködésével. A díjnyertes filmeket ismét műsoróra tűzi a televízió, s a fesztivál eseményeiről is rendszeresen kapnak majd híradást a tévé nézői. Újra kedvelt a hévízi tófürdő A hévízi [tófürdő ismét fogad fürdővendégeket. A március 3-ra virradó éjszaka bekövetkezett tűz romjait széles körű társadalmi segítséggel takarították el és a tó medrét is kitisztították. A tűz miatt a fürdő vize nem károsodott. A leégett fürdőépületben működött gyógyászati részleget a tó partján álló strandépületben helyezték el. i • 'lC"l __11 Öntevékeny t ányér kocsonyát főztem nyugdíjJk Amikor a szereplők együtt vannak, megindul a cselszövés. A gonosz királyné keveri a kártyát, de a szomszédasszony legkisebb fiát sem hagyják magára segítői: a farkas, akit megmentett, az óriás, akit szerencsére Öregapjának szólított. Nem telik egy órába sem, a legkisebb fiú már alig szorul segítségre, helytáll magáért a leghevesebb szócsatában is a királynéval, akinek ugyancsak fölvágták a nyelvét, no meg készülhetett is az efféle szócsatára. A percekkel korábban még iruló-piruló királylány is ki tud állni az igazságért, holott talán nyolcéves kis élete során soha nem került olyan helyzetbe, amely ezt kívánja tőle. A játékban részt vevő felnőtteknek könnyebb a dolguk, még akkor is, ha egyi- küknek-másikuknak a gonoszok szerepét kell vállalniuk, miközben mindannyi- uknak az igazság győzelmén kell munkálkodniuk. Egyszerűen azért könnyebb a dolguk, mert ők alakítják — előre átgondolva, megszerkesztve — a cselekményt. Az nehezíti csak a munkájukat, hogy a gyerekek lehetséges válaszaival, tetteivel is számolniuk kell, s akkor is biztosan kell rögtönözniük — Barcson városszerte ismerték a nyugdíjaslk'iub rendezvényei. Havonta ösz- szejönnek a művelődési háziban', előadásokat hallgatnak, békegyűlést rendeznek, nőnapot, karácsonyt ünnepelnek. Fellépett már estjeiken a város valamennyi amatőr együttese, de gyakran hívnak vendégeket is: a tarnócai asszonykórust, a mosdósi pávakört. Az összejövetelek vidám mulatsággal, tánccal végződnek. De a rendezvényeknél is fontosabb a folytonos egymásra figyelés, kapcsolattartás, egymás önzetlen segítése. A ny ugdíjasikllubnak Horváth Sándor meghatározó egyénisége volt.. A város élő lelkiismeretének nevezték, a klub már vagy tíz éve az ő vezetése alatt ért el kiemelkedő eredményeket. Sajnos, vele már nem beszélgethettünk — januárban a tagság elvesztette fő mozgatórugóját. özvegye és társai azonban folytatják az általa megkezdett munkát. — Úgy hallottuk, a barcsi nyugdíjasok önálló szakszervezetet alakítottak. Hogy is volt ez? — kérdeztük özvegy Horváth Sándornét. Lidi nénit. — Körülbelül tíz éve hoztuk létre a szakmaközi bizottság önálló nyugdíjas szakszervezetét. Azért, hogy azok is tartozzanak valahova, akik a munkahelyen nem lehettek tagok, vagy egyszerűen háztartásbeliek voltak, és sehova sem kötődtek. Így jobban össze lehet fogni a nyugdíjasokat. A klubot a szakmaközi bizottság támogatja a havonta befizetett három—öt forintos tagdíjakból. Más patrónusunk nincs. — Akkor hát miből futja a rengeteg rendezvényre? — Évente kirándulunk Harkányba, Hévízre, Zala- karosra, Igalba — ilyenkor a helyi vállalatok és a tsz adják kölcsön a buszt. A környékbeli múzeumokba is ellátogatunk, a belépődíjat és az étkezést fizeti a szak- szervezet. Ha hozzánk jönnek a vendégek, akkor a tagság a teljes vendéglátást saját zsebéből állja. Hogy hogyan? Volt, amikor hatvan tányér kocsonyát főztem a vendégeknek. Vagy ha én nem érek ró, hát szólok a többieknek: „Lányok, kellene egy tányér sütemény!” Aztán, akinek szóltam, az már szó! megint másik kettőn dk é:s így tovább. Az asszonyok akár egész nap sütnek. — Maguk között megszervezték az értesítési láncot — meséli Hidas Ervin népművelő, a művelődési központ felnőttnevelési előadója. — A meghívókat elviszik a pékhez, odaadják az utcai megbízottaknak, és aztán azok viszik tovább a többieknek. A múltkor a mezőgazdasági fórumra 250 meghívót postáztam és öt- venen jöttek el, ennek is a fele nyugdíjas volt. Lidi néni a nőnapra harminc értesítőt postázott és százötvenen jöttek el, pótszók eket kellett berakni. Ezen az emlékezetes nőnapon ki mit tud?-ot hirdettek az időseknek. Ki-ki nótát énekelhetett, szavalhatott, sőt akadt, aki a saját maga álltai írt humoros monológot adta elő. — Mit szeret a legjobban ez a korosztály? Lidi néni mosolyog: — Minden érdekli őket! Jogi tanácsadás, orvosi előadások, a néphagyományok, még az Állami Biztosítótól is hívtunk előadót. Alig várják, hogy legyen valamilyenrendezvény. A művelődési ház egyéb műsorait, előadásait is rendszeresen látogatják, járnak nyelvtanfolyamra, ott vannak a múzeumi megnyitókon. Számukra ünnep egy ilyen esemény. A kirándulásokat is azért bírják fizikailag, mert egész évben gyűjtik az erőt. — Vajon mivel magyarázható ez a nagy aktivitás? — A második világháború előtt vagy nyolcvan egyesület működött Barcson — veszi át a szót Orzsi Zoltán múzeumigazgató, korábban népművelő. — Egy-egy réteg összefogott, volt iparos kör, dalkör, sportklub és sok más. Ezek spontán jöttek létre, s épp emiatt pezsgőbb, sokszínűbb volt az élet. Az emberek jobban összetartottak, s ez a segítőkészség, önzetlenség máig megmaradt bennük. Aktivitásban ma is ők az elsők. Második helyen áll a fiatalság, legkevésbé a középkor- osztályt lehet megmozgatni. — Még az ötvenes években is volt valami — teszi hozzá Lidi néni —, de úgy a hetvenes évektől, amikor elterjedt a tévé, a rádió, megnőttek az utazási lehetőségek, az emberek befelé fordultak, és mindenki inkább a saját boldogulását keresi. A mai ifjúságra talán megint jobban lehet számítani. — Az idősekben ezek szerint megvan a segítőkész- ség. Van is lehetőségük, hogy könnyítsenek egymás helyzetén? — Nagy bizalom kell ahhoz, hogy valaki el merje mondani a gondjait — nekünk bátran szólnak. A mi javaslatunk alapján dönt a szakmaközi bizottság, hogy ki kapjon segélyt. Decemberben például én hordtam ki tizenhat embernek a pénzt. Figyelünk egymásra, felfedjük a gondjainkat és azokat továbbítjuk az illetékeseknek. Például az idős, magatehetetlen emberek érdekében megkeressük a volt munkahelyüket, felhívjuk rájuk a figyelmüket. A vállalatok maguktól nem kezdeményezik a rászoruló idős emberek segítését, de ha mi figyelmeztetjük őket, akkor már kénytelenek figyelembe venni a bejelentést, és intézkednek: kórházba vagy szociális otthonba helyezik el a beteget. Szükség van erre a közvetítésre, mert a legtöbb helyen „leírják” azt, aki betegsége vagy kora miatt elment. — A fiatalok nem irigy- lik, nem utánozzák az időseket? — Irigyelnek, de nem utánoznak. Néha még bele is olvadnak egy-egy rendezvényünkbe, „nyugdíjas diszkónak” becézik a klubot. Tudnak rólunk s talán a klub mintát jelenthet az öntevékenységre, a közösségteremtésre. Tersztyánszky Krisztina
