Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
6 Somogyi Néplap 1986. május 31., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE A dolgunk Mérföldkő-e ez a kongresszus az ifjúsági szervezet történetében? Megnyomta-e azt a súlyt, amelyet hordoz? /•— tették föl a kérdést a küldöttek, szinte a zárszót követően. Arra a kérdésre, hogy mennyit ért, könnyű a válasz: annyit, amennyit a fiatalok megvalósítanak majd. A megfelelésnek most a felénél vannak csupán, egymás mellé illesztették közel egymillió magyar fiatal problémáját, gondját, örömét, útkereső szándékait, s született elképzelés arról is, hogy miként. Ennek útja pedig a tartalmi egységgel párosuló kezdeményezőkészség. Lejárt az unatkozó, szabadkozó politizálás ideje. Ma egy KISZ-vezető nem fogadhatja el, hogy „te, erről én már hallottam valahol, nincs mit megbeszélnem!” Ellenkezőleg! Nagyon sok a megbeszélnivaló, csakhogy ehhez kitartó érvelés, politikai tisztául átás /szükséges. És politikai bátorság. Ez volt egyébként ß felszólalások vezénylő közös nyelve. Megszámlálhatatlanul sokszor elhangzott a pulpituson: merni, \tenni, akarni. A demokrácia új fejezetét nyitotta volna meg az ifjúsági szervezet életében ez a kongresszus? Legyünk mér- téktartóbbak: hívebben kifejezi a képet az, hogy politikai inkorrektség lett volna nem a problémákat vitatni. Ezért is hümmögtek csak a küldöttek, amikor valaki dicsfénybe vagy sikeres feliratú, tartósító csomagolópapírba akarta göngyölni a mai helyzetet. Volt, aki úgy vélekedett: kritikus véleményfüzér volt ez a három nap, mintsem igazi vita. A kongresszuson elhangzott, hogy szocializmusképünk változatlan, ám napjainkban sok laz ellentmondás. Sorolták is a küldöttek a köznapi gondokat. Ilyen a akáshozjutás lehetősége, a fiatalok helye, szerepe a vezetésben, az életszínvonal alakulása, a főmunkaidő megbecsülése, tekintélye és szóvá tették a burjánzó, el- : enőrizhetetlen másodgaz- laságot. Számonkértek: kik engedtetik el és mikor a gyeplőt? Akik az összegzésre is vál- alkoztak, elmondták: a megújuláshoz a következő öt évien jelentős reformokra van zükség. Reformértékű válto- ásokat vár a ma ifjúsága azoktól az intézményektől is, ímelyekben tanul, dolgozik, ilkot, művelődik, sportol. Nem optimista kongresszus volt ez, de sirámok sem Hangzottak el a szónoki emelvényen; kritikusan, de reálisan közelítette meg az ifjúság életét — ez volt a fő értéke. A legtöbben azt tartották: akkor is a nyilvánvalót kell megfogalmazni, ha fáj. A jelen megbízható „útikönyvét” elkészíteni — ez azt is jelenti egyúttal, hogy a jövőnek segítünk. S ez már feltételezi a megújulásra való törekvést. ' A szülőföldnél — a szákiunkra legkedvesebb tájon — elkezdeni, folytatni a munkát, már a jövőről való gondolkodást jelenti. Jelent kongrétan igényes tanulást, éjszakába nyúló vitát, kilókat ledolgozó sportolást, vidám túrákat, múltunkat fölfedező szellemi sétákat és sok-sok kemény munkát. Érdemes most újra idézni Kádár Jánost — ezt tette Hámori Csaba is —: „Ha a fiatalemberben ambíció van, arra építeni lehet, mert többre képes, mint az előző nemzedék ... A fiatalok csak legyenek elégedetlenek a fennálló körülményekkel és helyzettel, mert ha mindjárt megelégedéssel kezdik, akkor sosem fogják előbbre vinni a világot...” Pedig nem lehet más a dolgunk. Földik között Szombat délelőtt tíz órakor volt a legizgalmasabb szünet. Akikor érkezett meg Kádár János, a párt főtitkára. Hámori Csaba fogadta, s kalauzolásával vagy húszperces sétát tett az aulában. Nem megszeppent küldöttekkel találkozott: hangos volt a vita, akár csak a többi szünetben. Azért ez a szünet mégis más volt. Kádár János azokkal kezdett beszélgetni, akik éppen eléje kerültek. Többek között Baracskai Zoltánnéval, a kaposvári városi KlSZ-bizott- ság első titkárával. Nagy Gyurival, az egyik somogyi meghívottal beszélgettem, amikor észrevettük: mellettünk katona fiatalokkal beszélgetett Kádár János. Azután elolvasta a küldöttigazolványomat és megkérdezte, hogy érezzük magunkat, mi a véleményünk az eddigi munkáról. Érdeklődött a nálam levő borítékokról is. Amikor megtudta, hogy somogyi vagyok: földiként üdvözölt. Néhány lépéssel távolabb Kovács Jutkával és Ködmön Ritával is szót váltott. Ök adták át a somogyi kendőt Kádár Jánosnak. Aztán a boglárlellei küldött, Molnár Dénes „lepődött meg”. Kádár János néhány mondattal oldotta a feszültséget. A folyosón találkozott még Nagy- né Czanka Valériával és a kaposvári küldöttel, Nagy Józseffel, (ö egyébként három napig az elnökség tagja volt.) A sok somogyi bemutatkozás után, tréfásan kérdezte Kádár János: — Hányán vannak itt somogyiak? Hámori Csaba felelt: — Néhányan azért más megyéből is jöttek a kongresszusra ... Kádár János, Hámori Csaba és Baracskai Zoltánná kaposvári küldött a kongresszus szünetében. A nevezetes borítékok a „földi” kezében.., „Egyen kék" Divatba jött a kék egyenruha a kongresszus idején. A pavilonok közül a legnépszerűbb az V. kerületi ezermesterbolté volt: ott árulták a világoskék ingeket és a sötétkék selyem vállkendő- ket, a pólót, a sportruhákat, zoknikat, a fürdőruhát. A bevétel egy részét a batto- nyai gyermekfalu javára fordították. Népszerűek voltak az ingek — a fiúk legtöbbje ebben járt. (Pórul!) Az egyik felszólaló ugyanis jóízűen elmesélte, hogy a divatos ing zsebén szereplő három csík egyszerre csak kezdett szétfolyni ... a vasaló meleg talpa alatt. Ettől persze — az anti- reklám is reklám — csak megjött a vásárlói kedv. S az utolsó napon a pavilonból már eltűntek az ingek, és csak egymáson látták a fiatalok. rendezők nem kis meglepetésére a sátor körülbelül száz helyen lyukas volt, és Várkonyi Mátyásnak, aki ezúttal karmesterként is bemutatkozott, éppúgy a nyakába folyt a víz, mint az összegyűlt fiataloknak. A legnagyobb sikert a Kormoran együttes — meghívottként — aratta. Itt énekelte meggyőzően a kőbányai bluesokat Bili, és itt hallottuk Furcsik József remek szájharmonikaszólóit. Megtudtuk azt is, hogy a Rockszínház most a rock- operák alapművének, a Jézus Krisztus szupersztárnak a színpadra állításán fáradozik, s ha igaz, a nyár végén már ennek tapsolhatunk. Mi is tapasztaltuk, hogy felnőtt a Roekszínház. Vitázz velem! Domokos István, a kaposvári Táncsics gimnázium diákja szombat éjszaka óta a KISZ KB tagja. A középiskolás-szekcióban kapta a megbízatást. A fiatalember a küldöttek egyik „húzóembere” volt: a szekcióülésen hozzászólásával bizonyította, hogy nem a hosszú beszéd a fontos, hanem az, hogy mit mond az ember. Ö ezt mondta: „Tavaly nyáron részt vettem egy KISZ-vezetőképző tanfolyamon. Ott sokat gazdagodtam tudásban, tapasztalatokban, élményekben. Ez a tábor kitörölhetetlenül bennem marad, s kialakította a mozgalomhoz kötődő érzelmeimet. Ez határozta meg azóta végzett munkámat is. Nemcsak én vagyok vele így, hanem mindazok, akik részt vettek a táborban.. Ezért érzem úgy, hogy mindenképpen foglalkoznunk kell a KISZ politikai képzésének kérdésével. Ügy gondolom, a politikai képzésnek a tizenévesek körében kell nagy hangsúlyt kapnia, hiszen ez az az életkor, amelyben kezd kialakulni világnézetünk. Épp ezért kell nagyobb figyelmet fordítani rá, hiszen ránk vár a feladat, hogy jobb irányba befolyásoljuk nemzedékünk nézeteit.. Ezután ismertette a KISZ mai képzési menetét, annak hibáit, szólt arról a kedvezőtlen jelenségről is, hogy a KISZ anyagi gondok miatt bérbe adja képzési táborait. Az iskolai politikai képzést állította előtérbe, mert „úgy látom, hogy gondunkon önerőből is segíthetnénk az Visszhangzott a Városliget A somogyi küldöttek közül Mihalics Veronika, a megyei KISZ-bizottság első titkára tagja lett a KISZ KB intéző bizottságának. Horváth Imrét, Domokos Istvánt és Makkfalvi Árpádot a KISZ KB soraiba választották. Hárman kaptak szót a plenáris ülésen és több mint egy tucat somogyi véleménye hangzott el a szekciókban, azt jelezve: jól végezték munkájukat a somogyi küldöttek. iskolai szintű képzésekkel, a házi vezetőképzéssel. Ennek a formának az előnyét a következőkben látom: lehetőséget nyújt az iskolák sajátosságainak figyelembevételére, konkrét problémák megfogalmazására, az alapszervezetek közötti együttműködés kiépítésére, és könnyebben össze lehet hangolni a diákok szabadidejével. Ügyelnünk kell ezeknek a formáknak a beindítására az iskolákban. Eddig is hiányát éreztem, hogy nem működött egy országos képzési központ, amely összefogta volna a középiskolai területen a házi vezetőképzést. Mindenesetre akár beindul ez a központ, akár nem, az iskolai pedagógus-pártalapszer- vezetek segítségére ezután is szükség.’ -,k lesz. Kérjük határozott támogatásukat. Arra is figyelnünk kell, hogy ezeknek a képzéseknek a hangulata ne veszítse el diákos jellegét, ne ijesz- szük el a komoly hangvétellel a diákokat. Ilyenre kell formálnunk azért, hogy élményt nyújtson, amelyek valóságos húzóerővé válnak majd bennünk.” — Vitázz velem — kérte legvégül Domokos István, és az ütemes taps azt jelezte: lesz miről, és lesz kivel. Felsorolhatatlanul sok program futott a kongresz- szussal egyidőben, a KISZ KB kulturális osztályának rendezésében: a kongresszus hetében föllépett a szegedi Nemzeti Színház a Hairrel, koncertet adott a Budapesti Big Band, amelynek illusztris vendége a lengyel dzsessz kimagasló tudású egyénisége, Namizlowski volt. Dzsesszen, sramlin, fúvós-zenén és latinos muzsikán kívül felléptek bábosok, pontomím művészek, amatőr break-tán- cosok és mai dalosok is. A kongresszus idején aztán jöttek a „nagy nevek”. Igaz, a műsorok is fajsúlyosak voltak. Például akkor láttuk Révész Sándor rockénekes és barátai műsorát, a Voga—Tunyovszky duót, Sándor György humoralis- tát, Halász Juditot a Bojtorján együttessel vagy hogy csak a Petőfi-csarnok nagy sikerű rendezvényét említsem, a Pepita-Bravó sztárjait. Itt az újhullámos rockzenekarok — Zizi Labor, Névtelen Nulla, Faxni, Elon, Napoleon Boulvar — sok száz fiatalt becsalogattak a csarnokba. A legnagyobb várakozás — talán nem is véletlenül — a Rockszínház fellépéseit előzte meg. Három darabot kínáltak: a Bábjátékost, a Sztárcsinálókat és a Szupersztárokat. E sorok írója ezúttal a Szupersztárokat látta s néhány mondattal ezt az előadást próbálja méltatni. A Szupersztárok háromórás összefoglaló, a Rockszínház eddigi legjobb dalai, produkciórészletei hangzanak el. Jól megfér itt a könnyed dallamosság, az egykori Aposto- los zene, a nyugati rockoperák adaptálásával és például Deák Báli Gyula bluesaival. A sztárok pedig — hogy csak néhányat említsünk: — Szolnoki Tibor, Kovács Kriszta, a Prókai testvérek, Éva és Annamária, és a fiatalok. Szombaton késő este — fél tízkor —, amikor az előadás kezdődött, viharos eső suhogott végig az ez alkalomra fölállított sátoron. A
