Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

6 Somogyi Néplap 1986. május 31., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE A dolgunk Mérföldkő-e ez a kong­resszus az ifjúsági szerve­zet történetében? Megnyom­ta-e azt a súlyt, amelyet hordoz? /•— tették föl a kér­dést a küldöttek, szinte a zárszót követően. Arra a kérdésre, hogy mennyit ért, könnyű a válasz: annyit, amennyit a fiatalok megva­lósítanak majd. A megfele­lésnek most a felénél van­nak csupán, egymás mellé illesztették közel egymillió magyar fiatal problémáját, gondját, örömét, útkereső szándékait, s született elkép­zelés arról is, hogy miként. Ennek útja pedig a tar­talmi egységgel párosuló kezdeményezőkészség. Le­járt az unatkozó, szabadko­zó politizálás ideje. Ma egy KISZ-vezető nem fogadhatja el, hogy „te, erről én már hallottam valahol, nincs mit megbeszélnem!” Ellenkező­leg! Nagyon sok a megbe­szélnivaló, csakhogy ehhez kitartó érvelés, politikai tisz­tául átás /szükséges. És politikai bátorság. Ez volt egyébként ß felszólalá­sok vezénylő közös nyelve. Megszámlálhatatlanul sok­szor elhangzott a pulpituson: merni, \tenni, akarni. A demokrácia új fejezetét nyitotta volna meg az ifjú­sági szervezet életében ez a kongresszus? Legyünk mér- téktartóbbak: hívebben kife­jezi a képet az, hogy politi­kai inkorrektség lett volna nem a problémákat vitatni. Ezért is hümmögtek csak a küldöttek, amikor valaki dicsfénybe vagy sikeres fel­iratú, tartósító csomagolópa­pírba akarta göngyölni a mai helyzetet. Volt, aki úgy vélekedett: kritikus véle­ményfüzér volt ez a három nap, mintsem igazi vita. A kongresszuson elhang­zott, hogy szocializmuské­pünk változatlan, ám nap­jainkban sok laz ellentmon­dás. Sorolták is a küldöttek a köznapi gondokat. Ilyen a akáshozjutás lehetősége, a fiatalok helye, szerepe a ve­zetésben, az életszínvonal alakulása, a főmunkaidő megbecsülése, tekintélye és szóvá tették a burjánzó, el- : enőrizhetetlen másodgaz- laságot. Számonkértek: kik enged­tetik el és mikor a gyeplőt? Akik az összegzésre is vál- alkoztak, elmondták: a meg­újuláshoz a következő öt év­ien jelentős reformokra van zükség. Reformértékű válto- ásokat vár a ma ifjúsága azoktól az intézményektől is, ímelyekben tanul, dolgozik, ilkot, művelődik, sportol. Nem optimista kongresszus volt ez, de sirámok sem Hangzottak el a szónoki emelvényen; kritikusan, de reálisan közelítette meg az ifjúság életét — ez volt a fő értéke. A legtöbben azt tar­tották: akkor is a nyilván­valót kell megfogalmazni, ha fáj. A jelen megbízható „úti­könyvét” elkészíteni — ez azt is jelenti egyúttal, hogy a jövőnek segítünk. S ez már feltételezi a megújulásra va­ló törekvést. ' A szülőföldnél — a szá­kiunkra legkedvesebb tájon — elkezdeni, folytatni a munkát, már a jövőről való gondolkodást jelenti. Jelent kongrétan igényes tanulást, éjszakába nyúló vitát, kiló­kat ledolgozó sportolást, vi­dám túrákat, múltunkat fölfedező szellemi sétákat és sok-sok kemény munkát. Érdemes most újra idézni Kádár Jánost — ezt tette Hámori Csaba is —: „Ha a fiatalemberben ambíció van, arra építeni lehet, mert többre képes, mint az előző nemzedék ... A fiatalok csak legyenek elégedetlenek a fennálló körülményekkel és helyzettel, mert ha mindjárt megelégedéssel kezdik, akkor sosem fogják előbbre vinni a világot...” Pedig nem lehet más a dolgunk. Földik között Szombat délelőtt tíz óra­kor volt a legizgalmasabb szünet. Akikor érkezett meg Kádár János, a párt főtit­kára. Hámori Csaba fogad­ta, s kalauzolásával vagy húszperces sétát tett az aulá­ban. Nem megszeppent kül­döttekkel találkozott: hangos volt a vita, akár csak a töb­bi szünetben. Azért ez a szünet mégis más volt. Ká­dár János azokkal kezdett beszélgetni, akik éppen elé­je kerültek. Többek között Baracskai Zoltánnéval, a ka­posvári városi KlSZ-bizott- ság első titkárával. Nagy Gyurival, az egyik somogyi meghívottal beszél­gettem, amikor észrevettük: mellettünk katona fiatalok­kal beszélgetett Kádár Já­nos. Azután elolvasta a kül­döttigazolványomat és meg­kérdezte, hogy érezzük ma­gunkat, mi a véleményünk az eddigi munkáról. Érdek­lődött a nálam levő boríté­kokról is. Amikor megtudta, hogy somogyi vagyok: föl­diként üdvözölt. Néhány lépéssel távolabb Kovács Jutkával és Ködmön Ritával is szót váltott. Ök adták át a somogyi kendőt Kádár Jánosnak. Aztán a boglárlellei küldött, Molnár Dénes „lepődött meg”. Ká­dár János néhány mondattal oldotta a feszültséget. A fo­lyosón találkozott még Nagy- né Czanka Valériával és a kaposvári küldöttel, Nagy Józseffel, (ö egyébként há­rom napig az elnökség tag­ja volt.) A sok somogyi bemutat­kozás után, tréfásan kérdez­te Kádár János: — Hányán vannak itt somogyiak? Hámori Csaba felelt: — Néhányan azért más megyéből is jöttek a kong­resszusra ... Kádár János, Hámori Csaba és Baracskai Zoltánná kaposvári küldött a kongresszus szüne­tében. A nevezetes borítékok a „földi” kezében.., „Egyen kék" Divatba jött a kék egyen­ruha a kongresszus idején. A pavilonok közül a legnép­szerűbb az V. kerületi ezer­mesterbolté volt: ott árulták a világoskék ingeket és a sötétkék selyem vállkendő- ket, a pólót, a sportruhákat, zoknikat, a fürdőruhát. A bevétel egy részét a batto- nyai gyermekfalu javára fordították. Népszerűek voltak az in­gek — a fiúk legtöbbje eb­ben járt. (Pórul!) Az egyik felszólaló ugyanis jóízűen el­mesélte, hogy a divatos ing zsebén szereplő három csík egyszerre csak kezdett szét­folyni ... a vasaló meleg tal­pa alatt. Ettől persze — az anti- reklám is reklám — csak megjött a vásárlói kedv. S az utolsó napon a pavilon­ból már eltűntek az ingek, és csak egymáson látták a fiatalok. rendezők nem kis meglepe­tésére a sátor körülbelül száz helyen lyukas volt, és Várkonyi Mátyásnak, aki ez­úttal karmesterként is be­mutatkozott, éppúgy a nya­kába folyt a víz, mint az összegyűlt fiataloknak. A legnagyobb sikert a Kor­moran együttes — meghí­vottként — aratta. Itt éne­kelte meggyőzően a kőbá­nyai bluesokat Bili, és itt hallottuk Furcsik József re­mek szájharmonikaszólóit. Megtudtuk azt is, hogy a Rockszínház most a rock- operák alapművének, a Jé­zus Krisztus szupersztárnak a színpadra állításán fárado­zik, s ha igaz, a nyár végén már ennek tapsolhatunk. Mi is tapasztaltuk, hogy felnőtt a Roekszínház. Vitázz velem! Domokos István, a kapos­vári Táncsics gimnázium diákja szombat éjszaka óta a KISZ KB tagja. A közép­iskolás-szekcióban kapta a megbízatást. A fiatalember a küldöttek egyik „húzóembe­re” volt: a szekcióülésen hozzászólásával bizonyítot­ta, hogy nem a hosszú be­széd a fontos, hanem az, hogy mit mond az ember. Ö ezt mondta: „Tavaly nyáron részt vet­tem egy KISZ-vezetőképző tanfolyamon. Ott sokat gaz­dagodtam tudásban, tapasz­talatokban, élményekben. Ez a tábor kitörölhetetlenül bennem marad, s kialakítot­ta a mozgalomhoz kötődő érzelmeimet. Ez határozta meg azóta végzett munká­mat is. Nemcsak én vagyok vele így, hanem mindazok, akik részt vettek a tábor­ban.. Ezért érzem úgy, hogy mindenképpen foglalkoz­nunk kell a KISZ politikai képzésének kérdésével. Ügy gondolom, a politikai kép­zésnek a tizenévesek köré­ben kell nagy hangsúlyt kapnia, hiszen ez az az élet­kor, amelyben kezd kiala­kulni világnézetünk. Épp ezért kell nagyobb figyelmet fordítani rá, hiszen ránk vár a feladat, hogy jobb irány­ba befolyásoljuk nemzedé­künk nézeteit.. Ezután ismertette a KISZ mai képzési menetét, annak hibáit, szólt arról a kedve­zőtlen jelenségről is, hogy a KISZ anyagi gondok miatt bérbe adja képzési táborait. Az iskolai politikai kép­zést állította előtérbe, mert „úgy látom, hogy gondunkon önerőből is segíthetnénk az Visszhangzott a Városliget A somogyi küldöttek közül Mihalics Veronika, a megyei KISZ-bizottság első titkára tagja lett a KISZ KB intéző bizottságának. Horváth Imrét, Domokos Istvánt és Makkfal­vi Árpádot a KISZ KB soraiba választották. Hárman kaptak szót a plenáris ülésen és több mint egy tucat somogyi véleménye hangzott el a szekciókban, azt jelezve: jól vé­gezték munkájukat a somogyi küldöttek. iskolai szintű képzésekkel, a házi vezetőképzéssel. Ennek a formának az elő­nyét a következőkben látom: lehetőséget nyújt az iskolák sajátosságainak figyelembe­vételére, konkrét problémák megfogalmazására, az alap­szervezetek közötti együtt­működés kiépítésére, és könnyebben össze lehet han­golni a diákok szabadidejé­vel. Ügyelnünk kell ezeknek a formáknak a beindítására az iskolákban. Eddig is hiányát éreztem, hogy nem működött egy or­szágos képzési központ, amely összefogta volna a középiskolai területen a há­zi vezetőképzést. Minden­esetre akár beindul ez a központ, akár nem, az isko­lai pedagógus-pártalapszer- vezetek segítségére ezután is szükség.’ -,k lesz. Kérjük határozott támogatásukat. Arra is figyelnünk kell, hogy ezeknek a képzések­nek a hangulata ne veszítse el diákos jellegét, ne ijesz- szük el a komoly hangvétel­lel a diákokat. Ilyenre kell formálnunk azért, hogy él­ményt nyújtson, amelyek valóságos húzóerővé vál­nak majd bennünk.” — Vitázz velem — kérte legvégül Domokos István, és az ütemes taps azt jelezte: lesz miről, és lesz kivel. Felsorolhatatlanul sok program futott a kongresz- szussal egyidőben, a KISZ KB kulturális osztályának rendezésében: a kongresszus hetében föllépett a szegedi Nemzeti Színház a Hairrel, koncertet adott a Budapesti Big Band, amelynek illuszt­ris vendége a lengyel dzsessz kimagasló tudású egyénisége, Namizlowski volt. Dzsesszen, sramlin, fúvós-zenén és la­tinos muzsikán kívül fellép­tek bábosok, pontomím mű­vészek, amatőr break-tán- cosok és mai dalosok is. A kongresszus idején az­tán jöttek a „nagy nevek”. Igaz, a műsorok is fajsúlyo­sak voltak. Például akkor láttuk Révész Sándor rock­énekes és barátai műsorát, a Voga—Tunyovszky duót, Sándor György humoralis- tát, Halász Juditot a Bojtor­ján együttessel vagy hogy csak a Petőfi-csarnok nagy sikerű rendezvényét említ­sem, a Pepita-Bravó sztárja­it. Itt az újhullámos rockze­nekarok — Zizi Labor, Név­telen Nulla, Faxni, Elon, Na­poleon Boulvar — sok száz fiatalt becsalogattak a csar­nokba. A legnagyobb várakozás — talán nem is véletlenül — a Rockszínház fellépéseit előz­te meg. Három darabot kí­náltak: a Bábjátékost, a Sztárcsinálókat és a Szuper­sztárokat. E sorok írója ez­úttal a Szupersztárokat látta s néhány mondattal ezt az előadást próbálja méltatni. A Szupersztárok háromórás összefoglaló, a Rockszínház eddigi legjobb dalai, produk­ciórészletei hangzanak el. Jól megfér itt a könnyed dalla­mosság, az egykori Aposto- los zene, a nyugati rockope­rák adaptálásával és például Deák Báli Gyula bluesaival. A sztárok pedig — hogy csak néhányat említsünk: — Szolnoki Tibor, Kovács Kriszta, a Prókai testvérek, Éva és Annamária, és a fiatalok. Szombaton késő este — fél tízkor —, amikor az elő­adás kezdődött, viharos eső suhogott végig az ez alka­lomra fölállított sátoron. A

Next

/
Thumbnails
Contents