Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
1986. május 31., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Munkások — a fegyelemről — Az ilyenfajta szigorú érdekeltséget nem könnyű megvalósítani. Ha hiányoznak az ütemes munkavégzés föltételei, a vezetőnek nincs erkölcsi alapja keményen föllépni. — S fellépnek-e ott, ahol megvannak a feltételek? — Szerelőüzemünk vezetői például olyan helyzetben vannak, hogy akár el is küldhetnek egy-egy fegyel- mezetlenkedőt. Más a helyzet ott, ahol létszámgondokkal küzdenek. A társadalmi gazdasági fejlődésünket meghatározó emberi tényezők között különösen fontos a munkához való viszony, a munkafegyelem. Csuma Ferenc hegesztőtől elnézést kértem, amiért munka közben zavartam néhány percre. Kiderült azonban, hogy alkatrész híján épp kényszerpihenőt tart. — Szerintem az alkatrész- ellátás a munkafegyelem alapja. — Mit gondol, miért késik az anyag? — Például azért, mert az üzemegység, amelynek szállítani kéne, selejt lemezt kapott a kohászati üzemből. Persze ott is találnak indokot. Ez láncreakció, hiszen az én csúszásom is akadályoz másokat. — Véleménye szerint az elmúlt években javult vagy romlott a munkafegyelem? — Nehezebb lett az alkatrészellátás, ennyiben romlott. Az is igaz, hogy ma a követelmények is sokkal nagyobbak. — Milyen visszhangja volt a tízszázalékos normaemelésnek? — Ez még teljesíthető, sőt talán több is, de csak akkor, ha javul az anyagellátás, a szervezés. — Mennyibe kerül most magának ez a cigaretta? — Sokba, de nem elsősorban pénzben. Ha ugyanis megjön az alkatrész, másfél- szeres tempóban kell majd dolgozni, hogy behozzam a lemaradást. Szabó Lajos fúrós 20 éve dolgozik a gyárban, s kiváló munkájáért nemrég kapott kitüntetést. Náluk egyéni bérezés van. — Igaz, hogy nem függ a bérünk a szomszéd gépen dolgozókétól, a végeredmény szempontjából mégis csapatmunka ez. Mi sem tudjuk elnézni a fegyelmezetlenséget. — Mitől függ a munkafegyelem? — Szerintem elsősorban a munkahelyi közérzettől. Az elégedett ember jobban dolgozik, s ha megfizetik, köny- nyebb is tőle megkövetelni a fegyelmet. Sokan úgy gondolják, a fegyelem fő mércéje, hogy valaki nem késik el reggel pár percet. Ez azonban nem így van, hiszen aki percre ledolgozza a nyolc órát, olykor kevesebbet teljesít és rosszabb munkát végez, mint az a társa, aki már „érzi a munkát” és nem „erőből” dolgozik. Sok függ az egyes emberek szaktudásától, tapasztaltságától is. A beszélgetésekben arról is szó volt, hogy egy vállalat eredményessége nincs egyenes arányiban a munka- fegyelmi helyzettel, s arról is, hogy eleve jobb a munkafegyelem ott, ahol évek óta ugyanazt gyártják, mint ahol folyamatos a váltás és az embereknek munka közben kell megtanulniuk az új fogásokat. Mindebből kitűnik: a munkafegyelem javításának fő eszközei nem elsősorban erkölcsi természetűek, hanem a technika fejlettségében, a gazdaság működésében, a munka szervezettségében keresendők. E területen kell előrelépnünk, hogy a szocialista munkaerkölcs — egyébként széles körűen elismert — elvei megvalósuljanak. Bíró Ferenc Hencse A hencsei úrilak megmenekül. Ez róla a legfontosabb időszerű közlendő. Ám a részletek sem érdektelenek. A XIX. század első felében Márffy Dénes által építtetett kis kastély meglehetősen hányatott sors után került óvó, gondoskodó gazdához: a Dél-somogyi Mező- gazdasági Kombináthoz. Nagy park tartozik a házhoz — pontosabban: épületegyütteshez, mert a kastély körül régebbi, hasonló korú és valamivel később fölhúzott gazdasági épületek, lakóházak vannak. Még egy kisebb kastélyka is, amely a kastélyépítő Dénes dédunokájának épült, amikor megházasodott. A parkban több évtizedes, elvadult nárciszok sárgállanak tavasszal, s igen értékes kisebb arborétum is van ott tengerentúli, valamint őshonos faritkaságokkal. Csónakázótó- zőtó is tartozott a hoz, de zsilipjét átvágták, s ma már csak a zsomibékos, vizenyős meder árulkodik a tavacskáról. Lőrincz István hajdani cselédgyerek otthonosan mozogva mutogatta, hogy hol mi volt, mit bontottak le, mi pusztult el az idők során. — A tó közepén állt egy faház, abban vetkőztek-öl- töztek, s annak a stégjéről ugrálták be úszni. A melléképület is jóval nagyobb volt, egy részét lebontották. Maga a kastély érintetlen, csak hát jóval szebb volt. — És szép is lesz. — Majd akkor hiszem, ha látom — válaszol egykedvűen az idős ember, s még hozzáteszi: ő bizony szinte évente beszélt itt mérnökökkel, akik azzal jöttek, hogy most mérnek és azután fölújítják a házat meg a parkot is. A korábbi próbálkozásokból semmi sem letí. Most viszont olyannyira komoly a szándék, hogy a tetőt mar meg is javították, s az amúgy is hulló belső vakolat leverésével meg is kezdődött a munka. Nyitrai Károly, a mezőgazdasági kombinát fejlesztési igazgatóhelyettese mondta: — A kastélyt 1981-ben vettük meg; akkor nem gondoltuk, hogy mekkora gondot veszünk a nyakunkba. Ennek ellenére kitartunk eredeti terveink mellett, és fölújíttatjuk. Most áldozunk rá, s nemcsak mi; azután reméljük, hogy meghozza az árát, sőt nyereségünk is lesz belőle. Három funkciót szánnak az épületnek. Külföldi vendégvadászokat fogadnának itt, akik hajlandók az átlagon felüli szállásért jó pénzt fizetni. Rendezvények megtartására is alkalmassá teszik a házat, tehát nyolcvan-száz személyes lakodalmat avagy tanácskozást is lehet majd ott rendezni, és turistacsoportókat is fogadhatnak, amelyek tagjai jó ételeket és jó italokat feap— Több mint tíz évig dolgoztam a közvetlen termelésirányításban — mondta Ilyés Ferenc, a Kaposgép központi gyára pártbizottságának titkára. — Ez idő alatt meggyőződtem arról, hogy az emberek túlnyomó többsége becsületes, igényli a fegyelmet és kész is fegyelmezetten dolgozni. Csakhogy a munkafegyelmet nem elég megkövetelni, a fegyelmezett munkavégzés feltételeit biztosítani is kell. Egyebek közt a szerszám- és anyagellátás folyamatosságát, a szervezettséget és érdekeltséget. Ha bármelyik feltétel hiányzik, s kivált, ha akad néhány, a munkahelyi demokratizmus lehetőségével visszaélő hangadó, romlik a munkahelyi közérzet, és a fegyelem is. — S a tudati feltételek? — Ezt nem elsősorban az határozza meg, hogy menynyit beszélünk a népgazdasági érdekről vagy a munkafegyelem fontosságáról. Az emberek tudatát főként személyes tapasztalataik befolyásolják. Rontja például a munkamorált, ha valaki tapasztalja: vállalatának nagy követelménynek kell megfelelni ahhoz, hogy 3-4 százalék béremelést adhasson, s közben azt látja, hogy szomszédjának a munkahelyén — ahol nyoma sincs blokkolóórának — szinte magától értetődő a 8—10 százalékos emelés. Ha nálunk az amúgy is feszes normát szigorítják, míg máshol — főként a nem termelőágazatokban — mércét sem találnak a teljesítmények mérésére. Az ilyen aránytalanságokat taggyűlésen is sokan elmondják. — Tesz-e különbséget a bér két hasonló korú és szakmájú munkás között hozzáállásuk alapján? — Az azonos munkát végzők között másfélszeres különbségek is vannak. A munkafegyelembeli különbségek azonban elsősorban az órabérekben tükröződnek, s nem a feladatokhoz szabott teljesítménybérben. — A gmk-kban nem hallani munkafegyelem-sértésről, mert közvetlenül zsebre megy; rövid úton kizárják a lázi tót. — Ahol csoportbérezés van, s munkahelyeink többsége ilyen, ott nem tűrik meg a látszatmunkát. Ez olykor gondot is okoz, hiszen a fiatal szakmunkások tapasztalatlanságát sem mindig méltányolják. — Sokan meglepődve hallották, hogy külföldön dolgozó magyarok fegyelmezettségben fölvették a versenyt bárkivel. Közülük többen bevallották: nemcsak a magasabb bér miatt „hajtották”, hanem azért is, mert ott könnyen el is veszíthették a jó kereseti lehetőséget ... új problémák megvilágítására pazarolják tehetségüket, hanem tévedéseik védelmére.” Kétségkívül nem mentes ez intézmények jó része az elbürokratizálódástól. A friss felismerések hiánya, az elsekélyesedés, a rutin is sok helyütt uralkodóvá válik. Amikor a kutatóintézet apparátusának legfontosabb célja önmagát fönntartani, tehetetlenségét újratermelni, akkor elvész a jó gondolat. Az Akadémia nemrég befejeződött közgyűlésén olyan szervezeti változásokat is elfogadtak, amelyek segíthetik a valódi gondolatók fölértékelődését. A tudomány nagyobb társadalmi becsülete, az alkotó gondolatok társadalmi haszna rendkívül becses tartalékunk. Jobb kihasználása legfontosabb teendőink egyike. Csupor Tibor nának a pincéből kialakítandó vendéglőben. Mindez természetesen pénzt fiadzó vállalkozás volna. — Az épület rendbetételével párhuzamosan a parkot is föl kell újítani, valamint tervezzük a tó helyreállítását, tehát kisebb fürdőhelyés fürdő- ként is működhetne az kastély- egész komplexum. Ez azért fontos, mert nyáron kevés a vadász, tehát akkor is kell valamilyen eladható funkció. — Gond nélkül vágtak bele a föliújításiba ? — Nem. A költségek a becsültnél nagyobbak. Saját épíitőbrigádunk képzettsége nem olyan, hogy egy műemlék jellegű ház helyreállítását rá lehetne bízni. Pénzt is kellett „vadásznunk”, meg vállalkozót is. Támogatást kapunk az Országos Műemléki Felügyelőségtől. És jól jött egy üzleti ajánlat: egy görög vállalkozó tőkét ad a felújításhoz, s cserébe — szabott áron — néhány év alatt levadássza nálunk a most adott néhány milliót. A kivitelezést pedig végül is tisztes áron a Műemléki Felügyelőség baranyai saját építőszervezete végzi el, tehát szakértő kezekbe került a munka. Tízéves garanciát vállalnak rá, és 1987-ben készen lesznek. A tervekben az utolsó szögig minden szerepel. A budapesti Ybl Miklós tervezőszövetkezet tagja, Mihalik Györgyné sok kilót nyomó tervkötegeket „tett le az asztalra”, még a függöny- és bútorkárpitmintákat is mellékelte a paksamétához. S e rendkívül gondos munka alapján végzik dolgukat az építők és a berendezés készítői. Galamb Gábor, a kombinát Nagysallérban székelő fővadásza mondta: — Változatlanul nagy keresletnek örvend a vadászat, tisztes nyereséget adó üzlet. Bár azt is megfigyeltem, hogy mostanában takarékosabbak a nyugati vendégek, mint régebben voltak. Viszont magasabb színvonalú szolgáltatásokért — amilyenekre a kastély majd lehetőséget ad — még mindig lehet jobb árat kérni, sőt egy kis hírveréssel az eddiginél több vendég vadászt ide csalogatni. A gazdasági érdek és az értékmentés vágya a fentiek szerint ezesetben tökéletesen egybeesik. S ez így szinte eszményi állapot. Bár a többi elhagyott kastélynak is Lehetne — meggyőződésem: lehet is — hasonló jövedelmet jósoló funkciót találni. Luthár Péter Fotó: Makai Károly Becses tartalék a tudomány Időről időre végigsöpör a vihar a tudományos kutatások vidékén. Az átlagember azt gondolja: ásító, szent unalom honol a kutatóintézetek falai között. Ilyenkor rádöbben, hogy ott is emberek dolgoznak, indulatokkal, személyeskedéssel, balfogásokkal. Különös helyzet a mai. Soha nem volt ilyen nagy a földön a tudósok aránya. Korábbi tapasztalataink szerint ezért a tudomány súlyának csökkennie, devalválódnia kellene. Mégsem így van. A társadalom soha nem igényelte olyan módon az emberi agysejtek munkáját, mint éppen ma. Társadalmi és technikai, gazdasági és műszáki haladásunk sebessége szorosan függ a tudományos fölismerésektől s azoknak a gyakorlatba való gyors alkalmazásától. Folyamatosan fölértékelődik az emberi tudás, az alkotókészség. Csak at az ország, az a társadalom állhat helyit a világméretű versenyben. Mi ént van mégis, hogy ma nálunk gyakran az irányító állami szerveknél is tapasztal az ember lekicsinylést, a tudományos munka fontosságát és eredményeit kétkedéssel fogadó véleményeket? Ez azt mutatja, hogy nem jó, vagy nem mindenütt jó a viszony a tudományos fölismerés és a gyakorlat között. A tudomány nem vállal (mert nem vállalhat) felelősséget a döntésekért, s nem vitatja el az illetékességet a döntéshozóktól. Felelőssége viszont a döntések előkészítésében óriásira nő. S ha az államigazgatásban ezt vonakodnak elismerni, akkor föltehetően nem eléggé termékeny a döntést megelőző fontos szakaszban e viszony. Más nyelven beszél a tanácsi apparátus, más fogalmakkal dolgozik a tudós kutató. Nemcsak a dimenzió más, a nyelv is. Nem értik jól egymást. Nem szerencsés a helyzet, kétségtelen. Ezért is szerepel — egyebék között — a Pécsen székelő regionális kutatóintézet programjában a megyei irányítószervek illetékes apparátusával való kapcsolat kiépítése. Fontos tények, eredmények ne heverjenek terméketlenül, holt anyagként egymás mellett. A hazai tudományos műhelyek munkája, probléma- érzékenysége is hagy kívánnivalót maga után. Bizony, a mai tudományos életre is jellemzőnek érzem az emlékezetem szerint Einsteintől származó idézetet: „a nagy ember tanítványai nem az Somogyi kastélyok