Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-17 / 115. szám

1986. május 17., szombat Somogyi Néplap 3 Együtt a népgazdasággal Napjainkban rengeteg jele van annak, hogy életünkben vissza kell állítani a munka becsületét. A foglalkoztatot­taknak csaknem kétharmada főmunkaidején kívül is rend­szeresen vállal valamilyen feladatot. A munka szerepe a megélhetés szemszögéből — úgy tetszik — sosem volt ilyen kedvező. A sok és jól végzett munkához érzékelhe­tő életszínvonal-emelkedés társul. Vagyis: mindenki előtt világos, hogy jól és so­kat dolgozni érdemes. Mi akkor a baj? Miért be­szélünk egyre nagyobb hang­súllyal a laza munkafegye­lemről, a táppénzcsalások­ról, a munkahelyi lógások­ról, a szigorítás szükségessé­géről? Mert a kedvező vál­tozások nem a főmunkahe­lyeken valósultak meg. Sok gyárban, üzemben, hivatal­ban szemmel láthatók a ren­detlenség, a lazaság jelei. Nem használják ki kellőkép­pen a törvényes munkaidőt, s a teljesítmények sem olya­nok, amelyekkel megfelel­hetnénk a nemzetközi gaz­dasági kihívásoknak és az önmagunkkal szemben tá­masztott követelményeknek. Valóban nagy ellentmon­dás ez. Munkaügyi vizsgála­tok igazolták, hogy az utób­bi évek reformintézkedései számos területen javították a munka hatékonyságát. A szerződéses üzemeltetésű ke­reskedelmi és vendéglátó- létesítmények például — a Belkereskedelmi Miniszté­rium adatai szerint — 30— 100 százalékkal nagyobb jö­vedelmezőséggel dolgoznak, mint korábban. Szinte köz­hely már, hogy a vgmik-ta- gok olykor kétszer hatéko­nyabban dolgoznak, minit fő­munkaidőben. A több válla­latnál bevezetett korszerű üzem- és munkaszervezési intézkedések 50—100 száza­lékos termelékenységnöve­kedéssel is jártak. Mi az a többlet, amivel ezt el tudták érni? Az igazi érdekeltség megteremtésével. A Központi Bizottság már 1,978-ban határozott a válla­lati gazdálkodás továbbfej­lesztéséről. Az időközben be­vezetett — a népgazdasági egyensúlyt javító szigorító — intézkedések azonban nem bontakoztatták ki számos területen e törekvéseiket. A fizetési mérleg javításának kényszerítő erejét az igazán jól gazdálkodóik érezték meg igazán; a pénzügy onnan vont el nagyobb összegeket, ahol több képződött. A helyzetet találóan fog­lalta össze egy munkaügyi kutató: „A konkrét vállalat­nál nem azért magasak a teljesítmények, mert jó a munkafegyelem és szaksze­rűek a normák, a bérezés és a szervezés, hanem fordítva: azért jó a munkafegyelem és szakszerűek a tényezőik, mert a vállalat magas telje­sítményt kíván elérni,” Vagyis, ha saját érdekei­nek fölismerése mellett jól érzékeli a népgazdaság az egész magyar társadalom ér­dekeit, ha az egész gazda­sággal együtt akar boldogul­ni és előbbre jutni, s ha ezek szerint valóban megéri, hogy kiugróan magas jövedelme­zőséget érjen el, akkor arra fog törekedni, s minden esz­közzel a munkafegyelem ja­vításán dolgozik. Az állás­idők és az anyaghiány föl­számolásával, a pontos nor­mák és a többi föltétel ki­dolgozásával is. A párt XIII. kongresszusa állást foglalt a reformfolya­mat intenzitásának fokozá­sa, a növekedés meggyorsítá­sa mellett. A végrehajtás­ban még valóban rengeteg a tartalék. Az eddigi kezde­ményezések sikere is meg­győző bizonyíték rá. Cs. T. Az ember dolga az újrakezdés Iszapos hordalék minde­nütt az út mentén, az árok­parton. A drótkerítések fo­natán szakáiként lógnak a rohanó víz sodorta, ma már elszáradt növényi maradvá­nyok. Már ahol megmaradt a kerítés. Mert nem egy he­lyen azt is elvitte a feltar­tóztathatatlanul rohanó ár. Pusztaszemesen a legöre­gebbek sem emlékeznek ár­vízre. Nincs itt. olyan folyó, amely esetenként kilépne medréből, szabályozni lehet­ne vagy gátak közé szorítani. Csak dombok vannak, és a völgyekben lakóházak. Né­melyiknek a falán most egy­másfél méteres iszapréteg. Tóth Alajos, a balaton- földvári tanács közterületi karbantartórészlegének egyik dolgozója agyagos hordalék­kal színültig telt árkot tisztít. — Tizenöt éve lakom itt a Petőfi utcában, de ilyen esetre nem emlékezem. Az én kertemen láthatja, még csak átfolyt a víz, de ott, az út túlsó oldalán még a górét is elsodorta ... Szalai Miklós, a szövetke­zet főagronómusa: — Azon a napon már reg­gel hatkor indultak a nö­vényvédő helikopterek. Ott is, mint minden más tavaszi teendővel, nagyon igyekez­tünk. Valójában a tavaszi munkákkal csak április el­MÁJUS 17: TÁVKÖZLÉSI VILÁGNAP Az idei távközlési világnap alkalmából ünnepséget tar­tottak tegnap a Magyar Pos­ta központjában. Az ENSZ legrégebben működő, 160 tag­országot számláló szakosított intézménye, a Nemzetközi Távközkési Egyesület ma ün­nepli fennállásának 121. év­fordulóját. Az alapító konfe­rencia emlékére az ENSZ május 17-ét távközlési világ­nappá nyilvánította. Oláh László elnökhelyettes beszé­dében szólt arról, hogy az egyesület évenként más jel­mondattal hívja fel a világ­napokon az országok figyel­mét a távközlés jelentőségé­re és különböző kérdéseire. Az idei viliágnap „Partnerék a haladásban'’ jelmondata azt hangsúlyozza, hogy az előrehaladáshoz a távközlési eszközök üzemeltetőinek, gyártóinak, a távközlési szol­gáltatások igénybevevőinek széles körű együttműködésé­re van szükség. A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Nem lehetett panasz az időjárásra a múlt héten; jó­kedvünk egyik záloga volt a kora reggeli napsütés. Kedvezett a májusi nyár a mezőgazdaságnak is. A gaz­daságok ezen a héten végez­tek a tavasz legfontosabb tennivalóival. Az utolsó hektárokon földbe került a kukorica, és sok helyen befejezték az őszi ka­lászosók fejtrágyázását is. Folytatják a szálas takarmá­nyok kaszálását, betakarítá­sát. A fagyosszentek az idén nem hoztak hideget, így megyeszerte megkezdhették a paprika és paradicsom sza­badföldi palántázását. A szakemberek szerint nagyon hiányzik a csapadék a fiatál növényeknek: mintegy 15 centiméteres rétegben száraz a talaj és a gyenge palántá­kat szinte állandóan öntözni kell. A kaposmérői Latinca téeszben kiültették a héten a korai káposztát, s az idén először, az új technológia szerint, precíziós géppel ke­rült a földbe az őszi betaika- rítású káposzta. A mezőgazdasági üzemek — a kedvező időjárást ki­használva — pótolták a több hetes lemaradást, a növények fejlődése megfelel az átlagos évek „menetrendjének ". A Hazafias Népfront me­gyei elnöksége a társközségek jelenéről, jövőjéről tanácsko­zott csütörtökön. A megye 169 társközségében százez­ren élnek: településenként 500—1000 ember. Az utóbbi években csökkent az elván­dorlás, népességmegtartó erő lett többek között az. hogy a termelőszövetkezeti mellék­üzemágak fejlesztésével ja­vultak a foglalkoztatási kö­rülmények. Az elöljáróságok létrehozása a lakosság egyet­értésével találkozott: gazdája lehet a falunak az elöljáró, aki gondjaik megoldása ér­dekében eljár. Sokasodtak a lakóhelyfejlesztési társadal­mi munkaakciók és aktívab­bá vált a kis településeken működő népfrontbizottságok munkája, erősödött önálló­ságuk. Szenvedélyesen szóvá (tették a régen elhúzódó fej­lesztési gondokat, a kereske­delmi ellátást, a közlekedési problémákat is. Szaporodtak az olyan falugyűlések, ame­lyeken részt vettek a körzet­hez tartozó termelőszövetke­zetek, áfészok. oktatási in­tézmények képviselői, és a javaslatokat, kérdéseket meghallgatva néhány eset­ben szinte azonnal tudtak intézkedni. A héten Kaposváron, a Technika Házában bemutatkozott a Licencia külkereskedelmi vállalat. Sajnos, a meghívott vállalatok nem éltek a fel­ajánlott lehetőséggel, pedig hasznos, a műszaki fejlesz­tést segítő információkat szerezhettek volna. A külke­reskedelmi vállalat nem ke­vesebbre vállalkozott, mint a hazai szellemi tőke kamatoz­tatására, a találmányok fel­kutatására és menedzselésé­re. Ezzel a vállalatoknak felmérhetetlen segítséget ad­hat; egy-egy fejlesztési dön­tés előtt tájékozódhatnak nemcsak a hazai, hanem a külföldi technológiákról is. Így ritkábban fordulna elő. hogy olyan megoldásokat, el­járásokat importálnak, ame­lyekre sikerrel működő ma­gyar szabadalom is van, csak épp nem tudnak róla. Ugyancsak a Technika Há­zában került sor a Magyar Közgazdasági Társaság me­gyei szervezetének tisztújító közgyűlésére. A társaság so­mogyi tagjainak száma majd­nem kétszáz, s nagy részt vállalnak a megyei célok ki­dolgozásából, megvalósításá­ból. Megkezdődtek az ország valamennyi középfokú intéz­ményében írásbeli érettségi vizsgák. Megyénkben a gim­náziumokban hatszáznyolc- vanheten, a szakközépisko­lákban hétszázharmincki- lencen adtak számot tudá­sukról. A szóbeli viz igákat június 9-e és 2l-e között tartják. Klie Ágnes Kuglerné ma is döbbenettel tekint a kentjére sején indulhattunk. Nagy erővel, mert a KSZE-rend- szer fejlesztési alapátadással segített; három nagy gépünk nyújtott és kettős műszak­ban dolgozott. Az egyhónpos késést április 27-ig behoztuk. Elvetettük 130 hektáron a borsót, gyomirtóval kezelve földbe tettük a csaknem 350 hektár napraforgót, a 700 hektár kukoricából is 270 hektáron földbe került mag. A helikopterek épp a két utolsó felszállást végezték, amikor jött egy viszonylag csendes zápor. Akkor még mindenki azt mondta; „Nagyon kellett ez a kis eső”. Este nyolc-kilenc között aztán kezdődött a fel­hőszakadás. Pillanatok alatt megteltek az árkok, a dom- bökról lezúduló víz elöntötte a kerteket, s csak nőtt, nőtt az ár ... Döntögette a kerí­téseket, gépkocsit, rönköket ragadott magával, némely la­kásba az ablakon át folyt be a sáros zuhatag. Az emberek kétségbeesve igyekeztek menteni a barom­fit, a malacokat . . . S másnap, mikor az ije­delemből még alig ocsúdtak, alig tették meg a mentés ér­dekében az első gyors in­tézkedéseket, megismétlő­dött: a délután keletkezett éjszakai sötétben sűrű jéggel érkezett a felhőszakadás. — Két-három nap a szö­vetkezet gépei csak a men­tést végezték — mondja Lu­kács Imre növénytermelési ágazatvezető. — A fő gond, hogy nem lehet tudni: a ki­szórt vegyszerből mennyit mosott ki és hozott a kutak- ba a víz. Csallós Istvánná elöljáró­nak megsokasodtak a gond­jai. Azonkívül, hogy kárá­val, problémájával hozzá fordul mindenki, intézked­nie kellett a vizsgálatok ügyében, s azért is, hogy a DRW lajtkocsikkal egész­séges ivóvizet hozzon a la­kosságnak . .. Aztán kisütött a nap. S az ember dolga a talpraállás, az újrakezdés. Mint annyifelé a kertek­ben, Kugler Jánosné a vi­rágzó epret kapálgatja, hogy kiszabadítsa a növényeket az iszapból. A kertnek kerí­tése nincs — elvitte a víz. A több mázsányi hordalékot már kitalicskázták az út mellé. Elcsuklik a hangja; — Nem sok reményem van, hogy lesz itt valami. Pedig mindig nagyon szép kis veteményesünk volt. .. Kihez is forduljon az em­ber? Nem segít rajtunk sen­ki. Olvasom az irodában a ' biztosító értékelését, a mon­dat megüti a szememet: „Té­ríthető károk nem keletkez­tek”. — Sajnos, az eróziós ká­rokra — mert ez az volt — nem vonatkozik a biztosítás — magyarázza Szalai Mik­lós. — Ezért is kértünk mél­tányossági kártérítést. Hogy mi lesz ebből ? Még nem tudni! Járjuk a határt. Nincs egyetlen olyan tábla, amely egyenes lenne. Mint az em­beri testben szerte futó erek, távolról olyan a lezúduló víz nyoma a dombokon. Hatvan- nyolcvan centi mély víz­mosások a borsóföldön — de körülötte szépen fejlődik a növény. — Csodálatos ez — jegyzi A lezúduló víz (nyomai: be­dőlt kerítések meg Szalai Miklós. — Azt hittük, a napraforgó magját is elvitte a víz, de egyre több helyen bújik ki a nö­vény, Persze még jó pár nap kell, hogy lássuk: nem kell-e újra vetni. Ugyanígy va­gyunk a kukoricával is. — Ez mind többletköltség. — Igen. De az első döb­benet után most már azon töpreng az ember, mit tud csinálni, hogy valami módon ellensúlyozza a veszteséget. Azt már eldöntöttük, ha va­lahol ki kell tárcsázni a kul­túrát, oda mindenképp áru- növényt, kukoricát vetünk. Biztosan szükség lesz arra is, hogy jóval több tarló- és másodvetést végezzünk, mint eredetileg terveztük. A fő témánk most ez. Napról napra, óráról órára dönteni kell. A traktorosok, a növény- védősök, a vetők — Dómján István és fia, Szipli Károly és fia, Gulyás István, Király Imre, Peringer József, Rózsa Lajos, Szipli Miklós, Perin­ger Ádám, Molnár Károly, Kiss János, Dómján Tibor — nehéz szívvel, de nagy igye­kezettel végzik a munkáju­kat. — Vajon mit várhatunk? Hogy tudunk majd betaka­rítani ezeken a vízmosáso­kon? De az embernek az a dolga, hogy próbálkozzon, megtegye a tőle telhetőt Vörös Márta Értékelik a gazdasági munkát A Dél-dunántúli Vízügyi Építővállalat pártvezetősége a gazdaságpolitikai feladato­kat állította középpontjába idei munkaprogramjának. S ugyanezt tette a három alap- szervezet is. Klug Rudolf, a pártvezetőség titkára mond­ta: — A Délviép munkái és feladatai egyre nehezebbek. Mind jobban előtérbe kerül a nyereségérdekeltség. Jel­lemző, hogy nagy értékű munkákat végzünk fővállal­kozóként, s mi felelünk a sok alvállalkozó tevékenysé- nek összehangolásáért is. Hosszabb távon is érdekünk, hogy munkáink jó minősé­gűek legyenek. Mindez ter­mészetesen érződik a párt­munkában is. Az a fő fela­dat, hogy elősegítsük a ha­tékonyság, a minőség javítá­sát. Az idei munkaprogramból kiderült, hogy első helyen áll a VII. ötéves terv feladatai­nak kimunkálásában és ered­ményes megvalósításában va­ló részvétel­— A fő figyelmet a gaz­dasági teljesítőképesség fo­kozására, a gazdálkodás eredményességére, a haté­konyág növelésére fordítjuk — mondotta a titkár. — Szeretnénk előmozdítani a műszaki fejlesztést, a minő­ségi követelmények kidolgo­zását és teljesítését, a tech­nológia és a szerződéses fe­gyelem betartását is. A pártvezetőség és a há­rom alapszervezet többet foglalkozik az idén a vállal­kozás- és termeléspolitikai célok elérésével. A pártve­zetőség ülésein olyan témá­kat tárgyalnak meg, amelyek hozzájárulnak ezek megvaló­sításához. Szerepel a témák között az igazgató tájékoz­tatója a VII. ötéves terv fő gazdaságpolitikai elképzelé­seiről. Fontosnak tartják, hogy a főmérnök augusztus­ban beszámol a kiemelt munkák időarányos teljesí­téséről és a további felada­tokról. — Kiemelt feladat a mi­nőség javítása. Szerepel a vezetőség ülésén a minőség- védelmi szabályzat, értékel­jük korszerűségét, elemezzük milyen változtatásokra van szükség, hogyan valósul meg, s mit kell tenni az érvénye­sülésért. A minőségi munka minden dolgozó érdeke és feladata is. Azt is szorgal­mazzuk, hogy növeljék az el­lenőrző apparátus létszámát. Négy megyében dolgozunk, s a minőség fontos. Érzik ezt a gazdasági vezetők is- Vannak azonban még feltáratlan le­hetőségeink; ezeket a párt- szervezetekkel együtt min­denhol ki kell aknáznunk. A gazdasági vezetőség igényli segítőkészségünket, s éssze­rű javaslatainkat megvaló­sítja. Erősíteni, kívánják a tag­gyűlések szerepét. Szeretnék, ha kibontakozna a tagság alkotó véleménye. Ehhez a gazdasági jellegű témák, a vezetők beszámoltatásai is hozzájárulhatnak. Az 1. sz. főépítésvezetőség kommunis­tái mérlegre teszik például a kiemelt munkák és a mun­kavédelem helyzetét, tárgyal­nak a minőségvédelemről és a technológiai fegyelemről. A telep pártszervezete elemzi a betonüzem első félévi gaz­dálkodását, a vállalati köz­pont taggyűlésén foglalkoz­nak a műszaki fejlesztés fel­adataival is. — Minden fórumon az el­ső félév tapasztalatainak megvitatását tervezik, mert az építőiparban nagyon ne­héz értékelni az első negyed­évet. A szabad ég alatt dol­gozunk, s általában kedve­zőtlen a január, a íebrufir. Az első félév adhat tehát csak reális képet. Most még egy kommunista műszak szervezésébe is belevágtunk- A bevételből óvodákat támo­gatunk, s a pénzből kap a városszépítő egyesület is. Lajos Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents