Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-15 / 113. szám
2 Somogyi Néplap 1986. május 15., csütörtök Mihail Gorbacsov tv-beszéde dolgozott külpolitikai Irány- nyújthassanak egymásnak Barátok, rokonok Huszonegy testvérváros — itt és ott (Folytatás az 1. oldalról) a szükséges emberi és anyagi-műszaki forrásokat. Aridnak érdekében, hogy a vízgyűjtő medencét ne érje sugárszennyeződés, intézkedéseket tesznek mind az erőmű területén, mind pedig a kör^ nyező térségben. A meteorológiai állomások állandóan figyelik a sugárzási helyzetet a földben, a vízben és a légkörben. Rendelkeznek a szükséges technikai eszközökkel, speciálisan felszerelt repülőgépekkel,' helikopterekkel és földi ellenőrző állomásokat használtnak. Teljesen világos: mindez a munka sok időt vesz igénybe, nagy erőfeszítéseket követel. A földet olyan állapotba kell hozni, hogy teljesen veszélytelen legyen az egészségre és lehető legyen rajta az emberek normális élete. A kérdésnek még egy vonatkozásáról kell beszélnem. A csernobili események külföldi visszhangjára gondolok. A világ egészében — s ezt hangsúlyozni kell — megértéssel viszonyult a minket ért bajhoz és a bonyolult helyzetben tett lépéseinkhez. Mélységesen hálásak vagyunk a szocialista országok - beli barátainknak, akik kifejezték szolidaritásukat a nehéz pillanatban a szovjet néppel. Elismerésünket fejezzük ki más országok politikusainak, közéleti személyiségeinek az őszinte együttérzésért és támogatásért. Köszönetünket fejezzük ki a külföldi tudósoknak és szakembereknek, akik együttműködési készségüket nyilvánították. Szeretnék említést tenni Gale és Taraszaki amerikai orvosok részvételéről a betegék gyógyításában, és köszönetét mondani azon országok üzleti köreinek, amelyek gyorsan reagáltak bizonyos műszaki eszközök, anyagok és gyógyszerek vásárlására vonatkozó kérésünkre. Kellőképpen értékeljük azt az objektív magatartást, amelyet a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és vezér- igazgatója, Hans Blix tanúsított a csernobili atomerőműben történtekkel kapcsolatban. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül és politikai értókélés nélkül azt sem, hogyan fogadták a csernobili eseményeket egyes NATO- országok — különösen az Egyesült Államok — kormányai, politikusai és tömegtájékoztatási eszközei. Ezek féktelen szovjetelle- nes kampányba kezdtek. Mi mindenről nem beszélték, írtak ezekben a napokban;„az áldozatok ezreiről", az „elpusztultak tömegsírjairól”, „a. kihalt Kijevről” és arról, hogy „egész Ukrajna földje elfertőződött” stb.. stb. Egészében véve a lelkiismeretlen és rosszindulatú hazugságok garmadájával találtuk szemben magunkat. Bár kellemetlen minderről beszélni, de szükséges. Szükség van rá azért, hogy a nemzetközi közvélemény tudja, mivel kellett megküz- d énünk. Szükséges azért is, hogy választ adjunk a kérdésre: valójában mi is váltotta ki ezt a legmesszemenőbben erkölcstelen -kampányt? Szervezőit természetesen nem érdekelte sem a balesettel kapcsolatos * hiteles tájékoztatás, sem az emberek sorsa Csernobilben, Ukrajnában, Belorussziában, bárhol másutt, bármely más országban. Nékik csupán ürügyre volt szükségük, hogy megkíséreljék befeketíteni a Szovjetuniót, annak külpolitikáját, hogy gyengítsék a nukleáris kísérletek betiltására, a nukleáris fegyverek felszámolására irányuló szovjet kezdeményezések hatását, és egyben enyhítsék az Egyesült Államokkal,' és annak militarista politikájával szemben világszerte megnyilvánuló bírálatot. Őszintén szólva, egyes nyugati politikusoknak teljesen határozott coljai voltak: felszámolni a nemzetközi .kapcsolatok kiegyensúlyozottabbá válásának lehetőségét, elhinteni a szocialista országokkal szembeni bizalmatlanság, gyanakvás új magvait. Mindez világosan megmutatkozott a „Hetek” vezetőinek a közelmúltban lezajlott tokiói találkozóján is. Milyen veszélyekre figyelmeztették az emberiséget? Líbiáról beszéltek, amelyet alaptalanul terrorizmussal vádoltak, és még arról, hogy a Szovjetunió — úgymond — „nem adott elegendő tájékoztatást” a csernobili balesetről. Egy szót sem szóltak a legfontosabbról: arról, hogyan szüntethetnénk meg a fegyverkezési hajszát, hogyan szabadíthatnánk meg a világot a nukleáris fenyegetéstől.’ Egyetlen szóval sem válaszoltak a szovjet kezdeményezéseikre, konkrét javaslatainkra, amelyek a nukleáris kísérletek beszünter lését, az emberiségnek az atom- éfe a vegyi fegyverek- tőil való megszabadítását és a hagyományos fegyverzet csökkentését célozzák. Hogyan értelmezzük mindezt? Olyan benyomás •alakúi ki, hogy a tőkés nagyhatalmak Tokióban összejött vezetői ürügyként akarták felhasználni Csernobilt arra, hogy elvonják a világ közvéleményének figyelmét ezekről a valós és fontok problémákról. A csernobili erőműbaleset, az arra való reagálás a politikai erkölcs egyfajta mércéjévé vált. Ismételten két eltérő hozzáállás, két különböző magatartás tárult föl. Az Egyesült Államok uralkodó körei és legbuz- gótob szövetségeseik — ezek közül mindenekelőtt az NSZK-t emelném ki — a történtekben- úialbb lehetőséget láttak arra, hogy további akadályokat állítsanak az amúgyis nehézkesen haladó kelet—nyugati párbeszéd fejlesztésének, elmélyítésének útján, hogy igazolják a nukleáris fegyverkezési hajszát. Mi több. még azt is megpróbálták bebizonyítani a világnak, hogy a Szovjetunióval nem lehetségesek táigyalások, még kevésbé megállapodások, és ezzel „zöld utat” akarlak biztosítani további katonai készülőd ásükhöz. Mi egészen másként fogtuk fel ezt a tragédiát. Újabb riasztó jelzésként, újabb fenyegető intésként értelmezzük, amely arra figyelmeztet. hogy az atomkorszak újfajta politikai gondolkodást és újfajta politikát követel. Ez méginkálbb megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy a XXVII. kongresszuson ki-' vonal helyes, hogy az atomfegyver teljes felszámolását, a nukleáris robbantások beszüntetését, egy átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtését célzó javaslataink megfelelnek azoknak a kérlelhetetlenül szigorú követelményeknek. amelyeket az atomkorszak támaszt valamennyi ország politikai vezetésével szemben. Ami .pedig a „hiányos tájékoztatást" illeti — ennek kapcsán külön kampányt, méghozzá politikai tartalmú é's jellegű kampányt indítottak —, erről szólva kijelenthetjük: az adott esetben mondvacsinált kérdésről van szó. Ezt-igazolja a következő tény is: mint emlékezetes, az amerikai hatóságoknak 1979-ben 10 napra volt szükségük ahhoz, hogy informálják saját kongresszusukat é's hónapokra, hogy tájékoztassák a világot a Three Miles Island-! atomerőműben bekövetkezett tragédiáról. Arról, hogy mi hogyan jártunk el, már beszéltem. Mindez lehetőséget ad annak megítélésére, ki hogyan viszonyul saját népe éh a külföld tájékoztatásához. De a dolog lényege más. Ügy véljük, hogy a csernobili atomerőműben történi szerencsétlenség — akárcsak az amerikai. az angol és más atomerőműben bekövetkezett balesetek — valamennyi állam szempontjából rendkívül komoly kérdéseket vet fel, amelyek felelősségteljes hozzáállást követelnek. Jelenleg a világ különböző országaiban több mint 370 atomreaktor működik. Ezek a realitások. A világ- gazdaság jövőjét nehéz elképzelni a nukleáris energetika fejlődése nélkül. Országunkban jelenleg 40 reaktor üzemel több mint 28 millió k i l ow a tt öss zte 1 j es i tm énynyel. Mint ismeretes, a békés atom nem kevés hasznot hajt az emberiségnek. Számunkra Csernobil múlhatatlan tanulsága az, hogy a tudományos-technikai forradalom további kibontakozásának körülményei között a technika megbízhatóságának, biztonságosságának kérdései, a fegyelem, a rend és a szervezettség kérdései elsődleges jelentőséget kapnak. A legszigorúbb követelményeket kell támasztanunk mindenütt é's mindenben. Továbbá. Szükségesnek ítéljük, hogy síkraszálljunk. az együttműködés komoly elmélyítéséért a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) keretein belül. Miről is kellene elgondolkodnunk? Először. Létre kell hozni a nukleáris energetika biztonságos -fejlődésének nemzetközi rendjét, minden a tome n er ge ti k áva 1 f oglalíko - zó állam szoros együttműködése alapján. Egy ilyen rend keretein belül meg kell teremteni a gyors tájékoztatás és információszolgáltatás rendszerét az atomérő műv i szeren.es éti enségek és balesetek esetére, különösen, amikor ezt radioaktív kicsapódás kíséri. Ugyancsak ki kell alakítani — mind kétoldalú, mind pedig többoldalú alapokon — annak nemzetközi mechanizmusát, hogy a leggyor- sabb kölcsönös segítséget veszélyhelyzetek kiailakuláisa esetén. Másodszor. E kérdéskör megtárgyalása érdekében indokolt lenne, hogy a NAÜ égisze alatt nagy tekintélyű nemzetközi különértekezle- tet hívjunk össze Becsben. Harmadszor. Figyelembe véve. hogy a NAÜ-t még 1957-ben alakították meg, s anyagi és személyi feltételei nem felelnék a korszerű nukleáris energetika fejlettségi szintjének, célszerű lenne növelni e különleges nemzetközi szervezet szerepét és lehetőségeit. A Szovjetunió kész erre. Negyedszer. Meggyőződésünk szerint a békés célú nukleáris tevékenység veszélyleien fejlesztését biztosító intézkedésekhez arra van szükség, hogy aktívabban bevonjuk ezekbe az ENSZ-et és olyan szakosított intézményeit, mint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az iENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP). Mindemellett nem szabad elfelejtenünk, hogy egymástól kölcsönösen függő világunkban a békés célú atom problémái mellett létezik a katonai felhasználású atom problémája is- Ez ma a legfontosabb. A csernobili szerencsétlenség ismételten rávilágított. hogy milyen beláthatatlan következményekkel járna, ha az emberiségre nukleáris háború szakadna. Hiszen a felhalmozott nukleáris készletek a csernobilinél szörnyűbb katasztrófák ezreit és ezreit hordozzák magukban. Abban a helyzetben, amikor a nukleáris kérdések iránt fokozódott a figyelem, a szovjet kormány, mérlegelve saját népe és az egész emberiség biztonságával ősz- szefüggő minden körülményt, úgy döntött, hogy meghosz- sza'bbítja a nukleáris kísérletek egyoldalúan meghirdetett moratóriumát ez év augusztus 6-ig, azaz addig a napig, amikor — immár több mint negyven éve — Hirosimára ledobták az első atombombát, amely emberek százezreinek pusztulását okozta. Ismételten felszólítjuk az Egyesült Államokat arra, hogy teljes felelősséggel mérlegelje az emberiség felett lebegő veszély nagyságát, és hallgasson a világközösség szavára. Bizonyítsák ténylegesen is az Egyesült Államok vezetői, hogy aggódnak az emberek életéért és egészségéért. Megismétlem Reagan amerikai elnöknek azt a javaslatomat, hogy haladéktalanul tartsunk találkozót bármely európai ország fővárosában. amely kész fogadni minket, vagy mondjuk, akár Hirosimában is, és állapodjunk meg a nukleáris kísérletek betiltásáról. A nukleáris korszak — a pusztító fegyverkezési hajsza megfékezése és a nemzetközi politikai légkör gyökeres megjavítása érdekében — parancijoilóan új hozzáállást követel a nemzetközi kapcsolatokhoz, a különböző társadalmi rendszerű államok erőfeszítéseinek egyesítését követeli. Ebben az esetben széles távlatok nyílnak valamennyi ország és nép gyümölcsöző együttműködése előtt. Ebből minden ember nyerni fog földünkön. ..Beleénekeltük magunkat egymáis szívébe” — mondta valaki tavaly nyáron a finn—magyar barátsági hét egyik helsinki rendezvényén. Ez az első pillanatban meghökkentő kijelentés valójában nagyon találóan jellemzi a két ország, a két nép kapcsolatait. Kifejezi azt az érzelmi kötődést, amely a nyelvrokonság talajából nőtt ki, terebélyesedett az élet miniden . területét felölelő együttműködéssé, barátsággá. így aztán természetes, hogy a két ország vezető politikusai rendszeresen találkoznak egymással. Most például Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke tesz hivatalos, baráti látogatást Finnországban, vendéglátója, Mauno Koivi'ísto elnök 1982-ben járt nálunk. Az is természetes, hogy a két ország vállalatai vagy két tucat kooperációs megállapodás alapján működnék együtt. Mint ahogy az is, hogy májusban a budapesti Katona József Színház együttese mutatkozik be a finn fővárosban, ősiszel pedig a Helsinki Városi Színház társulata vendégszerepel nálunk. Egykor a nyelvészek és etnográfusok kezdték építeni e kapcsolatokat, példájukat az idők folyamán politikusok. gazdasági szakemberék, mérnökök. orvosok, művészek — finnek és magyarok sokasága követte, s követi ma is. Hogy még konkrétabban milyen ez az együttműködés, barátság, arról a testvérvárosok lakói tudnak mesélni leginkább. A pécsiek és a lahtiak, a szegediek és a turkuialk, az egriek é:s a poriak, a szombathelyiek és a lappenran- taiak, és még folytathatnánk a példáik sorát. Huszonegy magyar és huszonegy finn várost fűznek testvéri szálak egymáshoz. E kapcsolatok legjelesebb rendezvény- sorozata immár hos'szú ideje a finn—maígyar barátsági hét rendezvénysorozata, amelyet három évenként egyidejűleg tartanak meg Finnországban és Magyarországon. Az ilyenkor zajló, éjszakába nyúló beszélgetések, közös dalolátsok, kirándulások, szaunázások mindig maradandó élményt nyújtanak a résztvevőknek. Azoknak, akik már régen tevékenykednek ezért a barátságért, s azoknak, akik újonnan kapcsolódtak be. vagy csak véletlenül csöppentek bele ebbe a mozgalomba. Finnországban az 1950-ben alakult Finn—Magyar Társaság a motorja ennek a munkának, mintegy Koivisto elnök 1982-es látogatásának egy meghitt pillanata. Vendégeskedés a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetben három tucat finn városban, községben van helyi szervezete. Nálunk a Kalevala baráti körökben folyik odaadó munka. Helsinkiben 1980 novembere óta tevékenykedik a Magyar Kulturális és Tudományos Intézet, amely szintén sokat tesz a kapcsolatok ápolásáért, fejlesztéséért. A legtöbb eredményt a kultúra területén mutathatjuk fel. Ilyen kapcsolataink másfél évszázadra tekintenek vissza. A szocialista Magyarország és a semleges Finnország 1959-ben kötött kulturális egyezményt. E dokumentum 25. évfordulóját egy közös kötet, a „Barátok, rokonok” kiadásával ünnepeltük, amelynek angol nyelvű változatát tavaly őszszel az európai kulturális fórum minden résztvevője kézhez kapta — azzal a nem titkolt szándékkal, hátha e ké’t k,is európai nép kulturális együttműködésének történetébő1! ösztönzést meríthetnek. Gazdasági kapcsolataink terén mindkét fél a k ialkná za t la n I eh e tőségeké t hangsúlyozza, feltárásukhoz, hasznosításukhoz jó alapot kínál 1975 óta érvényes szabadkereskedelmi megállapodás. Aki jálrt már Finnországban, bizonyára eltöprengett azon: mi lehet a finnek gazdasági sikereinek a titka? Ezt az .élszak - európai, hazánktól mintegy három és félszer nagyobb országot a földrész Japánjaként is emlegetik manapság, utalva a válságos időkben is kiegyensúlyozott gazdasági fejlődésiére, a Nyu- gat-Európában sokak által irigyelt alacsony munkanélküliségre és inflációra. Végül érdemes szót ejteni a finn külpolitikáról. Ennek három alappillére az aktív semlegesség jegyében a Szovjetunióval való kapcsolatrendszer, együttműködés az észak-európai államokkal, s az európai biztonsági és együttműködési folyamatban történő tevékeny részvétel. Ez utóbbi folyamat Keleten és Nyugaton egyaránt elfogadott jelképe lett a finn főváros, Helsinki neve, jelezve azt a nagy nemzetközi elismerést, amelyet Finnország földrészünk békéjét, az itteni államok együttműködését szolgáló erőfeszítéseivel vívott ki magának. K. M. Külügyminiszteri tárgyalások Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere szerdán befejezte Oskar Fischernek, az NDK külügyminiszterének megh í- vására, a Német Demokratikus Köztársaságban tett kétnapos hivatalos, baráti láto- gatását.A magyar külügyminisztert szerdán fogadta Erich Ho- necker, az nszep kb főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke és Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A tárgyalásokon megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar—NDK kapcsolatok az élet minden területén, mindkét nép javára előnyösen fejlődnek. Kifejezték kormányaik szándékát a két ország együttműködésének elmélyítésére, a két nép barátságának további erősítésére. A külügyminiszterek aggodalommal szólták arról, hogy az utóbbi időben az imperializmus konfrontációs politikája következtében a nemzetközi helyzet veszélyesebbe vált. A megbeszélések szívélyes, elvtársi légkörben zajlottak le és a megvitatott kérdésekben a teljes nézetazonosság nyilvánult meg. Várkonyi Péter hivatalos baráti látogatásra hívta meg Magyarországra Oskar Fischert, aki a meghívást köszönettel elfogadta.
