Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-14 / 112. szám
1986. május 14., szerda Somogyi Néplap 3 Ereiéi út rejti testüket Latinca halála ŰJ ADATOK, DOKUMENTUMOK Latinca Sándor születésének százéves jubileumán különös fájdalommal emlékszünk nemtelen halálára. E tragikus eseményt az azóta eltelt 67 esztendő ellenére mindmáig homály fedi, sok benne az ellentmondó elem. A legutóbbi kaposvári emlékülés egyik előadója, Andrássy Antal, a megyei levéltár igazgatóhelyettese azonban új, eddig nem vagy csak részben ismert adatokat közölt Latinca haláláról. Tőle kérdeztük: — Hogyan halt meg hát Latinca Sándor? — A munkásmozgalom somogyi mártírjairól már 1919. szeptember 24-én, haláluk után 7 nappal ezt közölte egy Budapesten megjelenő szociáldemokrata röpirat: „A fehér gárdisták kegyetlenkedése Kaposváron. Bírói ítélet nélkül lövik agyon az embereket. — A múlt héten, szerdáról csütörtökre forduló éjjelen a Kaposváron Kovács Antal alezredes parancsnoksága alatt működő fehér gárda tisztjei minden törvényes jogcím nélkül behatoltak a kaposvári ügyészség fogházába és onnan kihurcolták Latinca Sándor volt kormánytanácsi biztost, továbbá Tóth Lajos, Szalma, Lewin Samu és Farkas ottani lakosokat, akik a proletár, diktatúra alatt szerepet vállaltak. Aztán mindannyin- kat a közeli Sántos községbe vitték és az önbíráskodó tisztek, kikerülve minden igazságot szolgáltató bírói eljárást, agyonlőtték a szerencsétlenéket ...” — Tehát már a gyilkosság után meglehetősen pontos ismeretekkel rendelkeztek a kortársak. Miért akkor a bizonytalanság? — Az előzményekből következik. Augusztus végén Fonyódon a terrorista különítményesek fölakasztottak három embert, akik a Tanácsköztársaság alatt ilyen vagy olyan szerepet vállaltak. Az egyik áldozat — Tó- szeghi Freund Albert — alatt kétszer szakadt le a kötél, s harmadszor drótra akasztották a szerencsétlent. Az eset nagy nyilvánosságot kapott, eljutott a hír a budapesti antant misszióhoz, s onnan a nyugat-európai fővárosokba. S Horthy — aki akkor már budapesti bevonulását ké- szítgette elő — megtiltotta különítményeseinek a nyilvános akasztást. — Hol tartózkodott ekkor míg eltemetett férjüknek nyomára nem bukkantak. Az özvegyek ekkor ügyvédet fogadtak, s panaszt tettek az antant missziónál. A hadügyminisztériumból Kaposvárra érkezett az eseményeket kivizsgálni Wieland hadbíró százados. A holttesteket azonban nem találták a Szal- máné által megjelölt helyen, sőt a többi áruló jelnek is nyoma veszett. — Hogyan történhetett meg ez? — A kaposvári katonai parancsnok Kovács Antal időközben mindent megtett a nyomók eltüntetéséne. Kitaláltak egy mesét, miszerint Latincáékat Igaion búcsúsok támadták meg, s elhurcolták a környező kukoricásba, s ott végeztek velük. De már Wieland rámutatott e történet tarthatatlanságára: a környéken sehol sem volt akkor búcsú. Végül is Hor- thyéknak érdeke volt az események eltussolása, s innen ered az azóta is tartó homály. Szerencsére a felszabadulás után olyan dokumentumokba tékinthettem bele, amelyek egyértelműen tisztázták ezt a bonyolult kérdést. Az 1945-ben megalakult népbíróságok tárgyalták a Latinca-gyilkosság ügyét is. Ennek egyik kulcsalakja Pánczél Lóránd ezredes, aki 1919-ben Kovács Antal segédtisztje volt. A népbíróság előtt tett vallomásából s még inkább a tízéves börtönbüntetésének letöltése után, 1957-ben elhangzott tényfeltáró nyilatkozata alapján ismerjük mi történt a kaposvári proletárvezetőkkel. Miután a gyilkosság híre kipattant, Kovács Antal utasítására Pánczél egy altisztekből álló különítményt állított össze, s ők a nádasdi erdőben kihantolták Latincáék holttestét. Ezután az orosz fehérgárdisták kedvenc fogásával élve az erdőben kanyargó út mélyébe rejtették őket. A kátyús úton minden nyomot egyhamar eltüntettek a vasalt kocsikerekek. S azóta többször is művelték az erdőt, kivágták a fákat, újaikat ültettek, s a kocsiutak is másfelé kanyarognak. 1957-ben munkásőrök próbálták mártírjaink földi maradványait megtalálni. de nem sikerült. Nyomaikat elfödte az erdő, a növényzet, Cs. T. Latinca Sándor? — Már ekkor letartóztatták és a fogdában volt több társával együtt. A városba érkezett Prónay és emberei tudták, hogy bírói tárgyaláson aligha tudnának halálos ítéletet kicsikarni. Ezért a fehér tiszti különítmények — Prónay Horthyval is egyeztetett — Latincáék titokban történő fizikai megsemmisítése mellett döntöttek. — Mi történt azon a szeptember 16-i éjszakán? — Délután a város katonai parancsnoka Kovács Antal egy szolgálati jegyet készített Latinca Sándor és négy társának kicsempészésére a börtönből: — mint írta — „kihallgatás és szembesítés végett”. Az államügyész. dr. Révy aláírta a kérést, de az engedélyre még ráfirkan- totta: „a foglyoknak nehogy bántódása történjen . .Es- te 11 órakor lovas kocsira tuszkolták az összekötözött kezű-lábú foglyokat, s ettől kezdve pontos sorsuk nem ismeretes. Későbbi tanúvallomásokból és egyéb nyomókból tudjuk, hogy a nádasdi erdőbe — tehát nem Sántosra — vitték őket, s ott a régi katonai lőtéren kivégezték az agyonrugdalt és -vert szerencsétleneket, majd ugyanitt sebtében közös -ir- ba rakták ötüket. — Miért nem ismerjük azóta sem a helyet, ami földi maradványaikat rejti? — Mert a szálakat ezután szándékosan összekuszálták. Latincáék meggyilkolásának a híre hamarosan elterjedt Kaposváron, s Szalma István és Tóth Lajos felesége többször is .kutatott a helyszínen, „Családlátogatáson“ a tanácstag Pezsgést hoztak az új tanácstagok a Kaposvári Városi Tanács üléseire. Mivel kettős jelöléssel kerültek a testületbe, igyekeznek minél gyorsabban és minél többet megvalósítani abból, amit megígértek a választópolgároknak. Így van ezzel Tóth József, az 55. választókerület tanácstagja is, aki a DRW kaposvári üzemigazgatóságán dolgozik mint műszaki vezető. — Milyen kapcsolatot sikerült kialakítani az Arany .János utca északi oldalán, a Léva közben és környékén élőkkel az egy évvel ezelőtti jelölőgyűlés óta? — Sokat gondolkodom azon, hogy tudnám elérni, hogy mindenkivel találkozzak. Ilyen szempontból nagyon hasznos volt, amikor családról családra jártunk a póttanácstaggal a település- fejlesztési hozzájárulás meg- szavaztatása ügyében. Közvetlenül találkozhattam az emberekkel, beszélgettünk, sőt nem egy helyen közelebb is kerültünk egymáshoz. Elgondolkodtató tapasztalatokat is szereztem. Volt, ahol „a tanácstól jöttünk” kezdetű mondatunk után először be se akartak engedni, később azonban még sörrel is megkínáltak. Az ilyen és egyéb jelek is mutatják, hogy van mit javítani a tanács és a lakosság kapcsolatán. — Sikerül-e elintézni a kéréseket, panaszokat? — Amióta megválasztottak, az emberek megállítanak az utcán, eljönnek a lakásomra is, ha valamilyen gondjuk van. Amivel hozzám fordulnak, azokat a panaszokat sikerült elintéznem. Két idős asszonynak az egészségügyi osztály eseti pénzsegélyt adott a beadványom alapján. Odafigyeltem az ellátásra is. Tavaly is többen szóvá tették, hogy a Kalinyin-lakótelepi ABC-ben nem megfelelő a választék. A Kaposker igazgatója készségesen intézkedett, aztán az ABC vezetőhelyettese is, ő szintén tanácstag. Mint gyakorló vásárló látom a változást. Sikerült olyan tévéantennát föltetetnem a lakók kérésére a Léva köz 2., 3., 4. számú IKV-épületre, amellyel a külföldi adásokat is foghatják. A mexikói lab- darúgó-világbajnókság előtt ez nagyon fontos. — Ennél súlyosabb ügyekben is fordultak már a tanácstaghoz? — Természetesen. A Léva köz csendjének, nyugalmának megőrzését már a tanácstagi jelölőgyűlésen is kérték. Most, amikor majd megkezdődik az Arany János utca északi oldalán a bontás a köz bejáratáig, később pedig az emeletes házak építése, talán beleszólhatok mint tanácstag az előkészítésbe. Örültem, hogy egy interpellációval sikerült elérnem: ne bontsák le a Léva utca 9—11. számú régi házakat, amelyekben idős emberek laknak. Jólesett, amikor feljöttek megköszönni, hogy utánajártam az ügyüknek. — Mi érdekli legjobban az embereket? — A beszélgetések és az első tanácstagi beszámoló alapján azt tapasztaltam, hogy egyes embereknek még mindig gondot okoz a tájékoztatás hiánya. Ez vonatkozik például a kisajátításra és egyebekre. A közgazdasági - és tervbizottságban nagyon hasznos viták vannak, az ő képviseletükben már fel is szólaltam a tanácsülésen. Sok lehetőséget kínál a bizottság, hiszen olykor ki is kel! „kényszeríteni” a változást, aikár a szennyvíz- tisztító minél előbbi üzembe helyezéséről, akár a város távlati vízellátásáról van szó. Az emberek között járva és a tanácstagi beszámolón is ugyanazt hallottam: közmű, a szennyvíz fogadása, energia, elsősorban a gáz bevezetése, az utak állapota és a közlekedés javítása. Elemi igény például, hogy a Kisfaludy utcától a töröcs- kei kertekbe akkor buszoz- hassanak el reggelente, amimikor a legtöbben szeretnének. — Hogyan lehetne még alaposabbá tenni a tanács döntéseit? Telepfelújítás Somogyzsitfán Bizalom az ágazatnak — Hasznot hoz a tej A műszaki fejlődés iránya Több mint kétszáz vasipari, műszaki szakember, valamint egészségügyi dolgozó részvételével kedden háromnapos tanácskozás kezdődött a vasasszakszervezet székházéban a tudományos technikai haladásnak a dolgozókra gyakorolt hatásáról és az ebből adódó szakszervezeti feladatokról. A konferenciát rendező Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezete meghívására 39 külföldi társszervezet képviselői is jelen vannak a tanácskozáson. Borovszky Ambrus, a vasasszakszervezet elnöke megnyitójában arról szólt, hogy a mostani tanácskozás célja a műszaki fejlődés irányzatainak előrejelzése. A vitaindító előadásokban többen elmondták, hogy a hetvenes években a világpiaci tendenciákat néhány kulcsterületen helytelenül ítéltük meg, a változásokhoz lassan alkalmazkodtunk. Az elektronikát, annak szerkezetformáló szerepét még nem tudtuk integrálni a magyar gazdaságba — hangoztatták az előadók, hozzáfűzve, hogy a fejlődés ellenére nálunk még mindig a hagyományos munkafolyamatok dominálnak; a kézi munka aránya körülbelül 60 százalékos. Hetvennégyben kezdték építeni, s épp tíz éve, hogy elkészült Somogyzsitfán a so- mogysámsoni Marót Völgye Termelőszövetkezet 450 férőhelyes, tejhasznú szarvas- marhák elhelyezésére alkalmas szakosított telepe. A beruházási költségek viszonylag gyorsan megtérültek: egy liter tejen három forint nyeresége volt a téesznek. A haszon az utóbbi években csökkent ugyan, de még tavaly is meghaladta a literenkénti két forintot. Ahhoz, hogy előbbre lépjenek, halaszthatatlanná vált a telep rekonstrukciója: az 1984. évi döntést követően tavaly — a barcsi Vörös Csillag téeszben szerzett tapasztalatokat hasznosítva — hozzáláttak a tízéves létesítmény felújításához. Nyolcvanháromban (akkor elnökhelyettes voltam) az ismert okok miatt — mint például a Balaton közelsége, a környezetszennyezés — fölszámoltuk sertéságazatunkat. S mert az volt a véleményünk, hogy a gazdaság „nem állhat meg egy lábon”, vagyis nem szűkítheti tevékenyégét csak a növénytermesztésre, a szarvasmarhatelep felújítása mellett döntöttünk. Most erre költjük minden, fejiesztésre szánt pénzükét. A rekonstrukciót tavaly kezdtük, s elvégeztük a munkák hatvan százalékát. Mélyalmos tartást alkalmazunk, így elenyésző mennyiségű hígtrágya keletkezik: a korábbinak csupán a negyede, de mire elkészülnek, még ennyi sem, így nem szennyezzük a környezetet... Varga Árpád elnökkel végigjártuk a zsitfai telepet, megnéztük az átalakított férőhelyeket — az épületből robbantással távolították el a beton válaszfalakat és _más elemeket —. a környező gazdag legelőt. Közben hallgattam az elnök magyarázatát. — A felújítással együtt megváltozik a telepen a tartási és takarmányozási technológia. Igaz, nehézségek árán, de megoldottuk a személyi feltételeket, a szakszerű gondozást. Szalmával al- molunk, így az ezerhétszáz szarvasmarha révén annyi szerves trágyára teszünk szert — mert a teheneket, borjakat, növendékeket, hí- zóálliatokat együttvéve ekkora az állomány —, hogy az eddigi nyolc-tíz év helyett ötévenként minőségi talajgazdagító anyagot kaphat szántóterületünk minden hektárja. A műtrágyaadagot sem csökkentjük, s elérhetjük, hogy jelentősen javul földjeink termőképessége. Ez pedig nyilvánvalóan megmutatkozik majd a növénytermesztés hozamaiban . . . A gyep máris mutatja a terület tápanyaggazdagságát. A legelő itt döntő fontosságú az állomány tömegtakarmánnyal való ellátásában, s ennek megfelelően gondozzák is. Kiegészítő eleségnek persze szántóföldön is termesztenek tömegtakarmányt, például harminc hektáron rozsot zöldetetésre, repcét, napraforgót. borsót. Százhatvan hektáron terem a fővetésű silókukorica s miután letakarítják a táblákról a silónak szánt növényéket másodvetéssel — szintén takarmánynövényekkel — hasznosítják a területet Somogysámsonban Somogyzsitfán és Csákányban. A múlt évben cukorrépabetakarító gépsort vettek. — Most már a répafejet is föletethetjük — mondta az elnök. A kukoricaszár eddig sem ment veszendőbe, takarmányként és alomként hasznosították ... A telep felújításáról sokat várnak a sámsoniak, hiszen ha tavaly a tej literjén két forint ötven fillér nyereségük volt s ez nyolc-tízezer forintot jelentett tehenenként, ötszáz tehén esetében az összeg már milliókra rúg, még akkor is, ha a tej egy részét „elviszik” a borjak, a növendékek. Ügy vélik, megéri áldozni az ágazat fejlesztésére. Annak ellenére. hogy a tavaly kezdett rekonstrukció hátralevő hárommillió forint értékű munkájához az 50 százalékos támogatásról szóló döntés még a „levegőben lóg". Ha 30 százalék helyett ennyit kapnának, félmillió forintjuk megmaradna, s abból felújíthatnák hízómarhatelepükel is. Még kevesebb lenne a gondjuk, ha a vízügyi igazgatóság is segítene, környezetvédelemre való hivatkozással, hiszen a Marót-patak, amelynek két oldalán a téesz legelői terülnek el, a Zalába torkollik ... Hernesz Ferenc — Egyetértettem a Dél- viép igazgatójának javaslatával a közgazdasági- és tervbizottság ülésén, amikor a hosszú távú településfejlesztési elképzelések voltak mérlegen: jólenne, ha a testület ülése előtt a Metesz szak- bizottságai szintén megtárgyalnák az anyagot. S ez másról is elmondható. A szakemberek véleményének ugyanis egyre nagyobb a szerepe. — Együttműködik-e a környékbeli tanácstagokkal? — Van egy közös akciónk. Az úgynevezett tanácstagi alapunkból a szolgáltatóházbeli orvosi rendelőnek szeretnénk valamilyen fontos és szükséges műszert venni. Most várjuk a körzeti orvos válaszát és javaslatát ehhez. Lajos Géza
